Rég nem láttuk Pécset. Most hétvégén végre újra lejutottunk. Adtunk a kilométereknek, megforgattam szépen a Lada óráját.

A hétvége folyamán tudatosult bennem, hogy milyen jó, ha az embernek vannak barátai.
Laceeenak és Szőrnek tartozom 1-1 nagy köszönettel.

Laceee ugye bevállalta a pócki motorháztetőm fényezését, illetve a Zsiguli felpolírozását.
Utóbbi el is készült vasárnap este, és durván gyönyörű lett. Az esemény mosással kezdődött, majd vizesen kapott egy gépi polírt. Ezután újra mosás, és a szárazra törölgetés után Laceee végigwaxolta az egész kocsit.
A végeredmény magáért beszélt, nem győztem benne gyönyörködni, nameg hazafelé volt, hogy közeledett az útpadka, mert figyeltem a fények csillogását a motorháztetőn.
Most először merem azt mondani, hogy közel úgy néz ki a Zsiga, ahogy elképzeltem.


Szőr a blogolásomban segített, ugyanis megkérdezés/kérés nélkül kezembe nyomta a régi digitfényképezőjét, hogy mostmár gyakrabban írjak, és csináljak normális képeket.
Ennek nagyon örültem. Nem vagyok egy nagy fotós, de a fényképezőm elhagyása óta nagyon hiányzik a masina a kocsikkal való haladás dokumentálásához.
Cserébe mondjuk kipucoltam a wc-jüket.

Szőrtől kaptam még egy dolgot kölcsön a póckimhoz, de azt majd később mutatnám meg, legyen inkább meglepi...


Az említett srácoknak nagyon hálás vagyok!