Összeraktam az önindítómat is. Valahogy nem bíztam benne, hogy összeáll, pár hónapja már szétszedtem, és nem emlékeztem mi hogy van a 900-as önindítókon, de mégis sikerült összehányni, nem volt bonyolult. Ugyanolyan homokszórós, üveggyöngyözős, festős, galvanizálós kúrán vett részt, mint a többi alkatrész. Kinézetre elmegy, a régi állapothoz képest nem rossz.

Illetve elkészült a motortartó bakom is.
A bakot kb. 1 éve kerestem autósboltokban, hogy vehessek újat belőle, az Unixnál fél évig ígérgették, hogy hozzák, de semmi. A kutatás során kiderült, hogy amivel anno összeraktam a 900-ast, az a motortartó bak a kb. 1980-ig gyártott 127-es Fiatok bakja, és eléggé esélytelen ilyet találni.
Szerdán egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentem az interneten legtöbbet ajánlott szilentblokk gyártó emberkéhez, aki közölte velem, hogy még aznap mehetek a leadott, és felújított bakomért. Ma el is hoztam. Kis csinosítás ráfér, de a gumi áll benne elég szépen. Újabb nagy problémán vagyok túl.

Szabim utolsó két napja a kisautóval telt.
Lefújtam az első lengőkarokat (képek majd később), felszereltem a motorra a kipufogót, vízpumpát, illetve a karburátort.
Utóbbihoz Martonvásárról sikerült tömítéskészletet szerezni, ahol egy rendkívül segítőkész szerelőpárosba botlottam. Az urak már több évtizede Dellorto és Weber karbikkal foglalkoznak, nagyon értik a dolgukat, és szinte mindenük van. A tüték csak úgy sorakoznak a polcon, mindenféle méretben és kialakításban. Legnagyobb meglepetésemre a csevegés közepén behoztak egy gyönyörű 40-es fekvő Webert rozsdamentes tütékkel és szívócsonkkal felszerelve, amely pont az általam használt 900/1050-es motorokhoz készült. Akkor majdnem elpityeredtem. Kép sajnos erről sincs, elvittem ugyan magammal a fényképezőgépet, hisz éppen nyaralni mentünk, de
memóriakártyát már elfelejtettem belerakni.
Ezen kívül még felkerült a laprugó is, illetve szétszedtem végre a generátoromat és az önindítómat egy kis felújítás céljából.