Címke: barna (2)

Tevékenységtérkép

Újabb barnulás, 2019 + pár bónusz kép

Érzésem alapján a statisztika, miszerint átlagosan 29 naponta születik új posztom, kicsit erős. Matematikailag ugyan kijöhet. :) Úgyhogy 1 év után jöjjön egy újabb bejegyzés ami rövid lesz, hiszen 2019 nem arról szólt, hogy sok időt töltöttem volna a garázsban. A karácsonyi szünetben ugyan pótoltam egy kicsit, íme ennek az eredménye:
Ott indult a történet, hogy behordtam a melegbe a barna kárpítokat, hogy a hideg miatt ne repedezzenek tovább. Ez olyan jól sikerült, hogy nekiálltam a feldolgozásuknak is. Amikor volt egy fél órám, akkor mentem a kis körömkefémmel és a szappanyos vízzel pucolni, néhol sajnos szikét és féktisztítót is kellett alkalmazni. Messze nem makulátlanok a műbőrök, ezt az élményt a pár szakadás és a kék színű fényezésnyomok sem növelték, de legalább látványos tisztulást tudtam produkálni. És ami még fontosabb, kevésbé sajnáltam szétvágni a ritka barna anyagokat a kocsiban lévő muzsika miatt.
Az ajtókárpitok alakításával hamar végeztem, az ülés formájú mélyláda viszont megfogott, és állt emiatt a projekt. Elfelejtettem ugyanis azt, hogy már a fekete verziónál sem véletlenül került kivágásra a hangszóró fölötti rész... Akkor is és most is reméltem, hogy a mélyhang intenzitása csökken csak akkor, ha meghagyom a műbőrt fölötte, de annak lég(nem)áteresztési képessége miatt az egy passzív membránként kezdett működni, és hiába a sok ragasztás, szivacsozás, elcseszett módon rezonált már kis hangerőn is. Nyeltem egyet, és agyaltam pár napot, de végül rászántam magam a metszésre, illetve nehezen ugyan, de szereztem barna hangszóróselymet. A véletlennek is köszönhetően a kivágott rész egyik oldalát nem vágtam fel, így a műbőr simán visszahajtható. Továbbá a sajnos elálló vágásoknál tud távozni a levegő, így csak nagy hangerőn okoz ez devianciát a hangban, tehát a hétköznapokban nem kell ezt a műbőrdarabot hajtogatnom, csak ha valami okból kifolyólag maxra járatnám a rendszert.
Véleményem szerint a koncepcióból kihoztam a házi módszerrel elérhető legjobbat, örömöm azért nem maradéktalan. A kárpítok színe is a napszívásnak, 40+ évnek, és a másik eresztésből származó szőnyeg, szintén másik műszerfal kárpit kombónak köszönhetően lényegesen eltérnek. Úgyhogy egyelőre még összeszokás fázisban vagyunk, de az összhatás tetszik. Már várom, hogy az időjárás engedje, hogy ne csak a garázsban parkolás állapotában nézegessem a művem. :)

Aluk, motor revízió, barnulás...2018

Közel egy éve tettem le az utolsó bejegyzést, így lássuk, hogy nézett ki a 2018 Bencepolski szemszögéből.
Az első megemlítendő történés, hogy végre felkerültek az ATS Pepperpot felnik. Több, mint 4 évet pihentettem őket, valami mindig hiányzott a felrakásukhoz. Leginkább a szabadidő, aminek a mennyiségén a család bővülése nem segített. :) De mivel az újévi fogadalmaim egyike ez volt, így csak kipréseltem magamból azt a szükséges munkát ami nagyon nem volt kevés.
Első kérdés a felületkezelés témaköre volt, sok opció felmerült a színes belsőtől elkezdve a perempolíron át egészen az esztergával telibehúzásig. Végül győzött az a tény, hogy a felniken még az x éves gyári fény volt, és ezt sajnáltam volna letúrni róla. Persze ez közel sem azt jelenti, hogy a legegyszerűbb megoldást választottam. :)
Kezdődött egy alapos pucolással, majd miután be lettek szerezve a megfelelő színű festékfilcek (köszi Zizi), jöhetett a lejavítgatása a festékhibáknak. Ezután a világ leggányabb feladata következett: a felnik kézi átpolírozása beleértve a lyukak belső peremét is. Naponta egy felnire voltam képes, de még így is kézfájás volt az eredménye. Utána waxot kapott, és kész volt maga az alu. Már csak gumi kellett rá, itt is volt sok opció, de végül a 145/60 R13 Maxxis lett a nyerő. Tehermentesítő gyűrűt esztergályos gyártott hozzá, és a 4x100 osztókör miatt mozgókúpos csavarokat szereztem be kerékőrrel együtt. Utóbbi mozgókúposban eléggé ritka.
A kerekek már komplettek voltak, mehetett volna fel a vasra egy előrehozott műszaki után, de mégis ráment egy egész nap a felszerelésükre, mert még pár dolgon alakítani kellett. Többek között a futómű geometriát is hozzá kellett igazítani elől, hiszen az ET13 miatt kénytelen voltam kis terpesztést adni elől is, hogy ne lógjon ki. A végeredmény viszont olyan lett, ahogy megálmodtam, és ez baromi jó érzés, azóta is csak nyálcsorgatva bámulom néha. Pont úgy ül, pont úgy mutat, ahogy akartam, nem ér bele sehol még megpakolva sem, pedig nagyon ki lett centizve. Egy műszeres futómű állítást azért kapott, hogy a hátulja is be legyen lőve, ne csak az eleje.
Ami még megemlítendő, az a motor rendberakása. Bár Bence anno tök jó kis erőművet rittyentett a gépbe, az már kb. 20-30 ezer km-rel ezelőtt volt, és érződött, hogy kezd fogyni a kraft belőle. Olajcsere ideje is közeledett, így rászántam egy fél napot, és átnézegettem mindent. Cseréltem a furulya és hengerfej tömítéseket, vezérműláncot, a gyári BIS lánc is meg tud nyúlni ezexerint. Olajat, szűrőket, illetve a vezérműtengelyt is egy másik utcai sportosra. Karbi rendberakva, egyéb apróságok, amik most nem jutnak eszembe. Az erő visszajött, bár nem üt olyan nagyot, mint az elején, talán ezt a sok Hondázás és motorozás miatt érzem, de kellemesebben autózható lett, így marad. :)
Hosszútávon is lepróbáltam, ami a nyáritalit jelenti, illetve egy lengyel kirándulást, aminek az első reggelén megcsináltam a hengerfej utánhúzást és a kapcsolódó műveleteket.
Ez az év ki is merült ennyiben köbö, jól üzemelt egyébként a vas, és úgy érzem most lett olyan, amilyennek lennie kell. :) Persze javítanivaló mindig lesz rajta, sőt megfontolandó hosszútávon egy lakat-fény, de az nem az elkövetkezendő 5 évben lesz, az tuti, mert hirtelen lett más, amivel foglalkozni kell, de az egyszer egy másik bejegyzés része lesz valamikor majd egyszer talán máskor... ;) Úgyhogy továbbra is büszkén és élvezettel döcögök Bencepolskival a pesti utakon. :)