Az elmúlt hétvégén ismét megjártuk Lengyelországot, de hogy kicsit sem unalmas túra még izgalmasabb legyen: POLSKIKKAL.
Előtte gyorsan átnéztük az autókat, lámparelézés, fényszóró állítás, függőzsírzás, hengerfej utánahúzás, gyújtásállítás, olaj, stb, és péntek hajnali 3 körül nyakunkba vettük a világot, meg a két polskit.
Az összesen 1100km-es fordulót gond nélkül vették a kocsik, Gyulának egy biztosítéka ment el, Rékáén pedig a légszűrőt tartó csavar adta meg magát, de kb. 5 perc alatt gyorsszervízeltük. A motoroknak egy hangjuk sem volt, végig tűrték a 90-es átlagot, kivéve a hegyekben, mert ott igencsak kellett néha a 2., 3. fokozat is.
Lengyelországban bontóztunk, vásároltunk új alkatrészeket, rucikat, meg ami a legnagyobb okot adta az útra, Réka, Csajos illetve Gyula is átvehette a megrendelt kagylóüléseit a Bimarco cég garázsánál. Marek, a cég feje csak vigyorgott, amikor meglátta, hogy a 6 db ülést az amúgy is túlzsúfolt Polskik tetejére akarjuk felrakni.
Ez a tervünk sikerült is, viszont innentől kezdve az összes lengyel autós megmosolygott, illetve hüvelykujjukkal jelezték elismerésüket a két kiskocsinak.
Vasárnap 11 körül érhettünk Pestre hullafáradtan, de megérte, mert iszonyat élmény a Polskikat visszavinni a szülőföldjükre.
Asszem ilyenre soha többet nem vállalkozok.... vagy mégis...