2010. szeptember 7-én vásároltam KeMa barátomtól a mocit. 1979-es évjáratú special változat, ami viszonylag ritka, és a jellegzetes kocka fényszórójáról lehet felismerni a többi kereklámpás Vespával szemben. Motorja már nem 49,77 cm3 (feltéve ha fúrva még nem volt), amiből kb. 1-2 lóerő jöhet ki, hanem 125cm3-es PK Vespa blokkja van belehebrákolva. Ez a motor 69 kg-jához és a + 1KG súlyhoz nem túl sok, de szépen viszi előre. Rövidtávon csinosítgatni és használni szeretném, de hosszútávon valószínűleg nem fogja elkerülni a teljes felújítást, de ahhoz egy gyengébb pillanatomban kell lerobbannia.
Ráment a tegnap délutánom, éjszakám, de összepakoltam végre a Specialt!!!!! Beraktam
a PK mágneses gyújtást, bár a jelek nem voltak egyértelműek továbbra sem számomra, de
szerencsére le volt fotózva, hogy milyen pozícióban volt az előgyújtás régen a
motoron. Megkapta az új trafót is, és szépen elindult, fel is pörgött.
Addigra már bőven sötét volt, és nem bírtam nyugodni, akartam egy
próbakört az utcán is, így nekiálltam a 12V-osításnak. Nem végleges minden, de
bekerült a fesszab., átzsinóroztam a fél mocit, mert iszonyat kócok
voltak benne, lámpákat megoldottam, úgyhogy végre kapcsolható is a
világítás, no meg a leállítógombot is bekötöttem, mert eddig fullasztásos elven kellett leállítani. Utána már nem érdekelt a hó sem (még nem motoroztam hóban,
ment rendesen keresztbe ), és kivittem egy próbakörre. Valami
iszonyatos durván húz a 125-ös motor, majdnem lef...tam a bokámat.
Végre nem tudom mit megy, a vizes, fagyos úton nem akartam próbálgatni,
de szabályosan féltem rajta. Mondjuk 1 hétnyi robogós tapasztalat után ez nem meglepő. Úgyhogy most nagyon boldog vagyok, mert végre úgy működik, ahogy kell. Teendők
lesznek azért rajta, mert néha indokolatlanul pörög
alapjáraton, tehát a főtengelyszimering valszeg már nem tömít rendesen, amit ugye imádnak a kétüteműek. Meg
kissé máshogy szeretném külalakra a blokkot, de végre tudom már, hogy
megérte a sok görcsölést, és egy kellemesen használható veterán mocit
látok az alagút végén. Beraknék még egy videót, hátha valaki megnézi. http://www.youtube.com/watch?v=T8Wl2ZvRgpY
Azzal a célzattal vettem fel, hogy a Vespaklubbosok hang alapján hallanak-e valami
problémát, esetleg minden normálisnak tűnik-e, de a telefonom nem igazán
preferálta az éjszakai baromi hangos felvételt, tehát pont arra nem volt jó, amire kellett. Úgyhogy minőségért
elnézést, de képzeljétek el a vigyorgó gyereket a telefon másik felén,
aki addigra már kővé fagyott, mert még kesztyűt sem húzott, és tele volt a gatyája az állandó keresztben csúszástól!
Időhiány miatt csak egy rövidke bejegyzés, mert nem akarom, hogy elsikkadjanak a Bence által készített mókás videók.
Ráérős voltam, így pár hónap alatt bekerült a 125-ös blokk a Special kasztniba némi reszelést követően. Felgernyóztam rá az 50-es karbiját, gyújtását, lendkerekét, trafóját, kipufogóját egy repedt csonkkal. Egyelőre ez mind ideiglenes, mert kíváncsi voltam, hogy a motor maga milyen, mivel az olaszországi behozatalt követően néhány éve már senki nem indította be. Kuplung sz@r, a váltóval meg rengeteget küzdöttem, és a végén bevágtam mindig a sarokba a villáskulcsot. A végén kiderült, hogy a váltóbovdenek a kormánynál voltak kiakadva, azért nem tudtam én normálisan beállítani őket.
Most szombaton viszont egy alkatrész keresése közben kipattant az ötlet, hogy lökjük már be a Vespát, amit nem sikerül elindítanom már régóta. Gyulának és Bencének itt köszönném meg a segítséget, durván leizzadtunk a végére.
Ráfeküdtem rendesen a Vespa témára mostanában. Réka segítségével szétkaptuk a motort/váltót. Kiszedni baromi egyszerű, kb. 2 csavar, bovdenek lekötése, és lent van a teljes erőforrás, hajtás, hátsó lengőkar, rugó, gátló. A belseje azért bonyolultabb, de még talán így is össze tudnám valahogy rakni. Elpucegáltuk, bedobozoltuk szépen a dolgokat. Csajosnak köszönet, hogy ismét igénybevehettünk a garázsa előtt egy 2 négyzetméteres betonplaccot! Végeredmény: henger-dugó-gyűrű kuka, 1-2 csapágy szar, kuplung kuka, tömítések-szimmeringek kukák.
Közben jött egy olyan dolog, hogy vásároltam még egy szétszedett Speciált, hogy mi a retkes >#@#>@&-nak, azt nem tudom. A csomagban volt egy üres bódé, ami nem a legszebb szintén, de évjáratra 1972-es, jóformán az összes alkatrésze, egy csomó új cucc, illetve ami a legfontosabb: egy 125cm3-es PK motor. (A PK egy újabb szériája a Vespáknak, a 70-es évek végétől gyártották a 90-es évekig.) Osztottam/szoroztam, és az 50-es eredeti motorra kb. egy kilot röhögve rá lehetne költeni, hogy normálisan lehessen használni Pesten. Nagyobb henger, nagy karbi, sportkipu, hosszabb áttétel, meg még amik kötelezőek: csapágyak, tömítés, szimmeringek, gyári kuplung, stb. Úgyhogy beláttam, inkább a 125-ös blokkba kell beruházzak. Bekattantam, nem tudok mit tenni.
A dolog amilyen kő egyszerűen indult, most már kezdem úgy látni, hogy nehezebb berakni ezt az egyező márkájú, de típusidegen mocit, mint a polskiba a 903-as Fiatot. Kell a motorra nagyobb hengerburkolat, szívócsonkot kell hajlítani, vagy beszerezni egy harmadik típusú Vespáét, kipufogóra kell valamit kitalálni, vagy az is egy harmadik típusé lesz, a teljes motort átvezetékelni, mivel a Special még 6V-os, de az új motor már 12. Ehhez trafót, feszültségszabályozót beszerezni, stb-stb. És akkor még jön az, hogy kellene tudni, hogy a motor működik-e, vagy sem? Kompresszió van ugyan benne, de egyelőre megbontani nem akartam, csak átpucolni, így nem tudom, hogy kuplung, váltó, csapágyak, tömítések, egyebek milyenek. Mondjuk a tömítések tuti halottak, mert kb. egy centi vastag olajsár volt körben a motoron, ami 4 órás intenzív pucolást eredményezett. Úgyhogy jelenleg itt állok a dologgal.
Egy segítőkész Vespás fórumozó mondta, hogy a polskimból ítélve ennél a mocinál is hamar elkezdődik majd a felújítás, meg a tuning. Akkor még egy 'majd 10 év múlva' kifejezéssel az arcomon röhögtem a dolgon, de most valami valóban elkezdődött. Kellett ez nekem? :( >#@>xc!%++/%"£$ßxyc....
Hamar vége lett a Vespázásnak. :( Tegnap belassult a járgány, majd meg is állt. Nincs kedvem hosszan írni éppen róla, mert bár tegnap még kacagni tudtam a dolgon, ma már inkább sírnék rajta. Szóval egy kellemes kis gyűrűtörés volt, fémreszelékekkel, dugattyúszétqrással és hengerkarcolással. Este még Somával, Milánnal és Zsoltival nekiálltunk a Váci úti Shell kútnál nézegetni, hogy mi a hiba, de helyben szét is kaptuk a fél motort. Csapágyaknak durva kotyogása van, kuplung elég fos volt eddig is, kipu szétrohadva, kipucsonk kettétörve, illetve ami még jellemző a motorra, hogy olyan szintű taknyolásokkal van tele, amit még nem láttam. Természetesen ez a KeMa előtti tulaj műve, de néha már csak szimplán röhögtünk a megoldásokon. Hirtelen csak az jut eszembe, hogy a hengert lefogató 6-os anyák alatt 8-as alátétek voltak, na meg a tömítések. Sehol nem volt egy darab sem, se a hengerfejnél, se a hengereknél, egyedül a kipufogónál volt tömítés, de ott kettő vagy három is egyben. A motoron a blokkon kívül szinte minden kuka. Úgyhogy egyelőre áll a dolog, nem tudom mi lesz még...:(
Megtörtént az első rendberakás a kis kétkerekűnél, mivel tegnap végre már eljutottam vele a garázsig. Az első próbálkozás múlt héten volt, akkor egy defekttel lettem gazdagabb. Gondoltam csak kibírja a két fos gumi azt a pár napot, amíg nem veszek rá normálisat, hát nem bírta. De ez borítékolható volt, hiszen a repedés szélesebb volt már rajtuk, mint a minta. Úgyhogy komótosan eltoltam Rékához a bringát, és elindultunk Bencével gumit vadászni. Raktáron sehol nem volt ez a méret, csak a város másik végén lévő gumisnál, így megjárattuk a polskimat is egy kicsit, mert sietni kellett, hogy nyitvatartási időn belül odaérjünk. Sikerült. Állítólag kilónegyven is volt néhol, bár nem figyeltem az órát. Kicsit ismeretlen márka volt számomra a Vee Rubber, de mivel nem volt más, így bevásároltam 2 külsőt és 3 belsőt belőle. Kellemesen csalódtam, mert nagyon szépen fogja az utat, bár viszonyítási alapom nem sok, egyedül a leszedett kb. 30 éves, szétrepedt takonygumi eddig. Viszont a gumika árán nagyon meglepődtem, 3100 kemény magyar Ft volt 1db. Viccesen olcsó. Még este szakadó esőben fel is pakoltuk a kerekeket. Élmény felszerelni gumit olyan kerékre, amit ketté lehet csavarozni, nagyon tetszett. És mondanom sem kell, hogy az egész 'kerék le - gumi fel - kerék vissza' művelethez egyedül egy 13-as villáskulcsra volt szükség.
Tegnap igazság szerint Rékapolski motorjának akartam nekiállni, de magával ragadott a Vespa, így elkezdtem azzal törődni egy keveset.
Beállítottam az első féket egy kicsit intenzívebbre, megragasztottam az első
fényszórót, meg az orrdíszt. Felcsavaroztam és beállítottam az első sárvédőt,
mert beleért a kasztniba, és lógott. Ráraktam a 28 rétegtől lepucolt sárvédő díszt is, melyre menetet is vágtam, így nem kell még véletlenül sem ragasztani. Lebiztosítottam az első kerékagy csavarját,
mert KeMa mondta, hogy azt pótoljam, én meg már vártam, mikor esik ki a kerék. Átmentem rajta Prevent polírpasztával, csak az volt otthon, de szép lett a végeredmény. Eltüntette a lepucolhatatlan guminyomokat, meg viszonylag fényessé is tette a festést. Ha szépen lenne gittelve, és nem okádék módon, akkor még egész jó fénye is lenne. Leszereltem róla a középső kesztyűtartó dobozt,
ami ugyan mindenkinek tetszett, de nekem csípte a szememet, mert nem volt gyárilag a Specialokon. Szerintem így sokkal autentikusabb. Alatta volt a legtöbb polírozni való, a csomagtartóba pakolt dolgaim miatt. Meg csináltam IKEA-s plédből egy ideiglenes
csomagtartót az ülés alá a láncnak/lakatnak, amíg nem veszek gyári dobozt oda. Nagyjából éjjel kettőkor még átmotoroztam Budára, ahol megkukkantottam Csajos autóját. Laceeee, minden elismerésem, nagyon szép lett. Utána még ezt-azt helyreraktam a motoron, illetve rájöttem, hogy az ülés rugói között szépen el lehet rejteni a legszükségesebb szerszámokat. Hajnali 4-re lettem kész, de öröm volt reggel ránézni a kis Vespára. Élmény volt vele ma bemocizni.
Na szóval. A hatalmas titkot felfedném, hátha valaki még nem tud róla: hozzám került KeMa Vespája. A mocit KeMa szinte látatlanba vásárolta Vaterán ezelőtt jó pár évvel. Az előző tulaj ezermesterként rengeteg "szép" dolgot alakított a Vespára, legfájóbb dolog talán az volt, hogy erősítse a karosszériát, végighegesztett egy laposvasat a pajzs peremére. Na az ilyen, meg egyéb tunnnning megoldások miatt dönthetett KeMa a felújítás mellett. A moci darabokra lett szedve és szépen elkezdte összerakosgatni részben új alkatrészekkel. Valahol itt kapcsolódtam bele én a történetbe. Nálam idén OTExpón kezdődött a hülyeség, hogy szeretnék egy Vespát. Előtte is vonzottak a robogók, de mivel életemben nem motoroztam, tartottam egy kicsit a dologtól. Neten nézelődtem az olasz típus után, de vagy mindegyik lerúgott volt, vagy nem tudtam volna megfizetni az árat. Utána jött egy időszak, amikor úgy éreztem, benőtt a fejem lágya: lemondtam a mociról, komolyabb dolgokra igyekeztem volna gyűjteni a pénzt, és már nem is kerestem az ilyen pénznyelőket. Na ekkor talált meg inkább engem a Vespa. KeMa írt egy ártatlan PÜ-t, hogy Gyula barátomtól hallotta, hogy érdekelnek ezek a gépezetek. Na itt már rosszat sejtettem. A mocit megnéztem, de mivel félkész állapotban volt, és nekem fingom sem volt a kétkerekűek összeszereléséről, így abban maradtunk KeMával, hogy összedobja, és ha mentem vele egy kört, akkor meglátom. Közben telt-múlt az idő, nézegettem újra neten a hirdetéseket, de egyre jobban kezdett megfogalmazódni a gondolat, hogy ez a kockalámpás lesz az igazi. Mikor felkerültek ide a képek, hogy elkészült, kb. 10 percenként késztetést éreztem, hogy felnézzek, és végignyálazzam a képeket. De KeMa is hasonlóan állt a dologhoz, rendkívül szimpatikus módon más ajánlatokat meg sem hallgatva ajánlgatta nekem a mocit, mintha tényleg csak nekem szánná, és mindent megcsinált rajta, amivel éppen kifogásom volt.
Aztán eljött a nagy nap, mikor elgurultunk Pilisszántóra menni egy karikát a kétkerekűvel. A többiek derültségét fokozva küzdöttem a váltóval meg a fékekkel, de úgy éreztem el merek indulni vele, úgyhogy egy gyors papírozás után neki is vágtunk az útnak. Itt megjegyzendő, hogy kb. éjjel 11-kor szakadó esőben, gyér világítással, mindennemű motorozási rutin nélkül. A túra hamar véget ért, mert a falu vége táblánál a motor befulladt és leállt. Nem akart elmenni. KeMa segített, valahogy elindította, de a következő 100 méter után újra megállt. Gyújtás volt, úgy nézett ki a dolog, mintha túlfolyna a karbi. A dolgot a kései időpontra, esőre, sötétségre és a motor műszaki dolgaihoz kapcsolódó sötétségünkre is hivatkozva feladtuk. Visszatoltam KeMához, aki ugye a falu másik végén, a domb tetején lakik. A folytatás vasárnap következett, amikor is KeMa ismerőse megemlítette, hogy nem-e ferdén áll a karbi, mert akkor túl tud folyni. Fúvókákat cserélgettünk, egyenesbe raktuk a porlasztót, majd minden úgy nézett ki, hogy működik. A próbakör úgy szólt, hogy elmegyek a faluhatárig, majd vissza, ha nem robban le, akkor nekivágunk a "kemény" 30 kilométernek Pestig. Így lett. Verőfényes napsütés, jóság boldogság, majd a faluhatár után nem sokkal a motor ugyanolyan tünetekkel megállt. Elszántság és anyázás volt bőven, mert addig tologattam, míg el nem indult újra. Ez körülbelül 30x megismétlődött, és közben besötétedett. Jámbor Laci kollégám vitt le, és kísért fölfelé a polskijával. Róla köztudott, hogy szeret bütykölni, az út szélén lerobbanva szerelni, ötletelni, hogy mi lehet a baj. Na a vége felé már ő is azt mondta, hogy vigyük vissza a motort, mert így életveszélyes. A 100métert haladunk - 100métert toljuk események ciklikus váltakozása a benzinkútig tartott, ahol megálltunk tankolni, pihenni, én pedig megszáradni, mert ömlött rólam a víz, pedig nem volt meleg. Egy utolsó betolás, és haladtunk tovább, de legnagyobb meglepetésemre a motor nem akart leállni. Néha bedadogott, de vígan jött Pest felé, és az utolsó 15 km-t egygázon, hiba nélkül megtette. Valszeg a benzin volt benne nagyon szar, mert a tankolás után egy álom volt vele menni, néha még a 60-at is súrolta a sebességjelző műszer. Na itt szerettem meg teljesen.
Azóta mentem vele pár karikát, egyszer nem kellett betolnom, teszi a dolgát, úgyhogy utolsó filléreimből még beruháztam néhány alapvető motoros kellékre. Megkötöttem a biztosítást is, nagyon durva az 500Ft-os éves díj a Generali veterános biztinél. Igyexünk mihamarabb összeszokni a kis géppel, és remélem sok vígan elpöfögött kilométerünk lesz együtt.
KeMának itt is megköszönném az önzetlen segítséget, és hogy összejött az adás-vétel, illetve akik még segítettek: Rékának, Gyulának, Somának és Jámbor Lacinak a fuvart, Milánnak a kölcsönbukót, és még akiket kihagytam.
Sikerült.