Könnyed, frissítő blog következik nagyrészt a Zsigáról.

Még az előző télen kicseréltem rajta az ac pumpát gyári újra, illetve a benzincsöveket, benzinszűrőt, bilincseket. A műveletnek köszönhetően végre megszünt a nehézkesen indulás, illetve az, hogy 1 hét állás után már csak a karbiba csöpögtetett benzinnel volt hajlandó elindulni.

Az elmúlt egy évben nem túl sokat volt használatban a járgány kímélési megfontolásból, illetve azért, mert Pécsen pihent. Persze mindig mikor arra jártunk, mentem vele egy karikát, természetesen csak akkor, ha száraz volt az idő. Az egyik ilyen köre egy pécsi veterános találkozó volt még valamikor áprilisban.
Majd egy hónap intenzív használat következett, ami bizonytalanul indult. Lejáró félben volt a műszaki vizsgája, így tervben volt, hogy felhozzuk Pestre műszakira. Erről a tervemről lemondtam, mivel vasárnap délután még mindig esett az eső, így nem volt kedvem elindulni, maradt a MÁV. A pályaudvaron kiderült, hogy nincsen már jegy, illetve az utak is kezdtek felszáradni, így e két ok miatt mégis a zsiga mellett döntöttünk.
Nagyon jó hónap volt, a nívós fogyasztást leszámítva élmény volt újra a kényelmes, tágas, orosz vassal járni. Segítkezett szerszámok cipelésében, nagybevásárlásban, sőt még Vespaszállításban is.
Természetesen ezek mellett le is műszakizott sikeresen. Ráadásul egy olyan helyen, ahol OT vizsgát is szoktak csinálni. A szakik átnézték, tetszett nekik a vas, és mondták, hogy a festékhibák ellenére is vizsgaképes a kocsi. Elmesélték, hogy miket csinálgassak meg majd rajta. Köztük szerepel a kopásnak indult fékbetétek cseréje, de valszeg komplett fékcsere lesz rajta valamelyik nyáron.
A paripát szerencsére még a nagyobb esők előtt sikerült újra levinni Pécsre, ahol mosás után beállt Rékáéknál a jól megszokott helyére. Most hétvégén is csak azért takartam ki, hogy átwaxoljam és kapjon egy kis krómpasztás kezelést.

Rékapolski: Még belefér ide egy rövidke iromány Réka kisautójáról is.
A lánynak névnapja volt 1-2 hete, így mi lehetne jobb ajándék, mint megcsináltam a kisautóját. A vas már hónapok óta motorblokk töréssel állt mikor a garázsban, mikor a garázs előtt. Az alkatrészigény miatt 2 motor lett ripityára szedve és elpucolva, hogy mindenből a jobbikat kapja. Itt megállt a folyamat. Legalábbis Réka így tudta. Éjszakákba nyúló szerelésekkel összeállt végre a motor, amit egyik este Gyula segítségével be is fejeztünk, majd betettünk. Nagyon hálás vagyok, hogy betegen is jött taknyolni a kocsit, hogy a nagy nap előtti estén végre pöfögjön a motor. Így is lett, próbakör után 1-2 simítás, és a motor tökéletesen üzemelt, sőt azóta már levitt egyszer Pécsre is.
Ha már lúd, legyen kövér, még pár éjszakát rászántam a kocsira, hogy ne leharcolt kinézetű kocsit adjunk át ajándékként. Legnagyobb problémát a tető totális lemattulása okozta, amely pár év polír- és waxhiány eredménye, no meg a szarabb minőségű festésé. A piros kocsi teteje és vízszintes részei már fehérre voltak mattulva, és olyan szinten barázdált volt, mintha erősebb smirglipapírral lett volna csiszatolva. Minden mindegy alapon nekiálltam próbálgatni, hogy mit lehetne tenni vele, majd a többszöri átcsiszolás mellett döntöttem. Ezt 1500, 2000 majd 2500-ös vizes papírral tettem meg csiszológép híján kézzel. Néha már kezet mosni sem bírtam, úgy szétment a karom. A végén a selyemfényű felület kapott több adag, illetve az egész kocsi egy frissítő polírt. Majd némi waxot. Az eredmény teljesen tökéletes nem, de nagyon szép lett. Ég és föld volt a különbség, végre fényes lett újra a tető. Ehhez még hozzáadódott az agyonkopott Momo kormány leflokkoltatása, meg egy kis masni, és kész is volt az emlékezetes ajándék. Réka persze ebből mit sem sejtett, és vigyorgott utána jó pár napig.

+még egy apró kisállatos rovatot is nyitnék itt annak az apropóján, hogy tegnap pont elcsíptük, ahogy Jocó, a tarisznyarákom éppen vedlik. Egy heti folyamatos National geographic bambulás sehol sincs ehhez az élményhez képest. Nagyon durva volt.

Ráfeküdtem rendesen a Vespa témára mostanában.
Réka segítségével szétkaptuk a motort/váltót. Kiszedni baromi egyszerű, kb. 2 csavar, bovdenek lekötése, és lent van a teljes erőforrás, hajtás, hátsó lengőkar, rugó, gátló.
A belseje azért bonyolultabb, de még talán így is össze tudnám valahogy rakni.
Elpucegáltuk, bedobozoltuk szépen a dolgokat. Csajosnak köszönet, hogy ismét igénybevehettünk a garázsa előtt egy 2 négyzetméteres betonplaccot!
Végeredmény: henger-dugó-gyűrű kuka, 1-2 csapágy szar, kuplung kuka, tömítések-szimmeringek kukák.

Közben jött egy olyan dolog, hogy vásároltam még egy szétszedett Speciált, hogy mi a retkes >#@#>@&-nak, azt nem tudom.
A csomagban volt egy üres bódé, ami nem a legszebb szintén, de évjáratra 1972-es, jóformán az összes alkatrésze, egy csomó új cucc, illetve ami a legfontosabb: egy 125cm³-es PK motor. (A PK egy újabb szériája a Vespáknak, a 70-es évek végétől gyártották a 90-es évekig.)
Osztottam/szoroztam, és az 50-es eredeti motorra kb. egy kilot röhögve rá lehetne költeni, hogy normálisan lehessen használni Pesten. Nagyobb henger, nagy karbi, sportkipu, hosszabb áttétel, meg még amik kötelezőek: csapágyak, tömítés, szimmeringek, gyári kuplung, stb. Úgyhogy beláttam, inkább a 125-ös blokkba kell beruházzak. Bekattantam, nem tudok mit tenni.

A dolog amilyen kő egyszerűen indult, most már kezdem úgy látni, hogy nehezebb berakni ezt az egyező márkájú, de típusidegen mocit, mint a polskiba a 903-as Fiatot.
Kell a motorra nagyobb hengerburkolat, szívócsonkot kell hajlítani, vagy beszerezni egy harmadik típusú Vespáét, kipufogóra kell valamit kitalálni, vagy az is egy harmadik típusé lesz, a teljes motort átvezetékelni, mivel a Special még 6V-os, de az új motor már 12. Ehhez trafót, feszültségszabályozót beszerezni, stb-stb.
És akkor még jön az, hogy kellene tudni, hogy a motor működik-e, vagy sem? Kompresszió van ugyan benne, de egyelőre megbontani nem akartam, csak átpucolni, így nem tudom, hogy kuplung, váltó, csapágyak, tömítések, egyebek milyenek. Mondjuk a tömítések tuti halottak, mert kb. egy centi vastag olajsár volt körben a motoron, ami 4 órás intenzív pucolást eredményezett.
Úgyhogy jelenleg itt állok a dologgal.

Egy segítőkész Vespás fórumozó mondta, hogy a polskimból ítélve ennél a mocinál is hamar elkezdődik majd a felújítás, meg a tuning. Akkor még egy 'majd 10 év múlva' kifejezéssel az arcomon röhögtem a dolgon, de most valami valóban elkezdődött. Kellett ez nekem? :(
>#@>xc!%++/%"£$ßxyc....

Hamar vége lett a Vespázásnak. :(
Tegnap belassult a járgány, majd meg is állt.
Nincs kedvem hosszan írni éppen róla, mert bár tegnap még kacagni tudtam a dolgon, ma már inkább sírnék rajta.
Szóval egy kellemes kis gyűrűtörés volt, fémreszelékekkel, dugattyúszétqrással és hengerkarcolással.
Este még Somával, Milánnal és Zsoltival nekiálltunk a Váci úti Shell kútnál nézegetni, hogy mi a hiba, de helyben szét is kaptuk a fél motort.
Csapágyaknak durva kotyogása van, kuplung elég fos volt eddig is, kipu szétrohadva, kipucsonk kettétörve, illetve ami még jellemző a motorra, hogy olyan szintű taknyolásokkal van tele, amit még nem láttam. Természetesen ez a KeMa előtti tulaj műve, de néha már csak szimplán röhögtünk a megoldásokon. Hirtelen csak az jut eszembe, hogy a hengert lefogató 6-os anyák alatt 8-as alátétek voltak, na meg a tömítések. Sehol nem volt egy darab sem, se a hengerfejnél, se a hengereknél, egyedül a kipufogónál volt tömítés, de ott kettő vagy három is egyben.
A motoron a blokkon kívül szinte minden kuka.
Úgyhogy egyelőre áll a dolog, nem tudom mi lesz még...:(

Megtörtént az első rendberakás a kis kétkerekűnél, mivel tegnap végre már eljutottam vele a garázsig.
Az első próbálkozás múlt héten volt, akkor egy defekttel lettem gazdagabb. Gondoltam csak kibírja a két fos gumi azt a pár napot, amíg nem veszek rá normálisat, hát nem bírta. De ez borítékolható volt, hiszen a repedés szélesebb volt már rajtuk, mint a minta. Úgyhogy komótosan eltoltam Rékához a bringát, és elindultunk Bencével gumit vadászni. Raktáron sehol nem volt ez a méret, csak a város másik végén lévő gumisnál, így megjárattuk a polskimat is egy kicsit, mert sietni kellett, hogy nyitvatartási időn belül odaérjünk. Sikerült. Állítólag kilónegyven is volt néhol, bár nem figyeltem az órát.
Kicsit ismeretlen márka volt számomra a Vee Rubber, de mivel nem volt más, így bevásároltam 2 külsőt és 3 belsőt belőle. Kellemesen csalódtam, mert nagyon szépen fogja az utat, bár viszonyítási alapom nem sok, egyedül a leszedett kb. 30 éves, szétrepedt takonygumi eddig. Viszont a gumika árán nagyon meglepődtem, 3100 kemény magyar Ft volt 1db. Viccesen olcsó.
Még este szakadó esőben fel is pakoltuk a kerekeket. Élmény felszerelni gumit olyan kerékre, amit ketté lehet csavarozni, nagyon tetszett. És mondanom sem kell, hogy az egész 'kerék le - gumi fel - kerék vissza' művelethez egyedül egy 13-as villáskulcsra volt szükség.

Tegnap igazság szerint Rékapolski motorjának akartam nekiállni, de magával ragadott a Vespa, így elkezdtem azzal törődni egy keveset.

Na szóval. A hatalmas titkot felfedném, hátha valaki még nem tud róla: hozzám került KeMa Vespája.
A mocit KeMa szinte látatlanba vásárolta Vaterán ezelőtt jó pár évvel. Az előző tulaj ezermesterként rengeteg "szép" dolgot alakított a Vespára, legfájóbb dolog talán az volt, hogy erősítse a karosszériát, végighegesztett egy laposvasat a pajzs peremére.
Na az ilyen, meg egyéb tunnnning megoldások miatt dönthetett KeMa a felújítás mellett. A moci darabokra lett szedve és szépen elkezdte összerakosgatni részben új alkatrészekkel. Valahol itt kapcsolódtam bele én a történetbe.
Nálam idén OTExpón kezdődött a hülyeség, hogy szeretnék egy Vespát. Előtte is vonzottak a robogók, de mivel életemben nem motoroztam, tartottam egy kicsit a dologtól. Neten nézelődtem az olasz típus után, de vagy mindegyik lerúgott volt, vagy nem tudtam volna megfizetni az árat. Utána jött egy időszak, amikor úgy éreztem, benőtt a fejem lágya: lemondtam a mociról, komolyabb dolgokra igyekeztem volna gyűjteni a pénzt, és már nem is kerestem az ilyen pénznyelőket. Na ekkor talált meg inkább engem a Vespa. KeMa írt egy ártatlan PÜ-t, hogy Gyula barátomtól hallotta, hogy érdekelnek ezek a gépezetek. Na itt már rosszat sejtettem.
A mocit megnéztem, de mivel félkész állapotban volt, és nekem fingom sem volt a kétkerekűek összeszereléséről, így abban maradtunk KeMával, hogy összedobja, és ha mentem vele egy kört, akkor meglátom. Közben telt-múlt az idő, nézegettem újra neten a hirdetéseket, de egyre jobban kezdett megfogalmazódni a gondolat, hogy ez a kockalámpás lesz az igazi. Mikor felkerültek ide a képek, hogy elkészült, kb. 10 percenként késztetést éreztem, hogy felnézzek, és végignyálazzam a képeket. De KeMa is hasonlóan állt a dologhoz, rendkívül szimpatikus módon más ajánlatokat meg sem hallgatva ajánlgatta nekem a mocit, mintha tényleg csak nekem szánná, és mindent megcsinált rajta, amivel éppen kifogásom volt.

Aztán eljött a nagy nap, mikor elgurultunk Pilisszántóra menni egy karikát a kétkerekűvel. A többiek derültségét fokozva küzdöttem a váltóval meg a fékekkel, de úgy éreztem el merek indulni vele, úgyhogy egy gyors papírozás után neki is vágtunk az útnak. Itt megjegyzendő, hogy kb. éjjel 11-kor  szakadó esőben, gyér világítással, mindennemű motorozási rutin nélkül.
A túra hamar véget ért, mert a falu vége táblánál a motor befulladt és leállt. Nem akart elmenni. KeMa segített, valahogy elindította, de a következő 100 méter után újra megállt. Gyújtás volt, úgy nézett ki a dolog, mintha túlfolyna a karbi. A dolgot a kései időpontra, esőre, sötétségre és a motor műszaki dolgaihoz kapcsolódó sötétségünkre is hivatkozva feladtuk. Visszatoltam KeMához, aki ugye a falu másik végén, a domb tetején lakik.
A folytatás vasárnap következett, amikor is KeMa ismerőse megemlítette, hogy nem-e ferdén áll a karbi, mert akkor túl tud folyni. Fúvókákat cserélgettünk, egyenesbe raktuk a porlasztót, majd minden úgy nézett ki, hogy működik. A próbakör úgy szólt, hogy elmegyek a faluhatárig, majd vissza, ha nem robban le, akkor nekivágunk a "kemény" 30 kilométernek Pestig. Így lett. Verőfényes napsütés, jóság boldogság, majd a faluhatár után nem sokkal a motor ugyanolyan tünetekkel megállt. Elszántság és anyázás volt bőven, mert addig tologattam, míg el nem indult újra. Ez körülbelül 30x megismétlődött, és közben besötétedett.
Jámbor Laci kollégám vitt le, és kísért fölfelé a polskijával. Róla köztudott, hogy szeret bütykölni, az út szélén lerobbanva szerelni, ötletelni, hogy mi lehet a baj. Na a vége felé már ő is azt mondta, hogy vigyük vissza a motort, mert így életveszélyes.
A 100métert haladunk - 100métert toljuk események ciklikus váltakozása a benzinkútig tartott, ahol megálltunk tankolni, pihenni, én pedig megszáradni, mert ömlött rólam a víz, pedig nem volt meleg.
Egy utolsó betolás, és haladtunk tovább, de legnagyobb meglepetésemre a motor nem akart leállni. Néha bedadogott, de vígan jött Pest felé, és az utolsó 15 km-t egygázon, hiba nélkül megtette. Valszeg a benzin volt benne nagyon szar, mert a tankolás után egy álom volt vele menni, néha még a 60-at is súrolta a sebességjelző műszer. Na itt szerettem meg teljesen.

Azóta mentem vele pár karikát, egyszer nem kellett betolnom, teszi a dolgát, úgyhogy utolsó filléreimből még beruháztam néhány alapvető motoros kellékre.
Megkötöttem a biztosítást is, nagyon durva az 500Ft-os éves díj a Generali veterános biztinél.
Igyexünk mihamarabb összeszokni a kis géppel, és remélem sok vígan elpöfögött kilométerünk lesz együtt.

KeMának itt is megköszönném az önzetlen segítséget, és hogy összejött az adás-vétel, illetve akik még segítettek: Rékának, Gyulának, Somának és Jámbor Lacinak a fuvart, Milánnak a kölcsönbukót, és még akiket kihagytam.

Van egy kis időm, így egy blogbejegyzést rittyentek gyorsan.

Júli 11-én Tatbányára utaztunk, mivel a helyi Ladaklub szervezett egy szociautós szlalomot. A kategóriámban 3-an voltunk, Baz, egy skodri, meg én. Ezüstérmes lettem, hiszen Baz lényegesen jobb időket, és ráadásul sokkal szebbeket is autózott. Nagyon adta neki a pálya, na meg a hátsó téligumi. Élmény volt mellette ülni.
A kisautóra büszke vagyok, mert jól üzemelt az első komolyabb versenyén. Egy nyekkenés nélkül bírta a helyenként murvás pályát, amire megesküdtem régebben, hogy nem viszem.
Egyedül a kanyarokban visszafulladó karbi bosszantott, de az nagyon. Egyelőre nincs tippem, hogy mit variáljak rajta, hogy jó legyen.

A másik felejthetetlen hétvége a legutóbbi volt.
Csütörtök hajnali 1-kor indultunk és vasárnap este 9-re értünk haza. Hogy hova mentünk? Hát persze, hogy ismét Lengyelországba. De most polskikkal.
Gyula és Losi jött a narancs kúpossal, az utolsó pillanatban csatlakozó Jámbor Laci a metálzölddel, mi pedig Réka pirosával mentünk. Utóbbitól féltünk a legjobban, mert az olajnyomás a folyamatos próbálgatások, pumpacserék, stb. hatására sem javult, így nagy az esély rá, hogy a főtengelycsapágyak koptak már el teljesen. Nem is lenne meglepő, hiszen a legutóbbi motorkarbantartáskor nem cseréltük őket, úgyhogy 120-130 ezer km már simán lehet bennük, ha nem több. Ennek ellenére hibátlanul abszolválta az 1020km-es körutat, egyedül egy olajgombát kellett cserélni, mert az a Lengyel-Szlovák határon megadta magát.
Gyulának kevésbé volt szerencséje, neki a töltése ment el. A lehetőségek méricskélése után szénkefére gyanakodtunk, így szombat délelőtt nekiálltunk az utcán megcsinálni Jacekék boltja előtt. A szénkefe nem tűnt rossznak, de szerencsére Laci kiszúrta, hogy a forgórésznek össze-vissza lógnak a vezetékei. Ez volt fél egy körül, úgyhogy fel volt nekem adva a lecke, hogy odaérjek az egykor záródó bontóba dinamóért. Ez szerencsésen sikerült, ráadásul egy ismerős kocsit is láttam a bontónál. A zólyomi talin kint volt a srác, rögtön megismert, és dumcsiztunk egy keveset. Kiderült, hogy jönnek a nyári talinkra. Le is kellett fotóznia, mert mondta, hogy nem fogják amúgy elhinni a cimborái, hogy ismét találkozott magyar polskissal a lengyel bontóban.
Várost nézni megint nem volt időnk a 4 nap alatt, de a túra összességében nagyon jó volt, bár esélyt látok rá, hogy a csajok nem így gondolják. >
Büszkék vagyunk a kisautókra.

Illetve megemlíteném, hogy jártam egy osztálytársamnál, akinek veterános műhelye van. Itt lennének a képek: http://picasaweb.google.hu/k.gabor126/2010_07_01ClassiccarMuhely#

Tegnap a kisautót waxoltam át, a kerekeket pucoltam le, holnap még belülről kell kitakarítani, és mehet is lassan a nagy nyári kispolskis találkozóra a hétvégén.

Eltelt egy újabb hónap, és rengeteg sok szép élmény ért. Szinte minden hétvégén nyúztam a kocsit, aminek olykor meg is lett az eredménye.
Próbálom összeszedegetni az emlékfoszlányokat, történéseket.

Részt vettünk Kiskunlacházán a Volks & Roll találkozón Bazékkal. Itt az autótoló versenyt nem késtük le egyedül, de azt viszont a barátok segítségével meg is nyertük. Estefelé még gyorsulgattunk egy keveset, a legjobb eredményem 19,2 mp lett 400m-en. Sajnos a 200m-es eredményt nem mérték, pedig abból azért sejthettem volna, hogy mennyivel lett erősebb szerencsétlen 903-as mocikám.

A következő hétvégén Gyuláékkal megjelentünk szintén Kiskunlacházán, ahol most olasz autós tali volt. Az olasz licensz alapján gyártott lengyel kocsi még bőven belefért a rengeteg Fiat, Alfa közé.
Számomra meglepetéssel kezdődött a tali, hiszen ahogy elkezdtünk nézelődni hallottam a karszalagom sorszámát a hangosbemondóban. Nyertem, de vajon mit? Az ajándék az volt, hogy egy barátságos versenyző fazon vitt egy kört a lassítókkal tűzdelt tempós pályán egy 160 lovas Fiat Brava rallyeautóval.
Jó móka volt, nyomtam mellette a féket zsigerből két kanyarban, mert úgy voltam vele, hogy nem adja ki, de mégis. Rá kellett jönnöm viszont, hogy sokkal nagyobb élmény polskival ugyanezt csinálni. Nincs annyi erő benne, de fílingre ezerszer veri azt a vasat.
Utána jött a feketeleves, mert Gyulával beálltunk a gyorsulásos pályára, hogy végre legyen egy 200m-es időeredményem is, de a vége az lett, hogy kikaptam Gyuszitól. A kettest váltottam volna haladósan, de valószínűleg akkor eshetett ripityára a vadi új (2000km-t futott) Sachs!!!!! kuplungtárcsám. A szétmenő daraboknak köszönhetően a szerkezet nem tudott kiemelni, ezt a verseny hevében nem éreztem, úgyhogy behúztam még a kettest, de ott már csak kerregést hallottam lassulással egybekötve.
A végeredmény: úgy széthullott a váltóm, hogy csak egyes és négyesem maradt, utóbbinak is borzalmas hangja volt. Jah, és persze a kuplungot nem lehetett kiemelni.
Némi gondolkodás után nekivágtunk a hazaútnak, ami egy élmény volt ilyen feltételek mellett.
Gyulának és Losinak nagy köszönet, mert rengeteget segítettek miután kinevették magukat, így még aznap este bent volt a tartalék váltó és egy új (sajnos ismét Sachs) kuplungtárcsa menetkészen.

A gyors szerelésnek köszönhetően következő nap már kint is voltunk a Hungaroringen egy veterános találkán. 2 kört mehettünk is a Ringen, ahol ugyan jártam már párszor, de az átépítés óta még nem volt ott a kocsim. Örömmel futott a jól tapadó aszfalton.

A felsorolást folytatva megemlíteném a Lurdynál szervezett I. Rat és retro találkozót is. Utólag nagyon bánom, hogy nem raktam föl a Szőrtől kapott rozsdás motorháztetőt, mert nagyon beleillett volna a képbe.

És végül megemlíteném a most szombati kirándulásunkat is. Zólyomban voltunk kint, ahol a szlovák kispolskis találkozón vehettünk részt. Legutóbb csak nézelődők voltunk, de megfogadtam, hogy a következőn kint lesz a kocsim. Ezt sikerült is tartanom, tehát nagyon boldog voltam. Negatívumként a reggeli esőt, az eltévedéseket, a programok hiányát hoznám fel, viszont valami írtózatosan jót kirándultunk a barátokkal. Bár kissé megviselt a dolog, mert nem egyszerű 500km-t egynapon lehúzni egy versenyautóban, amiben semmi hang-, szag-, és hőmérsékletszigetelés nincs.
Összességében jól vizsgáztak az autók, műszaki hibák nem voltak, bár az enyém kissé cincogott, meg erőtlen volt hazafelé, de ez valszeg a rossz benzinválasztás
miatt lehetett egy szlovák kúton.


Hogy Réka mocijáról is említést tegyek:
Sajna itt a nyár, és újra olajnyomás problémák jöttek elő. Melegen alapjáraton már pislákolt a lámpa, néha fordulaton is. A csapágyakban már bőven 150 ezer km fölött van, mivel a legutóbbi felújításkor azt nem bántottuk, így nagyon sanszos, hogy ott megy el a nyomás.
A motor szétborításához egyelőre nincs kedvem, viszont 2 hét múlva Lengyelbe szeretnénk vele kirándulni, úgyhogy egyelőre még nem tudni, mi legyen vele.
Apróságokkal próbáltam javítani a helyzeten, kapott másik olajpumpát, vezfedelet, hiszen a 10-20 ezerrel ezelőtt betett új cuccok teljesen elkoptak, ami számomra érthetetlen.
Illetve kapott új felszívócsövet és olajteknőt. Ezek egy panda 30-as blokkból származnak. A teknő pár decivel több olajat tud tárolni a kialakítása miatt, illetve az olajfelszívócső is masszívabb, kemény műanyag, nincs külön fémalátétje sem. Jah, és a legnagyobb előnye, hogy a gumitömítés kúposan szorul rá a felfekvő csövekre, így tuti nem fog falsot szívni.
Jelenleg az olajnyomi jobban üzemel, de meglátjuk, hogy hogyan reagál a mostani hirtelen jött kánikulára.

UPDATE: Azt el is felejtettem lejegyezni, amire a legbüszkébb voltam a Zólyomi túra során. Sejthető volt már régebben is, hogy egész normálisan fogyaszt a kocsi, ha nem rúgja neki az ember, de erre még én sem számítottam.
Városos, falus, emelkedős, rossz út miatt döcögős menet volt kifelé, ekkor 5,9 litert evett százon, viszont a hazaúton durván ledöbbentem. A fogyi 5,2l/100km volt. Nem kitalált érték, normálisan mértem, ahogy kell. A tempó kb. 90-100km/h volt óra szerint végig, és egyszer sem nyeleztem.
Mondták régebben az Autobiankások, hogy a duplatorkú Abarth karbi majd fog ilyen meglepetéseket okozni, de nem hittem nekik. Most elnézést kérek érte!
Ennek örömére ott is felejtettem a benyakúton a tanksapkámat, majd Lengyelbe menet beugrunk érte.

Az elmúlt egy hónap történéseit dokumentálnám először műszaki, másodsorban találkozók szempontjából.

Az autón nem sok dolog változott ezidő alatt, csak néhány apróság került beszerelésre.
Bedobtam a Robi által szerzett átbeszélő szerkezetet. Nemes egyszerűségére való tekintettel nem bíztam benne, hogy használható lesz, de kellemesen csalódtam, hiszen nagyon jól használható dolog, végre nem kell kiabálni a kocsiban.
Jah, természetesen előtte még felszereltem a Proex kiput a 850-es dob helyett, mert az az igazi. A leömlő részt áttekertem hővédő bandázzsal, amit Milántól kaptam. Jó, mert közvetlenül leállítás után is hozzá lehet így érni a kipucsőhöz különösebb égési sérülések nélkül, és elvileg a motort is megkíméli a cső hőjétől.
Bekötöttem a BIS hűtő hőgombáját is, de meg kellett állapítsam, hogy valami miatt nem üzemel, így a hűtőventi még mindig kézi kapcsolású sajna...

Időközben beszereztem néhány használhatatlan szir-szart is, ezek közül kiemelendő a 12"-os alufelni, amiből 3 db van ugyan, de kimondottan jutányos áron kaptam meg.

Lajoska már régebben vásárolt nekem egy motort Salgótarjánból, ami most Tibeeeeeeeee és a Fusion segítségével szombaton elvándorolt hozzám Pöstre. Ezúton is nagy köszönetet szeretnék mondani mindkettejüknek!!!!!!!!!!!!!
Ez a tény meg is adta a pünkösd hétfői elfoglaltságunkat, ismét rávettem Rékát egy motorpucolásra.
A motor érdekes volt, mert Abarthként árulták, viszont 903-as motorkódja volt, és feltűnően olcsó volt az ára is. Nem tudtam pontosan mire számítsak, de így utólag nem bántam meg, hogy bevállaltam a rizikót, mert elég sokmindent tudok belőle használni. Szelepfedél, hengerfej, lendkerék, kissé barmolt gyújtás, veztengely az Abarthé volt, utóbbi ráadásul sokkal jobb állapotban van, mint a sajátom. A karburátorban nem vagyok biztos, de arra is megvan az esély, hogy szintén Abarth, majd át kell néznem a Weber számokat.
A főtengely, hajtókar, dugók sajna nem az Abarthé. Illetve ami még egy kicsit csalódás volt, hogy a gyújtáselosztót és olajpumpát meghajtó tengely alja ebben is kopottas. Pedig megvolt a reményem, hogy esetleg ebben olyan lesz, ami teljesen épségben van, mert nagy hiányom van ebből az alkatrészből. Ha van véletlenül valakinek egy ilyenje, azt nagyon megköszönném.

Következő projekt, hogy össze kell írogatni az elmúlt időszakban szétszedett két motor alkatrészeit, szelektálás, majd el kell vinni szakikhoz (gépműhely, homok, szinter, galván), majd ha megvan minden, lassan lehet összerakni az Abarth blokkot.

Kirándulások:
Az autó viszonylag keveset ment mostanság az esős idő miatt, de most vasárnap szerencsére kegyes volt hozzánk az időjárás. Gyáva Gyula barátommal (ezzel még tartoztam ) ellentétben kockáztattam, hogy elkaphat minket egy zivatar, és elmentünk az Autobiankások által szervezett kirándulásra. Soma, Baz már írt erről, úgyhogy csak őket tudnám ismételni, hogy nagyon jó buli volt kocsizással, szalonnasütéssel, hajózási múzeummal, macikkal, rétessel, meg iszonyat jófej emberkékkel.
A képeimet itt találjátok az eseményről: http://picasaweb.google.hu/k.gabor126/2010_05_23P126A112Kirandulas#

Utólag még megemlíteném, hogy kimentünk május elsején a Közlekedési Múzeumhoz is a Szoci autók talijára, majd onnan leautóztunk Somával, Gyulával és Pocokkal Hortra, ahol a helyi autósnép szervezett egy Trabi-Polski találkozót.

Zsúfoltság miatt csak most tudok blogolni.
Eljutottam arra a könnycsepegtetően megható pontra, amikor azt merem mondani a polskira, hogy készen van.
Nem kis szívás árán leműszakizott a Mozaik utcában az NKH-nál. A történet nem volt egyszerű, a magyar bürokrácia hihetetlen, de inkább nem szívesen részletezném, hogy mi tartott 5 óráig egy egyszerű műszakin.
Előtte súlymérésen voltunk Somával, ahol legnagyobb meglepetésemre 680kg-ot mutatott a műszer menetkészen. Ennek nagyon örültem, hiszen a gyári kispolski súlyt jócskán megdobja a nagyobb motor, hűtő, víz, illetve a beépített 45kg összsúlyú bukókeret. Jóval 700 kilo fölé saccoltam a vasat. Lehet tényleg érdemes volt kikaparni/kivagdosni/kiszerelgetni a fölösleges dolgokat.
A műszakin már a sorban álláskor szereztem pár barátot, pedig alapból volt már pár (Csajos, Soma ) a vizsgán viszont még az atyaúristent is lehívták, hogy nézze meg a kocsit. Ez olyan szempontból nem volt előnyös, mert több szem többet lát elven több mindenbe is tudtak belekötni. Nem volt napellenzőm, túl kemény a futómű, az MNASZ-es papírban is volt (?) hiba állítólag, ki kellett építenem a fűtést az alvázszám láthatatlansága miatt, stb-stb.
De a lényeg, hogy megvolt a papíros, senkit nem kellett megkenni, full hivatalosan ment minden. Alapjába véve rendesek voltak, csak kissé szőrözősek.
Következő nap estéjét az okmányirodában töltöttem, ahol a kedves nénike örömmel túlórázott, hogy meglegyen az összes papírosom.
Úgyhogy hivatalosan is olyan versenyautóm van, amivel közúton közlekedhetek. Hordanom kell a gépkönyvet, forgalmit, átalakítási engedélyt és a versenyzői licenszemet magammal, illetve egy év múlva újra gépkönyvezés és forgalmi vizsga, de ezek nagyon nem tudnak meghatni. Valami kikúrt mód boldog vagyok.
3 évet és 4 hónapot qrtam el az életemből a kocsira.

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek aki így, vagy úgy segített abban, hogy a vaskupacomból újra autó legyen, vagy csak izgult érte, vagy csak bátorított. Utóbbira nagy szükség is volt néha, hiszen párszor bevágtam a villáskulcsot a sarokba... Ha valakit kihagynék a sorrend nélküli sorból, az a feledékenységem miatt van.
Tehát KÖSZÖNÖM: Rékának, szüleimnek, keresztfateromnak, nagymamámnak, Gyulának, Losinak, Somának, Csajosnak, Bazéknak, Hollónak, Milánnak, Marczin Robiéknak, Laceeenak, Cincinlovagnak, Langer Zsoltinak, Szőrnek, Pallagi Norbinak, Gál Istvánnak, Iminek, Lakkcipőnek és a lakatosának, Hanisch Vilmosnak, Kolonics Atisnak, Attilának és Tominak, CsuriLacinak, Sanyinak, Káli Ricsi és Gabi, Cselényi Balázsnak, Siska Zoltánnak, Nagy Tibornak, Jocónak, Gáspáry Lacinak, Karcsibának, Jacekéknak, Rezsőnek, a Bonczi bontósoknak, az okmányirodás néninek, az Oldtimer Perfekteseknek, a Nádor utcai festékboltosoknak, a galvanizálós néninek, a homokszórósoknak, a szinterező néninek, illetve mindazoknak, akiket kihagytam.
Rékának külön köszönet, hogy nő létére bevállalta a legundorítóbb munkákat is, na meg hogy kibírta mellettem ezt az időszakot, nem volt egyszerű.



Az egész megkoronázására az a megtiszteltetés ért, hogy kiállíthattuk Gyulával az autóinkat az Oldtimer Expon .
Életem egyik legszebb hétvégéje volt.
Büszkék voltunk a kisautókra, hiszen a velünk szemben lévő Jaguárosokkal nem is foglalkoztak a látogatók, csak a polskik érdekelték őket, de azok nagyon. Sokan elismerték a belefektetett energiát, és ez nagyon jól esett ennyi idő és meló után.
Volt aki bolondnak hívott minket, volt aki hasonlót szeretne építeni, volt aki nem értette miért vannak kikötve az üléseim a tűzfalhoz, volt akinek van több polskija is, sokan megfordultak kocsijainknál, de abban majdnem mindegyik megegyezett, hogy mosolyogva hagyták el a standunkat.
A hangulat hihetetlen jó volt, egy látogatót sikerült rávenni arra is, hogy ugráljon végig a kártyanaptárakból épített ugróiskolánkon.
Sokminden "újat" megtanultunk a kiállítás alatt, pl. hogy 86-ban másféle zöldek voltak a kispolskik, összesen 1db A4-es lapot lehet berakni a csomagtérbe, a BIS-ek jobbak, a 903-as gyári kispolski motor, Gyula kocsijában 8,8 karátos arany csavarok vannak, stb.
1-2 visszatérő látogató Robi kocsiját is emlegette, ahogy figyeltem a szavakat, valszeg mély nyomot hagyott bennük 2 éve...
Az odaút kissé nehézkes volt, mert szakadt az eső, ráadásul előtte való nap takarítottam kb. 3 órán át a kocsit, és nem akartam, hogy újra saras legyen. Ekkor sietett a segítségünkre Vavra Zoli, aki eltrélerezte a szinte hermetikusra leragasztgatott kocsikat a kiállításra. Soma pedig az "apróbb" (pl. vitrin ) cipelésben nyújtott pótolhatatlan segítséget.
A szép idő miatt vasárnap este már a saját lábán araszolt haza a kiskocsi végre úgy, hogy nem kell izgulnom a papírjai miatt.
Ezúton kérnék elnézést minden tisztelt rendőr úrtól és hölgytöl, akik esetlegesen igazoltattak az út szélén, és melléjük érve krónikus késztetést éreztem 1-1 padlógázra.

Vasárnapra megígértem azt a járólap vagdosást Rékának, amit eszköz, jármű, vagy hely hiányában hanyagoltunk régóta. Nagyszülőkhöz fuvarozott ki minket Soma, ahol gyors munkával megoldottuk a dolgot. Viszont ha már arra mentünk, összekötöttem a kellemeset a hasznossal (járólap vágás volt a hasznos ), és előkapartam a garázsban régóta pihenő kincsemet, az A112 Abarth motort. Előtte felszerelkeztünk néhány liter benzinnel, ecsettel, meg miegymással. A szétszedés hamar ment, néhány csavarral küzdöttünk, de megadták magukat. A pucolás is viszonylag gyorsan haladt, bár a végefelé már romlott a munkamorál, lehet, hogy a benzingőznek köszönhetően.
Sokmindenre fel voltam készülve, tekintettel arra, hogy a blokk előéletéről csak annyit tudtam, hogy gyakran volt hengerfejes, illetve hogy az utóbbi két év alatt kb. 4-5 fordulatot tett meg a főtengely (http://www.garageblog.net/blog/kg/4060). Mondjuk kompressziót azért még mértem benne régen, az szuper volt, illetve jól ment vele a törött Bianka, de ennek ellenére mindenre számítottam, csak arra nem, hogy széthúzáskor egy szép motorbelsőt kapunk. A belseje egyszerűen gyönyörű volt, a csapágyak sem vészesen kopottak, a dugattyúkról szinte enni lehetett, mert korom alig volt rajtuk. Ezek a tények valszeg a gyakori olajcserének, esetleg az olajhűtőnek köszönhetőek.
Azon is meglepődtünk, hogy az alkatrészek sokkal szebb kidolgozásúak, precízebbek, mint egy sima 900-ason, a rövidebb hajtókarok gyárilag könnyítettek, a grammolási értékek rendre rá vannak írva. Minden csappal kapcsolódik egymáshoz, hogy pontosabb illesztést kapjunk, ilyen pl. a főtengely csapágyak házai, a lendkerék, stb.
Ami hiányzott, hogy egy darab Abarth jelet nem találtunk sehol a blokkon belül, de asszem ezért kárpótolt a nagyobb löketű főtengely gyönyörű kialakítása.
Élmény volt, még nem láttam ilyet belülről.
A sorsa az lesz, hogy folyamatosan alakul, bár a műszaki megoldások még kavarognak a fejemben, és azért van rajta olyan alkatrész, amivel foglalkozni kell (olajpumpa meghajtás, veztengely), de idő mint a tenger, így apránként haladni fog.
Rékának, Somának nagyon köszönöm a segítséget, nagyon jó volt, hogy velem fürödtek az olajsárban! A késő este bekapcsolódó Gyuszinak is köszi, hogy nem hagyta ellaposodni a bulit, és meglátogatott minket!

Megvan a GÉPKÖNYV!
Mostmár hivatalosan is Rallye másodosztályos versenyautóm van.
Nyögvenyelősen, de meglett végre a kis füzetke, amire az elmúlt néhány évemben vágytam. Hiányzott ez nekem, mint az autónak az út, ételből a só, villanyszerelőnek a multiméter, vagy a melegeknek a síkosító.
A kocsi fényképének beragasztásához már nem is volt szükség szintetikus ragasztóra.

A következő körben az enkáhát kell megkörnyékezzem, hogy ugyan hagyják jóvá az átalakításomat, és ha ez is megvan, akkor már csak a műszaki.
Éveknek tűnik ez a várakozás, és olyan, mintha már bejártam volna a fél világot egy papírért, de egyszer csak eljutok a végére.



Ui.: Pár képet csatolok Baz szülinapjáról is.

Gyerekek!
Holnap reggel gépkönyveződik az agyament szétqrt vasam, ha minden jól megy. Kérlek szorítsatok helyettem is, én már sz@rni sem bírok az idegtől.

Most megyek, megcsináljuk még rajta az utsó simításokat. Hosszú este lesz......................................

Update+1-2 kép:
Halasztva lett egy napot a dolog, holnapra kaptam időpontot. Reméljük a legjobbakat.
A vason mindent megcsináltam, bent a poroltó, lekárpitoztuk a hűtőtakarót. Szőrnek köszi a poroltó tartót még1x. Sikerült értelmesebben beszerelni, mint ahogyan elsőre gondoltam, így majdnem teljesen befért az ülés alá, megmaradt a lábtér 90%-a.
Egyedül az aksifedél flockolása kell még, de az majd a gépkönyv után.
Úgyhogy műszakilag kész a vas. Jó érzés, mert pont ilyennek akartam, sikerült megvalósítani az elképzelésemet.

Gyors blog, hogy lássátok, haladok.

-Felkerült véglegesen a kipufogó a homokolás/festés után. Beindítani még nem mertem, mert így is ömlött belőle a homok, úgyhogy majd ha kitoltam a garázsból a kocsit.

-Felszereltem a Laceee által fényezett mociháztetőt. (cirka 2 óra volt ) A fényezés gyönyörű, viszont Standoxéknak nagyon nem sikerült eltalálni a színt. :( Már a fénycsöves megvilágításnál is elüt, mi lesz napfényben? :(
Laceeenak ezer köszönet mégegyszer a rengeteg igényes munkáért, amivel rendbevágta a tetőt.

-Elkészült a belső visszapillantó konzol is, hála Milánnak. Felszerelésre vár, illetve szükségem van egy tükörre hozzá, mert az összes törött, ami csak otthon van.

-A dokumentációt is lassacskán összerakom, elég durva irathalmazt gyűjtögettem össze, be is telt velük egy dosszié. Gyulának köszi, hogy gyűjtögette nekem a csavaros, multiplexes és egyéb számlákat!
Reménykedem, hogy elrettentő látvány lesz a vastag dosszié az engedélyező hivatalnak, és át sem néznek semmit.

-Bekerültek tegnap véglegesen az OMP ülések is a kocsiba. Nem hiába várakoztam ennyit, hogy meglegyen mindkettő, elég mutatósak együtt.
Ha már ott jártam, kipucoltam a padlólemez minden kis zegzugát. Annyira kedvet kaptam, hogy kipucoltam a csomagteret is.

-Alakul az akkumulátor fedő is.

-Szétválogattam a most galvanizált szirszarjaimat.

-Soma segítségével lecseréltük a durván rozsdabarna hűtőfolyadékot, illetve kipucoltam az újonnan vásárolt, de a rozsdától teljesen bebarnult kiegyenlítőtartályt.
Mivel belenyúlós szerszámom nem volt, és egyik szer sem oldotta maradéktalanul a benne lévő rozsdaiszapot, így a tisztításra új módszert kellett kitalálni. Vizes rongyot tömködtem bele a tartályba, és utána már csak rázni kellett pár percig. Hibátlan lett.

Bonus traxx: BuszosPetyának fotózgattam az üvegszálazott cuccokat. Remélem ürül majd neki.

Már egy hete megírtam a blogot, de vagy nem volt nálam a fényképezőgépem, vagy nem volt benne a memóriakártya, vagy nem volt net, vagy.... Most úgy néz ki, hogy minden kedvez hozzá, hogy végre publikáljam is.

Újra beindult a Polski projekt.
Illetékesekkel beszéltem, és február végére-március elejére össze kell állnia a vasnak, hogy az első gépkönyvezéseken részt vehessen.
Így most belehúztam, mert meló még van rajta bőven. Eddig apránként csordogált a munka patakja, de most megindult rendesen.
Amiket mostanában, vagy már kicsit régebben csinálgattam:
-Milán és Édesapám segítségével felraktuk a régebben vásárolt, gyári 850-es kipufogó dobot, amivel vizsgáztatni szeretném a kocsit. Sajnos a hátfal és a közdarab miatt a dobon és a leömlőn is kellett alakítani, illetve új konzolok kellettek neki. A felszerelés elkészült egy útvonalengedély alkalmával, és járkáltam is vele pár napot. Eredmény: Most nekem is skoda hangja van a vasnak IS. Viszont érdekes, hogy mennyire függ a kiputól a motor teljesítménye. Alacsony fordulaton kiegyensúlyozottabban, nyomatékosabban megy ezzel, viszont magas fordulaton ahol a régi dobbal megjött az ereje, ennek ott el is veszik. Most a 3-as már 80 körül sok neki, a nyitott dobbal pedig 120-ig nyugodt szívvel huzattam. Viszont lehet vele jelenleg nyugodtabban közlekedni. Illetve meg lehet maradni mellette a konzervdoboz hangú bódéban.
A kipu azóta már homokolva lett, és lefújtam hőálló feketével. Felszerelésre, vagyis a galvanizálósra vár, hogy a bilincsét is visszakapjam.
-Megkapta a karácsonyi ajándékát is a kocsi, egy ködlámpa pár volt a meglepi neki, Szőrnek köszönhetően. Sajnos annyira szarul áll rajta, és nem illik bele a képbe, hogy a Polskira ez nem fog felkerülni... :(
-Hétfőn elintéztem az Amatőr Versenyzői Licenszemet, amivel gépkönyveztethetem, és vezethetem majd hivatalosan a vasat. Elvileg postán érkezik majd.
-Gyuszi és egy fóliázott, lila Daewoo Tico segítségével beszereztük a hiányzó alkatrészeket a vashoz, egy OMP Eco ülést és egy poroltót. Utóbbinak az OMP tartóját már Szőr régebben megvette nekem Pécsett (köszi nekik ).
Az ülés kissé rizikósan alakult, ugyanis kb. 2 éve, mikor vettem az elsőt, akkor úgy voltam vele, hogy majd ráérek venni mégegyet a méregdrága székből. Az utóbbi hónapokban viszont mély aggodalom lett rajtam úrrá, ugyanis kiderült, hogy már nem gyártják, és hiába volt majdnem másfélszeres áron még 1-2 boltban, ott sem volt belőle fekete. Így 1 hónap értelmetlen keresés és hírdetés után eszembe jutott, hogy még nyár elején kaptam egy boltostól egy kevésbé húzós ajánlatot. Előkerestem a számát, és kiderült, hogy megvan még pont ugyanaz a "hokedli", és még olcsóbb is, mivel utolsó, és nem is lesz már több. Délután ott is voltunk érte.

Az üléseket tegnap bepróbáltam, de megakadtam, mert hiányzott néhány szájbatekert alátét. Vagyis nem hiányzott, hanem ezüst galván volt rajtuk, és mindenhol arany színű van az ülésnél. Úgyhogy csak ideiglenesen beraktam, beállítgattam őket. Meglepően minden passzolt, amit már előre kicentizgettem, befért az ülés, jó a sín hozzá, jó a felfogatás, ajtó is kellemesen be tud csukódni, stb. Egyedül a kézifék karon kellett állítatni egy keveset, hogy a kapcsolók is elérhetőek legyenek a két ülés között.
-Már régebben, de elkészültek az üvegszálas panelek is a kocsiba, úgymint a kardánalagút módosított borítása,hűtő körüli borítás, módosított hátsó műanyag kárpitok helyére készült elemek.
Egyedül az akkutakaró elemet kell még befejezni.
Üvegszálazásban sem vagyok király, így amatőr módszerekkel dolgoztam. A maszkolást és a formákat ragasztószalaggal oldottam meg, az üreges részeken átfeszítettem a szalagokat, így kaptam meg a felületet, amire felvittem az üvegszálat. A kardánalagútnál jobban gondban voltam, mert ott kellett egy normális szögletes formát is adni a műanyagnak. Itt gipszből formáztam ki a sablont.
A műgyanta elég szépen ragad, és ha megszárad, és nem volt azon a részen elválasztó anyag használva, akkor onnan már csak vésővel lehet eltávolítani. Ezért nagyon durván kellett figyelni, hogy ne b...szam össze a kocsit még véletlenül sem. Elég szépen sikerült körültekintően és tisztán dolgozni, így 1-2 rejtett zugban maradt csak ott a gyanta. Hibákat azért vétettem, mert nem figyeltem rá, hogy a bukókeretet sehol ne ölelje körbe a gyanta, így volt ahonnan csak vésővel jött le az anyag, de szerencsére a bódé fényezése nem sérült.
A formák elkészülése után nem csináltam sablont, meg elemeket külön, hanem a leemelt üvegszál formákból lett a végleges alkatrész. Hogy sima, és viszonylag egyenletes legyen a külső felülete, azt nagyon sok csiszolással és műgyanta ecseteléssel értem el. A végére már a seggem is szúrt az üvegszáltól. A külseje nem lett tökéletes, így a flockoltatáson gondolkodtam, csak féltem, hogy mennyire viszi el a felületi egyenetlenségeket. Elvetettem az ötletet, mikor ráakadtam olyan öntapadós fóliára, aminek plüss, szinte a flockolással teljesen megegyező a külseje. Ezt Rékával ragasztottuk fel némi hajszárítós segítséggel, közben tesztelgettük is, hogy a hőnek milyen hatása van rá, de komolyabb elváltozást nem mutatott, sőt az olvadás környékén még jobban tapadt az anyaghoz. Remélem tartós is lesz.
-Elkészültek a szőnyegek is a kocsiba. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy gyári szőnyegből lesz a talpalávaló. Így előkapartam egy pár első szőnyeget, levágtam szegényeket méretre, kivágtam a cső helyét, és alapos pucolás után bekerültek a kocsiba.
-Felkerültek az ajtókárpitok is. Fekete, szövetes, elegant kárpitokat választottam, de a pucolás után még kellett egy keveset alakítani rajtuk. Varrtam hozzájuk ajtóbehúzókat, hiszen az ajtózsebek nem kerültek fel a cső miatt. Illetve a kötelező itinertartó is fölmászott a jobbos kárpitra.

-Beépítettem a kötelező vonószemeket a lakatoláskor kialakított helyükre, és elkezdtem felmatricázni a kocsit. Szigorúan csak a kötelező matricákat felragasztva.

-A visszapillantó tükör felfogatásának is készül a végleges formája. Sajna a gyári megoldás még véletlenül sem fér fel a bukókerettől, így új konstrukció kellett. Fémlemezből (ami a régi tetőm egy darabja volt ) készítettem egy bilincset, amihez a tükör hegesztve lesz némi merevítéssel, és az egész szerkezet lesz a bukócső első kapujára csavarozva. Reménykedek, hogy elég masszívra sikerül megalkotni, és nem fog menet közben rázkódni a tükör. Ha minden igaz, Milán ma fogja nekem meghegeszteni.
-Illetve Laceee bácsi is elkészült a motorháztetőm fényezésével, köszcsicske érte!

Felszerelése még addig várat magára, amíg mindent rendbe nem rakok a motortérben.

Aminek még el kell készülnie a vizsgáig:
-némi galvanizálás
-kipu felszerelése
-rozsdás hűtővíz lecserélése
-első lökhárító, rendszám végleges felszerelése
-ülések végső berakása, belső pucolás
-első csapágyak újrahúzása
-futómű ideiglenes hézagoló alátétek cseréje véglegesre
-alváz teljes letakarítása
-belső visszapillantó összehozása
-motorháztető felrakása, leszorítók, rendszám újra beállítása
-poroltó beszerelése
-mocskos papírok, kurva számlák, … engedélyek, műbizonylatok rendberakása, lefűzése
-kib..tt sok imádkozás > >

Karácsony alkalmából mindkét vas kapott ajándékot, jelen pillanatban a Zsiguliról tudnék regélni egy keveset.
Pécsett családoltunk a két ünnep között, de sikerült a közösségi dolgokból kivonjam magam pár órácskára. Ennek és a jó időnek köszönhetően a Zsigát már toltam is kifelé a garázsból, és kipuceváltam a motorteret.
Carrier típusú Brigéciol-szerű anyagot használtam, amit még Sanditól és Robitól kaptam egy, a miskolci nagybani piacon átmulatott hétvége után. Ezúton is nagyon köszönöm nekik! Viszonylag könnyedén oldotta a retket, olajsarat, még az üregvédőt is. Viszont a kommersz anyagokkal szemben nem hagyott szürkés-fehéres foltokat, ennek kifejezetten örültem. És legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy gyárilag szürke festésű a blokk.
A végeredmény szép nem lett, de legalább tiszta felülről a motor. Nyáron folytatom aknából a műveletet a moci aljával, váltóval és diffivel. Legyenek ezek is tiszták, illetve felismerhető lesz, hogy esetleg honnan csöpöghet némi olaj. Nameg a leendő múzeális minősítés igényli a tiszta alkatrészeket és az olajszivárgásmentes működést.
Legközelebb részegen fogom csinálni az ilyen pucolásokat, hátha akkor nem kattog olyanokon az agyam, hogy ki kéne szedni a mocit....szétborítani....mindent galvanizálni, szintereztetni, fényezni, stb-stb....

A másik dolog, aminek nagyon örülök, hogy küszködtem a zöldkarival, novemberben lejárt, de az autót már előtte leraktam, így hurcibáltam a rendszámát, de nem jutottam el odáig, hogy elvégeztessem rajta a mérést. Viszont nemrég kiderült, hogy már meg sem kell csináltassam köszönettel az új szabályozásoknak. Bár ennek még biztos lesz böjtje, nem szokott az élet egyszerűsödni kis hazánkban.

Gondolom nagyon várjátok már a folytatást. A következő részben kiüregvédem a motorteret, kiszedem a tankot, majd kipucolom alatta is a placcot.