Mostanában az irgalmatlan pesti dugót kerülve inkább robogóval közlekedek. Mivel kölyköm született, és hűvös is az idő ősz környékén, így a biztonság és melegentartás jegyében beszereztem némi felszerelést, ami rengeteg utánajárás, tesztek olvasása és tanácskérés után következett. (Köszi Szudas!) Vettem egy protektoros kabátot, egy téli kesztyűt, térdmelegítőt, maszkot és egy rendes márkájú, zárt sisakot a jelenlegi gagyerák, nyitott helyett. Az új sityakon a minőség kívülről nem látszik annyira, hanem inkább a saját stílusom köszön vissza. Ezen kívül még előkapartam a régi kötött zoknimat, amit még anno Réka nagymamája készített nekem. Valami brutálmeleg. Ebben a kombóban 4-5°C –ig teljesen jó vagyok azon a 17km-es úton (kb. fél óra), amit a munkába menet töltök egy irányba.

Miután eltapsoltam majdnem a robogó árát a fentiekre, na akkor jött az, amire egyelőre még nem számítottam. Megállt alattam a cucc.
A helyszíni szerelést hamar lezártam azzal a tapasztalattal, hogy a „minőségi” robogós gyertyakulcsom nyelét körbetekertem saját maga körül. Jöhetett egy kellemes 3km-es tolás, ami azért volt kifejezetten jó, mert ezt még időre is kellett végrehajtanom, így nem pihenhettem meg minden sarkon.

A robin a hibakeresés szokásos fázisait nyomtam végig, bár 2T-ben nem vagyok annyira otthon, de túl bonyolult nem lehet, gondoltam. Nehezítette, hogy kb. napi 1 órát tudtam max rászánni.
Szikra volt, benya volt. Kompresszió, na az nem vóóót. 3,5bar-t mértem, de a hengerfejet levéve nem láttam túl sok extrát, így tömítéscserével próbáltam abszolválni, hátha. Nem jött be. Gondoltam még a membránra is azután, hogy kigugliztam annak a szerepét, mert számomra eddig egy ismeretlen alkatrésznak számított. De a szívóoldalon is minden rendben volt. Bencének, akinek a sok segítségét ezúton köszönöm, sem volt egyéb ötlete már, csak a motor bele, így "örömmel" lehúztam a hengert. És láss csodát megleltem a hiba okát: felkenődött a dugattyú a hengerfalra. Mindezt olyan jól csinálta, hogy a megolvadt gyűrűhorony ráolvadt a gyűrűre, beleszorította azt a horonyba, így a gyűrű nem feszült neki a hengerfalnak. Szupcsi.
Az ok még kérdéses. Valszeg széthajtottam a digitális vezetésemmel, mert 4600km-nél nem kellene még ilyennek történnie. De a gyertya is okozhatta, ami 4000km-t futott ugyan összesen, de okádékul nézett ki. Simán lehetett öngyulladás a rárakódott dzsuvától, vagy letört belőle egy darab. A gyenge kenés is lehetett a ludas, bár az olajpumpa működik, mondjuk állítási lehetőség semmi nincs rajta. Mostmár inkább adok az üzemanyaghoz is 2T olajat a biztonság kedvéért.
De azért kicsit bosszantó, mert rendszeresen minőségi benzint tankolok, és a méregdrága Repsol szintetikus olajat ömlesztem bele…

A megoldás elég kézenfekvő volt, beszereztem egy tunnnying Malossi hengerszettet a hozzávaló NGK Irídium gyertyával. Utóbbit azért emeltem ki, mert ilyen drágán még soha nem vettem gyertyát. Ez volt előírva hozzá.
Tömítésekkel, csövekkel, bilincsekkel egészült ki még a szeretetcsomag, és egyben át is néztem mindent, ami a motor motorjával kapcsolatos. A szerelés a rendkívüli egyszerűsége miatt szinte élményszámba ment. Pláne azután, hogy mostanában viszonylag keveset garázsoltam. Az egyetlen számomra érthetetlen dolog az volt, hogy az én vasamhoz való tűgörgős kosár miért nem volt összeszerelhető? Szoros volt. Valószínűleg a dugattyúcsapszeget lefagyasztva könnyen össze tudtam volna rakni, csak féltem a későbbi szorulástól (attól mindig félek ), így visszaraktam a gyári, de hibátlannak tűnő csapszegcsapágyat.

A végeredmény perfekt lett. Megoszlanak a vélemények a bejáratásról, én azért tartottam az oldschool kb. háromnegyed órás alapjáratot, majd utána überfinoman elindultam vele. Erő van benne, de nyélgázt, és nagyobb sebességet még nem kapott. Adok esélyt neki a bejáródásra, és finoman használom (egyelőre ). Most jár az egész 60km-nél.

A gyári dugattyút pedig elpucoltam, remek váltógomb lesz belőle a Polskiban. Polírt direkt nem toltam rá, hogy emlékezzek arra, hogy milyen széthajtani valamit.

 

Az első és legfontosabb újdonság, hogy kisfiam született. Krisz szinte null kilométeres, még bejáratós, így sokat nyikorog, de lassan beolajozódnak a folyamatok.
Ő van most a középpontban, tehát jóformán semmi idő mostanában garázsolni, de legalább már megvan, hogy ki fogja örökölni a sok vasamat.

Ezen kívül a többi dolog mostanában eltörpül, de azért csak röviden a mélygarázsos parkolóhelyről, hiszen azon kívül az autók üzemelnek stabilan.

-         - A parkolóhelyünk alatt kialakítottam egy remek tárolót. Erre nagy szükség volt, mert a lakásunkból kiszorított sokmindent az új gyerekszoba, illetve praktikus is, mert autóalkatrészek is férnek ám oda bőven.

-         - A tárolóhoz szerszámok kellettek, és itt elégeltem meg, hogy nincsenek rendes gépeim, így elkezdtem a kört egy fúróval és flexszel.

Plussz 1-2 kép még hozzájön a bloghoz. de az autók terén nemsoksemmi történ mostanában.

A Bencepolskin túl sok újítás nem történt az elmúlt évben, inkább találkozókon való részvételben lelte örömét. Azért pár apróságról tudok blogolni, ami inkább ilyen össze-vissza írás lesz, és nem is feltétlenül az autóhoz kapcsolódik.

-Teremgarázs:
Év végén jött az izgalom, hogy kiraknak a parkolóhelyemről a mélygarázsban, mert új tulaja lett. Az új tulaj persze szerette volna újra kiadni, persze nem annyiért, ami nekem kedvezett volna. Úgyhogy pár nap alatt lezavartunk egy olyan lépést, amin már régóta gondolkodtunk: Megszereztük az egyetlen parkolóhelyet a mélygarázsban, ahova nem állhatnak mellém 2016.12.30-án

-Síküveges fényszóró:
Polskihoz elkezdték ezt árulni Lengyelországban. Beszerlése igényel egy kis kreatívitást, de miután bent van, egész jól üzemel, fényeloszlása is használható. Külalakra még nem döntöttem el 100%-ig, hogy jobb, mint a gyári. Olyan érdekes, de nem úgy, mint a csúnya lányok arca. Lehet úgy leszek vele, mint a hátsó szélvédő légterelővel, fél évig használom, majd fél évre a garász sarkába kerül, majd ismét vissza.

-Akku:
Érett már a dolog, hiszen az 5 autómhoz volt 2 működő akksi. Exide Premium mellett döntöttem. Vizsgáztatásra ideiglenesen a sárgában szolgált, majd elfoglalta végső helyét a Bencepolskiban, hiszen azt használom a mindennapokban, meg a muzsika is abban van.

-Lengőkar csere:
Ez a legfrissebb dolog. Tudtam, hogy nincs szép állapotban a jobbos lengőkar, de szerencsére a múlt hétvégei Lengyeltali előtt átnéztem a kocsit, és akkor úgy gondoltam, hogy rögtönzött csere lesz belőle. Nem lett volna szerencsés így elindulni.
A tali amúgy szupcsika volt, és hazaérkezve kivételesen úgy rámoltam ki a kocsit, hogy látszódjon mi fért bele a szokásos szerszámokon, pótalkatrészeken túl. Mondjuk az kemény.

De beszéljenek a képek így vegyesen...
 

A Peu robogót közel 1 éve vásároltam, és a tavalyi nyarat végigpöfögtem vele. Ezalatt sok apró dolgot csináltam vele, szerencsére egy sem a "lerobbantam jajjajajajaj" kategória volt, inkább az ápolás és karbantartás jegyében végeztem a munkálatokat.
A legutóbbi, és sajnos utólag azt kell mondjam az eddigi legnagyobb volumenű esemény a gumicsere volt, aminek talán az utolsó felvonását nyomom.
A szomszédos utcánkban van egy kellemes S kanyar csúszós aszfalttal, ami néha poros. Ez polskival gyakran "véletlen" keresztbe csúszást jelentett régebben, de robogóval mindig óvatos voltam. Egyszer mégis sikerült kb. 2km/h-val elcsúsznom, és végignyalni pár métert a placcon, ami testtel érintkezve mégsem olyan csúszós. A mocin szerencsére semmi nem látszott, rajtam viszont annál inkább, úgyhogy letámasztottam a gépet, és mentem fel lemosni a vért. Na akkor megfogadtam, hogy idén tavasszal lecserélem a gyári 11 éves gumikat, amiben csak kb. 1000km lehetett akkor, de kőkemény volt.
Mivel valami jó gumit akartam, így megkérdeztem motorhoz durván értő Szudas barátomat, és lett 1-2 típus, amiből én végülis a Metzeler ME7 Teen típust választottam. Na itt kezdődött a szopóroller.
Az első dolog, ami meglepett, hogy robogóról nem is olyan könnyű leszedni a kereket, az első kör 2 órámba került, mire remek logikámmal rájöttem, hogy a Peuról le kell venni a kipufogót, máshogy nem megy.
Boldogan jöttem el a motorgumistól az új gumikákkal, amelyek vaj-puhasága össze sem hasonlítható az előzővel. A kerekek felszerelése után viszont erős rázást éreztem, és ez kezdett aggasztani, hiszen már 20km/h-nál is megjelent. Úgyhogy a gumis felé vettem az irányt, de szombat volt, és akkor a motorgumis srác nem volt bent. Semmi gond, időpont hétfőre, majd leszereltem újra a kerekeket (és a kipufogót) itt már 20 perc alatt.
A görgőket padra felrakva és megpörgetve lüktetett mint az állat, viszont a felniken nem láttuk ugyanezt. Ok. Szar a gumi. Garanciába megreklamáltuk, és vártam az újakat. A gond kb. akkor tetőzött, amikor már a műhely vezetője hívott, hogy "Gábor, az új gumik is ráznak, viszont a felnidben semmi hiba nincs. Próbából felraktunk egy Contit, az is lüktet, meg még valami más típust, de az is. Nem tudjuk, mi van ilyenkor. Megálltunk." Ezután néhány kör következett a gumisnál, hosszas tanakodás, ötletelések, stb., már ott tartottunk, hogy a műhelyvezető már az otthonról hozott sütiből kínált. A rázás valódi okát azóta sem tudjuk. Állítólag van olyan, hogy bizonyos gumi bizonyos motorokon egyszerűen szar. Az egész történet vége az lett, hogy felkerült egy Dunlop Scootsmart szett (ez volt a másik minta, ami tetszett), mivel padon az rázott a legkevésbé, de egy nagyon minimális azért van az elsőben. Ez sem volt egyszerű, mert itt is rendelgetni kellett, mert nem volt pont méret. Úgy tűnik, hogy kihoztuk a legjobbat a helyzetből, remélhetőleg robogón ez már nem fog érződni, meg talán bekopik. Meglátjuk. A kerekek egyelőre felszerelésre várnak, de most az időjárás sem alkalmas egy próbakörre...
A slusszpoén az egészben az, hogy a gumi mérete vetekszik a polskiéval: előre 120/90 R10, hátra 130/90 R10.
Mindenesetre a legnagyobb tiszteletem a Méta utcai Taylorgumi műhelynek, akik ritka türelemmel és korrektséggel kezelték a helyzetet (meg engem).

Update: Közben már jópár km belekerült a gumikba. Minimális ütés érződik néha, de ez mostmár az élményt és a stabilitást nem rontja. Tapadása pedig ég és föld az előzőhöz képest.