Újabb barnulás, 2019 + pár bónusz kép
Ott indult a történet, hogy behordtam a melegbe a barna kárpítokat, hogy a hideg miatt ne repedezzenek tovább. Ez olyan jól sikerült, hogy nekiálltam a feldolgozásuknak is. Amikor volt egy fél órám, akkor mentem a kis körömkefémmel és a szappanyos vízzel pucolni, néhol sajnos szikét és féktisztítót is kellett alkalmazni. Messze nem makulátlanok a műbőrök, ezt az élményt a pár szakadás és a kék színű fényezésnyomok sem növelték, de legalább látványos tisztulást tudtam produkálni. És ami még fontosabb, kevésbé sajnáltam szétvágni a ritka barna anyagokat a kocsiban lévő muzsika miatt.
Az ajtókárpitok alakításával hamar végeztem, az ülés formájú mélyláda viszont megfogott, és állt emiatt a projekt. Elfelejtettem ugyanis azt, hogy már a fekete verziónál sem véletlenül került kivágásra a hangszóró fölötti rész... Akkor is és most is reméltem, hogy a mélyhang intenzitása csökken csak akkor, ha meghagyom a műbőrt fölötte, de annak lég(nem)áteresztési képessége miatt az egy passzív membránként kezdett működni, és hiába a sok ragasztás, szivacsozás, elcseszett módon rezonált már kis hangerőn is. Nyeltem egyet, és agyaltam pár napot, de végül rászántam magam a metszésre, illetve nehezen ugyan, de szereztem barna hangszóróselymet. A véletlennek is köszönhetően a kivágott rész egyik oldalát nem vágtam fel, így a műbőr simán visszahajtható. Továbbá a sajnos elálló vágásoknál tud távozni a levegő, így csak nagy hangerőn okoz ez devianciát a hangban, tehát a hétköznapokban nem kell ezt a műbőrdarabot hajtogatnom, csak ha valami okból kifolyólag maxra járatnám a rendszert.
Véleményem szerint a koncepcióból kihoztam a házi módszerrel elérhető legjobbat, örömöm azért nem maradéktalan. A kárpítok színe is a napszívásnak, 40+ évnek, és a másik eresztésből származó szőnyeg, szintén másik műszerfal kárpit kombónak köszönhetően lényegesen eltérnek. Úgyhogy egyelőre még összeszokás fázisban vagyunk, de az összhatás tetszik. Már várom, hogy az időjárás engedje, hogy ne csak a garázsban parkolás állapotában nézegessem a művem.
Kommentek
Marczin Róbert
A barna kárpit nekem sosem dobogtatta meg a szívem igazából, pontosabban csak egyszer, mikor összefostam....Nagyon nagy már Krikó, lassan leveheted a kalaptartóról és utazhat majd a csomagtartóban, vagy ha jól viselkedik akár az ülésen is
Remélem jól vagytok, puszi és pacsi Barátom!
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!