Már egy hete megírtam a blogot, de vagy nem volt nálam a fényképezőgépem, vagy nem volt benne a memóriakártya, vagy nem volt net, vagy.... Most úgy néz ki, hogy minden kedvez hozzá, hogy végre publikáljam is.

Újra beindult a Polski projekt.
Illetékesekkel beszéltem, és február végére-március elejére össze kell állnia a vasnak, hogy az első gépkönyvezéseken részt vehessen.
Így most belehúztam, mert meló még van rajta bőven. Eddig apránként csordogált a munka patakja, de most megindult rendesen.
Amiket mostanában, vagy már kicsit régebben csinálgattam:
-Milán és Édesapám segítségével felraktuk a régebben vásárolt, gyári 850-es kipufogó dobot, amivel vizsgáztatni szeretném a kocsit. Sajnos a hátfal és a közdarab miatt a dobon és a leömlőn is kellett alakítani, illetve új konzolok kellettek neki. A felszerelés elkészült egy útvonalengedély alkalmával, és járkáltam is vele pár napot. Eredmény: Most nekem is skoda hangja van a vasnak IS. Viszont érdekes, hogy mennyire függ a kiputól a motor teljesítménye. Alacsony fordulaton kiegyensúlyozottabban, nyomatékosabban megy ezzel, viszont magas fordulaton ahol a régi dobbal megjött az ereje, ennek ott el is veszik. Most a 3-as már 80 körül sok neki, a nyitott dobbal pedig 120-ig nyugodt szívvel huzattam. Viszont lehet vele jelenleg nyugodtabban közlekedni. Illetve meg lehet maradni mellette a konzervdoboz hangú bódéban.
A kipu azóta már homokolva lett, és lefújtam hőálló feketével. Felszerelésre, vagyis a galvanizálósra vár, hogy a bilincsét is visszakapjam.
-Megkapta a karácsonyi ajándékát is a kocsi, egy ködlámpa pár volt a meglepi neki, Szőrnek köszönhetően. Sajnos annyira szarul áll rajta, és nem illik bele a képbe, hogy a Polskira ez nem fog felkerülni... :(
-Hétfőn elintéztem az Amatőr Versenyzői Licenszemet, amivel gépkönyveztethetem, és vezethetem majd hivatalosan a vasat. Elvileg postán érkezik majd.
-Gyuszi és egy fóliázott, lila Daewoo Tico segítségével beszereztük a hiányzó alkatrészeket a vashoz, egy OMP Eco ülést és egy poroltót. Utóbbinak az OMP tartóját már Szőr régebben megvette nekem Pécsett (köszi nekik ).
Az ülés kissé rizikósan alakult, ugyanis kb. 2 éve, mikor vettem az elsőt, akkor úgy voltam vele, hogy majd ráérek venni mégegyet a méregdrága székből. Az utóbbi hónapokban viszont mély aggodalom lett rajtam úrrá, ugyanis kiderült, hogy már nem gyártják, és hiába volt majdnem másfélszeres áron még 1-2 boltban, ott sem volt belőle fekete. Így 1 hónap értelmetlen keresés és hírdetés után eszembe jutott, hogy még nyár elején kaptam egy boltostól egy kevésbé húzós ajánlatot. Előkerestem a számát, és kiderült, hogy megvan még pont ugyanaz a "hokedli", és még olcsóbb is, mivel utolsó, és nem is lesz már több. Délután ott is voltunk érte.

Az üléseket tegnap bepróbáltam, de megakadtam, mert hiányzott néhány szájbatekert alátét. Vagyis nem hiányzott, hanem ezüst galván volt rajtuk, és mindenhol arany színű van az ülésnél. Úgyhogy csak ideiglenesen beraktam, beállítgattam őket. Meglepően minden passzolt, amit már előre kicentizgettem, befért az ülés, jó a sín hozzá, jó a felfogatás, ajtó is kellemesen be tud csukódni, stb. Egyedül a kézifék karon kellett állítatni egy keveset, hogy a kapcsolók is elérhetőek legyenek a két ülés között.
-Már régebben, de elkészültek az üvegszálas panelek is a kocsiba, úgymint a kardánalagút módosított borítása,hűtő körüli borítás, módosított hátsó műanyag kárpitok helyére készült elemek.
Egyedül az akkutakaró elemet kell még befejezni.
Üvegszálazásban sem vagyok király, így amatőr módszerekkel dolgoztam. A maszkolást és a formákat ragasztószalaggal oldottam meg, az üreges részeken átfeszítettem a szalagokat, így kaptam meg a felületet, amire felvittem az üvegszálat. A kardánalagútnál jobban gondban voltam, mert ott kellett egy normális szögletes formát is adni a műanyagnak. Itt gipszből formáztam ki a sablont.
A műgyanta elég szépen ragad, és ha megszárad, és nem volt azon a részen elválasztó anyag használva, akkor onnan már csak vésővel lehet eltávolítani. Ezért nagyon durván kellett figyelni, hogy ne b...szam össze a kocsit még véletlenül sem. Elég szépen sikerült körültekintően és tisztán dolgozni, így 1-2 rejtett zugban maradt csak ott a gyanta. Hibákat azért vétettem, mert nem figyeltem rá, hogy a bukókeretet sehol ne ölelje körbe a gyanta, így volt ahonnan csak vésővel jött le az anyag, de szerencsére a bódé fényezése nem sérült.
A formák elkészülése után nem csináltam sablont, meg elemeket külön, hanem a leemelt üvegszál formákból lett a végleges alkatrész. Hogy sima, és viszonylag egyenletes legyen a külső felülete, azt nagyon sok csiszolással és műgyanta ecseteléssel értem el. A végére már a seggem is szúrt az üvegszáltól. A külseje nem lett tökéletes, így a flockoltatáson gondolkodtam, csak féltem, hogy mennyire viszi el a felületi egyenetlenségeket. Elvetettem az ötletet, mikor ráakadtam olyan öntapadós fóliára, aminek plüss, szinte a flockolással teljesen megegyező a külseje. Ezt Rékával ragasztottuk fel némi hajszárítós segítséggel, közben tesztelgettük is, hogy a hőnek milyen hatása van rá, de komolyabb elváltozást nem mutatott, sőt az olvadás környékén még jobban tapadt az anyaghoz. Remélem tartós is lesz.
-Elkészültek a szőnyegek is a kocsiba. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy gyári szőnyegből lesz a talpalávaló. Így előkapartam egy pár első szőnyeget, levágtam szegényeket méretre, kivágtam a cső helyét, és alapos pucolás után bekerültek a kocsiba.
-Felkerültek az ajtókárpitok is. Fekete, szövetes, elegant kárpitokat választottam, de a pucolás után még kellett egy keveset alakítani rajtuk. Varrtam hozzájuk ajtóbehúzókat, hiszen az ajtózsebek nem kerültek fel a cső miatt. Illetve a kötelező itinertartó is fölmászott a jobbos kárpitra.

-Beépítettem a kötelező vonószemeket a lakatoláskor kialakított helyükre, és elkezdtem felmatricázni a kocsit. Szigorúan csak a kötelező matricákat felragasztva.

-A visszapillantó tükör felfogatásának is készül a végleges formája. Sajna a gyári megoldás még véletlenül sem fér fel a bukókerettől, így új konstrukció kellett. Fémlemezből (ami a régi tetőm egy darabja volt ) készítettem egy bilincset, amihez a tükör hegesztve lesz némi merevítéssel, és az egész szerkezet lesz a bukócső első kapujára csavarozva. Reménykedek, hogy elég masszívra sikerül megalkotni, és nem fog menet közben rázkódni a tükör. Ha minden igaz, Milán ma fogja nekem meghegeszteni.
-Illetve Laceee bácsi is elkészült a motorháztetőm fényezésével, köszcsicske érte!

Felszerelése még addig várat magára, amíg mindent rendbe nem rakok a motortérben.

Aminek még el kell készülnie a vizsgáig:
-némi galvanizálás
-kipu felszerelése
-rozsdás hűtővíz lecserélése
-első lökhárító, rendszám végleges felszerelése
-ülések végső berakása, belső pucolás
-első csapágyak újrahúzása
-futómű ideiglenes hézagoló alátétek cseréje véglegesre
-alváz teljes letakarítása
-belső visszapillantó összehozása
-motorháztető felrakása, leszorítók, rendszám újra beállítása
-poroltó beszerelése
-mocskos papírok, kurva számlák, … engedélyek, műbizonylatok rendberakása, lefűzése
-kib..tt sok imádkozás > >

Rég nem láttuk Pécset. Most hétvégén végre újra lejutottunk. Adtunk a kilométereknek, megforgattam szépen a Lada óráját.

A hétvége folyamán tudatosult bennem, hogy milyen jó, ha az embernek vannak barátai.
Laceeenak és Szőrnek tartozom 1-1 nagy köszönettel.

Laceee ugye bevállalta a pócki motorháztetőm fényezését, illetve a Zsiguli felpolírozását.
Utóbbi el is készült vasárnap este, és durván gyönyörű lett. Az esemény mosással kezdődött, majd vizesen kapott egy gépi polírt. Ezután újra mosás, és a szárazra törölgetés után Laceee végigwaxolta az egész kocsit.
A végeredmény magáért beszélt, nem győztem benne gyönyörködni, nameg hazafelé volt, hogy közeledett az útpadka, mert figyeltem a fények csillogását a motorháztetőn.
Most először merem azt mondani, hogy közel úgy néz ki a Zsiga, ahogy elképzeltem.


Szőr a blogolásomban segített, ugyanis megkérdezés/kérés nélkül kezembe nyomta a régi digitfényképezőjét, hogy mostmár gyakrabban írjak, és csináljak normális képeket.
Ennek nagyon örültem. Nem vagyok egy nagy fotós, de a fényképezőm elhagyása óta nagyon hiányzik a masina a kocsikkal való haladás dokumentálásához.
Cserébe mondjuk kipucoltam a wc-jüket.

Szőrtől kaptam még egy dolgot kölcsön a póckimhoz, de azt majd később mutatnám meg, legyen inkább meglepi...


Az említett srácoknak nagyon hálás vagyok!

Az augusztus 20-adikai ünnep a Zsiguliknak karácsonyt jelent.
Nekiálltam végre annak, amit 2008. novemberében félbeszakítottam a hideg idő miatt, elkezdtem lejavítani a karosszériahibákat a Ladán.
A bódéval felülről/kívülről elkészültem. Hibátlan nem lett túlzottan, sajnos a kevert szín sem tökéletes, de legalább a rozsdától megvédi valamennyire.
Réka segítségével kicsit alaposabb kezelést kapott a kocsi, mint azt előző évben elkezdtem: a szélvédőket kivettük, a sarkokat kipucoltuk, csak az egyik sarokban találtunk csúnya rohadást, azt is lekezeltem, talán egy ideig megáll a továbbrozsdásodás. A kédereket a leány teljesen kipucolta, és lemosta a régebben valami miatt rákent fekete ocsmány gumiréteget, amiből a bódé és a szélvédők is kaptak bőven. Már csak a króm feszítő hiányzik belőlük, amit Milán ma beszerzett nekem. Előre is köszi érte.
Ami meglepett, hogy a Zsiguli hátsó szélvédőjénél gyárilag semmilyen lefolyó nincs, így érthető is, hogy előszeretettel rothadnak azon a részen.
A fényszóró fészektől féltem még egy kicsit, de szerencsére az előző tulaj alapos üregvédelmének köszönhetően 1-2 rozsdapöttyel megúsztuk a dolgot.
A rozsdát mindenhol leköszörültük, kapott egy réteg fillert, ahol szükséges volt, gitteltem, majd még egy vékony filler, csiszolás, és megkapta a 2k-s kevert színt. A fényszórók természetesen a már tocsogósra üregvédett keretbe kerültek vissza.
A szerelés élmény volt, mert mindenre fel voltam készülve, ehhez képest az összes csavar rozsdamentes volt, még az alvázvédő alatt is előtünt a sárgára galvanizált színük. Ezt a hagyományt nem kívántam megszakítani, így az összes csavar alaposan át lett zsírozva.
Úgyhogy pozitívan állok a dologhoz, a bódé még bőven menthető, a 28 éves kor ellenére is szép, és remélem ezt az állapotot sikerül is megőrízni.
A króm alkatrészekből, lámpabúrákból, rácsból a régebben bontózottak és az eredetiek közül válogattam, az autóra a szebbek kerültek, természetesen az évjáratra, eredetiségre figyelve.
A régebben kommentelőknek üzenem, mostmár visszakerült a króm díszléc is a küszöbre.
Tehát felülről végeztem a kocsival, nemsokára egy kiadós alvázvédelem következik, majd utána az üregvédelem.
A képekért elnézést, telefonnal fotóztam, és a kis memória miatt visszaállította a felbontását... :(
Folyt. köv.

Mivel durván egy hónapja nem blogoltam, így megtenném.
Az autóval sikeresen megjártuk a nyári találkozót, ahol kapott hideget-meleget, napot-esőt, hajtást és kímélő tempót.

Sajnos a fék egyre rosszabb, közben cseréltünk főfékhengert is, de nem oldotta meg a problémát. Vagy a kézifék kavar be, vagy nem tudom, hogy hol a hiba. Mindenesetre most rendeltem a Polimpexből egy szett fékpofát, hátha esetleg a jelenleg benne lévő új LPR-ek haldokolnak.

Ami még kiábrándított, az a motorháztető fényezése. Lakkcipőt ezúton csókoltatom.
A meleg hatására az íveknél szabályosan elvált a festék és tenyérnyi foltokban hólyagosodik fel. Egyelőre csak a motorháztetőnél jött elő ez a hiba, máshol nem, így reménykedem, hogy "csak" az 1k-s Standox alapozót nem bírta elviselni a filler. Szerencsére egyedül a motorháztető készült ezzel az anyagkombinációval.
Lakkcipő természetesen nem elérhető már, állítólag abba kellett hagynia a szakmát.
Én meg ittmaradtam egy k@ drága fényezéssel, aminél előre kifizettem még két lökhárító festését is, amit ugye elfelejthetek. A kereszttartóm le sem volt belülről lakkozva, de a lakatos is elcseszte, így azt már régebben Laceee újrafújta nekem, várhatóan a motorháztetőnek is ez lesz a sorsa. És akkor még a bódén lévő apróbb fényezési hibákról nem is beszéltem.
Úgyhogy jól nézze meg, hogy ki hova viszi fényeztetni a kocsiját!

Az autó jelenleg a garázsban pihen, bár egyre jobban hiányzik ismét. Sajna idő és pénz hiányában áll a munka, és kezdem megkérdőjelezni, hogy idén le fog-e papírozódni????

Hogy ne csak negatívumokat írjak: Újra rá kellett jöjjek, hogy nem bírok 50-60-70-es iramot autózni vele, legfeljebb csak kettesben. A köszörült tengely miatt nagyon kívánja a fordulatot, alacsony pörgésnél még hajlamos a rángatásra is. Úgyhogy a kellemes 4-esben 50-el gurulás elfeledve, arra ott a Lada.

Fotózni nem tudok mostanában, még mindig gép hiányában, de szerencsére néhányan lefotózták a vasat a nyáritalin, így összeválogattam néhány képet a saját örömömre. Ezt megosztanám Veletek IS.
Mindenkinek nagyon köszönöm, aki lefényképezte a kocsit. Csajosnak különösen, mert nagyon jó képeket csinált róla.

Nehéz helyzetben vagyok, mert annyi meló volt a kocsin, hogy már nem is emléxem rá, miket csináltam, de mindjárt végignézem a fotókat.

Gyuszika fiúka, Losika leánnyal meglátogatott egyszer, és csak úgy hülyeségből kitaláltuk, hogy rakjuk föl az ajtókat. Na most ez a hülyeség egy pár órás szarakodást igénybe vett, viszont a gumikéderek behelyezése után egész emészthetően csukódik az amúgy trágya hézagokkal rendelkező ajtó. A fiataloknak köszi a segítséget!
Azóta szó szerint belefaragtam az elegant ablakokat is az ajtóba, amiben segített Holló bácsi. Itt megemlíteném a lakatosaimat, de nem túl sok dícsérettel, úgyhogy kihagyom. Élmény volt az ajtó belsejébe beerőszakolt fúróval játszani.
Mindegy, a neheze megvan, ablakemelő, ablak, zárak minden bent van (Horváth Andrisnak üzenem, hogy nem nyúztam le a festéket. ). Tegnap esti záróakkordként a díszkeretet pattintgattam föl több-kevesebb sikerrel, de hajnali kettőkor már fájt a szám az anyázástól, úgyhogy inkább abbahagytam.
Rékának köszi, hogy hozott nekem kaját a garázsba, és megmentett az éhenhalástól.

Még régebben majdnem elsírtam magam, mert a lakatos elbaszta a hátfalamat, így kellett új. Bontóban vásároltam egy kevésrozsdásat, amit azután hozzászabtam a 900-ashoz. Ha régen nem lett volna megoldva, akkor tuti feladom mondván, hogy ezt nem lehet megoldani, de a végére aránylag minden passzolt, és nem is lett csúnya a homelakatolás. Laceenak itt szeretnék egy nagy köszönetet dobni, hogy SOS-ben elvállalta a homokolt hátfal fényezését, és olyan munkát végzett rajta, hogy lefostam a bokámat, és azóta is hasmenésem van. Gyönyörű lett. Az autóra is felkerült, szerencsére minden passzolt, jól áll rajta a régebben (szintén Laceee által) kicsinosított lökös. Összességében hibák vannak, de meg vagyok elégedve a kocsi seggével, amire nem volt példa azóta, mióta megvettem a járgányt.

A lökhárító vasakat homokolás után szintereztettem, a csavarokat pedig némi tartalékképzéssel feketére galvanizáltattam. Vikinek üzenem szeretettel, hogy meg van böcsülve ám a lököse.

Édesapámnak jár még egy nagy-nagy köszönet, hogy kifarigcsálta nekem az alumínium tartókonzolokat, amiket szerettem volna, így a biztitáblától elkezdve a fűtésdobozig minden áll, mint Katiban a gyerek.

Máskülönben apróságok készültek:
-felment a helyére a kiegyenlítő tartály
-megterveztem az üléssínt
-a kopoltyó belülről kapott egy karbonlapot
-felmásztak a rendszámok
-felcsavaroztam a kormányoszlopot egy csinos kiemeléssel

És még sorolhatnám... Még egyszer ilyenbe soha nem kezdek!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy névnapom.
Ebből az alkalomból kedves barátaim összeszaladtak egy vacsi erejéig, hogy meglepjenek engem. Nagyon kedvesek voltak, készültek még ajándékkal is.
A meglepi a saját LEFÉNYEZETT lökhárítóim voltak.
Történt ugyanis, hogy a nagyon kedves Laceeee fényezőmester és alkoholtesztelő barátom elvállalta a szintén nagyon kedves Pázmándi Vikitől kapott csodaszép lökhárítók fényezését. A kérésem annyi volt, hogy gyári új műanyagnak tűnjön. Ez annyira jól sikerült, hogy az elején elgondolkodtam, hogy ezek a "bolondok" újat szereztek-e, vagy sem, de aztután megismertem a műanyagokat.
A lökösök azt hittem, hogy még készülőfélben vannak, de utólag kiderült, hogy Réka nevű barátnőm kicsit intézkedett, megsürgette Laceeee gyümölcserjesztő és alkoholgyáros barátomat, majd Abadi Attila kollégámat rábeszélte egy pécsi fuvarra. Így a lökhárítókat szépen (szívecskével) becsomagolva adták már át nevemnapja estéjén. Ez nagyon megható volt számomra, elkezdett folyni az összes testnedvem.
Ezen kívül kaptam még egy kedves kis medvét Rékától, és szintén a barátaimtól egy normális szórópisztolyt.
Igencsak jó ám tudni, hogy az embernek ilyen barátai vannak.

De hogy az autómról is írjak némineműleg, így halljatok szót:
A vízrendszer összeállt a kiskocsiban, 2 helyen folydogált, de ezek korrigálva lettek, kicsit szebben, kicsit csúnyábban.Itt köszönet Robicicának a felhozott hengerfejért, amin menetet méricskéltünk, ugyanis hiányzott a dugó belőle. Illetve köszönet még Gyuszikutyusnak, aki kölcsönadta a lángos genyóját, amivel megforrasztgattam a kiszakított hűtőcsavart. Még jó, hogy ilyen nem esik meg velem gyakran. ( http://garageblog.net/blog/kg/1710 )
Pár óra beállítgatás után felkerültek a csomagtértető leszorítók is. Megterveztem az üléstartó konzolokat, illetve még apróságokat csináltam, amivel nem is untatnálak Tikteket!

Elkészült a teljes alvázvédelem.
Vasárnap Rékával festegettünk 1-2 apróságot (hátsó lámpák mögött, illetve a kopoltyú mögött, első szélvédő alatti lemez belseje), majd hétfőn kitömítőztem az alján azokat a részeket, amik még igényelték, és lealvázvédtem a padló maradék 2/3 részét újra.
Így összesen 9 liter alvázvédő került fel (6 kartus fújva, 3 kenve), ez már csak védeni fog valamennyit...
Jó látni a kontrasztot végre, hogy felül teljesen zöld, alul teljesen fekete.

A küszöb alatti részt is lealvázvédőztem újra, a színrefújásán még gondolkodom.
1-2 apróságot kell még temperás ecsettel átjavítani, és utána jöhetne is az üregvédelem.

Ui.: Holló, köszi a kipuhegesztést!

Elkészült a fényezés!
Tegnap végre hazahoztuk a Kisautómat Lakkcipőtől, aki a hétvége kellős közepén is szívélyesen kinyitotta a műhelyt, hogy végre hazatoljuk a vasat.
Nagyon elégedett vagyok szépen néz ki, úgyhogy nyugodt szívvel ajánlom Lakkcipőt (www.lakkcipo.hu) annak, aki szépséges fényezést szeretne, és olyan hozzáállást, amit még eddig egy szakembernél sem tapasztaltam.
Kiszámoltam, pont 1 év és 2 hónapot volt távol a kiskocsi. Ennyi megfeszített tempójú meló, és pénzölés után jól esett végre látni az embereket a hazafelé úton, ahogy mosolyognak, mutogatnak a kocsira. Újra rájöttem, hogy egy autóra nem kell feltűnő szín ahhoz, hogy különleges legyen.

Megemlítendő még, hogy Réka autója is halad, betömtük a motorblokkból kiszedett záródugó helyét egy Lublin fagydugóból esztergált termékkel, meg némi tömítőpaszta segítségével. Többet nem fog ömleni az olaj.
Így a fölöslegesen szétszedett motor is összeállt, már csak be kellene helyezni, de előtte még megejtjük a kábelköteg cserét. Réka szépen lepucegálta kábeleket, és átbandázsolta.

Szombaton Robiék meglepilátogatása után/közben sikerült befejeznem a 900-as blokkot, már csak néhány apróság hiányzik róla. Itt Iminek tartozom egy nagy köszönettel, aki küldött nekem veztengely csapágy lefogató csavart, aminek a beletörése miatt állt a projekt már egy hete.

A kisautó hétvégi szállítása miatt is köszönettel tartozom Hollónak, Rékának, Csajosnak és Lakkcipőnek. Na meg a kíváncsiskodó barátoknak, rokonoknak.

Tegnap nagy nap volt a Kisautó életében.
A mienkben meg fárasztó.

Lakkcipő lefújta az üres bódét, gyönyörű lett.
Reggeltől egészen délután 5-ig készítettük még elő az autót a fényezésre. Utolsó hibák eltüntetése, mégegyszer az egész végigcsiszolgatása, tömítőzés, kézi füller, stb.
Majd a kockákon variálva Lakkcipő meggyőzött, hogy inkább legyen az egész autó lefújva először, utána tudunk játszani a kockázással. Viszont ahogyan alakult a fényezés, úgy kezdtem elbizonytalanodni, nem is biztos, hogy kell rá nekem kocka...

Réka is kint volt, és végignézte a fújást.
A végeredményt majdnem 8 óra körül tekintettük meg.
És hát valami elképesztően szép.

Ma még megkapja a polírozását, amíg még nem keményedett ki teljesen a karcmentes lakk, jövő héten készülnek az elemek, és hétvégén már hozhatom is haza.

Iszonyat boldog vagyok!!!!!!!!!! Nagyon tetszik.

Lakkcipőtől még várom a képeket, de nem bírtam ki, hogy ne rakjam föl az eddig meglévőeket.
Főleg azoknak szól a bejegyzés, akik nem hitték el, hogy ugyanolyan gyári színt szeretnék a kisautónak, mint ami eddig is volt. (Nyuszy! )
Tehát tegnap kifújta Lakkcipő a belsejét. Megszenvedett a csövekkel, de nagyon szép lett.
A színt nem tudom, hogy mennyire sikerült eltalálni, mert a kamrában a fénycső színvisszaadása eléggé silány volt, viszont a műhelybe kitolva már egész tetszetős lett a szín, de még mindig fénycső mellett láttam. Majd egyszer csak megnézhetem napfényben is.
Miután mindent átnéztünk, kapott egy "nonstop" fillert, amiről még mindig nem tudom, hogy mitől nonstop, utána pedig egy réteg színt, majd a második réteghez fele-fele arányban kevertünk festéket, és Standox karcmentes lakkot. Ez szép fényt adott neki, de nem lett az a tipikus lakkozott felület hatása. Azt hiszem sikerült eltalálni az igényemet.
A külsejét jövő héten előkészíti Lakkcipő, és utána lévő héten fújódik majd a külseje. Akkor is szeretnék ott lenni. TVben sokszor néztem ahogyan fújják az autóépítő műsorokban a kocsikat, de így élőben iszonyat nagy élmény.

Az autó sokat változott pár nap alatt.
A legviccesebb az volt, hogy mire tegnap kiértem Lakkcipőhöz, ő már lefillerezte az egészet. Nagyon megfogott a látvány, végre egyszínű a bodega.
Amúgy ki lett csiszolva a gittből, fel lettek fúrva a maradék dolgok (pl. Abarth moci hall elemes gyújtásának a helye ), illetve az apróbb hibákat próbáltuk még eltüntetni.
Meg Lakkcipőben megfogalmazódott az ötlet, hogy akár le is kamerázhatjuk a fújást.

Ezen kívül Faterom polskiján halk kattanás következtében elment az első fék, tegnap este ezt javítottuk. A segítőknek (Zsolti), illetve a bámészkodóknak (Gyula , lányok) köszi a segítséget.
Érdekes volt, a fék 3 éve lett teljesen felújítva, azóta ment kb. 10000km-t az autó (én csak keveset használtam ). Ennek ellenére az egyik oldalon lejött mindkét betétről a ferrodol egyben, ennek köszönhetően a fékmunkahenger egy alkalmas pillanatban úgy szétnyomta a betét fém alapjait, hogy szétugrott a munkahenger. A másik oldalon csak annyi probléma volt, hogy a fékbetét azon része, ahol a munkahenger nyomja, egyszerűen elhajlott. Élmény volt, ilyet még egyikőnk sem látott.
Nincs jobb dolog annál, amikor szerelés közben pizzát rendel az ember a garázsba. (feltéve ha a többiek nem kiabálnak közizlést nem ismerő szavakat )