Bloghiányom van, úgyhogy rögzíteném azt a néhány apróságot, amit még 1 hete eszközöltem a Zsigán.
Felni: Pécsre érkezve az első dolgom volt ránézni a garázsban veszteglő vasra. "Örömmel" konstatáltam, hogy az állásban az egyik gumi leeresztett, így kibányásztam az aktuális pótkereket. Választási lehetőségem nem volt, maradt az a kályhaezüsttel taknyolt felni, amit még egy kevéskilométeres Ladáról szedtünk le a bontóban a szinte új gumija miatt. Hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam megnézem, mi van a kályhaezüst alatt, rontani már úgysem tudok rajta. A nitróhígítós próbát szemfelcsillanás, és kb. 3 óra nitrózás-ecsetelés-dörgölés-törlés követett. A felni gyári festése szinte hibátlan állapotban megmaradt a kályhaezüst alatt. Az öreg bácsi tulaj biztos a kor divatjának hódolva pingálgatott az otthoni radiátorról megmaradt ezüst festékkel az egyébként tökéletes gyári kerékre. Baromi boldog voltam, remélem, hogy a másik tartalék felni is ilyen állapotú lesz a mosogatás után.
A finom illatú munkáról kép nem készült, túl jól éreztem magam hozzá , viszont a végeredmény látszik a fotókon, a bal első kereket kell intenzíven figyelni.

Beltér: Végre erre is jutott idő. Tiszta külsőhöz tiszta belső illik. A porszívózást teljes takarítás folytatta, aminek során egy egész gigapakk műszerfalápolót elkentem szinte mindenhova. Ablakpucolás után az ajtót szigorúan becsuktam, hogy egy porszem se menjen be.

Fagyálló: Mivel a garázs, ahol a telet szeretné a 2101 átvészelni, az nem fűtött, és nekem már fogalmam sincs, hogy milyen %-os, hány fokos fagyálló volt a motorban, így jobbnak láttam leengedni a löttyöt, ami amúgy sem hátrány néha. Szőr és Pallagi kolléga a fuvarozgatásunk előtt hozott nekem fagyállót, így ez a feladat is le volt tudva.

Közben rájöttem, hogy faszért írogatok itt, amikor a mai napon még érvényes az útvonalengedélyem a Polskira. Mentem autózni.

Jelentem, leraktam a Zsigát.
Úgy gondoltam, eleget volt a szabad ég alatt a céges parkolóban, nem hiányzik idén sem a lucskos idő neki. Az agyam akkor kattant el teljesen, amikor valószínűleg 2 gumipatent hiányában, amit elfelejtettem visszatenni, beázott az egész csomagtér. A vizet úgy kellett leengedni belőle. Szerencsére kárt nem tett semmiben köszönhetően a jó állapotnak és a friss, alapos üregvédelemnek.
Úgyhogy pesti fedett hely hiányában levittük a vasat Pécsre, Réka garázsába, és ott fogja megvárni a tavaszt. Leállítás előtt még kapott egy alapos mosást, waxolást, krómpucolást és ablaktisztítást. El is felejtettem, hogy Laceee polírja után milyen jól mutatott, így magam is meglepődtem, és fájó szívvel állítottam be a garázsba, ahol alaposan le lett takarva.
Úgy gondolom idén végre megtettem mindent az állapotmegőrzés érdekében (alváz-, üregvédelem, fényezés javítása, téli nem használat, garázs, ponyva, wax), ez jó érzés, és némi remény is felcsillant, hátha egyszer OT-s szekér lesz belőle.
Bár ha éppen Pécsen leszek, és száraz lesz az idő, biztos fog szaladni 1-2 karikát, mert már most hiányzik, de egyelőre még viccesnek tartom a BKV-t is.
Rövidtávú tervek:
-nemsokára lekerül Pécsre a Lada mellé Réka polskija is
-a Zsigán AC pumpát, szelepfedél tömítést, csomagtérkédert szeretnék cserélni
-feszítek a vezérműláncon
-kap egy teljes körű belső pucolást
-kiüregvédem a maradék helyeket (3db ajtó)
-kiszerelem a tankot, kipucolom alatta is a kasztnit, üregvédelem, majd visszaszerelés
-Zöld Karcsi
-illetve ráférne még egy alapos motortér pucolás is, de az lehet, hogy tavaszra marad.

Úgyhogy mostmár örülni is tudok az esőnek tudván, hogy az autók jó helyen várják a jó időt. Így legfeljebb csak én ázok szarrá...

Csak megírom már ezt a blogot! Nem akartam ellőni a motorháztetős poént, így inkább nem blogoltam a múlt héten, de mostmár itt az ideje.

1 hete, mikor Pécsett voltunk, és polírozódott a Zsiga, Szőrhöz is beugrottunk egy csevegésre. Legnagyobb meglepetésemre kezembe nyomott egy motorháztetőt és egy fényképezőgépet. Utóbbira már számítottam, de a háztető igencsak meglepett.
Még régesrégen készítette a saját Polskijához, de talán sosem került reá. Lehomokoltatta az amúgy agyonhorpadt lemezegységet, majd belülről alapozást, kívülről pedig kockákat kapott. Ezután következett számára a wellness, ami abban merült ki, hogy heteken át sós vízzel permetezte a külső felületet. Ez a kezelés meghozta a hatását, mert szép kreolra barnult az idők folyamán.
Amíg Laceee bácsi fényezi az eredeti motorháztetőmet, addig otthonról akartam valamelyik tartalékot előkaparni, köztük esetleg egy sokrácsosat is, de ez a rozsdás tűnt a legstílusosabb megoldásnak. Kivágtam belőle a motortartó bakomnak a helyét, felfúrkáltam a rendszámot, illetve kívül-belül kapott egy ködölt lakkréteget, hogy ne legyen rozsdabarna aki csak hozzáér. Kellett is, mert aki csak elment mellette, annak meg kellett tapiznia.
Viszont egyöntetűen tetszett mindenkinek.

Sokáig agyaltam, hogy honnan lesz biztonsági övem, ami homológ, jól is néz ki, és nincsenek lerohadva róla a homológ cimkék, mint egy régebbi OMP garnitúrámról.
Úgy voltam vele, hogy innen http://www.srteam.eu/ veszem meg az öveket, és akkor már nem szarakodok, új Schroth-okat. Vártam, hátha lesz akciójuk, de mostanában nem volt, legutóbb talán 2007 telén volt olyan áron az öv, amire azt mondtam volna, hogy elfogadható, csak akkor nem futotta rá, mondjuk most sem... Gyakran érdeklődtem, hol telefonon, hol emailben. Legutóbb mostanság is írtam nekik, és valszeg a boltvezető már mikor a nevemet meglátta a feladónál, elvörösödött a méregtől. Viszont a sok érdeklődésre, egyébre való tekintettel egy szett övre adott egy 2007 téli árajánlatot. Gondoltam, most vagy soha! Berendeltem őket. Egy pár Schroth Clubman II asm lett belőle, 3"-os vállövvel, 2"-os medenceövvel, forgócsattal és 2014-ig homológizációval, jah és 2009.szeptemberi gyártással.
A boltosok maximálisan korrektek, és rendesek voltak, nagyon elégedett vagyok. Mondjuk tény, hogy otthagytam egy kispolski árát ezekért a szarokért.
Piros és fekete között vaciláltam, de fekete lett belőle, és bátran állíthatom, hogy stílusban ez passzol a legjobban a kocsihoz.
Csütörtökön hoztam el, éjfélre már be is volt szerelve, amikor is kezdődött az útvonalengedélyem...

Gyors éjszakai autózás meg némi alvás után pénteken már a vassal jöttem dolgozni, új övekkel, rat motorháztetővel... Élmény volt.
Munka után még Milánnal próbáltunk egy némileg halkabb kipufogót kreálni az autómra, biztos jól fog jönni műszakin, meg hosszabb utakon, de sajnos a gyári 850-es dob sem a hátfal miatt, sem a közdarab miatt nem stimmel. Így vágni meg hegeszteni kellett, amiben Milán profi. Befejezni nem volt időnk, majd legközelebb.

Szombaton a polskis fiúkkal és leányokkal kirándultunk egyet Visegrádra, Nagymarosra, baromi jól éreztük magunkat.

Vasárnap pedig a kirándulást folytattuk immáron Tatabányára, ahol a Tatabányai Lada Sportegyesület szervezésében egy Veterán- és versenyautó kiállításon vettünk részt nagy mennyiségű polskis résztvevővel.
Legnagyobb meglepetésemre és a félkészség ellenére az autóm megkapta a 3. legszebb versenyautó díjat, ami számomra akkora elismerés volt, mint még semmi más. Nagyon boldog voltam, mindenért kárpótolt, és most éreztem úgy igazán, hogy megérte az eddigi 2 és fél év meló és szívás.

A szervezők a végén hozzátették, hogy kéretik bemutatni utólag a lefényezett eredeti motorháztetőt.

UPDATE: Robinak üzenem, hogy én is tudom, hogyan kell 3 kerékkel leszállni egy kompról. Csajos és Soma közreműködésével megkaptam a videót, meg a kiollózott képeket erről.
Valszeg kicsit merevek a bódék.
[flash=http://www.youtube.com/watch?v=K7O9C3eK-QY]



Robi változata:



http://www.youtube.com/watch?v=2LrjvCa9W78&feature=channel_page

Rég nem láttuk Pécset. Most hétvégén végre újra lejutottunk. Adtunk a kilométereknek, megforgattam szépen a Lada óráját.

A hétvége folyamán tudatosult bennem, hogy milyen jó, ha az embernek vannak barátai.
Laceeenak és Szőrnek tartozom 1-1 nagy köszönettel.

Laceee ugye bevállalta a pócki motorháztetőm fényezését, illetve a Zsiguli felpolírozását.
Utóbbi el is készült vasárnap este, és durván gyönyörű lett. Az esemény mosással kezdődött, majd vizesen kapott egy gépi polírt. Ezután újra mosás, és a szárazra törölgetés után Laceee végigwaxolta az egész kocsit.
A végeredmény magáért beszélt, nem győztem benne gyönyörködni, nameg hazafelé volt, hogy közeledett az útpadka, mert figyeltem a fények csillogását a motorháztetőn.
Most először merem azt mondani, hogy közel úgy néz ki a Zsiga, ahogy elképzeltem.


Szőr a blogolásomban segített, ugyanis megkérdezés/kérés nélkül kezembe nyomta a régi digitfényképezőjét, hogy mostmár gyakrabban írjak, és csináljak normális képeket.
Ennek nagyon örültem. Nem vagyok egy nagy fotós, de a fényképezőm elhagyása óta nagyon hiányzik a masina a kocsikkal való haladás dokumentálásához.
Cserébe mondjuk kipucoltam a wc-jüket.

Szőrtől kaptam még egy dolgot kölcsön a póckimhoz, de azt majd később mutatnám meg, legyen inkább meglepi...


Az említett srácoknak nagyon hálás vagyok!

Túl vagyunk egy végigvigyorgott hosszúhétvégén ismét. Útvonalengedély rulez.

Már csütörtökön szabin voltam, így nekiálltam kiüregvédeni a Zsigát. Könnyebb feladat volt, mint a polskit, valahogy sokkal kevesebb üreg van rajta, vagy csak nekem tünt úgy. Előtte az alvázvédelmet még kijavítottam a kardán fölött, majd utána pedig kicseréltem a hátsó kipufogódobot tartó gumipántokat, mert a háromból már csak egy fél tartotta.
Egyelőre le lett állítva a céges parkolóban, mert a Dunaplazaba már nem merem berakni. Ugyanis Réka polskijának csomagtértetejét velősen összekarcolgatták ott.
(Ezúton kívánnék a kedves illetőnek napi háromszori sajtreszelővel történő katéterezést gyakori beletöréssel!)

Péntek-szombat-vasárnap pedig a polskival ment el. Volt üvegszálazástól elkezdve a fékszerelésig minden persze amellett, hogy Gyulát is boldogítottam, aki ugye összerakta működőképesre a saját autóját. ( http://polski.blog.hu/ )
Marczin Robitól ismét elnézést kérek, hogy a szombati kirándulás nem jött össze, de sajna nem álltak készen rá az autók, csak valamikor kora éjjel.

A fék eléggé jól sikerült.
Problémám az volt vele, hogy hiába cseréltünk főfékhengert, hiábavaló volt az 1001-edik légtelenítés is, néha fékezéskor már elérte a padlót a pedál. Sajnos ez a hidraulikus kézifék hatása, valszeg nem illik egy gagyi fékrendszerbe még beletákolni egy ilyet, dehát ez kellett.
Főfékhenger csere után még utolsó mentsvárként a fékpofák önbeállóját tudtam gyanusítani, így beszereztünk egy garnitúra új Textar féket. Gáspáry Lacinak köszi érte, Gyulának a szállításért!
Sajnos ettől sem javult a kritikusan lent fogó fék, és mivel minden új, így nem tudtunk mást tenni, mint taknyoltunk: a főfékhengert nyomkodó pálcát meghosszabbítottuk. A hegesztőmester Milán volt, köszike!
Az első pálca túl jól sikerült, így mire az új fékbetétek beálltak, addigra a fékpedálnak semekkora holtjátéka nem volt, és mivel alapból nyomta a főhengert, így a fék is szépen lassan beállt menet közben. Ezt sikerült orvosolni a belváros közepén úgy, hogy lelazítottam a főfékhengert, és csak úgy lógott a csavarokon.
A hosszas próbálgatások végeredménye az lett, hogy egy 82mm hosszú csap készült, az lett a bevált méret. Inkább leírom, mert tuti elfelejtem.
Közben hazafelé elkapott sajnos az eső, de ha már vizes lett az autó, akkor már kipróbáltuk, hogy mennyire lehet keresztben autózni vele. Lehet.

A másik aggasztó dolog az ablaktörlő motor volt, ami megadta magát, vagyis konkrétan a csonk. A problémát már rég tudtam, az okát is, hogy ólmozott alkatrészeket nem szabad galvanizáltatni, de most volt ídő ennek a cseréjére is, persze az ablaktörlő nélkül végigszenvedett zuhé után.

A hűtésen, vagyis inkább a Zsoltitól kapott első lökösön is variáltam kicsit, mind esztétikailag, mind funkcionálisan határozottan jobb lett.

A hétvégét egy mosással és rengeteg kellemes élménnyel zártam.
Az útvonalengedélyt abszolút kihasználva a lejárat (vasárnap éjfél) után 3 perccel haza is értünk.

A képekért na meg a segítségért köszi Gerinek, Gyulának, Hollónak, Milánnak, Somának és a guglinak!

Mostanában Zsiguli projekt van, szeretném rendbetenni amíg még melegek vannak. Vasárnap voltak is páran Geriéknél, pl. Gyula, de ezt hagyjuk.
Szóval Geri93-nál voltunk vendégségben, mint néhány klubtársunk Gyulabarátom, Petykukac és az örökmosolygó Kemáék. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a meghívást, Geri, és a szíves vendéglátást.
Hogyan kapcsolódik ez az orosz gépjármű rendbetételéhez? Ott jutott időnk a szélvédő újra kiszedésére, miután már mindenki szerelt.
Sajna csak az újra kivétellel tudtuk a króm feszítő kédert szépen a helyére rakni..
A képekért köszönet Pety@-nak, illetve várom, hátha a többiek is feltolják Picasára.

Ami még megemlítendő, hogy szombaton sikerült rábeszélnem magamat az alvázvédelemre. Undorító egy meló, pláne hogy én az ecsettel felhordás híve vagyok, de legalább készen van. Rékának köszi, hogy velem együtt taknyolt a feketeségben.
Viszont a Zsiga aljának látványa előtte is lélegzetelállító volt, sehol egy rohadás, egy-két felületi rozsda, de azokat a helyeket is egy kezemen meg tudnám számolni, amúgy meg mindenhol gyönyörű alvázvédő réteg. Hihetetlen volt számomra, hogy egy közel 30 éves autó alulról ilyen szép legyen.
Valszeg régen is Dinitrollal volt kezelve, ez most is így történt.
Már csak az üregvédelem, és várhatjuk a rossz időt, na meg a telet, amit valószínűleg Pécsett, Réka garázsában fog átvészelni letakarva a piros polski mellett.

UPDATE:
Ma reggelre ismételten leszívták a benzint a parkolóban a zsigából.
Legalább egy éve nem történt már ilyen, ráadásul mostmár pár utcányival arrébb parkolok.
A csomitartóban ilyen esetekre van 2 lityó üzemanyag, így nem volt gond, de bosszantó. Agyalok rajta, hogy mit lehetne tenni ezellen, vagy egy rajtaütést hogyan lehetne megszervezni...
Pozitívum a dologban, hogy a tanksapkát visszarakták, és kivételesen a festéket nem húzták meg a kocsin.

Az augusztus 20-adikai ünnep a Zsiguliknak karácsonyt jelent.
Nekiálltam végre annak, amit 2008. novemberében félbeszakítottam a hideg idő miatt, elkezdtem lejavítani a karosszériahibákat a Ladán.
A bódéval felülről/kívülről elkészültem. Hibátlan nem lett túlzottan, sajnos a kevert szín sem tökéletes, de legalább a rozsdától megvédi valamennyire.
Réka segítségével kicsit alaposabb kezelést kapott a kocsi, mint azt előző évben elkezdtem: a szélvédőket kivettük, a sarkokat kipucoltuk, csak az egyik sarokban találtunk csúnya rohadást, azt is lekezeltem, talán egy ideig megáll a továbbrozsdásodás. A kédereket a leány teljesen kipucolta, és lemosta a régebben valami miatt rákent fekete ocsmány gumiréteget, amiből a bódé és a szélvédők is kaptak bőven. Már csak a króm feszítő hiányzik belőlük, amit Milán ma beszerzett nekem. Előre is köszi érte.
Ami meglepett, hogy a Zsiguli hátsó szélvédőjénél gyárilag semmilyen lefolyó nincs, így érthető is, hogy előszeretettel rothadnak azon a részen.
A fényszóró fészektől féltem még egy kicsit, de szerencsére az előző tulaj alapos üregvédelmének köszönhetően 1-2 rozsdapöttyel megúsztuk a dolgot.
A rozsdát mindenhol leköszörültük, kapott egy réteg fillert, ahol szükséges volt, gitteltem, majd még egy vékony filler, csiszolás, és megkapta a 2k-s kevert színt. A fényszórók természetesen a már tocsogósra üregvédett keretbe kerültek vissza.
A szerelés élmény volt, mert mindenre fel voltam készülve, ehhez képest az összes csavar rozsdamentes volt, még az alvázvédő alatt is előtünt a sárgára galvanizált színük. Ezt a hagyományt nem kívántam megszakítani, így az összes csavar alaposan át lett zsírozva.
Úgyhogy pozitívan állok a dologhoz, a bódé még bőven menthető, a 28 éves kor ellenére is szép, és remélem ezt az állapotot sikerül is megőrízni.
A króm alkatrészekből, lámpabúrákból, rácsból a régebben bontózottak és az eredetiek közül válogattam, az autóra a szebbek kerültek, természetesen az évjáratra, eredetiségre figyelve.
A régebben kommentelőknek üzenem, mostmár visszakerült a króm díszléc is a küszöbre.
Tehát felülről végeztem a kocsival, nemsokára egy kiadós alvázvédelem következik, majd utána az üregvédelem.
A képekért elnézést, telefonnal fotóztam, és a kis memória miatt visszaállította a felbontását... :(
Folyt. köv.

Mivel durván egy hónapja nem blogoltam, így megtenném.
Az autóval sikeresen megjártuk a nyári találkozót, ahol kapott hideget-meleget, napot-esőt, hajtást és kímélő tempót.

Sajnos a fék egyre rosszabb, közben cseréltünk főfékhengert is, de nem oldotta meg a problémát. Vagy a kézifék kavar be, vagy nem tudom, hogy hol a hiba. Mindenesetre most rendeltem a Polimpexből egy szett fékpofát, hátha esetleg a jelenleg benne lévő új LPR-ek haldokolnak.

Ami még kiábrándított, az a motorháztető fényezése. Lakkcipőt ezúton csókoltatom.
A meleg hatására az íveknél szabályosan elvált a festék és tenyérnyi foltokban hólyagosodik fel. Egyelőre csak a motorháztetőnél jött elő ez a hiba, máshol nem, így reménykedem, hogy "csak" az 1k-s Standox alapozót nem bírta elviselni a filler. Szerencsére egyedül a motorháztető készült ezzel az anyagkombinációval.
Lakkcipő természetesen nem elérhető már, állítólag abba kellett hagynia a szakmát.
Én meg ittmaradtam egy k@ drága fényezéssel, aminél előre kifizettem még két lökhárító festését is, amit ugye elfelejthetek. A kereszttartóm le sem volt belülről lakkozva, de a lakatos is elcseszte, így azt már régebben Laceee újrafújta nekem, várhatóan a motorháztetőnek is ez lesz a sorsa. És akkor még a bódén lévő apróbb fényezési hibákról nem is beszéltem.
Úgyhogy jól nézze meg, hogy ki hova viszi fényeztetni a kocsiját!

Az autó jelenleg a garázsban pihen, bár egyre jobban hiányzik ismét. Sajna idő és pénz hiányában áll a munka, és kezdem megkérdőjelezni, hogy idén le fog-e papírozódni????

Hogy ne csak negatívumokat írjak: Újra rá kellett jöjjek, hogy nem bírok 50-60-70-es iramot autózni vele, legfeljebb csak kettesben. A köszörült tengely miatt nagyon kívánja a fordulatot, alacsony pörgésnél még hajlamos a rángatásra is. Úgyhogy a kellemes 4-esben 50-el gurulás elfeledve, arra ott a Lada.

Fotózni nem tudok mostanában, még mindig gép hiányában, de szerencsére néhányan lefotózták a vasat a nyáritalin, így összeválogattam néhány képet a saját örömömre. Ezt megosztanám Veletek IS.
Mindenkinek nagyon köszönöm, aki lefényképezte a kocsit. Csajosnak különösen, mert nagyon jó képeket csinált róla.

Fényképező nélkül nehéz a blogolás, így 1-2 telefonos képpel tarkított rövidke bejegyzés fog következni.

A hétvégén volt útvonalengedélyem, így némi autózás mellett tudtam intézni a következő feladatokat a kocsival. Volt futómű beállításon, és megcsináltam a kárpitok javát.
Hiányzott a hátsó ülések helye melletti borítás, kardánalagút meghosszabbítása, hűtő takaró dobozka és egy akksitakaró lemez. Ezekből teljesen egyedi kellett, és mivel a plexilapokkal előzetesen nem boldogultam, így az üvegszálazás mellett döntöttem.
Ha befejezem a munkákat az elemeken és abbamarad az agybénulás miatti fejrángásom, na meg ha nem fog szúrni már sehol a bőrömben maradt üvegszál (félmeztelenül nem érdemes csinálni), akkor írok róla részletesebben.

Beszereztem még a ritkának mondott mozgókúpos, 12x1,5-ös, lyukas végű kerékőröket is. A kulcsán még alakítani kell, hogy jó legyen a hosszú tőcsavarokhoz, de mindent megoldunk.

Mindemellett még a fék is szarakodik, találtunk egy csomó fényezési hibát, stb, úgyhogy eladó az autó.

Laceeenak üzenem, hogy jó lett a váltó, köszi! 1x sajnos kellett reccsentenem az egyest. Lámpához gurulva kissé gyorsan kellett indulni, hogy utolérjem puntós autóstársamat, mert figyelmeztetni szerettem volna, hogy gyorsulgatni és száguldozni veszélyes, és nem túl költséghatékony, na meg persze környezetszennyező is a sok elégetett üzemanyag.

A megfontolt közlekedés ellenére lehet hogy volt egy trafipaxom is.

Nem csak a Lada, a Polski is haladt ám előre.
Lacee elkészítette nekem a váltómat, amiben ugye csoportkereket és egyes fogaskereket kellett cserélni a legutóbbi kíméletlen használat miatt. A szállítást és az alkatrészeket Gyula biztosította. Mindkettőjüknek álljon itt egy nagy-nagy KÖSZÖNÖM!!!!!

Rékával (neki szintén köszi) lepucoltunk még 2 váltót, amik nagyszüleimnél pihentek. Az egyik a régebbi hegesztett difis sebváltó (http://garageblog.net/blog/kg/1663), aminek kicsit már lóg a bele, a másik pedig egy 40ezret futott gyönyörű állapotú.
Ezeket elkezdtem előkészíteni is,  a lemezalkatrészek már homokolva, szinterezve vannak (szintén köszi Holló, Gyula a szállítmányozásokért), kapnak tömítéseket, olajat, gumiharangokat és esetleg egy szimmeringes váltófedelet.
Na meg persze kiflexeltem a 40ezresből a 900-as miatt fölösleges részeket. >
A cél az, hogy bármikor váltóhibám lesz, ott legyen a garázsban 1-2 készre összerakott váltó, hogy csak ki kelljen szedni az előzőt és berakni az "újat".

Fontos momentumhoz értem még ezeken kívül, amiről szívesen megemlékeznék: elkészültek a kerekeim. Az aluk csodafelnik, hiszen egyetlen fordulat nélkül megjárták a Pest-Miskolc-Pest távot.
A nagy út előtt még harcoltam a homokszórós nénivel, aki nem akarta bevállalni a kerekeket, ugyanis allergiás a szinterre... Előzetesen a polírozandó részről hibátlanul lemostuk kromofággal a festéket, kimaszkoltam, hogy üveggyöngyözve még véletlenül se legyen a fényesnek kívánkozó felület.
Miskolcon Marczin Robi intézte nekem a kerekeimet, akinek ezúton is nagy köszönet jár ezért a nagy segítségért. Volt görgőzve, esztergálva, polírozva. Utóbbi sajnos nem lett teljesen tükrös, valszeg a felni anyaga miatt, de igazából közben rájöttem, hogy nem is biztos, hogy jól áll a kocsimnak az agyonpolírozott felni. Most így tetszik a legjobban.
Hétfőn eljutottam végre odáig, hogy a küllők közötti részeket és a kerék fonákját lelakkozzam, ezt persze újabb maszkolás és pucolás előzte meg.
A lakk éppenhogy megszáradt az alukon, reggel már dobtam is be őket a Zsigába a Yokohamákkal együtt, és irány a gumis. Baromi jól állnak a hatos felnin az A539-ek, és elég könnyen rá is pattantak a szerelőgépen.
A felniket ma este rápróbálom az autóra, hogy minden stimmel-e. Voltak ugyan már fent Fulda 175/50-ekkel, de a Yokohama mégiscsak más, nem akarom, hogy beleérjen bármibe is. Ha minden simán megy, akkor már csak tehermentesítő gyűrű kell, egy szett kerékőr, és mehetnek is fel a kocsira.

UPDATE:
Tegnap este ídesapám és Gyula segedelmével bekerült a váltó. Sikerült szépen berakni, egyedül a tankon keletkezett egy apró karc.
Ezen kívül felpróbálódott az egyik felni. A Yokohama és a lengőkar között szerencsére van 3-4 mm, így nem kell pogácsázgatni. Ráadásul a vártnál jobban mutat a kocsin. Nagyon bejön, érdemes volt szívni vele.
Ma reggel pedig egy másik felnit elszállítmányoztunk néhány kerékagy és fékdob kíséretében az esztergályoshoz. A bácsi tehermentesítő gyűrűt fog készíteni a felnihez, hogy korrektül középre legyen felrakva.

Hogy ne legyen uncsi, a Zsigáról is készítek már egy bejegyzést. Végülis másfél éve már aktuális lesz.
Az autó kímélő használatban van, szinte mindig fedett helyen parkol, igyekszem óvni a környezeti behatásoktól és magamtól is. Télen talán 3x volt úton, úgyhogy egész jól sikerült megállnom, hogy a hóban-latyakban ne használjam.
Még a tél előtt kapott új műszakit és zöldkártyát, a vizsgabiztosok dícsérték, szinte csak a szilentekbe tudtak belekötni, hogy öregek, de azt mondták azok is hibátlanul használhatóak még egy jó darabig. A műszaki után nekiálltam Dinitrollal lealvázvédeni, illetve a kisebb hibákat lecsiszolni/festeni, na meg persze üregvédeni, de fűtött garázs hiányában ez a projekt megállt, mert a következő naptól már iszonyatosan hideg lett. Ezt nyáron szeretném majd befejezni.

Hogy legyen valami aktuális is: Most hétvégén megjárta ismét hibátlanul a Pest-Pécs-Pest távolságot, ennek örömére foglalkoztam vele egy kicsit:
kipucoltam a csomagteret, és a belteret. A vicces, hogy a csomagtérben még mindig találtam az előző tulaj (akit nagyon becsülök) által belerejtett védő zsírpapirokat.

Illetve eljött annak az ideje végre, hogy átgumiztassam a Ladát. Előkapartam a padlásról a gyári kerekeit, amiket összesen kb. 4 évet használtak (ez látszik az állapotukon), Réka segítségével lepucoltuk az üregvédőtől, mivel az összes szinte teljesen barna volt. Erre ráment egy délutánunk.
A tisztítás után Bazzal elmentünk a gumisához, ahol átrakattam a mostani felnikről a gumikat a lepucolt gyáriakra. Sajnos a gyári kerekekre még nem lehetett belső nélküli gumit felrakni, így mindegyik gumi kapott 1-1 belsőt is. Ennek kevésbé örültem, mert annyira nem csípem a belsős megoldásokat, de ez van, valamit valamiért.
Az egész akciónak két oka volt, az egyik, hogy a gyári felnik sokkal szebbek, szinte hibátlanok, és csillog rajtuk a gyári festés. A másik lényeg pedig az, hogy ezekre már fel lehetett rakni a belülről homokolt, festett krómdísztárcsákat!!!!!
Nem is fosom tovább a szót, inkább dobok fel pár képet.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy útvonalengedély.
Eme útvonalengedélyt a hétvégén jól ki is használtuk, mivel a 900-assal megjelentünk a tököli Volks & Roll nevű népautós talin, illetve az Autobianchisokkal közösen rendezett Budapest-Visegrád túrán.

Hét közben még beraktam az újonnan készített üléssíneket a vezetőoldalra, és sikerült egy olyan pozíciót eltalálni vele, amire bátran azt mondhatom, hogy számomra tökéletes.
A sineket 1 egész napon át tervezgettem, méricskéltem, illetve kartonpapírból, salgóelemekből modelleztem. A kézzel készült terveket Kolonics Attila barátom vitte be AutoCAD-be, és ő gyártatta le nekem a vízzel kivágott, kész darabokat is. Nagyon köszönöm neki, rengeteg munkát, pénzt és idegeskedést spórolt meg nekem ezzel. A sineket Hollón keresztül kaptam meg, aki közben nagy örömömre már bedobta őket a homokszóróshoz. Utána kapott egy tükrös ezüst szintert.
A hátsó oldalsó kárpitokkal szarakodtam még egy délutánt, de nem sikerült megcsinálnom, rá kellett jönnöm, hogy üvegszálazás nélkül nem lehet még azt sem megoldani. Úgyhogy ez lesz a következő projekt.
Ami még megemlítendő, hogy a kocsi megkapta az első mosását is, nagy élmény volt takarítgatni, mindenkinek kívánom azt az érzést.

Mosás után már kint is voltunk a Volks & Roll-on, ahol a szervezők idén is egy egész jó bulit csináltak. Legjobban az a bogár tetszett, aminek a hátsó abroncsára keménygumi volt galvanizálva, és ezáltal olyanokat tudtunk vele driftelni, amilyeneket még hóban sem.
A reptéren sikerült a kisautót is egy kicsit kipróbálgatni, és igencsak pozitív élményekkel jöttem haza, mert valóban olyanok a menettulajdonságait, mint amilyennek elképzeltem. Rékának, Gyulának köszi a kölcsönkereket, lassan jövök Nektek 1-1 gumival.

http://auto.indavideo.hu/video/PF126p_900ccm_vs_VW_Bogar_1200ccm
http://auto.indavideo.hu/video/Kispolski_probakor

Ami a versenyeket illeti, elhoztunk pár helyezést, pl. Bazzal autótolásban, Rékával vakvezetésben, stb. Illetve Réka még a tombolán is nyert egy értékes gumiszereléses utalványt.
Hazafelé jövet pedig megnéztük Csajos új garázsát.

Hétfőn pedig az Autobianchisokkal közös kirándulást terveztünk. Esőtől rettegve indultunk el a Lurdy parkolóból, és az utunk egészen Visegrádig vezetett, ahol a Mogyoróhegy étteremben fogyasztottuk el ebédünket, és szórakoztattuk az amúgy jó fej pincért.
Hazafelé még volt egy gyors kormánymű ellenőrzés, illetve Bécii javítgatta az autóját, kivételesen most nem a váltó motor vált ketté, mint szombaton.
Mindezek után Bécii megkért, hogy vigyem még egy kört az autómmal. Na ezt nem kellett volna, mert az utolsó keményebb indulásnál elkezdett kattogni az egyes. Találgattunk mi lehet, de nagy esély volt a fogaskerékre. Úgy döntöttem lefogazom teljesen, ez 2 másodpercen belül sikerült is.
Kicsit bosszant a dolog, mert nem akartam addig szétverni az autót, amíg nincs lepapírozva, de így jártam. Megcsinálom, és mostantól kímélem.

A hétvége összességében baromira jól telt, Bazéknak, Béciéknek, Csajosnak, Milánnak köszi az egész hétvégi jókedvet (meg a fotókat), illetve azoknak is köszi, akik még elgyüttek az említett alkalmakra.

A tegnapi nap csúcspontja az volt, hogy 1 hónap keresgélés után megtaláltam a fényképezőgépemet. Természetesen a garázsban volt.
Hogy más is örüljön e ténynek, mostmár fel tudom rakni fotókkal körítve Réka futóműprojektjét.
A munka kb. 4 hónapig elhúzódott, ugyanis Pécsen dolgoztunk rajta, és nem minden hétvégén. Kicsit a tököm is tele volt már, hogy mindig hurcibáljuk majdnem az egész garázsomat.
A felújítás már nagyon érett volt, mert teljesen gatya volt a DKU futóműve, folyt a főfékhenger, fék félrehúzott, jobb elől a szilentek teljesen szétmentek, stb-stb.

Kezdtük azzal, hogy mindent lebontottunk, és a 0-ra szétszedtünk. Utána kapott egy egészségügyi drótkorongozást az üres alváz, majd ahol szükséges volt alapozást, utána Réka telibe kente Dinitrol alvázvédővel. Természetesen ecsettel, vastagon, ahogy illik.
Igyekeztünk mindent újra cserélni a lengőkaroktól a rugókon, szilenteken át a fékcsövekig. Az alkatrészbeszerzés folyamatosan futott a munkálatok alatt, nagyrészét Lengyelországban vettük meg az új cuccoknak, de természetesen a nyers/gyári festésű alkatrész nem felelt meg Rékának. Sajnos a saját autóm építése során sokminden ragadt a leányzóra.
Úgyhogy kezdtük a homokszóratással, majd amiben nem volt hőre érzékeny dolog, az ment szinterezdébe, a többi cucc (pl. larugó, hátsó lengőkarok, stb.) alapozás után 2k-s "fényezést" kapott. A fényezés szó szándékosan volt macskakörömben, mivel én fújtam a cuccokat, és annyira nem lettek hibátlanok.
A rugók kovácsoltatva lettek az ültetés érdekében, a gátlókat pedig a druszám, Katona Gábor keményítette. Az ültetés annyira nem érte el a célját, mert valahogy nem ment le a kellő szintre, de ez majd még alakul. (vagy alakítjuk )
Amikor a többoldalas, minden részletre, apró pöcökre kiterjedő alkatrészlistámon megvolt az összes pipa, illetve a csavarok galvanizálása is elkészült, egy gyors üregvédelem után kezdtük összerakni a rendszert.
Szívás csak 4 csavarnál volt, ez kb. 2-3 nappal hosszabbította meg az elkészülést.
Megemlítendő a hátsó lengőkar beletört csavarja (*!"/%+!"(@#&>*), illetve az egyik fékalaplap, amin sikerült 2 csavart is megszakítani egymás után.
A veszprémi találkozó napján még elnyaltam az egyik első fékmunkahenger meneteit is szerencsére, de Laceee barátunk lelkesen adott egy új munkahengert, ezúton is köszönöm neki, és majd adom az árát.
Ebéd után megvolt a próbakör, amin elég jól teljesített a kocsi, így elindultunk 4 óra magasságában Pécsről a veszprémi találkára. Az utat végigizgultam, de így utólag fölöslegesen, mert azóta is hibátlanul teljesít a futó, sőt szlalomon meglepően jól viselkedett az autó még gyári gumival is.....
A továbbiakban még gumiztatni kell a régi alukat, felrakni, majd egy kellemes futóműbeállítás, és lehet nyúzni, kanyarodni, fékezni, ugratni, stb.
Rékának szeretnék gratulálni, mert nem kevés munkaórát, és pénzt beleölt a kocsija aljába. Nő létére példamutatóan, fiúkat meghazudtoló módon dolgozott. Volt hogy már én bekúrtam a szerszámokat a sarokba és meguntam, ő pedig még mindig tolta...

Ui: Hollónak köszönjük a kormánymű összerakást, Csajosnak a légtelenítést.

"Itt a tavasz..."
Történt a mostani szép szombati napon, hogy kispolskiklubbos bobozás lett kiírva programként az Oldtimer Expo látogatása előtt. Én erről önző módon szándékosan lemaradtam, mivel autót akartam szerelni. Legnagyobb meglepetésemre a bobozást néhány klubtag önkényesen kihagyta, jöttek sorban a telefonok, és helyette a garázsnál termettek ők is, hogy beszélgessenek, segítsenek, vagy csak benézzenek. Voltunk elég szép számmal: Réka, Bazék, Cincinlovagék, Gyula, Pety@, Pocok és Dudás Jani (DJ) trabantos barátom. Mivel nem akartam nagy dobra verni, így a résztvevők többségében csak 1-2 óra után fogalmazódott meg a gondolat, hogy miért is pörgök annyira a garázsban: útvonalengedélyem megvolt, és már nem sok hiányzott ahhoz, hogy a kocsi összeálljon olyan szintre, hogy egy próbakört lehessen vele menni. Úgyhogy megfogadtam, kijutok vele az OTExpora. De ezt még akkor sem hittem el, hogy menni fog, mikor kitoltuk a garázsból.
Előtte még beszereltük a Katona Gábor névrokonom által gyártott állítható Bilstein gátlókat hátra, és a szintén általa felkeményített első gátlót, amit még előző este lefújtam. Sajnos a szín sem lett a legjobb, meg a fújás minősége sem, de ez már nem aggasztott, mert elértem a lefosom állapotot. A gátlók kicsit túl kemények is lettek, az elsőket alig lehetett széthúzni, a hátsók összenyomásával meg már nem is próbálkoztunk.
A hűtőventillátor relézésénél volt még egy kis hiba, amire még nem jöttem rá, így szimlán bevezetékeztem egy másik kapcsolót az utastérbe neki.
Rövid melónak tünnek ezek, de mégis 5 óra körül döntöttem úgy, hogy kitoljuk. Élmény volt, nagyon jól esett, hogy mindenki egy emberként izgult a próbakör miatt.
Nagy nehezen beindult, szakadozva, akadozva elmentem vele a Hungária körútig, meg vissza a benzinkúthoz. Ott kerékpumpálás, tankolás bele (itt örültem, hogy a Holló által szerzett betöltőcső visszacsapó szelepnek jó a mérete, és belefért a pisztoly). Majd a motortér átnézése. A régi nívót szépen kilökte, úgyhogy a szépen összerakott motor már csillogott az olajtól. Kapott új nívót, illetve fülre egy kis beállítást, és már lehetett vele pörgö kerekekkel indulni. Miután még a szép tengelyes alapjáratot is beállítottam, összepakolásztunk, és elindultunk az Expora némi vízforralással és biztosítékkiégéssel fűszerezve.
Végeredmény:
Az autón még nagyon sok meló lesz, de meglepően kevés műszaki hibát produkált annak ellenére, hogy minden frissen volt összerakosgatva. Alapjába véve minden olyan, amilyennek megálmodtam, és ez rettentő boldogsággal tölt el. A feeling, a hangok, a zörgések, a futómű keménysége, a bódé meglepően iszonyatos merevsége, a szagok, a kényelmetlenség, a gyorsulás, a váltókar megfogása, a komfortnélküliség, az arckifejezések, a hűtő miatti hőhullámok, minden ugyanaz, mint amit akartam.
Aki ott volt, és segített, szerelt velem, bátorított, akár csak dumcsizott, vagy jött velem fuvarozgatni, vagy csak mellettem autózni, annak nagyon köszönök mindent. Remélem egy kicsit érződött, hogy mennyire vártam 2 és negyed év után ezt az időpontot.
És mindenki másnak is, aki bármilyen formában segített! (túl hosszú lenne a felsorolás )

Ui.: Sajna videót nem tudok feltölteni most valamiért, így ha esetleg valakinek van a poszthoz kapcsolódó, arról a linket szívesen fogadnám.

Nehéz helyzetben vagyok, mert annyi meló volt a kocsin, hogy már nem is emléxem rá, miket csináltam, de mindjárt végignézem a fotókat.

Gyuszika fiúka, Losika leánnyal meglátogatott egyszer, és csak úgy hülyeségből kitaláltuk, hogy rakjuk föl az ajtókat. Na most ez a hülyeség egy pár órás szarakodást igénybe vett, viszont a gumikéderek behelyezése után egész emészthetően csukódik az amúgy trágya hézagokkal rendelkező ajtó. A fiataloknak köszi a segítséget!
Azóta szó szerint belefaragtam az elegant ablakokat is az ajtóba, amiben segített Holló bácsi. Itt megemlíteném a lakatosaimat, de nem túl sok dícsérettel, úgyhogy kihagyom. Élmény volt az ajtó belsejébe beerőszakolt fúróval játszani.
Mindegy, a neheze megvan, ablakemelő, ablak, zárak minden bent van (Horváth Andrisnak üzenem, hogy nem nyúztam le a festéket. ). Tegnap esti záróakkordként a díszkeretet pattintgattam föl több-kevesebb sikerrel, de hajnali kettőkor már fájt a szám az anyázástól, úgyhogy inkább abbahagytam.
Rékának köszi, hogy hozott nekem kaját a garázsba, és megmentett az éhenhalástól.

Még régebben majdnem elsírtam magam, mert a lakatos elbaszta a hátfalamat, így kellett új. Bontóban vásároltam egy kevésrozsdásat, amit azután hozzászabtam a 900-ashoz. Ha régen nem lett volna megoldva, akkor tuti feladom mondván, hogy ezt nem lehet megoldani, de a végére aránylag minden passzolt, és nem is lett csúnya a homelakatolás. Laceenak itt szeretnék egy nagy köszönetet dobni, hogy SOS-ben elvállalta a homokolt hátfal fényezését, és olyan munkát végzett rajta, hogy lefostam a bokámat, és azóta is hasmenésem van. Gyönyörű lett. Az autóra is felkerült, szerencsére minden passzolt, jól áll rajta a régebben (szintén Laceee által) kicsinosított lökös. Összességében hibák vannak, de meg vagyok elégedve a kocsi seggével, amire nem volt példa azóta, mióta megvettem a járgányt.

A lökhárító vasakat homokolás után szintereztettem, a csavarokat pedig némi tartalékképzéssel feketére galvanizáltattam. Vikinek üzenem szeretettel, hogy meg van böcsülve ám a lököse.

Édesapámnak jár még egy nagy-nagy köszönet, hogy kifarigcsálta nekem az alumínium tartókonzolokat, amiket szerettem volna, így a biztitáblától elkezdve a fűtésdobozig minden áll, mint Katiban a gyerek.

Máskülönben apróságok készültek:
-felment a helyére a kiegyenlítő tartály
-megterveztem az üléssínt
-a kopoltyó belülről kapott egy karbonlapot
-felmásztak a rendszámok
-felcsavaroztam a kormányoszlopot egy csinos kiemeléssel

És még sorolhatnám... Még egyszer ilyenbe soha nem kezdek!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy névnapom.
Ebből az alkalomból kedves barátaim összeszaladtak egy vacsi erejéig, hogy meglepjenek engem. Nagyon kedvesek voltak, készültek még ajándékkal is.
A meglepi a saját LEFÉNYEZETT lökhárítóim voltak.
Történt ugyanis, hogy a nagyon kedves Laceeee fényezőmester és alkoholtesztelő barátom elvállalta a szintén nagyon kedves Pázmándi Vikitől kapott csodaszép lökhárítók fényezését. A kérésem annyi volt, hogy gyári új műanyagnak tűnjön. Ez annyira jól sikerült, hogy az elején elgondolkodtam, hogy ezek a "bolondok" újat szereztek-e, vagy sem, de aztután megismertem a műanyagokat.
A lökösök azt hittem, hogy még készülőfélben vannak, de utólag kiderült, hogy Réka nevű barátnőm kicsit intézkedett, megsürgette Laceeee gyümölcserjesztő és alkoholgyáros barátomat, majd Abadi Attila kollégámat rábeszélte egy pécsi fuvarra. Így a lökhárítókat szépen (szívecskével) becsomagolva adták már át nevemnapja estéjén. Ez nagyon megható volt számomra, elkezdett folyni az összes testnedvem.
Ezen kívül kaptam még egy kedves kis medvét Rékától, és szintén a barátaimtól egy normális szórópisztolyt.
Igencsak jó ám tudni, hogy az embernek ilyen barátai vannak.

De hogy az autómról is írjak némineműleg, így halljatok szót:
A vízrendszer összeállt a kiskocsiban, 2 helyen folydogált, de ezek korrigálva lettek, kicsit szebben, kicsit csúnyábban.Itt köszönet Robicicának a felhozott hengerfejért, amin menetet méricskéltünk, ugyanis hiányzott a dugó belőle. Illetve köszönet még Gyuszikutyusnak, aki kölcsönadta a lángos genyóját, amivel megforrasztgattam a kiszakított hűtőcsavart. Még jó, hogy ilyen nem esik meg velem gyakran. ( http://garageblog.net/blog/kg/1710 )
Pár óra beállítgatás után felkerültek a csomagtértető leszorítók is. Megterveztem az üléstartó konzolokat, illetve még apróságokat csináltam, amivel nem is untatnálak Tikteket!

Nagy köszönet illeti Marczin Robi elvtársunkat, aki hihetetlen bátorságával lebonyolította Miskolcon az ablakfóliázásomat. A fólia pont olyan sötét, amilyennek elképzeltem, nagyon csinos lett, és kb. feleannyi volt, mint a Budapesten. Köszike!
Köszönetet érdemel még Réka és Milán is, hogy segítettek berakni a szélvédőket, Gabe pedig azért, mert minden kapcsolatát bevetve vásárolt nekem egy új szélvédőt a Salgoglasstól még régebben.
Ezen kívül felkerültek a hátsó lámpák is, illetve a külső kilincsek, amiket előtte darabokra szedtünk Hollóval (köszi neki is), majd bizonyos alkatrészeit políroztam, galvanizáltattam, illetve műanyagápolóztam.
Ui.: Aki galvanizáltatni akarja a zárszerkezet bütykös karikáját, az felejtse el, mert valszeg azon is ón, vagy hasonló anyag van, amit a galvanizálás szétmar.

Tegnap megállapítottam, hogy 'mennyi közös van bennünk', mármint a Polskiban és bennem. Ugyanis este mindketten magunk alá hugyoztunk. Én idegességemben, ő pedig azért, mert az egyik ledugózás a hengerfejen nem sikerült 100%-osra, és elengedte a hűtővizet. Történt ez hajnali fél kettő környékén, akkor elegem lett csöppet. OK: A hengerfejből kijövő fűtéscsövet még régebben eltávolítottam, helyét egy csavarral szándékoztam betömni. Elsőre jónak is tűnt, de a tegnapi hűtővíz feltöltéssel elkezdett szivárogni, majd a menet halkan megszakadt, amikor még próbáltam húzni rajta. A dolgot én csesztem el, mert nem volt belepasszoló a menet. Folytatás majd kiderül, egyelőre csak röhögök rajta.

Pozitív dolgok is történtek, Gyula hasznos segítségével tegnap felkerült a csomagtértető, persze miután a fűtőrendszert kompletten összepakoltam, becsöveztem, illetve az összes vízcsövezéses problémát áthidaltam.
Kis faragással felment a két oldalsó index is, illetve az elsőket lecseréltem sárgára, úgyhogy lehet ám anyázni.

A jó hír az, hogy megállás nélkül halad tovább az autó.
A rossz pedig az, hogy nagyon lassan. Már néha én is megdöbbenek rajta, hogy mennyi időt képes vagyok elszarakodni 1-1 apróságon.
Mivel a kábelezés teljesen elkészült, így mostanában a műanyag elemekkel foglalatoskodtam. Átalakítottam kissé a fűtő-szellőző rendszert, fúrtam, faragtam, ragasztottam, még varrni is kellett, de ezt szerencsére Réka megoldotta nekem. Mindez azért volt sürgős, mert miután minden elkészült, már vittem is őket egy profi flokkolóshoz Dunakeszire. Ez a művelet felért egy lerúgott kispolski árával, de szerencsére a minőségben nem csalódtam, és idő előtt elkészültek a dolgok.
Ennek örömére össze tudtam rakni a teljes műszerfalat. Kezd autó kinézete lenni a kasztninak.

Milánnak itt köszönném meg az újabb karbon elemeket. Egyre szebben dolgozik ám a srác.

Tegnap Réka segítségével előkészítettük a felnijeimet a homokszóráshoz. Mivel polírozva lesz, így a polírozandó részt nem illik szemcseszórni, ezért lemartuk Kromofággal a 2-3 réteg undorítóan ecsettel fújt festéket.

Lengyelországi kalandos utunk során beszereztem végre a beépítendő új elegant ablakemelőket, és az ablakokat, így lassan az ajtót is elkezdhetem összerakni, egyedül egy kilincs hiányzik hozzá.

De előtte a vízcsövezést kell befejeznem, és akkor a csomagtér/motortér már el is készült.

Hölgyek, Urak!
Annak a típikus esetét mutatjuk be, hogy hogyan kell tönkretenni egy kispolski motort.
Minden bizonnyal az előző tulaj hanyagsága vezetett ide, hogy a motor ilyen állapotba került.
Az újabb tulaj úgy érkezett hozzánk, hogy a vezérlés átugrott. Ilyet ugyan láthattunk már régebben is, a blogomban, de az nem volt ennyire durva. Ennél 130 ezer km után még a gyári lánc volt benne a gyári fogaskerekekkel, és a gyári biztosító alátétekkel úgy, ahogy Jacek bácsi összerakta a gyárban.
Jelen esetben össze is érhetett a szelep és a dugattyú, mivel a műszer szerint az egyik hengerben történetesen szinte 0 kompresszió van.
Végeredményben a motor még használható az új lánccal, kicsit szarul megy, de megy. Az olajnyomás, és kompresszió problémákat csak egy teljes generállal lehet már helyrehozni. Ha a kiszerelt alkatrészek így néznek ki, akkor milyen lehet a többi????

Úgyhogy kérlek Titeket, hogy az olajat soha ne cseréljétek le, ha mégis, valami kotorék szart rakjatok bele, esetleg használtat, de ami a legfontosabb, hogy vezérmű láncot még véletlenül sem cseréljétek ki, mert csak úgy fogja szépen kiesztergálni a vezérműfedelet.

A garázsban mostanában a vezetékelés volt a nagy divat, így én is főleg ezügyben tevékenykedtem.
Már jóideje csak zsinórozgattam, de mostmár úgy néz ki, hogy lesz is belőle valami. Valamelyik nap összedobtam egy kapcsolási rajzot, mert már én sem igazodtam ki a dolgokon. De igazából nem is volt rá szükség, mert minden elsőre és hibátlanul működött azok közül, amiket beüzemeltem. Az indexrészt, illetve a vízhőfok mérőt még nem tudtam kipróbálni, mivel ezek még nincsenek beszerelve. Az örömöt az jelentette, hogy az egyedileg tákolt reléhalom a rengeteg zsineggel is hiba nélkül kapcsol. Úgyhogy büszke voltam magamra.
Sajna még korán sincs vége ennek a szakasznak, mert a főkábel ma kora reggel érte el a beszerelhető formáját, és még a kábelköteget is rögzíteni kell, de lassan és biztosan meglesz.
Továbbá vásároltam a bontóban szombaton egy Fiat 127-es 903cm³-es motort tartalékba, mivel az autó nagyon úgy nézett ki, hogy csak 26000-et futott. Kuplung, és nagyon sokminden még gyári volt rajta, tehát el is tudom képzelni. Milánnak, Robinak köszi a segítséget!
A bontósok előtt meg le a kalappal, mert képesek még a legnagyobb hidegben is autót aprítani. Illetve amíg én kitekertem egy csavart, addig a bontós Gábor fiú leszedte az egyik első futóművet a 127-esről. Lehet ezért halad ilyen lassan az autóm?

Update:
Tegnap lepróbáltam az indexet, vészvillogót is. 1 kontakthibát találtam, amit javítottam. Ez nagyon izgi volt.