Fiat 126p

2001. augusztus 28-án este 10-kor vettem meg a rég kiszemelt Polskit, hogy majd jó lesz pár hónapig első autónak.
A birkaszőr kormányvédőn kívül (ami sajnos az első használatkor elszakadt, és kiesett az ablakon ) más különleges nem volt rajta, csak egy lemattult, de gyönyörű zöld, Kispolski rohadó felnikkel, 33000 km-el.

Aztán teltek a napok, megkapta az első dísztárcsákat, fehér indexeket, és egyre csak fogalmazódott a gondolat, hogy ez az autó már nem lesz eladva soha.
Azóta rengeteg munkát, és pénzt beleölve érte el mostani szerény formáját, ami persze a késztől még fényévekre van (bár kész nem lesz sosem ).
Volt, hogy gondoltam egyet, és teljesen új futóművet raktam alá, a réz fékcsövektől kezdve mindent kicseréltem a hátsó lengőkarok kivételével. Le lett ültetve, és kapott 14-es Abarth (Speedline) felniket 175/50-es gumikkal.
Volt, hogy összeraktam teljesen új alkatrészekből és panda hengerfejből egy vadi úgy motort. Volt, hogy egyedi kipufogót csináltattam hozzá, volt hogy hangnyomásversenyt nyertem a benne lévő hifivel...stb.

De egyszer megcsapott a szlalomversenyzés feelingje, és azóta nem ereszt.
Akkor jöttek a további elképzelések, keményebb gátló, még mélyebb ültetés, Bimarco kagylók, stb. Ugye miután ez+az jobb lett, ismét a motor lett kevés, így munkát és pénzt nem kímélve beleraktuk a 127-es Fiat motorját, amely 903 cm³-es, vízhűtéses, 47 lovas. A papírozás kissé nehezen ment, de megoldottuk.
Innentől az erő is megvolt, és jöttek a kupák/oklevelek amik még jobban belebolondítottak az egészbe, viszont a kasztni egyre jobban nem bírta a gyűrődést és a rozsdát.

2007. január 2-án határoztam el magamat, hogy belefogok a véget nem érő felújításba, ami eredetileg egy gyors alvázvédelemnek indult. Az autó atomjaira lett szedve, és szinte az összes karosszériaelem ki lett cserélve rajta/benne/alatta. Az alaposság elkapott közben, így nem voltam rest naphosszat csiszolni, zárt aknában homokszórni, de volt, hogy azon kaptam magam, az egész napom ráment arra, hogy az alvázon dremmerrel köszörülöm az apró sarkokat. Lakatolás után Gál bácsihoz került a bódé Szirmabesenyőre, aki beleszerkesztette nekem a bukókeretet. A hosszú, pepecselős fényezés után a kocsi visszakerült a garázsba, hogy nyugodtan és alaposan lehessen összerakosgatni.
Minden kicserélődött, minden új, erősebb, egyedibb, vaskosabb lett az autóban, hogy bírja a versenytempót is. Amiket lehetett galvanizáltattam, krómoztattam, szintereztettem, vagy fényeztettem...

Jelenleg itt tartunk, az autó azóta Mo. egyetlen hivatalos, gépkönyves rallye-kispolskija, és lassan már a második műszaki vizsgájára készül az összerakás óta.

A versenyzés kicsit hanyagolva lett, mert iszonyatos munka-pénz áll benne, amit nem szívesen kockáztatok, de azért itt-ott elindulok vele.

Kevés dolog maradandó az életben, de ez az autó, meg az érzés tuti, hogy az marad.

Kacni:

teljesen felújított, gyári színre újrafényezett
Gál bukócső, mindenhol végigvarrva

Felni:

13" kerek, 6" széles polírozott versenyfelnik 175/50-es A539-es gumikkal

Régi kéthengeres gyári motor: 650cm³ panda alkatrészekkel, léghűtés, 2 henger, 24 ló gyárilag

új alkatrészekből összerakott motor
1mm-t síkolt panda hengerfej
duplatorkú panda karbi
direktszűrő egyedi tartóval
lefalazott gyári légszűrőház
elektromos ac
Proex kipufogó
olajhőmérő, olajnyomásmérő, stb.

4 hengeres jelenlegi motor: 903ccm, 127-es Fiatból, víhűtés, 4 henger 47 ló gyárilag

részben felújított, összes tömítés, vez.lánc, apróságok cserélve, kipucolva
Proex kipufogó
könnyített lendkerék
1mm-t síkolt hengerfej
lengyel sport vezérműtengely
fekete 2k-s Standox fényezés a motoron
nyitott karbon légszűrőház
Abarth Weber 32DMTR karburátor
NGK V-line gyertyák
Hall elemes gyújtás (gyári Abarth)
Tervek: A komplett 70 lovas Abarth motor rendberakása, felújítása...

Belső:

Momo 2küllős rallykormány
D2 Racing kézifék
OMP Eco kagylók
Scroth fekete homológ 3/2"-os övek
halvány fólia
Flockolt műszerfal
Poroltó készülékek
Áramtalanító kapcsoló
Karbon elemek
utastér a sallangoktól teljesen megszabadítva

Futómű:

keményített Katona gátlók elől, hátul állítható verseny Bilsteinek
kovácsolt rugók
tőcsavaros kerékagyak
lengyel gömbcsuklók a hardi-menesztő helyén

Lapozás a billenytűzet balra ill. jobbra gombjaival

Legfrissebb bejegyzések az autóról

2010.07.21. Szerda

Van egy kis időm, így egy blogbejegyzést rittyentek gyorsan.

Júli 11-én Tatbányára utaztunk, mivel a helyi Ladaklub szervezett egy szociautós szlalomot. A kategóriámban 3-an voltunk, Baz, egy skodri, meg én. Ezüstérmes lettem, hiszen Baz lényegesen jobb időket, és ráadásul sokkal szebbeket is autózott. Nagyon adta neki a pálya, na meg a hátsó téligumi. Élmény volt mellette ülni.

A kisautóra büszke vagyok, mert jól üzemelt az első komolyabb versenyén. Egy nyekkenés nélkül bírta a helyenként murvás pályát, amire megesküdtem régebben, hogy nem viszem.

Egyedül a kanyarokban visszafulladó karbi bosszantott, de az nagyon. Egyelőre nincs tippem, hogy mit variáljak rajta, hogy jó legyen.

A másik felejthetetlen hétvége a legutóbbi volt.
Csütörtök hajnali 1-kor indultunk és vasárnap este 9-re értünk haza. Hogy hova mentünk? Hát persze, hogy ismét Lengyelországba. De most polskikkal.

Gyula és Losi jött a narancs kúpossal, az utolsó pillanatban csatlakozó Jámbor Laci a metálzölddel, mi pedig Réka pirosával mentünk. Utóbbitól féltünk a legjobban, mert az olajnyomás a folyamatos próbálgatások, pumpacserék, stb. hatására sem javult, így nagy az esély rá, hogy a főtengelycsapágyak koptak már el teljesen. Nem is lenne meglepő, hiszen a legutóbbi motorkarbantartáskor nem cseréltük őket, úgyhogy 120-130 ezer km már simán lehet bennük, ha nem több. Ennek ellenére hibátlanul abszolválta az 1020km-es körutat, egyedül egy olajgombát kellett cserélni, mert az a Lengyel-Szlovák határon megadta magát.
Gyulának kevésbé volt szerencséje, neki a töltése ment el. A lehetőségek méricskélése után szénkefére gyanakodtunk, így szombat délelőtt nekiálltunk az utcán megcsinálni Jacekék boltja előtt. A szénkefe nem tűnt rossznak, de szerencsére Laci kiszúrta, hogy a forgórésznek össze-vissza lógnak a vezetékei. Ez volt fél egy körül, úgyhogy fel volt nekem adva a lecke, hogy odaérjek az egykor záródó bontóba dinamóért. Ez szerencsésen sikerült, ráadásul egy ismerős kocsit is láttam a bontónál. A zólyomi talin kint volt a srác, rögtön megismert, és dumcsiztunk egy keveset. Kiderült, hogy jönnek a nyári talinkra. Le is kellett fotóznia, mert mondta, hogy nem fogják amúgy elhinni a cimborái, hogy ismét találkozott magyar polskissal a lengyel bontóban.

Várost nézni megint nem volt időnk a 4 nap alatt, de a túra összességében nagyon jó volt, bár esélyt látok rá, hogy a csajok nem így gondolják. >

Büszkék vagyunk a kisautókra.

Illetve megemlíteném, hogy jártam egy osztálytársamnál, akinek veterános műhelye van. Itt lennének a képek: http://picasaweb.google.hu/k.gabor126/2010_07_01ClassiccarMuhely#

Tegnap a kisautót waxoltam át, a kerekeket pucoltam le, holnap még belülről kell kitakarítani, és mehet is lassan a nagy nyári kispolskis találkozóra a hétvégén.

2010.06.29. Kedd + UPDATE

Eltelt egy újabb hónap, és rengeteg sok szép élmény ért. Szinte minden hétvégén nyúztam a kocsit, aminek olykor meg is lett az eredménye.

Próbálom összeszedegetni az emlékfoszlányokat, történéseket.

Részt vettünk Kiskunlacházán a Volks & Roll találkozón Bazékkal. Itt az autótoló versenyt nem késtük le egyedül, de azt viszont a barátok segítségével meg is nyertük.

Estefelé még gyorsulgattunk egy keveset, a legjobb eredményem 19,2 mp lett 400m-en. Sajnos a 200m-es eredményt nem mérték, pedig abból azért sejthettem volna, hogy mennyivel lett erősebb szerencsétlen 903-as mocikám.

A következő hétvégén Gyuláékkal megjelentünk szintén Kiskunlacházán, ahol most olasz autós tali volt. Az olasz licensz alapján gyártott lengyel kocsi még bőven belefért a rengeteg Fiat, Alfa közé.
Számomra meglepetéssel kezdődött a tali, hiszen ahogy elkezdtünk nézelődni hallottam a karszalagom sorszámát a hangosbemondóban. Nyertem, de vajon mit? Az ajándék az volt, hogy egy barátságos versenyző fazon vitt egy kört a lassítókkal tűzdelt tempós pályán egy 160 lovas Fiat Brava rallyeautóval.
Jó móka volt, nyomtam mellette a féket zsigerből két kanyarban, mert úgy voltam vele, hogy nem adja ki, de mégis.

Rá kellett jönnöm viszont, hogy sokkal nagyobb élmény polskival ugyanezt csinálni. Nincs annyi erő benne, de fílingre ezerszer veri azt a vasat.
Utána jött a feketeleves, mert Gyulával beálltunk a gyorsulásos pályára, hogy végre legyen egy 200m-es időeredményem is, de a vége az lett, hogy kikaptam Gyuszitól. A kettest váltottam volna haladósan, de valószínűleg akkor eshetett ripityára a vadi új (2000km-t futott) Sachs!!!!! kuplungtárcsám. A szétmenő daraboknak köszönhetően a szerkezet nem tudott kiemelni, ezt a verseny hevében nem éreztem, úgyhogy behúztam még a kettest, de ott már csak kerregést hallottam lassulással egybekötve.
A végeredmény: úgy széthullott a váltóm, hogy csak egyes és négyesem maradt, utóbbinak is borzalmas hangja volt. Jah, és persze a kuplungot nem lehetett kiemelni.
Némi gondolkodás után nekivágtunk a hazaútnak, ami egy élmény volt ilyen feltételek mellett.

Gyulának és Losinak nagy köszönet, mert rengeteget segítettek miután kinevették magukat, így még aznap este bent volt a tartalék váltó és egy új (sajnos ismét Sachs) kuplungtárcsa menetkészen.

A gyors szerelésnek köszönhetően következő nap már kint is voltunk a Hungaroringen egy veterános találkán. 2 kört mehettünk is a Ringen, ahol ugyan jártam már párszor, de az átépítés óta még nem volt ott a kocsim. Örömmel futott a jól tapadó aszfalton.

A felsorolást folytatva megemlíteném a Lurdynál szervezett I. Rat és retro találkozót is. Utólag nagyon bánom, hogy nem raktam föl a Szőrtől kapott rozsdás motorháztetőt, mert nagyon beleillett volna a képbe.

És végül megemlíteném a most szombati kirándulásunkat is. Zólyomban voltunk kint, ahol a szlovák kispolskis találkozón vehettünk részt. Legutóbb csak nézelődők voltunk, de megfogadtam, hogy a következőn kint lesz a kocsim. Ezt sikerült is tartanom, tehát nagyon boldog voltam. Negatívumként a reggeli esőt, az eltévedéseket, a programok hiányát hoznám fel, viszont valami írtózatosan jót kirándultunk a barátokkal. Bár kissé megviselt a dolog, mert nem egyszerű 500km-t egynapon lehúzni egy versenyautóban, amiben semmi hang-, szag-, és hőmérsékletszigetelés nincs.
Összességében jól vizsgáztak az autók, műszaki hibák nem voltak, bár az enyém kissé cincogott, meg erőtlen volt hazafelé, de ez valszeg a rossz benzinválasztás
miatt lehetett egy szlovák kúton.

Hogy Réka mocijáról is említést tegyek:
Sajna itt a nyár, és újra olajnyomás problémák jöttek elő. Melegen alapjáraton már pislákolt a lámpa, néha fordulaton is. A csapágyakban már bőven 150 ezer km fölött van, mivel a legutóbbi felújításkor azt nem bántottuk, így nagyon sanszos, hogy ott megy el a nyomás.
A motor szétborításához egyelőre nincs kedvem, viszont 2 hét múlva Lengyelbe szeretnénk vele kirándulni, úgyhogy egyelőre még nem tudni, mi legyen vele.
Apróságokkal próbáltam javítani a helyzeten, kapott másik olajpumpát, vezfedelet, hiszen a 10-20 ezerrel ezelőtt betett új cuccok teljesen elkoptak, ami számomra érthetetlen.
Illetve kapott új felszívócsövet és olajteknőt. Ezek egy panda 30-as blokkból származnak. A teknő pár decivel több olajat tud tárolni a kialakítása miatt, illetve az olajfelszívócső is masszívabb, kemény műanyag, nincs külön fémalátétje sem. Jah, és a legnagyobb előnye, hogy a gumitömítés kúposan szorul rá a felfekvő csövekre, így tuti nem fog falsot szívni.
Jelenleg az olajnyomi jobban üzemel, de meglátjuk, hogy hogyan reagál a mostani hirtelen jött kánikulára.

UPDATE: Azt el is felejtettem lejegyezni, amire a legbüszkébb voltam a Zólyomi túra során. Sejthető volt már régebben is, hogy egész normálisan fogyaszt a kocsi, ha nem rúgja neki az ember, de erre még én sem számítottam.
Városos, falus, emelkedős, rossz út miatt döcögős menet volt kifelé, ekkor 5,9 litert evett százon, viszont a hazaúton durván ledöbbentem. A fogyi 5,2l/100km volt. Nem kitalált érték, normálisan mértem, ahogy kell. A tempó kb. 90-100km/h volt óra szerint végig, és egyszer sem nyeleztem.
Mondták régebben az Autobiankások, hogy a duplatorkú Abarth karbi majd fog ilyen meglepetéseket okozni, de nem hittem nekik. Most elnézést kérek érte!

Ennek örömére ott is felejtettem a benyakúton a tanksapkámat, majd Lengyelbe menet beugrunk érte.

2010.05.25. Kedd

Az elmúlt egy hónap történéseit dokumentálnám először műszaki, másodsorban találkozók szempontjából.

Az autón nem sok dolog változott ezidő alatt, csak néhány apróság került beszerelésre.
Bedobtam a Robi által szerzett átbeszélő szerkezetet. Nemes egyszerűségére való tekintettel nem bíztam benne, hogy használható lesz, de kellemesen csalódtam, hiszen nagyon jól használható dolog, végre nem kell kiabálni a kocsiban.

Jah, természetesen előtte még felszereltem a Proex kiput a 850-es dob helyett, mert az az igazi.

A leömlő részt áttekertem hővédő bandázzsal, amit Milántól kaptam. Jó, mert közvetlenül leállítás után is hozzá lehet így érni a kipucsőhöz különösebb égési sérülések nélkül, és elvileg a motort is megkíméli a cső hőjétől.
Bekötöttem a BIS hűtő hőgombáját is, de meg kellett állapítsam, hogy valami miatt nem üzemel, így a hűtőventi még mindig kézi kapcsolású sajna...

Időközben beszereztem néhány használhatatlan szir-szart is, ezek közül kiemelendő a 12"-os alufelni, amiből 3 db van ugyan, de kimondottan jutányos áron kaptam meg.

Lajoska már régebben vásárolt nekem egy motort Salgótarjánból, ami most Tibeeeeeeeee és a Fusion segítségével szombaton elvándorolt hozzám Pöstre. Ezúton is nagy köszönetet szeretnék mondani mindkettejüknek!!!!!!!!!!!!!
Ez a tény meg is adta a pünkösd hétfői elfoglaltságunkat, ismét rávettem Rékát egy motorpucolásra.

A motor érdekes volt, mert Abarthként árulták, viszont 903-as motorkódja volt, és feltűnően olcsó volt az ára is. Nem tudtam pontosan mire számítsak, de így utólag nem bántam meg, hogy bevállaltam a rizikót, mert elég sokmindent tudok belőle használni. Szelepfedél, hengerfej, lendkerék, kissé barmolt gyújtás, veztengely az Abarthé volt, utóbbi ráadásul sokkal jobb állapotban van, mint a sajátom. A karburátorban nem vagyok biztos, de arra is megvan az esély, hogy szintén Abarth, majd át kell néznem a Weber számokat.
A főtengely, hajtókar, dugók sajna nem az Abarthé. Illetve ami még egy kicsit csalódás volt, hogy a gyújtáselosztót és olajpumpát meghajtó tengely alja ebben is kopottas. Pedig megvolt a reményem, hogy esetleg ebben olyan lesz, ami teljesen épségben van, mert nagy hiányom van ebből az alkatrészből. Ha van véletlenül valakinek egy ilyenje, azt nagyon megköszönném.

Következő projekt, hogy össze kell írogatni az elmúlt időszakban szétszedett két motor alkatrészeit, szelektálás, majd el kell vinni szakikhoz (gépműhely, homok, szinter, galván), majd ha megvan minden, lassan lehet összerakni az Abarth blokkot.

Kirándulások:
Az autó viszonylag keveset ment mostanság az esős idő miatt, de most vasárnap szerencsére kegyes volt hozzánk az időjárás. Gyáva Gyula barátommal (ezzel még tartoztam

) ellentétben kockáztattam, hogy elkaphat minket egy zivatar, és elmentünk az Autobiankások által szervezett kirándulásra. Soma, Baz már írt erről, úgyhogy csak őket tudnám ismételni, hogy nagyon jó buli volt kocsizással, szalonnasütéssel, hajózási múzeummal, macikkal, rétessel, meg iszonyat jófej emberkékkel.
A képeimet itt találjátok az eseményről: http://picasaweb.google.hu/k.gabor126/2010_05_23P126A112Kirandulas#

Utólag még megemlíteném, hogy kimentünk május elsején a Közlekedési Múzeumhoz is a Szoci autók talijára, majd onnan leautóztunk Somával, Gyulával és Pocokkal Hortra, ahol a helyi autósnép szervezett egy Trabi-Polski találkozót.

2010.04.19. Hétfő

Zsúfoltság miatt csak most tudok blogolni.
Eljutottam arra a könnycsepegtetően megható pontra, amikor azt merem mondani a polskira, hogy készen van.

Nem kis szívás árán leműszakizott a Mozaik utcában az NKH-nál. A történet nem volt egyszerű, a magyar bürokrácia hihetetlen, de inkább nem szívesen részletezném, hogy mi tartott 5 óráig egy egyszerű műszakin.

Előtte súlymérésen voltunk Somával, ahol legnagyobb meglepetésemre 680kg-ot mutatott a műszer menetkészen. Ennek nagyon örültem, hiszen a gyári kispolski súlyt jócskán megdobja a nagyobb motor, hűtő, víz, illetve a beépített 45kg összsúlyú bukókeret. Jóval 700 kilo fölé saccoltam a vasat. Lehet tényleg érdemes volt kikaparni/kivagdosni/kiszerelgetni a fölösleges dolgokat.
A műszakin már a sorban álláskor szereztem pár barátot, pedig alapból volt már pár (Csajos, Soma

) a vizsgán viszont még az atyaúristent is lehívták, hogy nézze meg a kocsit.

Ez olyan szempontból nem volt előnyös, mert több szem többet lát elven több mindenbe is tudtak belekötni. Nem volt napellenzőm, túl kemény a futómű, az MNASZ-es papírban is volt (?) hiba állítólag, ki kellett építenem a fűtést az alvázszám láthatatlansága miatt, stb-stb.
De a lényeg, hogy megvolt a papíros, senkit nem kellett megkenni, full hivatalosan ment minden. Alapjába véve rendesek voltak, csak kissé szőrözősek.

Következő nap estéjét az okmányirodában töltöttem, ahol a kedves nénike örömmel túlórázott, hogy meglegyen az összes papírosom.
Úgyhogy hivatalosan is olyan versenyautóm van, amivel közúton közlekedhetek. Hordanom kell a gépkönyvet, forgalmit, átalakítási engedélyt és a versenyzői licenszemet magammal, illetve egy év múlva újra gépkönyvezés és forgalmi vizsga, de ezek nagyon nem tudnak meghatni. Valami kikúrt mód boldog vagyok.

3 évet és 4 hónapot qrtam el az életemből a kocsira.

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek aki így, vagy úgy segített abban, hogy a vaskupacomból újra autó legyen, vagy csak izgult érte, vagy csak bátorított. Utóbbira nagy szükség is volt néha, hiszen párszor bevágtam a villáskulcsot a sarokba...

Ha valakit kihagynék a sorrend nélküli sorból, az a feledékenységem miatt van.

Tehát KÖSZÖNÖM: Rékának, szüleimnek, keresztfateromnak, nagymamámnak, Gyulának, Losinak, Somának, Csajosnak, Bazéknak, Hollónak, Milánnak, Marczin Robiéknak, Laceeenak, Cincinlovagnak, Langer Zsoltinak, Szőrnek, Pallagi Norbinak, Gál Istvánnak, Iminek, Lakkcipőnek és a lakatosának, Hanisch Vilmosnak, Kolonics Atisnak, Attilának és Tominak, CsuriLacinak, Sanyinak, Káli Ricsi és Gabi, Cselényi Balázsnak, Siska Zoltánnak, Nagy Tibornak, Jocónak, Gáspáry Lacinak, Karcsibának, Jacekéknak, Rezsőnek, a Bonczi bontósoknak, az okmányirodás néninek, az Oldtimer Perfekteseknek, a Nádor utcai festékboltosoknak, a galvanizálós néninek, a homokszórósoknak, a szinterező néninek, illetve mindazoknak, akiket kihagytam.
Rékának külön köszönet, hogy nő létére bevállalta a legundorítóbb munkákat is, na meg hogy kibírta mellettem ezt az időszakot, nem volt egyszerű.

Az egész megkoronázására az a megtiszteltetés ért, hogy kiállíthattuk Gyulával az autóinkat az Oldtimer Expon .
Életem egyik legszebb hétvégéje volt.

Büszkék voltunk a kisautókra, hiszen a velünk szemben lévő Jaguárosokkal nem is foglalkoztak a látogatók, csak a polskik érdekelték őket, de azok nagyon. Sokan elismerték a belefektetett energiát, és ez nagyon jól esett ennyi idő és meló után.
Volt aki bolondnak hívott minket, volt aki hasonlót szeretne építeni, volt aki nem értette miért vannak kikötve az üléseim a tűzfalhoz, volt akinek van több polskija is, sokan megfordultak kocsijainknál, de abban majdnem mindegyik megegyezett, hogy mosolyogva hagyták el a standunkat.
A hangulat hihetetlen jó volt, egy látogatót sikerült rávenni arra is, hogy ugráljon végig a kártyanaptárakból épített ugróiskolánkon.

Sokminden "újat" megtanultunk a kiállítás alatt, pl. hogy 86-ban másféle zöldek voltak a kispolskik, összesen 1db A4-es lapot lehet berakni a csomagtérbe, a BIS-ek jobbak, a 903-as gyári kispolski motor, Gyula kocsijában 8,8 karátos arany csavarok vannak, stb.

1-2 visszatérő látogató Robi kocsiját is emlegette, ahogy figyeltem a szavakat, valszeg mély nyomot hagyott bennük 2 éve...

Az odaút kissé nehézkes volt, mert szakadt az eső, ráadásul előtte való nap takarítottam kb. 3 órán át a kocsit, és nem akartam, hogy újra saras legyen. Ekkor sietett a segítségünkre Vavra Zoli, aki eltrélerezte a szinte hermetikusra leragasztgatott kocsikat a kiállításra. Soma pedig az "apróbb" (pl. vitrin

) cipelésben nyújtott pótolhatatlan segítséget.
A szép idő miatt vasárnap este már a saját lábán araszolt haza a kiskocsi végre úgy, hogy nem kell izgulnom a papírjai miatt.

Ezúton kérnék elnézést minden tisztelt rendőr úrtól és hölgytöl, akik esetlegesen igazoltattak az út szélén, és melléjük érve krónikus késztetést éreztem 1-1 padlógázra.

2010.03.29. Hétfő

Vasárnapra megígértem azt a járólap vagdosást Rékának, amit eszköz, jármű, vagy hely hiányában hanyagoltunk régóta. Nagyszülőkhöz fuvarozott ki minket Soma, ahol gyors munkával megoldottuk a dolgot. Viszont ha már arra mentünk, összekötöttem a kellemeset a hasznossal (járólap vágás volt a hasznos

), és előkapartam a garázsban régóta pihenő kincsemet, az A112 Abarth motort. Előtte felszerelkeztünk néhány liter benzinnel, ecsettel, meg miegymással. A szétszedés hamar ment, néhány csavarral küzdöttünk, de megadták magukat. A pucolás is viszonylag gyorsan haladt, bár a végefelé már romlott a munkamorál, lehet, hogy a benzingőznek köszönhetően.

Sokmindenre fel voltam készülve, tekintettel arra, hogy a blokk előéletéről csak annyit tudtam, hogy gyakran volt hengerfejes, illetve hogy az utóbbi két év alatt kb. 4-5 fordulatot tett meg a főtengely (http://www.garageblog.net/blog/kg/4060). Mondjuk kompressziót azért még mértem benne régen, az szuper volt, illetve jól ment vele a törött Bianka, de ennek ellenére mindenre számítottam, csak arra nem, hogy széthúzáskor egy szép motorbelsőt kapunk.

A belseje egyszerűen gyönyörű volt, a csapágyak sem vészesen kopottak, a dugattyúkról szinte enni lehetett, mert korom alig volt rajtuk. Ezek a tények valszeg a gyakori olajcserének, esetleg az olajhűtőnek köszönhetőek.
Azon is meglepődtünk, hogy az alkatrészek sokkal szebb kidolgozásúak, precízebbek, mint egy sima 900-ason, a rövidebb hajtókarok gyárilag könnyítettek, a grammolási értékek rendre rá vannak írva. Minden csappal kapcsolódik egymáshoz, hogy pontosabb illesztést kapjunk, ilyen pl. a főtengely csapágyak házai, a lendkerék, stb.
Ami hiányzott, hogy egy darab Abarth jelet nem találtunk sehol a blokkon belül, de asszem ezért kárpótolt a nagyobb löketű főtengely gyönyörű kialakítása.

Élmény volt, még nem láttam ilyet belülről.

A sorsa az lesz, hogy folyamatosan alakul, bár a műszaki megoldások még kavarognak a fejemben, és azért van rajta olyan alkatrész, amivel foglalkozni kell (olajpumpa meghajtás, veztengely), de idő mint a tenger, így apránként haladni fog.

Rékának, Somának nagyon köszönöm a segítséget, nagyon jó volt, hogy velem fürödtek az olajsárban! A késő este bekapcsolódó Gyuszinak is köszi, hogy nem hagyta ellaposodni a bulit, és meglátogatott minket!

2010.03.19. Péntek

Megvan a GÉPKÖNYV!

Mostmár hivatalosan is Rallye másodosztályos versenyautóm van.

Nyögvenyelősen, de meglett végre a kis füzetke, amire az elmúlt néhány évemben vágytam. Hiányzott ez nekem, mint az autónak az út, ételből a só, villanyszerelőnek a multiméter, vagy a melegeknek a síkosító.

A kocsi fényképének beragasztásához már nem is volt szükség szintetikus ragasztóra.

A következő körben az enkáhát kell megkörnyékezzem, hogy ugyan hagyják jóvá az átalakításomat, és ha ez is megvan, akkor már csak a műszaki.
Éveknek tűnik ez a várakozás, és olyan, mintha már bejártam volna a fél világot egy papírért, de egyszer csak eljutok a végére.

Ui.: Pár képet csatolok Baz szülinapjáról is.

2010.03.02. Kedd+Update

Gyerekek!
Holnap reggel gépkönyveződik az agyament szétqrt vasam, ha minden jól megy. Kérlek szorítsatok helyettem is, én már sz@rni sem bírok az idegtől.

Most megyek, megcsináljuk még rajta az utsó simításokat. Hosszú este lesz......................................

Update+1-2 kép:
Halasztva lett egy napot a dolog, holnapra kaptam időpontot. Reméljük a legjobbakat.
A vason mindent megcsináltam, bent a poroltó, lekárpitoztuk a hűtőtakarót. Szőrnek köszi a poroltó tartót még1x. Sikerült értelmesebben beszerelni, mint ahogyan elsőre gondoltam, így majdnem teljesen befért az ülés alá, megmaradt a lábtér 90%-a.

Egyedül az aksifedél flockolása kell még, de az majd a gépkönyv után.
Úgyhogy műszakilag kész a vas. Jó érzés, mert pont ilyennek akartam, sikerült megvalósítani az elképzelésemet.

2010.02.24. Szerda

Gyors blog, hogy lássátok, haladok.

-Felkerült véglegesen a kipufogó a homokolás/festés után. Beindítani még nem mertem, mert így is ömlött belőle a homok, úgyhogy majd ha kitoltam a garázsból a kocsit.

-Felszereltem a Laceee által fényezett mociháztetőt. (cirka 2 óra volt

) A fényezés gyönyörű, viszont Standoxéknak nagyon nem sikerült eltalálni a színt. :( Már a fénycsöves megvilágításnál is elüt, mi lesz napfényben? :(
Laceeenak ezer köszönet mégegyszer a rengeteg igényes munkáért, amivel rendbevágta a tetőt.

-Elkészült a belső visszapillantó konzol is, hála Milánnak. Felszerelésre vár, illetve szükségem van egy tükörre hozzá, mert az összes törött, ami csak otthon van.

-A dokumentációt is lassacskán összerakom, elég durva irathalmazt gyűjtögettem össze, be is telt velük egy dosszié.

Gyulának köszi, hogy gyűjtögette nekem a csavaros, multiplexes és egyéb számlákat!

Reménykedem, hogy elrettentő látvány lesz a vastag dosszié az engedélyező hivatalnak, és át sem néznek semmit.

-Bekerültek tegnap véglegesen az OMP ülések is a kocsiba. Nem hiába várakoztam ennyit, hogy meglegyen mindkettő, elég mutatósak együtt.

Ha már ott jártam, kipucoltam a padlólemez minden kis zegzugát. Annyira kedvet kaptam, hogy kipucoltam a csomagteret is.

-Alakul az akkumulátor fedő is.

-Szétválogattam a most galvanizált szirszarjaimat.

-Soma segítségével lecseréltük a durván rozsdabarna hűtőfolyadékot, illetve kipucoltam az újonnan vásárolt, de a rozsdától teljesen bebarnult kiegyenlítőtartályt.
Mivel belenyúlós szerszámom nem volt, és egyik szer sem oldotta maradéktalanul a benne lévő rozsdaiszapot, így a tisztításra új módszert kellett kitalálni. Vizes rongyot tömködtem bele a tartályba, és utána már csak rázni kellett pár percig. Hibátlan lett.

Bonus traxx: BuszosPetyának fotózgattam az üvegszálazott cuccokat. Remélem ürül majd neki.

2010.02.02. Kedd

Már egy hete megírtam a blogot, de vagy nem volt nálam a fényképezőgépem, vagy nem volt benne a memóriakártya, vagy nem volt net, vagy.... Most úgy néz ki, hogy minden kedvez hozzá, hogy végre publikáljam is.

Újra beindult a Polski projekt.
Illetékesekkel beszéltem, és február végére-március elejére össze kell állnia a vasnak, hogy az első gépkönyvezéseken részt vehessen.
Így most belehúztam, mert meló még van rajta bőven. Eddig apránként csordogált a munka patakja, de most megindult rendesen.
Amiket mostanában, vagy már kicsit régebben csinálgattam:
-Milán és Édesapám segítségével felraktuk a régebben vásárolt, gyári 850-es kipufogó dobot, amivel vizsgáztatni szeretném a kocsit. Sajnos a hátfal és a közdarab miatt a dobon és a leömlőn is kellett alakítani, illetve új konzolok kellettek neki. A felszerelés elkészült egy útvonalengedély alkalmával, és járkáltam is vele pár napot. Eredmény: Most nekem is skoda hangja van a vasnak IS. Viszont érdekes, hogy mennyire függ a kiputól a motor teljesítménye. Alacsony fordulaton kiegyensúlyozottabban, nyomatékosabban megy ezzel, viszont magas fordulaton ahol a régi dobbal megjött az ereje, ennek ott el is veszik. Most a 3-as már 80 körül sok neki, a nyitott dobbal pedig 120-ig nyugodt szívvel huzattam. Viszont lehet vele jelenleg nyugodtabban közlekedni. Illetve meg lehet maradni mellette a konzervdoboz hangú bódéban.
A kipu azóta már homokolva lett, és lefújtam hőálló feketével. Felszerelésre, vagyis a galvanizálósra vár, hogy a bilincsét is visszakapjam.
-Megkapta a karácsonyi ajándékát is a kocsi, egy ködlámpa pár volt a meglepi neki, Szőrnek köszönhetően. Sajnos annyira szarul áll rajta, és nem illik bele a képbe, hogy a Polskira ez nem fog felkerülni... :(
-Hétfőn elintéztem az Amatőr Versenyzői Licenszemet, amivel gépkönyveztethetem, és vezethetem majd hivatalosan a vasat. Elvileg postán érkezik majd.
-Gyuszi és egy fóliázott, lila Daewoo Tico segítségével beszereztük a hiányzó alkatrészeket a vashoz, egy OMP Eco ülést és egy poroltót. Utóbbinak az OMP tartóját már Szőr régebben megvette nekem Pécsett (köszi nekik ).
Az ülés kissé rizikósan alakult, ugyanis kb. 2 éve, mikor vettem az elsőt, akkor úgy voltam vele, hogy majd ráérek venni mégegyet a méregdrága székből. Az utóbbi hónapokban viszont mély aggodalom lett rajtam úrrá, ugyanis kiderült, hogy már nem gyártják, és hiába volt majdnem másfélszeres áron még 1-2 boltban, ott sem volt belőle fekete. Így 1 hónap értelmetlen keresés és hírdetés után eszembe jutott, hogy még nyár elején kaptam egy boltostól egy kevésbé húzós ajánlatot. Előkerestem a számát, és kiderült, hogy megvan még pont ugyanaz a "hokedli", és még olcsóbb is, mivel utolsó, és nem is lesz már több. Délután ott is voltunk érte.

Az üléseket tegnap bepróbáltam, de megakadtam, mert hiányzott néhány szájbatekert alátét. Vagyis nem hiányzott, hanem ezüst galván volt rajtuk, és mindenhol arany színű van az ülésnél. Úgyhogy csak ideiglenesen beraktam, beállítgattam őket. Meglepően minden passzolt, amit már előre kicentizgettem, befért az ülés, jó a sín hozzá, jó a felfogatás, ajtó is kellemesen be tud csukódni, stb. Egyedül a kézifék karon kellett állítatni egy keveset, hogy a kapcsolók is elérhetőek legyenek a két ülés között.
-Már régebben, de elkészültek az üvegszálas panelek is a kocsiba, úgymint a kardánalagút módosított borítása,hűtő körüli borítás, módosított hátsó műanyag kárpitok helyére készült elemek.
Egyedül az akkutakaró elemet kell még befejezni.
Üvegszálazásban sem vagyok király, így amatőr módszerekkel dolgoztam. A maszkolást és a formákat ragasztószalaggal oldottam meg, az üreges részeken átfeszítettem a szalagokat, így kaptam meg a felületet, amire felvittem az üvegszálat. A kardánalagútnál jobban gondban voltam, mert ott kellett egy normális szögletes formát is adni a műanyagnak. Itt gipszből formáztam ki a sablont.
A műgyanta elég szépen ragad, és ha megszárad, és nem volt azon a részen elválasztó anyag használva, akkor onnan már csak vésővel lehet eltávolítani. Ezért nagyon durván kellett figyelni, hogy ne b...szam össze a kocsit még véletlenül sem. Elég szépen sikerült körültekintően és tisztán dolgozni, így 1-2 rejtett zugban maradt csak ott a gyanta. Hibákat azért vétettem, mert nem figyeltem rá, hogy a bukókeretet sehol ne ölelje körbe a gyanta, így volt ahonnan csak vésővel jött le az anyag, de szerencsére a bódé fényezése nem sérült.
A formák elkészülése után nem csináltam sablont, meg elemeket külön, hanem a leemelt üvegszál formákból lett a végleges alkatrész. Hogy sima, és viszonylag egyenletes legyen a külső felülete, azt nagyon sok csiszolással és műgyanta ecseteléssel értem el. A végére már a seggem is szúrt az üvegszáltól. A külseje nem lett tökéletes, így a flockoltatáson gondolkodtam, csak féltem, hogy mennyire viszi el a felületi egyenetlenségeket. Elvetettem az ötletet, mikor ráakadtam olyan öntapadós fóliára, aminek plüss, szinte a flockolással teljesen megegyező a külseje. Ezt Rékával ragasztottuk fel némi hajszárítós segítséggel, közben tesztelgettük is, hogy a hőnek milyen hatása van rá, de komolyabb elváltozást nem mutatott, sőt az olvadás környékén még jobban tapadt az anyaghoz. Remélem tartós is lesz.
-Elkészültek a szőnyegek is a kocsiba. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy gyári szőnyegből lesz a talpalávaló. Így előkapartam egy pár első szőnyeget, levágtam szegényeket méretre, kivágtam a cső helyét, és alapos pucolás után bekerültek a kocsiba.
-Felkerültek az ajtókárpitok is. Fekete, szövetes, elegant kárpitokat választottam, de a pucolás után még kellett egy keveset alakítani rajtuk. Varrtam hozzájuk ajtóbehúzókat, hiszen az ajtózsebek nem kerültek fel a cső miatt. Illetve a kötelező itinertartó is fölmászott a jobbos kárpitra.

-Beépítettem a kötelező vonószemeket a lakatoláskor kialakított helyükre, és elkezdtem felmatricázni a kocsit. Szigorúan csak a kötelező matricákat felragasztva.

-A visszapillantó tükör felfogatásának is készül a végleges formája. Sajna a gyári megoldás még véletlenül sem fér fel a bukókerettől, így új konstrukció kellett. Fémlemezből (ami a régi tetőm egy darabja volt ) készítettem egy bilincset, amihez a tükör hegesztve lesz némi merevítéssel, és az egész szerkezet lesz a bukócső első kapujára csavarozva. Reménykedek, hogy elég masszívra sikerül megalkotni, és nem fog menet közben rázkódni a tükör. Ha minden igaz, Milán ma fogja nekem meghegeszteni.
-Illetve Laceee bácsi is elkészült a motorháztetőm fényezésével, köszcsicske érte!

Felszerelése még addig várat magára, amíg mindent rendbe nem rakok a motortérben.

Aminek még el kell készülnie a vizsgáig:
-némi galvanizálás
-kipu felszerelése
-rozsdás hűtővíz lecserélése
-első lökhárító, rendszám végleges felszerelése
-ülések végső berakása, belső pucolás
-első csapágyak újrahúzása
-futómű ideiglenes hézagoló alátétek cseréje véglegesre
-alváz teljes letakarítása
-belső visszapillantó összehozása
-motorháztető felrakása, leszorítók, rendszám újra beállítása
-poroltó beszerelése
-mocskos papírok, kurva számlák, … engedélyek, műbizonylatok rendberakása, lefűzése
-kib..tt sok imádkozás > >

2009.10.06. Kedd + UPDATE!

Csak megírom már ezt a blogot! Nem akartam ellőni a motorháztetős poént, így inkább nem blogoltam a múlt héten, de mostmár itt az ideje.

1 hete, mikor Pécsett voltunk, és polírozódott a Zsiga, Szőrhöz is beugrottunk egy csevegésre. Legnagyobb meglepetésemre kezembe nyomott egy motorháztetőt és egy fényképezőgépet. Utóbbira már számítottam, de a háztető igencsak meglepett.
Még régesrégen készítette a saját Polskijához, de talán sosem került reá. Lehomokoltatta az amúgy agyonhorpadt lemezegységet, majd belülről alapozást, kívülről pedig kockákat kapott. Ezután következett számára a wellness, ami abban merült ki, hogy heteken át sós vízzel permetezte a külső felületet. Ez a kezelés meghozta a hatását, mert szép kreolra barnult az idők folyamán.

Amíg Laceee bácsi fényezi az eredeti motorháztetőmet, addig otthonról akartam valamelyik tartalékot előkaparni, köztük esetleg egy sokrácsosat is, de ez a rozsdás tűnt a legstílusosabb megoldásnak. Kivágtam belőle a motortartó bakomnak a helyét, felfúrkáltam a rendszámot, illetve kívül-belül kapott egy ködölt lakkréteget, hogy ne legyen rozsdabarna aki csak hozzáér. Kellett is, mert aki csak elment mellette, annak meg kellett tapiznia.

Viszont egyöntetűen tetszett mindenkinek.

Sokáig agyaltam, hogy honnan lesz biztonsági övem, ami homológ, jól is néz ki, és nincsenek lerohadva róla a homológ cimkék, mint egy régebbi OMP garnitúrámról.
Úgy voltam vele, hogy innen http://www.srteam.eu/ veszem meg az öveket, és akkor már nem szarakodok, új Schroth-okat. Vártam, hátha lesz akciójuk, de mostanában nem volt, legutóbb talán 2007 telén volt olyan áron az öv, amire azt mondtam volna, hogy elfogadható, csak akkor nem futotta rá, mondjuk most sem... Gyakran érdeklődtem, hol telefonon, hol emailben. Legutóbb mostanság is írtam nekik, és valszeg a boltvezető már mikor a nevemet meglátta a feladónál, elvörösödött a méregtől.

Viszont a sok érdeklődésre, egyébre való tekintettel egy szett övre adott egy 2007 téli árajánlatot. Gondoltam, most vagy soha! Berendeltem őket. Egy pár Schroth Clubman II asm lett belőle, 3"-os vállövvel, 2"-os medenceövvel, forgócsattal és 2014-ig homológizációval, jah és 2009.szeptemberi gyártással.
A boltosok maximálisan korrektek, és rendesek voltak, nagyon elégedett vagyok. Mondjuk tény, hogy otthagytam egy kispolski árát ezekért a szarokért.

Piros és fekete között vaciláltam, de fekete lett belőle, és bátran állíthatom, hogy stílusban ez passzol a legjobban a kocsihoz.

Csütörtökön hoztam el, éjfélre már be is volt szerelve, amikor is kezdődött az útvonalengedélyem...

Gyors éjszakai autózás meg némi alvás után pénteken már a vassal jöttem dolgozni, új övekkel, rat motorháztetővel... Élmény volt.

Munka után még Milánnal próbáltunk egy némileg halkabb kipufogót kreálni az autómra, biztos jól fog jönni műszakin, meg hosszabb utakon, de sajnos a gyári 850-es dob sem a hátfal miatt, sem a közdarab miatt nem stimmel. Így vágni meg hegeszteni kellett, amiben Milán profi. Befejezni nem volt időnk, majd legközelebb.

Szombaton a polskis fiúkkal és leányokkal kirándultunk egyet Visegrádra, Nagymarosra, baromi jól éreztük magunkat.

Vasárnap pedig a kirándulást folytattuk immáron Tatabányára, ahol a Tatabányai Lada Sportegyesület szervezésében egy Veterán- és versenyautó kiállításon vettünk részt nagy mennyiségű polskis résztvevővel.
Legnagyobb meglepetésemre és a félkészség ellenére az autóm megkapta a 3. legszebb versenyautó díjat, ami számomra akkora elismerés volt, mint még semmi más. Nagyon boldog voltam, mindenért kárpótolt, és most éreztem úgy igazán, hogy megérte az eddigi 2 és fél év meló és szívás.

A szervezők a végén hozzátették, hogy kéretik bemutatni utólag a lefényezett eredeti motorháztetőt.

UPDATE: Robinak üzenem, hogy én is tudom, hogyan kell 3 kerékkel leszállni egy kompról.

Csajos és Soma közreműködésével megkaptam a videót, meg a kiollózott képeket erről.

Valszeg kicsit merevek a bódék.

[flash=http://www.youtube.com/watch?v=K7O9C3eK-QY]

Robi változata:

http://www.youtube.com/watch?v=2LrjvCa9W78&feature=channel_page