Van egy kis időm, így egy blogbejegyzést rittyentek gyorsan.

Júli 11-én Tatbányára utaztunk, mivel a helyi Ladaklub szervezett egy szociautós szlalomot. A kategóriámban 3-an voltunk, Baz, egy skodri, meg én. Ezüstérmes lettem, hiszen Baz lényegesen jobb időket, és ráadásul sokkal szebbeket is autózott. Nagyon adta neki a pálya, na meg a hátsó téligumi. Élmény volt mellette ülni.
A kisautóra büszke vagyok, mert jól üzemelt az első komolyabb versenyén. Egy nyekkenés nélkül bírta a helyenként murvás pályát, amire megesküdtem régebben, hogy nem viszem.
Egyedül a kanyarokban visszafulladó karbi bosszantott, de az nagyon. Egyelőre nincs tippem, hogy mit variáljak rajta, hogy jó legyen.

A másik felejthetetlen hétvége a legutóbbi volt.
Csütörtök hajnali 1-kor indultunk és vasárnap este 9-re értünk haza. Hogy hova mentünk? Hát persze, hogy ismét Lengyelországba. De most polskikkal.
Gyula és Losi jött a narancs kúpossal, az utolsó pillanatban csatlakozó Jámbor Laci a metálzölddel, mi pedig Réka pirosával mentünk. Utóbbitól féltünk a legjobban, mert az olajnyomás a folyamatos próbálgatások, pumpacserék, stb. hatására sem javult, így nagy az esély rá, hogy a főtengelycsapágyak koptak már el teljesen. Nem is lenne meglepő, hiszen a legutóbbi motorkarbantartáskor nem cseréltük őket, úgyhogy 120-130 ezer km már simán lehet bennük, ha nem több. Ennek ellenére hibátlanul abszolválta az 1020km-es körutat, egyedül egy olajgombát kellett cserélni, mert az a Lengyel-Szlovák határon megadta magát.
Gyulának kevésbé volt szerencséje, neki a töltése ment el. A lehetőségek méricskélése után szénkefére gyanakodtunk, így szombat délelőtt nekiálltunk az utcán megcsinálni Jacekék boltja előtt. A szénkefe nem tűnt rossznak, de szerencsére Laci kiszúrta, hogy a forgórésznek össze-vissza lógnak a vezetékei. Ez volt fél egy körül, úgyhogy fel volt nekem adva a lecke, hogy odaérjek az egykor záródó bontóba dinamóért. Ez szerencsésen sikerült, ráadásul egy ismerős kocsit is láttam a bontónál. A zólyomi talin kint volt a srác, rögtön megismert, és dumcsiztunk egy keveset. Kiderült, hogy jönnek a nyári talinkra. Le is kellett fotóznia, mert mondta, hogy nem fogják amúgy elhinni a cimborái, hogy ismét találkozott magyar polskissal a lengyel bontóban.
Várost nézni megint nem volt időnk a 4 nap alatt, de a túra összességében nagyon jó volt, bár esélyt látok rá, hogy a csajok nem így gondolják. >
Büszkék vagyunk a kisautókra.

Illetve megemlíteném, hogy jártam egy osztálytársamnál, akinek veterános műhelye van. Itt lennének a képek: http://picasaweb.google.hu/k.gabor126/2010_07_01ClassiccarMuhely#

Tegnap a kisautót waxoltam át, a kerekeket pucoltam le, holnap még belülről kell kitakarítani, és mehet is lassan a nagy nyári kispolskis találkozóra a hétvégén.

Eltelt egy újabb hónap, és rengeteg sok szép élmény ért. Szinte minden hétvégén nyúztam a kocsit, aminek olykor meg is lett az eredménye.
Próbálom összeszedegetni az emlékfoszlányokat, történéseket.

Részt vettünk Kiskunlacházán a Volks & Roll találkozón Bazékkal. Itt az autótoló versenyt nem késtük le egyedül, de azt viszont a barátok segítségével meg is nyertük. Estefelé még gyorsulgattunk egy keveset, a legjobb eredményem 19,2 mp lett 400m-en. Sajnos a 200m-es eredményt nem mérték, pedig abból azért sejthettem volna, hogy mennyivel lett erősebb szerencsétlen 903-as mocikám.

A következő hétvégén Gyuláékkal megjelentünk szintén Kiskunlacházán, ahol most olasz autós tali volt. Az olasz licensz alapján gyártott lengyel kocsi még bőven belefért a rengeteg Fiat, Alfa közé.
Számomra meglepetéssel kezdődött a tali, hiszen ahogy elkezdtünk nézelődni hallottam a karszalagom sorszámát a hangosbemondóban. Nyertem, de vajon mit? Az ajándék az volt, hogy egy barátságos versenyző fazon vitt egy kört a lassítókkal tűzdelt tempós pályán egy 160 lovas Fiat Brava rallyeautóval.
Jó móka volt, nyomtam mellette a féket zsigerből két kanyarban, mert úgy voltam vele, hogy nem adja ki, de mégis. Rá kellett jönnöm viszont, hogy sokkal nagyobb élmény polskival ugyanezt csinálni. Nincs annyi erő benne, de fílingre ezerszer veri azt a vasat.
Utána jött a feketeleves, mert Gyulával beálltunk a gyorsulásos pályára, hogy végre legyen egy 200m-es időeredményem is, de a vége az lett, hogy kikaptam Gyuszitól. A kettest váltottam volna haladósan, de valószínűleg akkor eshetett ripityára a vadi új (2000km-t futott) Sachs!!!!! kuplungtárcsám. A szétmenő daraboknak köszönhetően a szerkezet nem tudott kiemelni, ezt a verseny hevében nem éreztem, úgyhogy behúztam még a kettest, de ott már csak kerregést hallottam lassulással egybekötve.
A végeredmény: úgy széthullott a váltóm, hogy csak egyes és négyesem maradt, utóbbinak is borzalmas hangja volt. Jah, és persze a kuplungot nem lehetett kiemelni.
Némi gondolkodás után nekivágtunk a hazaútnak, ami egy élmény volt ilyen feltételek mellett.
Gyulának és Losinak nagy köszönet, mert rengeteget segítettek miután kinevették magukat, így még aznap este bent volt a tartalék váltó és egy új (sajnos ismét Sachs) kuplungtárcsa menetkészen.

A gyors szerelésnek köszönhetően következő nap már kint is voltunk a Hungaroringen egy veterános találkán. 2 kört mehettünk is a Ringen, ahol ugyan jártam már párszor, de az átépítés óta még nem volt ott a kocsim. Örömmel futott a jól tapadó aszfalton.

A felsorolást folytatva megemlíteném a Lurdynál szervezett I. Rat és retro találkozót is. Utólag nagyon bánom, hogy nem raktam föl a Szőrtől kapott rozsdás motorháztetőt, mert nagyon beleillett volna a képbe.

És végül megemlíteném a most szombati kirándulásunkat is. Zólyomban voltunk kint, ahol a szlovák kispolskis találkozón vehettünk részt. Legutóbb csak nézelődők voltunk, de megfogadtam, hogy a következőn kint lesz a kocsim. Ezt sikerült is tartanom, tehát nagyon boldog voltam. Negatívumként a reggeli esőt, az eltévedéseket, a programok hiányát hoznám fel, viszont valami írtózatosan jót kirándultunk a barátokkal. Bár kissé megviselt a dolog, mert nem egyszerű 500km-t egynapon lehúzni egy versenyautóban, amiben semmi hang-, szag-, és hőmérsékletszigetelés nincs.
Összességében jól vizsgáztak az autók, műszaki hibák nem voltak, bár az enyém kissé cincogott, meg erőtlen volt hazafelé, de ez valszeg a rossz benzinválasztás
miatt lehetett egy szlovák kúton.


Hogy Réka mocijáról is említést tegyek:
Sajna itt a nyár, és újra olajnyomás problémák jöttek elő. Melegen alapjáraton már pislákolt a lámpa, néha fordulaton is. A csapágyakban már bőven 150 ezer km fölött van, mivel a legutóbbi felújításkor azt nem bántottuk, így nagyon sanszos, hogy ott megy el a nyomás.
A motor szétborításához egyelőre nincs kedvem, viszont 2 hét múlva Lengyelbe szeretnénk vele kirándulni, úgyhogy egyelőre még nem tudni, mi legyen vele.
Apróságokkal próbáltam javítani a helyzeten, kapott másik olajpumpát, vezfedelet, hiszen a 10-20 ezerrel ezelőtt betett új cuccok teljesen elkoptak, ami számomra érthetetlen.
Illetve kapott új felszívócsövet és olajteknőt. Ezek egy panda 30-as blokkból származnak. A teknő pár decivel több olajat tud tárolni a kialakítása miatt, illetve az olajfelszívócső is masszívabb, kemény műanyag, nincs külön fémalátétje sem. Jah, és a legnagyobb előnye, hogy a gumitömítés kúposan szorul rá a felfekvő csövekre, így tuti nem fog falsot szívni.
Jelenleg az olajnyomi jobban üzemel, de meglátjuk, hogy hogyan reagál a mostani hirtelen jött kánikulára.

UPDATE: Azt el is felejtettem lejegyezni, amire a legbüszkébb voltam a Zólyomi túra során. Sejthető volt már régebben is, hogy egész normálisan fogyaszt a kocsi, ha nem rúgja neki az ember, de erre még én sem számítottam.
Városos, falus, emelkedős, rossz út miatt döcögős menet volt kifelé, ekkor 5,9 litert evett százon, viszont a hazaúton durván ledöbbentem. A fogyi 5,2l/100km volt. Nem kitalált érték, normálisan mértem, ahogy kell. A tempó kb. 90-100km/h volt óra szerint végig, és egyszer sem nyeleztem.
Mondták régebben az Autobiankások, hogy a duplatorkú Abarth karbi majd fog ilyen meglepetéseket okozni, de nem hittem nekik. Most elnézést kérek érte!
Ennek örömére ott is felejtettem a benyakúton a tanksapkámat, majd Lengyelbe menet beugrunk érte.

Az elmúlt egy hónap történéseit dokumentálnám először műszaki, másodsorban találkozók szempontjából.

Az autón nem sok dolog változott ezidő alatt, csak néhány apróság került beszerelésre.
Bedobtam a Robi által szerzett átbeszélő szerkezetet. Nemes egyszerűségére való tekintettel nem bíztam benne, hogy használható lesz, de kellemesen csalódtam, hiszen nagyon jól használható dolog, végre nem kell kiabálni a kocsiban.
Jah, természetesen előtte még felszereltem a Proex kiput a 850-es dob helyett, mert az az igazi. A leömlő részt áttekertem hővédő bandázzsal, amit Milántól kaptam. Jó, mert közvetlenül leállítás után is hozzá lehet így érni a kipucsőhöz különösebb égési sérülések nélkül, és elvileg a motort is megkíméli a cső hőjétől.
Bekötöttem a BIS hűtő hőgombáját is, de meg kellett állapítsam, hogy valami miatt nem üzemel, így a hűtőventi még mindig kézi kapcsolású sajna...

Időközben beszereztem néhány használhatatlan szir-szart is, ezek közül kiemelendő a 12"-os alufelni, amiből 3 db van ugyan, de kimondottan jutányos áron kaptam meg.

Lajoska már régebben vásárolt nekem egy motort Salgótarjánból, ami most Tibeeeeeeeee és a Fusion segítségével szombaton elvándorolt hozzám Pöstre. Ezúton is nagy köszönetet szeretnék mondani mindkettejüknek!!!!!!!!!!!!!
Ez a tény meg is adta a pünkösd hétfői elfoglaltságunkat, ismét rávettem Rékát egy motorpucolásra.
A motor érdekes volt, mert Abarthként árulták, viszont 903-as motorkódja volt, és feltűnően olcsó volt az ára is. Nem tudtam pontosan mire számítsak, de így utólag nem bántam meg, hogy bevállaltam a rizikót, mert elég sokmindent tudok belőle használni. Szelepfedél, hengerfej, lendkerék, kissé barmolt gyújtás, veztengely az Abarthé volt, utóbbi ráadásul sokkal jobb állapotban van, mint a sajátom. A karburátorban nem vagyok biztos, de arra is megvan az esély, hogy szintén Abarth, majd át kell néznem a Weber számokat.
A főtengely, hajtókar, dugók sajna nem az Abarthé. Illetve ami még egy kicsit csalódás volt, hogy a gyújtáselosztót és olajpumpát meghajtó tengely alja ebben is kopottas. Pedig megvolt a reményem, hogy esetleg ebben olyan lesz, ami teljesen épségben van, mert nagy hiányom van ebből az alkatrészből. Ha van véletlenül valakinek egy ilyenje, azt nagyon megköszönném.

Következő projekt, hogy össze kell írogatni az elmúlt időszakban szétszedett két motor alkatrészeit, szelektálás, majd el kell vinni szakikhoz (gépműhely, homok, szinter, galván), majd ha megvan minden, lassan lehet összerakni az Abarth blokkot.

Kirándulások:
Az autó viszonylag keveset ment mostanság az esős idő miatt, de most vasárnap szerencsére kegyes volt hozzánk az időjárás. Gyáva Gyula barátommal (ezzel még tartoztam ) ellentétben kockáztattam, hogy elkaphat minket egy zivatar, és elmentünk az Autobiankások által szervezett kirándulásra. Soma, Baz már írt erről, úgyhogy csak őket tudnám ismételni, hogy nagyon jó buli volt kocsizással, szalonnasütéssel, hajózási múzeummal, macikkal, rétessel, meg iszonyat jófej emberkékkel.
A képeimet itt találjátok az eseményről: http://picasaweb.google.hu/k.gabor126/2010_05_23P126A112Kirandulas#

Utólag még megemlíteném, hogy kimentünk május elsején a Közlekedési Múzeumhoz is a Szoci autók talijára, majd onnan leautóztunk Somával, Gyulával és Pocokkal Hortra, ahol a helyi autósnép szervezett egy Trabi-Polski találkozót.

Zsúfoltság miatt csak most tudok blogolni.
Eljutottam arra a könnycsepegtetően megható pontra, amikor azt merem mondani a polskira, hogy készen van.
Nem kis szívás árán leműszakizott a Mozaik utcában az NKH-nál. A történet nem volt egyszerű, a magyar bürokrácia hihetetlen, de inkább nem szívesen részletezném, hogy mi tartott 5 óráig egy egyszerű műszakin.
Előtte súlymérésen voltunk Somával, ahol legnagyobb meglepetésemre 680kg-ot mutatott a műszer menetkészen. Ennek nagyon örültem, hiszen a gyári kispolski súlyt jócskán megdobja a nagyobb motor, hűtő, víz, illetve a beépített 45kg összsúlyú bukókeret. Jóval 700 kilo fölé saccoltam a vasat. Lehet tényleg érdemes volt kikaparni/kivagdosni/kiszerelgetni a fölösleges dolgokat.
A műszakin már a sorban álláskor szereztem pár barátot, pedig alapból volt már pár (Csajos, Soma ) a vizsgán viszont még az atyaúristent is lehívták, hogy nézze meg a kocsit. Ez olyan szempontból nem volt előnyös, mert több szem többet lát elven több mindenbe is tudtak belekötni. Nem volt napellenzőm, túl kemény a futómű, az MNASZ-es papírban is volt (?) hiba állítólag, ki kellett építenem a fűtést az alvázszám láthatatlansága miatt, stb-stb.
De a lényeg, hogy megvolt a papíros, senkit nem kellett megkenni, full hivatalosan ment minden. Alapjába véve rendesek voltak, csak kissé szőrözősek.
Következő nap estéjét az okmányirodában töltöttem, ahol a kedves nénike örömmel túlórázott, hogy meglegyen az összes papírosom.
Úgyhogy hivatalosan is olyan versenyautóm van, amivel közúton közlekedhetek. Hordanom kell a gépkönyvet, forgalmit, átalakítási engedélyt és a versenyzői licenszemet magammal, illetve egy év múlva újra gépkönyvezés és forgalmi vizsga, de ezek nagyon nem tudnak meghatni. Valami kikúrt mód boldog vagyok.
3 évet és 4 hónapot qrtam el az életemből a kocsira.

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek aki így, vagy úgy segített abban, hogy a vaskupacomból újra autó legyen, vagy csak izgult érte, vagy csak bátorított. Utóbbira nagy szükség is volt néha, hiszen párszor bevágtam a villáskulcsot a sarokba... Ha valakit kihagynék a sorrend nélküli sorból, az a feledékenységem miatt van.
Tehát KÖSZÖNÖM: Rékának, szüleimnek, keresztfateromnak, nagymamámnak, Gyulának, Losinak, Somának, Csajosnak, Bazéknak, Hollónak, Milánnak, Marczin Robiéknak, Laceeenak, Cincinlovagnak, Langer Zsoltinak, Szőrnek, Pallagi Norbinak, Gál Istvánnak, Iminek, Lakkcipőnek és a lakatosának, Hanisch Vilmosnak, Kolonics Atisnak, Attilának és Tominak, CsuriLacinak, Sanyinak, Káli Ricsi és Gabi, Cselényi Balázsnak, Siska Zoltánnak, Nagy Tibornak, Jocónak, Gáspáry Lacinak, Karcsibának, Jacekéknak, Rezsőnek, a Bonczi bontósoknak, az okmányirodás néninek, az Oldtimer Perfekteseknek, a Nádor utcai festékboltosoknak, a galvanizálós néninek, a homokszórósoknak, a szinterező néninek, illetve mindazoknak, akiket kihagytam.
Rékának külön köszönet, hogy nő létére bevállalta a legundorítóbb munkákat is, na meg hogy kibírta mellettem ezt az időszakot, nem volt egyszerű.



Az egész megkoronázására az a megtiszteltetés ért, hogy kiállíthattuk Gyulával az autóinkat az Oldtimer Expon .
Életem egyik legszebb hétvégéje volt.
Büszkék voltunk a kisautókra, hiszen a velünk szemben lévő Jaguárosokkal nem is foglalkoztak a látogatók, csak a polskik érdekelték őket, de azok nagyon. Sokan elismerték a belefektetett energiát, és ez nagyon jól esett ennyi idő és meló után.
Volt aki bolondnak hívott minket, volt aki hasonlót szeretne építeni, volt aki nem értette miért vannak kikötve az üléseim a tűzfalhoz, volt akinek van több polskija is, sokan megfordultak kocsijainknál, de abban majdnem mindegyik megegyezett, hogy mosolyogva hagyták el a standunkat.
A hangulat hihetetlen jó volt, egy látogatót sikerült rávenni arra is, hogy ugráljon végig a kártyanaptárakból épített ugróiskolánkon.
Sokminden "újat" megtanultunk a kiállítás alatt, pl. hogy 86-ban másféle zöldek voltak a kispolskik, összesen 1db A4-es lapot lehet berakni a csomagtérbe, a BIS-ek jobbak, a 903-as gyári kispolski motor, Gyula kocsijában 8,8 karátos arany csavarok vannak, stb.
1-2 visszatérő látogató Robi kocsiját is emlegette, ahogy figyeltem a szavakat, valszeg mély nyomot hagyott bennük 2 éve...
Az odaút kissé nehézkes volt, mert szakadt az eső, ráadásul előtte való nap takarítottam kb. 3 órán át a kocsit, és nem akartam, hogy újra saras legyen. Ekkor sietett a segítségünkre Vavra Zoli, aki eltrélerezte a szinte hermetikusra leragasztgatott kocsikat a kiállításra. Soma pedig az "apróbb" (pl. vitrin ) cipelésben nyújtott pótolhatatlan segítséget.
A szép idő miatt vasárnap este már a saját lábán araszolt haza a kiskocsi végre úgy, hogy nem kell izgulnom a papírjai miatt.
Ezúton kérnék elnézést minden tisztelt rendőr úrtól és hölgytöl, akik esetlegesen igazoltattak az út szélén, és melléjük érve krónikus késztetést éreztem 1-1 padlógázra.

Vasárnapra megígértem azt a járólap vagdosást Rékának, amit eszköz, jármű, vagy hely hiányában hanyagoltunk régóta. Nagyszülőkhöz fuvarozott ki minket Soma, ahol gyors munkával megoldottuk a dolgot. Viszont ha már arra mentünk, összekötöttem a kellemeset a hasznossal (járólap vágás volt a hasznos ), és előkapartam a garázsban régóta pihenő kincsemet, az A112 Abarth motort. Előtte felszerelkeztünk néhány liter benzinnel, ecsettel, meg miegymással. A szétszedés hamar ment, néhány csavarral küzdöttünk, de megadták magukat. A pucolás is viszonylag gyorsan haladt, bár a végefelé már romlott a munkamorál, lehet, hogy a benzingőznek köszönhetően.
Sokmindenre fel voltam készülve, tekintettel arra, hogy a blokk előéletéről csak annyit tudtam, hogy gyakran volt hengerfejes, illetve hogy az utóbbi két év alatt kb. 4-5 fordulatot tett meg a főtengely (http://www.garageblog.net/blog/kg/4060). Mondjuk kompressziót azért még mértem benne régen, az szuper volt, illetve jól ment vele a törött Bianka, de ennek ellenére mindenre számítottam, csak arra nem, hogy széthúzáskor egy szép motorbelsőt kapunk. A belseje egyszerűen gyönyörű volt, a csapágyak sem vészesen kopottak, a dugattyúkról szinte enni lehetett, mert korom alig volt rajtuk. Ezek a tények valszeg a gyakori olajcserének, esetleg az olajhűtőnek köszönhetőek.
Azon is meglepődtünk, hogy az alkatrészek sokkal szebb kidolgozásúak, precízebbek, mint egy sima 900-ason, a rövidebb hajtókarok gyárilag könnyítettek, a grammolási értékek rendre rá vannak írva. Minden csappal kapcsolódik egymáshoz, hogy pontosabb illesztést kapjunk, ilyen pl. a főtengely csapágyak házai, a lendkerék, stb.
Ami hiányzott, hogy egy darab Abarth jelet nem találtunk sehol a blokkon belül, de asszem ezért kárpótolt a nagyobb löketű főtengely gyönyörű kialakítása.
Élmény volt, még nem láttam ilyet belülről.
A sorsa az lesz, hogy folyamatosan alakul, bár a műszaki megoldások még kavarognak a fejemben, és azért van rajta olyan alkatrész, amivel foglalkozni kell (olajpumpa meghajtás, veztengely), de idő mint a tenger, így apránként haladni fog.
Rékának, Somának nagyon köszönöm a segítséget, nagyon jó volt, hogy velem fürödtek az olajsárban! A késő este bekapcsolódó Gyuszinak is köszi, hogy nem hagyta ellaposodni a bulit, és meglátogatott minket!

Megvan a GÉPKÖNYV!
Mostmár hivatalosan is Rallye másodosztályos versenyautóm van.
Nyögvenyelősen, de meglett végre a kis füzetke, amire az elmúlt néhány évemben vágytam. Hiányzott ez nekem, mint az autónak az út, ételből a só, villanyszerelőnek a multiméter, vagy a melegeknek a síkosító.
A kocsi fényképének beragasztásához már nem is volt szükség szintetikus ragasztóra.

A következő körben az enkáhát kell megkörnyékezzem, hogy ugyan hagyják jóvá az átalakításomat, és ha ez is megvan, akkor már csak a műszaki.
Éveknek tűnik ez a várakozás, és olyan, mintha már bejártam volna a fél világot egy papírért, de egyszer csak eljutok a végére.



Ui.: Pár képet csatolok Baz szülinapjáról is.

Gyerekek!
Holnap reggel gépkönyveződik az agyament szétqrt vasam, ha minden jól megy. Kérlek szorítsatok helyettem is, én már sz@rni sem bírok az idegtől.

Most megyek, megcsináljuk még rajta az utsó simításokat. Hosszú este lesz......................................

Update+1-2 kép:
Halasztva lett egy napot a dolog, holnapra kaptam időpontot. Reméljük a legjobbakat.
A vason mindent megcsináltam, bent a poroltó, lekárpitoztuk a hűtőtakarót. Szőrnek köszi a poroltó tartót még1x. Sikerült értelmesebben beszerelni, mint ahogyan elsőre gondoltam, így majdnem teljesen befért az ülés alá, megmaradt a lábtér 90%-a.
Egyedül az aksifedél flockolása kell még, de az majd a gépkönyv után.
Úgyhogy műszakilag kész a vas. Jó érzés, mert pont ilyennek akartam, sikerült megvalósítani az elképzelésemet.

Gyors blog, hogy lássátok, haladok.

-Felkerült véglegesen a kipufogó a homokolás/festés után. Beindítani még nem mertem, mert így is ömlött belőle a homok, úgyhogy majd ha kitoltam a garázsból a kocsit.

-Felszereltem a Laceee által fényezett mociháztetőt. (cirka 2 óra volt ) A fényezés gyönyörű, viszont Standoxéknak nagyon nem sikerült eltalálni a színt. :( Már a fénycsöves megvilágításnál is elüt, mi lesz napfényben? :(
Laceeenak ezer köszönet mégegyszer a rengeteg igényes munkáért, amivel rendbevágta a tetőt.

-Elkészült a belső visszapillantó konzol is, hála Milánnak. Felszerelésre vár, illetve szükségem van egy tükörre hozzá, mert az összes törött, ami csak otthon van.

-A dokumentációt is lassacskán összerakom, elég durva irathalmazt gyűjtögettem össze, be is telt velük egy dosszié. Gyulának köszi, hogy gyűjtögette nekem a csavaros, multiplexes és egyéb számlákat!
Reménykedem, hogy elrettentő látvány lesz a vastag dosszié az engedélyező hivatalnak, és át sem néznek semmit.

-Bekerültek tegnap véglegesen az OMP ülések is a kocsiba. Nem hiába várakoztam ennyit, hogy meglegyen mindkettő, elég mutatósak együtt.
Ha már ott jártam, kipucoltam a padlólemez minden kis zegzugát. Annyira kedvet kaptam, hogy kipucoltam a csomagteret is.

-Alakul az akkumulátor fedő is.

-Szétválogattam a most galvanizált szirszarjaimat.

-Soma segítségével lecseréltük a durván rozsdabarna hűtőfolyadékot, illetve kipucoltam az újonnan vásárolt, de a rozsdától teljesen bebarnult kiegyenlítőtartályt.
Mivel belenyúlós szerszámom nem volt, és egyik szer sem oldotta maradéktalanul a benne lévő rozsdaiszapot, így a tisztításra új módszert kellett kitalálni. Vizes rongyot tömködtem bele a tartályba, és utána már csak rázni kellett pár percig. Hibátlan lett.

Bonus traxx: BuszosPetyának fotózgattam az üvegszálazott cuccokat. Remélem ürül majd neki.

Már egy hete megírtam a blogot, de vagy nem volt nálam a fényképezőgépem, vagy nem volt benne a memóriakártya, vagy nem volt net, vagy.... Most úgy néz ki, hogy minden kedvez hozzá, hogy végre publikáljam is.

Újra beindult a Polski projekt.
Illetékesekkel beszéltem, és február végére-március elejére össze kell állnia a vasnak, hogy az első gépkönyvezéseken részt vehessen.
Így most belehúztam, mert meló még van rajta bőven. Eddig apránként csordogált a munka patakja, de most megindult rendesen.
Amiket mostanában, vagy már kicsit régebben csinálgattam:
-Milán és Édesapám segítségével felraktuk a régebben vásárolt, gyári 850-es kipufogó dobot, amivel vizsgáztatni szeretném a kocsit. Sajnos a hátfal és a közdarab miatt a dobon és a leömlőn is kellett alakítani, illetve új konzolok kellettek neki. A felszerelés elkészült egy útvonalengedély alkalmával, és járkáltam is vele pár napot. Eredmény: Most nekem is skoda hangja van a vasnak IS. Viszont érdekes, hogy mennyire függ a kiputól a motor teljesítménye. Alacsony fordulaton kiegyensúlyozottabban, nyomatékosabban megy ezzel, viszont magas fordulaton ahol a régi dobbal megjött az ereje, ennek ott el is veszik. Most a 3-as már 80 körül sok neki, a nyitott dobbal pedig 120-ig nyugodt szívvel huzattam. Viszont lehet vele jelenleg nyugodtabban közlekedni. Illetve meg lehet maradni mellette a konzervdoboz hangú bódéban.
A kipu azóta már homokolva lett, és lefújtam hőálló feketével. Felszerelésre, vagyis a galvanizálósra vár, hogy a bilincsét is visszakapjam.
-Megkapta a karácsonyi ajándékát is a kocsi, egy ködlámpa pár volt a meglepi neki, Szőrnek köszönhetően. Sajnos annyira szarul áll rajta, és nem illik bele a képbe, hogy a Polskira ez nem fog felkerülni... :(
-Hétfőn elintéztem az Amatőr Versenyzői Licenszemet, amivel gépkönyveztethetem, és vezethetem majd hivatalosan a vasat. Elvileg postán érkezik majd.
-Gyuszi és egy fóliázott, lila Daewoo Tico segítségével beszereztük a hiányzó alkatrészeket a vashoz, egy OMP Eco ülést és egy poroltót. Utóbbinak az OMP tartóját már Szőr régebben megvette nekem Pécsett (köszi nekik ).
Az ülés kissé rizikósan alakult, ugyanis kb. 2 éve, mikor vettem az elsőt, akkor úgy voltam vele, hogy majd ráérek venni mégegyet a méregdrága székből. Az utóbbi hónapokban viszont mély aggodalom lett rajtam úrrá, ugyanis kiderült, hogy már nem gyártják, és hiába volt majdnem másfélszeres áron még 1-2 boltban, ott sem volt belőle fekete. Így 1 hónap értelmetlen keresés és hírdetés után eszembe jutott, hogy még nyár elején kaptam egy boltostól egy kevésbé húzós ajánlatot. Előkerestem a számát, és kiderült, hogy megvan még pont ugyanaz a "hokedli", és még olcsóbb is, mivel utolsó, és nem is lesz már több. Délután ott is voltunk érte.

Az üléseket tegnap bepróbáltam, de megakadtam, mert hiányzott néhány szájbatekert alátét. Vagyis nem hiányzott, hanem ezüst galván volt rajtuk, és mindenhol arany színű van az ülésnél. Úgyhogy csak ideiglenesen beraktam, beállítgattam őket. Meglepően minden passzolt, amit már előre kicentizgettem, befért az ülés, jó a sín hozzá, jó a felfogatás, ajtó is kellemesen be tud csukódni, stb. Egyedül a kézifék karon kellett állítatni egy keveset, hogy a kapcsolók is elérhetőek legyenek a két ülés között.
-Már régebben, de elkészültek az üvegszálas panelek is a kocsiba, úgymint a kardánalagút módosított borítása,hűtő körüli borítás, módosított hátsó műanyag kárpitok helyére készült elemek.
Egyedül az akkutakaró elemet kell még befejezni.
Üvegszálazásban sem vagyok király, így amatőr módszerekkel dolgoztam. A maszkolást és a formákat ragasztószalaggal oldottam meg, az üreges részeken átfeszítettem a szalagokat, így kaptam meg a felületet, amire felvittem az üvegszálat. A kardánalagútnál jobban gondban voltam, mert ott kellett egy normális szögletes formát is adni a műanyagnak. Itt gipszből formáztam ki a sablont.
A műgyanta elég szépen ragad, és ha megszárad, és nem volt azon a részen elválasztó anyag használva, akkor onnan már csak vésővel lehet eltávolítani. Ezért nagyon durván kellett figyelni, hogy ne b...szam össze a kocsit még véletlenül sem. Elég szépen sikerült körültekintően és tisztán dolgozni, így 1-2 rejtett zugban maradt csak ott a gyanta. Hibákat azért vétettem, mert nem figyeltem rá, hogy a bukókeretet sehol ne ölelje körbe a gyanta, így volt ahonnan csak vésővel jött le az anyag, de szerencsére a bódé fényezése nem sérült.
A formák elkészülése után nem csináltam sablont, meg elemeket külön, hanem a leemelt üvegszál formákból lett a végleges alkatrész. Hogy sima, és viszonylag egyenletes legyen a külső felülete, azt nagyon sok csiszolással és műgyanta ecseteléssel értem el. A végére már a seggem is szúrt az üvegszáltól. A külseje nem lett tökéletes, így a flockoltatáson gondolkodtam, csak féltem, hogy mennyire viszi el a felületi egyenetlenségeket. Elvetettem az ötletet, mikor ráakadtam olyan öntapadós fóliára, aminek plüss, szinte a flockolással teljesen megegyező a külseje. Ezt Rékával ragasztottuk fel némi hajszárítós segítséggel, közben tesztelgettük is, hogy a hőnek milyen hatása van rá, de komolyabb elváltozást nem mutatott, sőt az olvadás környékén még jobban tapadt az anyaghoz. Remélem tartós is lesz.
-Elkészültek a szőnyegek is a kocsiba. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy gyári szőnyegből lesz a talpalávaló. Így előkapartam egy pár első szőnyeget, levágtam szegényeket méretre, kivágtam a cső helyét, és alapos pucolás után bekerültek a kocsiba.
-Felkerültek az ajtókárpitok is. Fekete, szövetes, elegant kárpitokat választottam, de a pucolás után még kellett egy keveset alakítani rajtuk. Varrtam hozzájuk ajtóbehúzókat, hiszen az ajtózsebek nem kerültek fel a cső miatt. Illetve a kötelező itinertartó is fölmászott a jobbos kárpitra.

-Beépítettem a kötelező vonószemeket a lakatoláskor kialakított helyükre, és elkezdtem felmatricázni a kocsit. Szigorúan csak a kötelező matricákat felragasztva.

-A visszapillantó tükör felfogatásának is készül a végleges formája. Sajna a gyári megoldás még véletlenül sem fér fel a bukókerettől, így új konstrukció kellett. Fémlemezből (ami a régi tetőm egy darabja volt ) készítettem egy bilincset, amihez a tükör hegesztve lesz némi merevítéssel, és az egész szerkezet lesz a bukócső első kapujára csavarozva. Reménykedek, hogy elég masszívra sikerül megalkotni, és nem fog menet közben rázkódni a tükör. Ha minden igaz, Milán ma fogja nekem meghegeszteni.
-Illetve Laceee bácsi is elkészült a motorháztetőm fényezésével, köszcsicske érte!

Felszerelése még addig várat magára, amíg mindent rendbe nem rakok a motortérben.

Aminek még el kell készülnie a vizsgáig:
-némi galvanizálás
-kipu felszerelése
-rozsdás hűtővíz lecserélése
-első lökhárító, rendszám végleges felszerelése
-ülések végső berakása, belső pucolás
-első csapágyak újrahúzása
-futómű ideiglenes hézagoló alátétek cseréje véglegesre
-alváz teljes letakarítása
-belső visszapillantó összehozása
-motorháztető felrakása, leszorítók, rendszám újra beállítása
-poroltó beszerelése
-mocskos papírok, kurva számlák, … engedélyek, műbizonylatok rendberakása, lefűzése
-kib..tt sok imádkozás > >

Csak megírom már ezt a blogot! Nem akartam ellőni a motorháztetős poént, így inkább nem blogoltam a múlt héten, de mostmár itt az ideje.

1 hete, mikor Pécsett voltunk, és polírozódott a Zsiga, Szőrhöz is beugrottunk egy csevegésre. Legnagyobb meglepetésemre kezembe nyomott egy motorháztetőt és egy fényképezőgépet. Utóbbira már számítottam, de a háztető igencsak meglepett.
Még régesrégen készítette a saját Polskijához, de talán sosem került reá. Lehomokoltatta az amúgy agyonhorpadt lemezegységet, majd belülről alapozást, kívülről pedig kockákat kapott. Ezután következett számára a wellness, ami abban merült ki, hogy heteken át sós vízzel permetezte a külső felületet. Ez a kezelés meghozta a hatását, mert szép kreolra barnult az idők folyamán.
Amíg Laceee bácsi fényezi az eredeti motorháztetőmet, addig otthonról akartam valamelyik tartalékot előkaparni, köztük esetleg egy sokrácsosat is, de ez a rozsdás tűnt a legstílusosabb megoldásnak. Kivágtam belőle a motortartó bakomnak a helyét, felfúrkáltam a rendszámot, illetve kívül-belül kapott egy ködölt lakkréteget, hogy ne legyen rozsdabarna aki csak hozzáér. Kellett is, mert aki csak elment mellette, annak meg kellett tapiznia.
Viszont egyöntetűen tetszett mindenkinek.

Sokáig agyaltam, hogy honnan lesz biztonsági övem, ami homológ, jól is néz ki, és nincsenek lerohadva róla a homológ cimkék, mint egy régebbi OMP garnitúrámról.
Úgy voltam vele, hogy innen http://www.srteam.eu/ veszem meg az öveket, és akkor már nem szarakodok, új Schroth-okat. Vártam, hátha lesz akciójuk, de mostanában nem volt, legutóbb talán 2007 telén volt olyan áron az öv, amire azt mondtam volna, hogy elfogadható, csak akkor nem futotta rá, mondjuk most sem... Gyakran érdeklődtem, hol telefonon, hol emailben. Legutóbb mostanság is írtam nekik, és valszeg a boltvezető már mikor a nevemet meglátta a feladónál, elvörösödött a méregtől. Viszont a sok érdeklődésre, egyébre való tekintettel egy szett övre adott egy 2007 téli árajánlatot. Gondoltam, most vagy soha! Berendeltem őket. Egy pár Schroth Clubman II asm lett belőle, 3"-os vállövvel, 2"-os medenceövvel, forgócsattal és 2014-ig homológizációval, jah és 2009.szeptemberi gyártással.
A boltosok maximálisan korrektek, és rendesek voltak, nagyon elégedett vagyok. Mondjuk tény, hogy otthagytam egy kispolski árát ezekért a szarokért.
Piros és fekete között vaciláltam, de fekete lett belőle, és bátran állíthatom, hogy stílusban ez passzol a legjobban a kocsihoz.
Csütörtökön hoztam el, éjfélre már be is volt szerelve, amikor is kezdődött az útvonalengedélyem...

Gyors éjszakai autózás meg némi alvás után pénteken már a vassal jöttem dolgozni, új övekkel, rat motorháztetővel... Élmény volt.
Munka után még Milánnal próbáltunk egy némileg halkabb kipufogót kreálni az autómra, biztos jól fog jönni műszakin, meg hosszabb utakon, de sajnos a gyári 850-es dob sem a hátfal miatt, sem a közdarab miatt nem stimmel. Így vágni meg hegeszteni kellett, amiben Milán profi. Befejezni nem volt időnk, majd legközelebb.

Szombaton a polskis fiúkkal és leányokkal kirándultunk egyet Visegrádra, Nagymarosra, baromi jól éreztük magunkat.

Vasárnap pedig a kirándulást folytattuk immáron Tatabányára, ahol a Tatabányai Lada Sportegyesület szervezésében egy Veterán- és versenyautó kiállításon vettünk részt nagy mennyiségű polskis résztvevővel.
Legnagyobb meglepetésemre és a félkészség ellenére az autóm megkapta a 3. legszebb versenyautó díjat, ami számomra akkora elismerés volt, mint még semmi más. Nagyon boldog voltam, mindenért kárpótolt, és most éreztem úgy igazán, hogy megérte az eddigi 2 és fél év meló és szívás.

A szervezők a végén hozzátették, hogy kéretik bemutatni utólag a lefényezett eredeti motorháztetőt.

UPDATE: Robinak üzenem, hogy én is tudom, hogyan kell 3 kerékkel leszállni egy kompról. Csajos és Soma közreműködésével megkaptam a videót, meg a kiollózott képeket erről.
Valszeg kicsit merevek a bódék.
[flash=http://www.youtube.com/watch?v=K7O9C3eK-QY]



Robi változata:



http://www.youtube.com/watch?v=2LrjvCa9W78&feature=channel_page

Rég nem láttuk Pécset. Most hétvégén végre újra lejutottunk. Adtunk a kilométereknek, megforgattam szépen a Lada óráját.

A hétvége folyamán tudatosult bennem, hogy milyen jó, ha az embernek vannak barátai.
Laceeenak és Szőrnek tartozom 1-1 nagy köszönettel.

Laceee ugye bevállalta a pócki motorháztetőm fényezését, illetve a Zsiguli felpolírozását.
Utóbbi el is készült vasárnap este, és durván gyönyörű lett. Az esemény mosással kezdődött, majd vizesen kapott egy gépi polírt. Ezután újra mosás, és a szárazra törölgetés után Laceee végigwaxolta az egész kocsit.
A végeredmény magáért beszélt, nem győztem benne gyönyörködni, nameg hazafelé volt, hogy közeledett az útpadka, mert figyeltem a fények csillogását a motorháztetőn.
Most először merem azt mondani, hogy közel úgy néz ki a Zsiga, ahogy elképzeltem.


Szőr a blogolásomban segített, ugyanis megkérdezés/kérés nélkül kezembe nyomta a régi digitfényképezőjét, hogy mostmár gyakrabban írjak, és csináljak normális képeket.
Ennek nagyon örültem. Nem vagyok egy nagy fotós, de a fényképezőm elhagyása óta nagyon hiányzik a masina a kocsikkal való haladás dokumentálásához.
Cserébe mondjuk kipucoltam a wc-jüket.

Szőrtől kaptam még egy dolgot kölcsön a póckimhoz, de azt majd később mutatnám meg, legyen inkább meglepi...


Az említett srácoknak nagyon hálás vagyok!

Túl vagyunk egy végigvigyorgott hosszúhétvégén ismét. Útvonalengedély rulez.

Már csütörtökön szabin voltam, így nekiálltam kiüregvédeni a Zsigát. Könnyebb feladat volt, mint a polskit, valahogy sokkal kevesebb üreg van rajta, vagy csak nekem tünt úgy. Előtte az alvázvédelmet még kijavítottam a kardán fölött, majd utána pedig kicseréltem a hátsó kipufogódobot tartó gumipántokat, mert a háromból már csak egy fél tartotta.
Egyelőre le lett állítva a céges parkolóban, mert a Dunaplazaba már nem merem berakni. Ugyanis Réka polskijának csomagtértetejét velősen összekarcolgatták ott.
(Ezúton kívánnék a kedves illetőnek napi háromszori sajtreszelővel történő katéterezést gyakori beletöréssel!)

Péntek-szombat-vasárnap pedig a polskival ment el. Volt üvegszálazástól elkezdve a fékszerelésig minden persze amellett, hogy Gyulát is boldogítottam, aki ugye összerakta működőképesre a saját autóját. ( http://polski.blog.hu/ )
Marczin Robitól ismét elnézést kérek, hogy a szombati kirándulás nem jött össze, de sajna nem álltak készen rá az autók, csak valamikor kora éjjel.

A fék eléggé jól sikerült.
Problémám az volt vele, hogy hiába cseréltünk főfékhengert, hiábavaló volt az 1001-edik légtelenítés is, néha fékezéskor már elérte a padlót a pedál. Sajnos ez a hidraulikus kézifék hatása, valszeg nem illik egy gagyi fékrendszerbe még beletákolni egy ilyet, dehát ez kellett.
Főfékhenger csere után még utolsó mentsvárként a fékpofák önbeállóját tudtam gyanusítani, így beszereztünk egy garnitúra új Textar féket. Gáspáry Lacinak köszi érte, Gyulának a szállításért!
Sajnos ettől sem javult a kritikusan lent fogó fék, és mivel minden új, így nem tudtunk mást tenni, mint taknyoltunk: a főfékhengert nyomkodó pálcát meghosszabbítottuk. A hegesztőmester Milán volt, köszike!
Az első pálca túl jól sikerült, így mire az új fékbetétek beálltak, addigra a fékpedálnak semekkora holtjátéka nem volt, és mivel alapból nyomta a főhengert, így a fék is szépen lassan beállt menet közben. Ezt sikerült orvosolni a belváros közepén úgy, hogy lelazítottam a főfékhengert, és csak úgy lógott a csavarokon.
A hosszas próbálgatások végeredménye az lett, hogy egy 82mm hosszú csap készült, az lett a bevált méret. Inkább leírom, mert tuti elfelejtem.
Közben hazafelé elkapott sajnos az eső, de ha már vizes lett az autó, akkor már kipróbáltuk, hogy mennyire lehet keresztben autózni vele. Lehet.

A másik aggasztó dolog az ablaktörlő motor volt, ami megadta magát, vagyis konkrétan a csonk. A problémát már rég tudtam, az okát is, hogy ólmozott alkatrészeket nem szabad galvanizáltatni, de most volt ídő ennek a cseréjére is, persze az ablaktörlő nélkül végigszenvedett zuhé után.

A hűtésen, vagyis inkább a Zsoltitól kapott első lökösön is variáltam kicsit, mind esztétikailag, mind funkcionálisan határozottan jobb lett.

A hétvégét egy mosással és rengeteg kellemes élménnyel zártam.
Az útvonalengedélyt abszolút kihasználva a lejárat (vasárnap éjfél) után 3 perccel haza is értünk.

A képekért na meg a segítségért köszi Gerinek, Gyulának, Hollónak, Milánnak, Somának és a guglinak!

Mivel durván egy hónapja nem blogoltam, így megtenném.
Az autóval sikeresen megjártuk a nyári találkozót, ahol kapott hideget-meleget, napot-esőt, hajtást és kímélő tempót.

Sajnos a fék egyre rosszabb, közben cseréltünk főfékhengert is, de nem oldotta meg a problémát. Vagy a kézifék kavar be, vagy nem tudom, hogy hol a hiba. Mindenesetre most rendeltem a Polimpexből egy szett fékpofát, hátha esetleg a jelenleg benne lévő új LPR-ek haldokolnak.

Ami még kiábrándított, az a motorháztető fényezése. Lakkcipőt ezúton csókoltatom.
A meleg hatására az íveknél szabályosan elvált a festék és tenyérnyi foltokban hólyagosodik fel. Egyelőre csak a motorháztetőnél jött elő ez a hiba, máshol nem, így reménykedem, hogy "csak" az 1k-s Standox alapozót nem bírta elviselni a filler. Szerencsére egyedül a motorháztető készült ezzel az anyagkombinációval.
Lakkcipő természetesen nem elérhető már, állítólag abba kellett hagynia a szakmát.
Én meg ittmaradtam egy k@ drága fényezéssel, aminél előre kifizettem még két lökhárító festését is, amit ugye elfelejthetek. A kereszttartóm le sem volt belülről lakkozva, de a lakatos is elcseszte, így azt már régebben Laceee újrafújta nekem, várhatóan a motorháztetőnek is ez lesz a sorsa. És akkor még a bódén lévő apróbb fényezési hibákról nem is beszéltem.
Úgyhogy jól nézze meg, hogy ki hova viszi fényeztetni a kocsiját!

Az autó jelenleg a garázsban pihen, bár egyre jobban hiányzik ismét. Sajna idő és pénz hiányában áll a munka, és kezdem megkérdőjelezni, hogy idén le fog-e papírozódni????

Hogy ne csak negatívumokat írjak: Újra rá kellett jöjjek, hogy nem bírok 50-60-70-es iramot autózni vele, legfeljebb csak kettesben. A köszörült tengely miatt nagyon kívánja a fordulatot, alacsony pörgésnél még hajlamos a rángatásra is. Úgyhogy a kellemes 4-esben 50-el gurulás elfeledve, arra ott a Lada.

Fotózni nem tudok mostanában, még mindig gép hiányában, de szerencsére néhányan lefotózták a vasat a nyáritalin, így összeválogattam néhány képet a saját örömömre. Ezt megosztanám Veletek IS.
Mindenkinek nagyon köszönöm, aki lefényképezte a kocsit. Csajosnak különösen, mert nagyon jó képeket csinált róla.

Fényképező nélkül nehéz a blogolás, így 1-2 telefonos képpel tarkított rövidke bejegyzés fog következni.

A hétvégén volt útvonalengedélyem, így némi autózás mellett tudtam intézni a következő feladatokat a kocsival. Volt futómű beállításon, és megcsináltam a kárpitok javát.
Hiányzott a hátsó ülések helye melletti borítás, kardánalagút meghosszabbítása, hűtő takaró dobozka és egy akksitakaró lemez. Ezekből teljesen egyedi kellett, és mivel a plexilapokkal előzetesen nem boldogultam, így az üvegszálazás mellett döntöttem.
Ha befejezem a munkákat az elemeken és abbamarad az agybénulás miatti fejrángásom, na meg ha nem fog szúrni már sehol a bőrömben maradt üvegszál (félmeztelenül nem érdemes csinálni), akkor írok róla részletesebben.

Beszereztem még a ritkának mondott mozgókúpos, 12x1,5-ös, lyukas végű kerékőröket is. A kulcsán még alakítani kell, hogy jó legyen a hosszú tőcsavarokhoz, de mindent megoldunk.

Mindemellett még a fék is szarakodik, találtunk egy csomó fényezési hibát, stb, úgyhogy eladó az autó.

Laceeenak üzenem, hogy jó lett a váltó, köszi! 1x sajnos kellett reccsentenem az egyest. Lámpához gurulva kissé gyorsan kellett indulni, hogy utolérjem puntós autóstársamat, mert figyelmeztetni szerettem volna, hogy gyorsulgatni és száguldozni veszélyes, és nem túl költséghatékony, na meg persze környezetszennyező is a sok elégetett üzemanyag.

A megfontolt közlekedés ellenére lehet hogy volt egy trafipaxom is.

Nem csak a Lada, a Polski is haladt ám előre.
Lacee elkészítette nekem a váltómat, amiben ugye csoportkereket és egyes fogaskereket kellett cserélni a legutóbbi kíméletlen használat miatt. A szállítást és az alkatrészeket Gyula biztosította. Mindkettőjüknek álljon itt egy nagy-nagy KÖSZÖNÖM!!!!!

Rékával (neki szintén köszi) lepucoltunk még 2 váltót, amik nagyszüleimnél pihentek. Az egyik a régebbi hegesztett difis sebváltó (http://garageblog.net/blog/kg/1663), aminek kicsit már lóg a bele, a másik pedig egy 40ezret futott gyönyörű állapotú.
Ezeket elkezdtem előkészíteni is,  a lemezalkatrészek már homokolva, szinterezve vannak (szintén köszi Holló, Gyula a szállítmányozásokért), kapnak tömítéseket, olajat, gumiharangokat és esetleg egy szimmeringes váltófedelet.
Na meg persze kiflexeltem a 40ezresből a 900-as miatt fölösleges részeket. >
A cél az, hogy bármikor váltóhibám lesz, ott legyen a garázsban 1-2 készre összerakott váltó, hogy csak ki kelljen szedni az előzőt és berakni az "újat".

Fontos momentumhoz értem még ezeken kívül, amiről szívesen megemlékeznék: elkészültek a kerekeim. Az aluk csodafelnik, hiszen egyetlen fordulat nélkül megjárták a Pest-Miskolc-Pest távot.
A nagy út előtt még harcoltam a homokszórós nénivel, aki nem akarta bevállalni a kerekeket, ugyanis allergiás a szinterre... Előzetesen a polírozandó részről hibátlanul lemostuk kromofággal a festéket, kimaszkoltam, hogy üveggyöngyözve még véletlenül se legyen a fényesnek kívánkozó felület.
Miskolcon Marczin Robi intézte nekem a kerekeimet, akinek ezúton is nagy köszönet jár ezért a nagy segítségért. Volt görgőzve, esztergálva, polírozva. Utóbbi sajnos nem lett teljesen tükrös, valszeg a felni anyaga miatt, de igazából közben rájöttem, hogy nem is biztos, hogy jól áll a kocsimnak az agyonpolírozott felni. Most így tetszik a legjobban.
Hétfőn eljutottam végre odáig, hogy a küllők közötti részeket és a kerék fonákját lelakkozzam, ezt persze újabb maszkolás és pucolás előzte meg.
A lakk éppenhogy megszáradt az alukon, reggel már dobtam is be őket a Zsigába a Yokohamákkal együtt, és irány a gumis. Baromi jól állnak a hatos felnin az A539-ek, és elég könnyen rá is pattantak a szerelőgépen.
A felniket ma este rápróbálom az autóra, hogy minden stimmel-e. Voltak ugyan már fent Fulda 175/50-ekkel, de a Yokohama mégiscsak más, nem akarom, hogy beleérjen bármibe is. Ha minden simán megy, akkor már csak tehermentesítő gyűrű kell, egy szett kerékőr, és mehetnek is fel a kocsira.

UPDATE:
Tegnap este ídesapám és Gyula segedelmével bekerült a váltó. Sikerült szépen berakni, egyedül a tankon keletkezett egy apró karc.
Ezen kívül felpróbálódott az egyik felni. A Yokohama és a lengőkar között szerencsére van 3-4 mm, így nem kell pogácsázgatni. Ráadásul a vártnál jobban mutat a kocsin. Nagyon bejön, érdemes volt szívni vele.
Ma reggel pedig egy másik felnit elszállítmányoztunk néhány kerékagy és fékdob kíséretében az esztergályoshoz. A bácsi tehermentesítő gyűrűt fog készíteni a felnihez, hogy korrektül középre legyen felrakva.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy útvonalengedély.
Eme útvonalengedélyt a hétvégén jól ki is használtuk, mivel a 900-assal megjelentünk a tököli Volks & Roll nevű népautós talin, illetve az Autobianchisokkal közösen rendezett Budapest-Visegrád túrán.

Hét közben még beraktam az újonnan készített üléssíneket a vezetőoldalra, és sikerült egy olyan pozíciót eltalálni vele, amire bátran azt mondhatom, hogy számomra tökéletes.
A sineket 1 egész napon át tervezgettem, méricskéltem, illetve kartonpapírból, salgóelemekből modelleztem. A kézzel készült terveket Kolonics Attila barátom vitte be AutoCAD-be, és ő gyártatta le nekem a vízzel kivágott, kész darabokat is. Nagyon köszönöm neki, rengeteg munkát, pénzt és idegeskedést spórolt meg nekem ezzel. A sineket Hollón keresztül kaptam meg, aki közben nagy örömömre már bedobta őket a homokszóróshoz. Utána kapott egy tükrös ezüst szintert.
A hátsó oldalsó kárpitokkal szarakodtam még egy délutánt, de nem sikerült megcsinálnom, rá kellett jönnöm, hogy üvegszálazás nélkül nem lehet még azt sem megoldani. Úgyhogy ez lesz a következő projekt.
Ami még megemlítendő, hogy a kocsi megkapta az első mosását is, nagy élmény volt takarítgatni, mindenkinek kívánom azt az érzést.

Mosás után már kint is voltunk a Volks & Roll-on, ahol a szervezők idén is egy egész jó bulit csináltak. Legjobban az a bogár tetszett, aminek a hátsó abroncsára keménygumi volt galvanizálva, és ezáltal olyanokat tudtunk vele driftelni, amilyeneket még hóban sem.
A reptéren sikerült a kisautót is egy kicsit kipróbálgatni, és igencsak pozitív élményekkel jöttem haza, mert valóban olyanok a menettulajdonságait, mint amilyennek elképzeltem. Rékának, Gyulának köszi a kölcsönkereket, lassan jövök Nektek 1-1 gumival.

http://auto.indavideo.hu/video/PF126p_900ccm_vs_VW_Bogar_1200ccm
http://auto.indavideo.hu/video/Kispolski_probakor

Ami a versenyeket illeti, elhoztunk pár helyezést, pl. Bazzal autótolásban, Rékával vakvezetésben, stb. Illetve Réka még a tombolán is nyert egy értékes gumiszereléses utalványt.
Hazafelé jövet pedig megnéztük Csajos új garázsát.

Hétfőn pedig az Autobianchisokkal közös kirándulást terveztünk. Esőtől rettegve indultunk el a Lurdy parkolóból, és az utunk egészen Visegrádig vezetett, ahol a Mogyoróhegy étteremben fogyasztottuk el ebédünket, és szórakoztattuk az amúgy jó fej pincért.
Hazafelé még volt egy gyors kormánymű ellenőrzés, illetve Bécii javítgatta az autóját, kivételesen most nem a váltó motor vált ketté, mint szombaton.
Mindezek után Bécii megkért, hogy vigyem még egy kört az autómmal. Na ezt nem kellett volna, mert az utolsó keményebb indulásnál elkezdett kattogni az egyes. Találgattunk mi lehet, de nagy esély volt a fogaskerékre. Úgy döntöttem lefogazom teljesen, ez 2 másodpercen belül sikerült is.
Kicsit bosszant a dolog, mert nem akartam addig szétverni az autót, amíg nincs lepapírozva, de így jártam. Megcsinálom, és mostantól kímélem.

A hétvége összességében baromira jól telt, Bazéknak, Béciéknek, Csajosnak, Milánnak köszi az egész hétvégi jókedvet (meg a fotókat), illetve azoknak is köszi, akik még elgyüttek az említett alkalmakra.

A tegnapi nap csúcspontja az volt, hogy 1 hónap keresgélés után megtaláltam a fényképezőgépemet. Természetesen a garázsban volt.
Hogy más is örüljön e ténynek, mostmár fel tudom rakni fotókkal körítve Réka futóműprojektjét.
A munka kb. 4 hónapig elhúzódott, ugyanis Pécsen dolgoztunk rajta, és nem minden hétvégén. Kicsit a tököm is tele volt már, hogy mindig hurcibáljuk majdnem az egész garázsomat.
A felújítás már nagyon érett volt, mert teljesen gatya volt a DKU futóműve, folyt a főfékhenger, fék félrehúzott, jobb elől a szilentek teljesen szétmentek, stb-stb.

Kezdtük azzal, hogy mindent lebontottunk, és a 0-ra szétszedtünk. Utána kapott egy egészségügyi drótkorongozást az üres alváz, majd ahol szükséges volt alapozást, utána Réka telibe kente Dinitrol alvázvédővel. Természetesen ecsettel, vastagon, ahogy illik.
Igyekeztünk mindent újra cserélni a lengőkaroktól a rugókon, szilenteken át a fékcsövekig. Az alkatrészbeszerzés folyamatosan futott a munkálatok alatt, nagyrészét Lengyelországban vettük meg az új cuccoknak, de természetesen a nyers/gyári festésű alkatrész nem felelt meg Rékának. Sajnos a saját autóm építése során sokminden ragadt a leányzóra.
Úgyhogy kezdtük a homokszóratással, majd amiben nem volt hőre érzékeny dolog, az ment szinterezdébe, a többi cucc (pl. larugó, hátsó lengőkarok, stb.) alapozás után 2k-s "fényezést" kapott. A fényezés szó szándékosan volt macskakörömben, mivel én fújtam a cuccokat, és annyira nem lettek hibátlanok.
A rugók kovácsoltatva lettek az ültetés érdekében, a gátlókat pedig a druszám, Katona Gábor keményítette. Az ültetés annyira nem érte el a célját, mert valahogy nem ment le a kellő szintre, de ez majd még alakul. (vagy alakítjuk )
Amikor a többoldalas, minden részletre, apró pöcökre kiterjedő alkatrészlistámon megvolt az összes pipa, illetve a csavarok galvanizálása is elkészült, egy gyors üregvédelem után kezdtük összerakni a rendszert.
Szívás csak 4 csavarnál volt, ez kb. 2-3 nappal hosszabbította meg az elkészülést.
Megemlítendő a hátsó lengőkar beletört csavarja (*!"/%+!"(@#&>*), illetve az egyik fékalaplap, amin sikerült 2 csavart is megszakítani egymás után.
A veszprémi találkozó napján még elnyaltam az egyik első fékmunkahenger meneteit is szerencsére, de Laceee barátunk lelkesen adott egy új munkahengert, ezúton is köszönöm neki, és majd adom az árát.
Ebéd után megvolt a próbakör, amin elég jól teljesített a kocsi, így elindultunk 4 óra magasságában Pécsről a veszprémi találkára. Az utat végigizgultam, de így utólag fölöslegesen, mert azóta is hibátlanul teljesít a futó, sőt szlalomon meglepően jól viselkedett az autó még gyári gumival is.....
A továbbiakban még gumiztatni kell a régi alukat, felrakni, majd egy kellemes futóműbeállítás, és lehet nyúzni, kanyarodni, fékezni, ugratni, stb.
Rékának szeretnék gratulálni, mert nem kevés munkaórát, és pénzt beleölt a kocsija aljába. Nő létére példamutatóan, fiúkat meghazudtoló módon dolgozott. Volt hogy már én bekúrtam a szerszámokat a sarokba és meguntam, ő pedig még mindig tolta...

Ui: Hollónak köszönjük a kormánymű összerakást, Csajosnak a légtelenítést.

"Itt a tavasz..."
Történt a mostani szép szombati napon, hogy kispolskiklubbos bobozás lett kiírva programként az Oldtimer Expo látogatása előtt. Én erről önző módon szándékosan lemaradtam, mivel autót akartam szerelni. Legnagyobb meglepetésemre a bobozást néhány klubtag önkényesen kihagyta, jöttek sorban a telefonok, és helyette a garázsnál termettek ők is, hogy beszélgessenek, segítsenek, vagy csak benézzenek. Voltunk elég szép számmal: Réka, Bazék, Cincinlovagék, Gyula, Pety@, Pocok és Dudás Jani (DJ) trabantos barátom. Mivel nem akartam nagy dobra verni, így a résztvevők többségében csak 1-2 óra után fogalmazódott meg a gondolat, hogy miért is pörgök annyira a garázsban: útvonalengedélyem megvolt, és már nem sok hiányzott ahhoz, hogy a kocsi összeálljon olyan szintre, hogy egy próbakört lehessen vele menni. Úgyhogy megfogadtam, kijutok vele az OTExpora. De ezt még akkor sem hittem el, hogy menni fog, mikor kitoltuk a garázsból.
Előtte még beszereltük a Katona Gábor névrokonom által gyártott állítható Bilstein gátlókat hátra, és a szintén általa felkeményített első gátlót, amit még előző este lefújtam. Sajnos a szín sem lett a legjobb, meg a fújás minősége sem, de ez már nem aggasztott, mert elértem a lefosom állapotot. A gátlók kicsit túl kemények is lettek, az elsőket alig lehetett széthúzni, a hátsók összenyomásával meg már nem is próbálkoztunk.
A hűtőventillátor relézésénél volt még egy kis hiba, amire még nem jöttem rá, így szimlán bevezetékeztem egy másik kapcsolót az utastérbe neki.
Rövid melónak tünnek ezek, de mégis 5 óra körül döntöttem úgy, hogy kitoljuk. Élmény volt, nagyon jól esett, hogy mindenki egy emberként izgult a próbakör miatt.
Nagy nehezen beindult, szakadozva, akadozva elmentem vele a Hungária körútig, meg vissza a benzinkúthoz. Ott kerékpumpálás, tankolás bele (itt örültem, hogy a Holló által szerzett betöltőcső visszacsapó szelepnek jó a mérete, és belefért a pisztoly). Majd a motortér átnézése. A régi nívót szépen kilökte, úgyhogy a szépen összerakott motor már csillogott az olajtól. Kapott új nívót, illetve fülre egy kis beállítást, és már lehetett vele pörgö kerekekkel indulni. Miután még a szép tengelyes alapjáratot is beállítottam, összepakolásztunk, és elindultunk az Expora némi vízforralással és biztosítékkiégéssel fűszerezve.
Végeredmény:
Az autón még nagyon sok meló lesz, de meglepően kevés műszaki hibát produkált annak ellenére, hogy minden frissen volt összerakosgatva. Alapjába véve minden olyan, amilyennek megálmodtam, és ez rettentő boldogsággal tölt el. A feeling, a hangok, a zörgések, a futómű keménysége, a bódé meglepően iszonyatos merevsége, a szagok, a kényelmetlenség, a gyorsulás, a váltókar megfogása, a komfortnélküliség, az arckifejezések, a hűtő miatti hőhullámok, minden ugyanaz, mint amit akartam.
Aki ott volt, és segített, szerelt velem, bátorított, akár csak dumcsizott, vagy jött velem fuvarozgatni, vagy csak mellettem autózni, annak nagyon köszönök mindent. Remélem egy kicsit érződött, hogy mennyire vártam 2 és negyed év után ezt az időpontot.
És mindenki másnak is, aki bármilyen formában segített! (túl hosszú lenne a felsorolás )

Ui.: Sajna videót nem tudok feltölteni most valamiért, így ha esetleg valakinek van a poszthoz kapcsolódó, arról a linket szívesen fogadnám.

Nehéz helyzetben vagyok, mert annyi meló volt a kocsin, hogy már nem is emléxem rá, miket csináltam, de mindjárt végignézem a fotókat.

Gyuszika fiúka, Losika leánnyal meglátogatott egyszer, és csak úgy hülyeségből kitaláltuk, hogy rakjuk föl az ajtókat. Na most ez a hülyeség egy pár órás szarakodást igénybe vett, viszont a gumikéderek behelyezése után egész emészthetően csukódik az amúgy trágya hézagokkal rendelkező ajtó. A fiataloknak köszi a segítséget!
Azóta szó szerint belefaragtam az elegant ablakokat is az ajtóba, amiben segített Holló bácsi. Itt megemlíteném a lakatosaimat, de nem túl sok dícsérettel, úgyhogy kihagyom. Élmény volt az ajtó belsejébe beerőszakolt fúróval játszani.
Mindegy, a neheze megvan, ablakemelő, ablak, zárak minden bent van (Horváth Andrisnak üzenem, hogy nem nyúztam le a festéket. ). Tegnap esti záróakkordként a díszkeretet pattintgattam föl több-kevesebb sikerrel, de hajnali kettőkor már fájt a szám az anyázástól, úgyhogy inkább abbahagytam.
Rékának köszi, hogy hozott nekem kaját a garázsba, és megmentett az éhenhalástól.

Még régebben majdnem elsírtam magam, mert a lakatos elbaszta a hátfalamat, így kellett új. Bontóban vásároltam egy kevésrozsdásat, amit azután hozzászabtam a 900-ashoz. Ha régen nem lett volna megoldva, akkor tuti feladom mondván, hogy ezt nem lehet megoldani, de a végére aránylag minden passzolt, és nem is lett csúnya a homelakatolás. Laceenak itt szeretnék egy nagy köszönetet dobni, hogy SOS-ben elvállalta a homokolt hátfal fényezését, és olyan munkát végzett rajta, hogy lefostam a bokámat, és azóta is hasmenésem van. Gyönyörű lett. Az autóra is felkerült, szerencsére minden passzolt, jól áll rajta a régebben (szintén Laceee által) kicsinosított lökös. Összességében hibák vannak, de meg vagyok elégedve a kocsi seggével, amire nem volt példa azóta, mióta megvettem a járgányt.

A lökhárító vasakat homokolás után szintereztettem, a csavarokat pedig némi tartalékképzéssel feketére galvanizáltattam. Vikinek üzenem szeretettel, hogy meg van böcsülve ám a lököse.

Édesapámnak jár még egy nagy-nagy köszönet, hogy kifarigcsálta nekem az alumínium tartókonzolokat, amiket szerettem volna, így a biztitáblától elkezdve a fűtésdobozig minden áll, mint Katiban a gyerek.

Máskülönben apróságok készültek:
-felment a helyére a kiegyenlítő tartály
-megterveztem az üléssínt
-a kopoltyó belülről kapott egy karbonlapot
-felmásztak a rendszámok
-felcsavaroztam a kormányoszlopot egy csinos kiemeléssel

És még sorolhatnám... Még egyszer ilyenbe soha nem kezdek!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy névnapom.
Ebből az alkalomból kedves barátaim összeszaladtak egy vacsi erejéig, hogy meglepjenek engem. Nagyon kedvesek voltak, készültek még ajándékkal is.
A meglepi a saját LEFÉNYEZETT lökhárítóim voltak.
Történt ugyanis, hogy a nagyon kedves Laceeee fényezőmester és alkoholtesztelő barátom elvállalta a szintén nagyon kedves Pázmándi Vikitől kapott csodaszép lökhárítók fényezését. A kérésem annyi volt, hogy gyári új műanyagnak tűnjön. Ez annyira jól sikerült, hogy az elején elgondolkodtam, hogy ezek a "bolondok" újat szereztek-e, vagy sem, de aztután megismertem a műanyagokat.
A lökösök azt hittem, hogy még készülőfélben vannak, de utólag kiderült, hogy Réka nevű barátnőm kicsit intézkedett, megsürgette Laceeee gyümölcserjesztő és alkoholgyáros barátomat, majd Abadi Attila kollégámat rábeszélte egy pécsi fuvarra. Így a lökhárítókat szépen (szívecskével) becsomagolva adták már át nevemnapja estéjén. Ez nagyon megható volt számomra, elkezdett folyni az összes testnedvem.
Ezen kívül kaptam még egy kedves kis medvét Rékától, és szintén a barátaimtól egy normális szórópisztolyt.
Igencsak jó ám tudni, hogy az embernek ilyen barátai vannak.

De hogy az autómról is írjak némineműleg, így halljatok szót:
A vízrendszer összeállt a kiskocsiban, 2 helyen folydogált, de ezek korrigálva lettek, kicsit szebben, kicsit csúnyábban.Itt köszönet Robicicának a felhozott hengerfejért, amin menetet méricskéltünk, ugyanis hiányzott a dugó belőle. Illetve köszönet még Gyuszikutyusnak, aki kölcsönadta a lángos genyóját, amivel megforrasztgattam a kiszakított hűtőcsavart. Még jó, hogy ilyen nem esik meg velem gyakran. ( http://garageblog.net/blog/kg/1710 )
Pár óra beállítgatás után felkerültek a csomagtértető leszorítók is. Megterveztem az üléstartó konzolokat, illetve még apróságokat csináltam, amivel nem is untatnálak Tikteket!

Nagy köszönet illeti Marczin Robi elvtársunkat, aki hihetetlen bátorságával lebonyolította Miskolcon az ablakfóliázásomat. A fólia pont olyan sötét, amilyennek elképzeltem, nagyon csinos lett, és kb. feleannyi volt, mint a Budapesten. Köszike!
Köszönetet érdemel még Réka és Milán is, hogy segítettek berakni a szélvédőket, Gabe pedig azért, mert minden kapcsolatát bevetve vásárolt nekem egy új szélvédőt a Salgoglasstól még régebben.
Ezen kívül felkerültek a hátsó lámpák is, illetve a külső kilincsek, amiket előtte darabokra szedtünk Hollóval (köszi neki is), majd bizonyos alkatrészeit políroztam, galvanizáltattam, illetve műanyagápolóztam.
Ui.: Aki galvanizáltatni akarja a zárszerkezet bütykös karikáját, az felejtse el, mert valszeg azon is ón, vagy hasonló anyag van, amit a galvanizálás szétmar.

Tegnap megállapítottam, hogy 'mennyi közös van bennünk', mármint a Polskiban és bennem. Ugyanis este mindketten magunk alá hugyoztunk. Én idegességemben, ő pedig azért, mert az egyik ledugózás a hengerfejen nem sikerült 100%-osra, és elengedte a hűtővizet. Történt ez hajnali fél kettő környékén, akkor elegem lett csöppet. OK: A hengerfejből kijövő fűtéscsövet még régebben eltávolítottam, helyét egy csavarral szándékoztam betömni. Elsőre jónak is tűnt, de a tegnapi hűtővíz feltöltéssel elkezdett szivárogni, majd a menet halkan megszakadt, amikor még próbáltam húzni rajta. A dolgot én csesztem el, mert nem volt belepasszoló a menet. Folytatás majd kiderül, egyelőre csak röhögök rajta.

Pozitív dolgok is történtek, Gyula hasznos segítségével tegnap felkerült a csomagtértető, persze miután a fűtőrendszert kompletten összepakoltam, becsöveztem, illetve az összes vízcsövezéses problémát áthidaltam.
Kis faragással felment a két oldalsó index is, illetve az elsőket lecseréltem sárgára, úgyhogy lehet ám anyázni.

A jó hír az, hogy megállás nélkül halad tovább az autó.
A rossz pedig az, hogy nagyon lassan. Már néha én is megdöbbenek rajta, hogy mennyi időt képes vagyok elszarakodni 1-1 apróságon.
Mivel a kábelezés teljesen elkészült, így mostanában a műanyag elemekkel foglalatoskodtam. Átalakítottam kissé a fűtő-szellőző rendszert, fúrtam, faragtam, ragasztottam, még varrni is kellett, de ezt szerencsére Réka megoldotta nekem. Mindez azért volt sürgős, mert miután minden elkészült, már vittem is őket egy profi flokkolóshoz Dunakeszire. Ez a művelet felért egy lerúgott kispolski árával, de szerencsére a minőségben nem csalódtam, és idő előtt elkészültek a dolgok.
Ennek örömére össze tudtam rakni a teljes műszerfalat. Kezd autó kinézete lenni a kasztninak.

Milánnak itt köszönném meg az újabb karbon elemeket. Egyre szebben dolgozik ám a srác.

Tegnap Réka segítségével előkészítettük a felnijeimet a homokszóráshoz. Mivel polírozva lesz, így a polírozandó részt nem illik szemcseszórni, ezért lemartuk Kromofággal a 2-3 réteg undorítóan ecsettel fújt festéket.

Lengyelországi kalandos utunk során beszereztem végre a beépítendő új elegant ablakemelőket, és az ablakokat, így lassan az ajtót is elkezdhetem összerakni, egyedül egy kilincs hiányzik hozzá.

De előtte a vízcsövezést kell befejeznem, és akkor a csomagtér/motortér már el is készült.

Hölgyek, Urak!
Annak a típikus esetét mutatjuk be, hogy hogyan kell tönkretenni egy kispolski motort.
Minden bizonnyal az előző tulaj hanyagsága vezetett ide, hogy a motor ilyen állapotba került.
Az újabb tulaj úgy érkezett hozzánk, hogy a vezérlés átugrott. Ilyet ugyan láthattunk már régebben is, a blogomban, de az nem volt ennyire durva. Ennél 130 ezer km után még a gyári lánc volt benne a gyári fogaskerekekkel, és a gyári biztosító alátétekkel úgy, ahogy Jacek bácsi összerakta a gyárban.
Jelen esetben össze is érhetett a szelep és a dugattyú, mivel a műszer szerint az egyik hengerben történetesen szinte 0 kompresszió van.
Végeredményben a motor még használható az új lánccal, kicsit szarul megy, de megy. Az olajnyomás, és kompresszió problémákat csak egy teljes generállal lehet már helyrehozni. Ha a kiszerelt alkatrészek így néznek ki, akkor milyen lehet a többi????

Úgyhogy kérlek Titeket, hogy az olajat soha ne cseréljétek le, ha mégis, valami kotorék szart rakjatok bele, esetleg használtat, de ami a legfontosabb, hogy vezérmű láncot még véletlenül sem cseréljétek ki, mert csak úgy fogja szépen kiesztergálni a vezérműfedelet.

A garázsban mostanában a vezetékelés volt a nagy divat, így én is főleg ezügyben tevékenykedtem.
Már jóideje csak zsinórozgattam, de mostmár úgy néz ki, hogy lesz is belőle valami. Valamelyik nap összedobtam egy kapcsolási rajzot, mert már én sem igazodtam ki a dolgokon. De igazából nem is volt rá szükség, mert minden elsőre és hibátlanul működött azok közül, amiket beüzemeltem. Az indexrészt, illetve a vízhőfok mérőt még nem tudtam kipróbálni, mivel ezek még nincsenek beszerelve. Az örömöt az jelentette, hogy az egyedileg tákolt reléhalom a rengeteg zsineggel is hiba nélkül kapcsol. Úgyhogy büszke voltam magamra.
Sajna még korán sincs vége ennek a szakasznak, mert a főkábel ma kora reggel érte el a beszerelhető formáját, és még a kábelköteget is rögzíteni kell, de lassan és biztosan meglesz.
Továbbá vásároltam a bontóban szombaton egy Fiat 127-es 903cm³-es motort tartalékba, mivel az autó nagyon úgy nézett ki, hogy csak 26000-et futott. Kuplung, és nagyon sokminden még gyári volt rajta, tehát el is tudom képzelni. Milánnak, Robinak köszi a segítséget!
A bontósok előtt meg le a kalappal, mert képesek még a legnagyobb hidegben is autót aprítani. Illetve amíg én kitekertem egy csavart, addig a bontós Gábor fiú leszedte az egyik első futóművet a 127-esről. Lehet ezért halad ilyen lassan az autóm?

Update:
Tegnap lepróbáltam az indexet, vészvillogót is. 1 kontakthibát találtam, amit javítottam. Ez nagyon izgi volt.

Az elmúlt 1 hétben haladt a kisautó, viszont amivel szívni lehet, azzal szívtam is.
-Beszereztem egy 6 pólusú áramtalanítót a kétpólusú helyett. Ezt követelik meg a szabályok, és még annak az esélyét is kizárom vele, hogy a generátor egy lekapcsolás során tönkremenne. Cserébe szívtam vele, mivel a hely a 2 pólusúnak volt kialakítva, így faraghattam szét a méregdrága versenyfelszerelést. De az eredmény önmagáért beszél, 1mm van az ablaktörlő motor és eközött.
-Haladtam a légszűrőházzal is, bekötöttem a karter, és egyéb csöveket, már csak lakkozni kell majd.
-Vásároltam termosztátot a Polimpexben. Csinkve termosztát lett belőle, mert pont jól állnak a kivezető csövei, mintha polskiba lett volna tervezve.
Felszerelése már annyira nem volt egyszerű, pedig csak 2 anyát kellett volna meghúzni. Ennek örömére megszakadt az egyik tőcsavar, de hogy egy kicsit vidám is legyen a dolog, legalább ki tudtam hajtani.
-Bekerült a szivató bovden is, ekkor már éjfél múlott tegnap, így kissé elszunyókáltam a kocsi mellett.
-Továbbá a Közgyűlés közben sikerült beszereznem a rég áhított akksimat, és a rég áhított kormányagyamat. Utóbbiban köszönetet kell mondjak Chrisnek, Fellegi Norbinak, Marczin Robinak és Gergőnek!

Többen kérdezték, hogy mi van az autóval, hiszen régebb óta nem blogoltam. Az érdeklődés rendkívül jól esett. Nem tüntem el, és az autó is folyamatosan alakul, csak sok rajta az apróbb, pöcsölős meló, így nem kívántam minden kis hülyeségről egy bejegyzést írni. Illetve sokminden készülgetett, de olyan rész nem volt még, amire bátran kijelenteném, hogy ez elkészült. Így jelen pillanatban írok egy naplóoldalt a sok el nem készült dologról, amiken nem mindegyiken látszik, hogy sok munka volt velük, de ezt majd jól elhiszitek nekem.

-A gázbovden nagy falat volt (na az elkészült ), kb. annyi az egyedi módosítás rajta, mint az egész autón. A bovdenház rövidnek bizonyult, mivel az Abarth gázrudazat máshol van, mint a gyári polski, illetve más is a bovdenház rögzítése, ezért az egyedi bovdenház mellett még a rudazatot is módosítani kellett. A bovdenre a Marczin Robitól kapott fém faudi-csikló került.
A gázpedálhoz közel eső bovdenrészt már rutinosan oldottam meg, hiszen láttam Robi autóépítésekor, hogy hogyan is kell azt. Egy csomagtérnyitó bovden háza került beépítésre, ez felelős azért, hogy a bovden elkerülje a kardánalagútban futó vízcsöveket. A bovdenhez egy aluból kivésett rögzítőelemet alkalmaztam.

-A légszűrőházam is alakulóban van, Milán készített nekem karbonlapokat hozzá. Túl nagy bonyolultság nem lesz benne, mint ahogyan a régi karburátoromnál sem, két lap között lesz a légszűrő szendvicsszerűen. A talprészbe már a karburátor helyét belevágtam, már csak az átfogó csavarok hiányoznak, és a kartervisszavezetést kell megoldani, de ahhoz is már megvan a girbe-gurba gumicső.

-Nagy volumenű tákolás még a kábelezés.
A hátsó kábelköteg már véglegesen a helyén, minden átalakítás megvan.
Az első kábelköteg kb. 80%-os még, hiszen kb. 70m -nyi kábel még behúzásra kerül, 5 relé, és 4db biztosíték egészíti ki a gyári rendszert. A 4db biztosítékot egy polskiéval szinte megegyezű biztosítékház tartalmazza, csak nem 8, hanem 12 helyes. Ehhez fedelem még nincs, így aki tanáccsal tudna szolgálni, hogy minek lehet a biztiháza, azt szívesen fogadnám.
Jelenleg már csak a vízhőmérőt (régi Lada marad egyelőre) kell bekötnöm, a kürtöt, és a főkábeleket beszereznem, behúznom, stb. Jah, meg persze a kapcsolópanel került be a szivatókarok helyére, itt is Milánt illeti a köszönet a karbonért.

-Bekerült továbbá a benzintank is, sikerült elég izlésesen bekötözgetni a benzincsöveket. És meglepően könnyű volt a tankra rádugni a vastag csövet úgy, hogy nincs ott a gyári emelőbak.

-Rájöttünk még, hogy mitől szar a fék: Lábféket használva a hidrós kézifék is munkahengerként működne, és a márkás, drága, mégis szar munkahenger úgy volt összetákolva, hogy egy kis zeeger ellenében tudott is egy keveset mozogni. Most ki lett alátétezve, illetve normális zeegergyűrűt kapott, de még így sem vagyok nyugodt... :(

-Voltunk még Miskolcon is Robiéknál, ahol egy kellemetes hétvége keretén belül ellátogattunk az aggteleki cseppkőbarlangba. Nagy élmény volt, én még soha nem voltam. Ha már Miskolcon voltunk, beugrottunk Vikihez is, akitől megkaptam a csodás Gerzsonka csodás lökhárítóit, ezúton is köszönöm őket, még soha nem láttam ilyen szépet.

-Megoldódott a hátsó kerékcsapágy gond is, sikerült beroppantani a gyűrűket, már a féltengely is bekötve. Ettől függetlenül keresek még mindig régi roppantó-gyűrűt.


Szóval sokminden sűrűsödött bele a bejegyzésbe, aki végigolvasta (nem sokan ), az látja, hogy kb. semmi nem készült el, és hiába értelmes volt a munka, a kocsi elkészülési mutatója szinte semmit sem haladt előre...

BEINDULT!
22 és fél hónap után újra beindítottam a motoromat. Szőr mintha ráérzett volna, pont jókor hívott, így élőben is hallhatta a duruzsolást. Sokáig nem akartam járatni, mert a rettegtem a szomszédoktól, illetve a vízrendszer még az autón kívül van.
A hangja szinte semmit nem változott, és büszke vagyok, hogy sikerült végre egy 4 hengeres motort is a nulláról összerakni működőképesre.
A működéshez még szükség volt az új hallos gyújtást lepucolni, újra összerakni, illetve a generátorból is hiányzott pár alátét.
Szerencse, hogy Gyula akksija még a garázsban volt (köszi). Természetesen a vezetékelés ideiglenesen készült el, az olajnyomás lámpát egy átlátszó oldalindex helyettesítette. A behúzótekercs vezetéke helyett egy sima csavarhúzót alkalmaztam.
Asszem most kaptam egy kis pozitív lökést.

És természetesen az ígért videó:
http://auto.indavideo.hu/video/900-as_inditas

Hétvégén a munka, főzőcskézés, piacolás, bandázás mellett még maradt egy kis idő a Polskival is foglalkozni.
Az elmúlt hét szívásai mellett most egy kicsit üdítő volt a jó haladás, és a problémák megoldhatóságának ténye. Történt ugyanis, hogy elkezdtük összerakni a hátsó tengelycsonkokat, illetve a gömbcsuklós hardit. Arra fel voltam készülve, hogy a gömbcsuklót még lehet, hogy alátéteznem kell, mert a kisipari gyártás nem mindig a legpontosabb méretezésről híres. Ez így is lett, és Gyula ötletére 5mm-el szélesebb távtartó gyűrűt esztergáltattam a gömbcsukló alá, nem szarakodtam az alátétekkel. Összerakni mégsem sikerült, mert akárhogy húztam, nem feszült meg a csapágy, nem roppant a kedves roppantó gyűrű. Emiatt inkább felraktam egy gyári hardit, hogy meglássuk mit mutat, de sajnos ugyanaz volt a tünet. Az anyán már szétnyaltuk a menetet, kellemesen megforgott a csonkon köszönhetően a majdnem másfél méteres nyomatékkulcsnak, de a kerék még mindig lötyögött. Tapasztalt kollégám Baz megerősített abban a kérdésben, amit a többi szakértő is mondott, hogy van olyan roppantó gyűrű, ami nem hajlandó megroppanni. Szerencsére találtunk otthon egy jót, és azzal gyermeki egyszerűséggel összeraktuk az egyik oldalt.
Ezúton is szeretném kérni, ha valakinek van esetleg elfekvőben egy fém színű (még véletlenül sem sárgára galvanizált) roppantó gyűrűje, az értesítsen!
A lendület hevében nem állt meg itt a munka, hanem Bazzal beraktuk a motort is a helyére, illetve a matt feketére szinterezett kereszttartót. A motortartó bakot még polírozni szeretném, így azt csak ma este tudom majd beilleszteni, addig emelőn áll a motor (feltéve ha nem ereszt a krokodilemelő ), de a váltó be van csavarozva, így már talán segítség nélkül is boldogulok.
Kezd rend lenni a garázsban, tarcsi kerekek az autón, motor-váltó bent, egyre több helyem lesz szerelni.
Baznak ezúton is köszönöm a segítségét, Rékának, Emesének és Hollónak pedig az alkatrészbeszerzést!

UPDATE: Felpolíroztam a motorbak látszódó részét, egy kevés menetmetszés után fel is került a motorra, így a saját kereszttartóján áll már a motor.
A generátorom is készülő félben van, de sajnos még hiányzik a teljességhez 1-2 alátét belőle.
Egyébként tegnap ismét mélypont volt az autóépítésben, semmi nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Egy picit kellett variálni a motortartó baknál, hogy felférjen a motorháztető, az mondjuk sikerült, de a legnagyobb problémám, hogy a hátfal nagyon nem passzol. Sajnos el lett cseszve a lakatolása, és az éxíjtárcsa durván beleér. Több centit kell majd rajta hajtani, amit valszeg a festés már nem fog elbírni, így lehet újra kell majd fényeztetni... :(

Összeraktam az önindítómat is. Valahogy nem bíztam benne, hogy összeáll, pár hónapja már szétszedtem, és nem emlékeztem mi hogy van a 900-as önindítókon, de mégis sikerült összehányni, nem volt bonyolult. Ugyanolyan homokszórós, üveggyöngyözős, festős, galvanizálós kúrán vett részt, mint a többi alkatrész. Kinézetre elmegy, a régi állapothoz képest nem rossz.

Illetve elkészült a motortartó bakom is.
A bakot kb. 1 éve kerestem autósboltokban, hogy vehessek újat belőle, az Unixnál fél évig ígérgették, hogy hozzák, de semmi. A kutatás során kiderült, hogy amivel anno összeraktam a 900-ast, az a motortartó bak a kb. 1980-ig gyártott 127-es Fiatok bakja, és eléggé esélytelen ilyet találni.
Szerdán egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentem az interneten legtöbbet ajánlott szilentblokk gyártó emberkéhez, aki közölte velem, hogy még aznap mehetek a leadott, és felújított bakomért. Ma el is hoztam. Kis csinosítás ráfér, de a gumi áll benne elég szépen. Újabb nagy problémán vagyok túl.

Hétvégén volt egy kevéske időm foglalkozni a saját autómmal is, így beragasztottuk a tőcsavarokat, és lefújkáltam 1-2 dolgot.

A tőcsavarok beragasztásához Loctite menetrögzítőt használtunk, a hátsó agyakba 100Nm-el, az elsőkbe 90Nm-el húztuk bele a csavarokat, és ezekután kötött meg a ragasztó. Reméljük lesz annyira erős, hogy nem fog kitekeredni az első kerékcserekor. Az első kerékagyba azért kellett finomabban belehúzni, mert a tőcsavar nem menetes része is kellemesen besüllyedt a menetbe, tehát az első agyak lényegesen gyengébb anyagból készültek, mint a hátsók. Bár ezt lehetett sejteni, mivel a hátsó agyakon látszódik a hőkezelés nyoma.
Az agyakat utána átfújtam matt lakkal, valamit csak véd alapon.

Érdemességként még lefotóztam a nyomatékkulcs készletet, ami kérésemre Faterom szekrényéből került elő, én még nem láttam ilyen kicsit. Kő egyszerű szerkezet, egész kis nyomatékokhoz való, a mértékegységnek még utána kell néznem, de így saccra 20Nm-től lefelé tud teljesíteni.

UPDATE:
Tegnap bekerültek a kerékagyak. Sajnos nonstop autósboltot is kellett látogatni, mert elkúrtam a szimmering beütését az egyik elsőbe. Ezen kívül felkerültek a dobok is.
Hátulra gyártani kell a gömbcsuklós hardihoz távtartó alátétet, ha az megvan, akkor a hátsó agyakat is le lehet húzni.
Féklégtelenítés az apróságok összerakosgatása miatt elmaradt.

Tegnap adtam két gázfröccsöt!
Na meg összeraktam a váltómat végre a titkos receptem alapján.

Hozzávalók egy alig 30 ezret futott váltó karbantartásához:
-1 db váltó
-1 liter benzin
-1 ecset
-1 liter váltóolaj
-1 db homokolt, szinterezett kiemelővilla
-1 db kinyomócsapágy
-2 db kinyomó villa persely Gyulától
-2 db homokolt, szinterezett gumiharang lemez
-2 db féltengely gumiharang
-1 db szimmeringes váltófedél
-1 db szinterezett váltótető
-2 maréknyi zsír
-1 db nyelestengely megvezető persely kompletten
-néhány darab tömítés
-pár csipet tömítőpaszta

Elkészítési javaslat:
Szedd elő a régi, olajos, mocsokos váltódat, amiből már előzetesen kiflexelted a 900-ashoz felesleges dolgokat. Szerezz, vagy bérelj egy kedves barátnőt, aki hajlandó tisztára lepucolni az 1 liter benzin és egy csavarhúzó, illetve ecset segítségével.
Ha ez készen van, és az összes hozzávaló elő van készítve a főzéshez, akkor elkezdheted az összerakást. Először érdemes a váltófedelet cserélni az új szimmeringesre, majd a gumiharangokat, és a nyelestengely perselyt. A műveletek befejezéseként érdemes feltölteni olajjal, mert ha az összeszerelés előtt tesszük, akkor az összes ki fog folyni. Miután beletöltöttük a finom illatú váltóolajat, utána hozzáteszünk még egy marék zsírt, melyet kissé eloszlatunk a fogaskerekeken. Ez adja meg a dolog pikantériáját, kissé sűrűbb lesz az anyag a váltóban. Baztól lestem el a technikát. Ha ez is készen van, akkor hozzáadjuk a váltótetőt, és el is készült a váltónk. 900-as motorunk előszeretettel fogja fogyasztani ezt a csemegét.
A végeredmény a képeken. Jóétvágyat kívánunk!

Nagyon boldog vagyok! A hétvégén becsöveződött az autóm, és lepucolódott a váltóm.
A vízcsövek berakásához Marczin Robiék jöttek fel Miskolcról, illetve Zsolti ugrott át segíteni, ezúton is nagyon köszönöm nekik. Az említett kollégák rutinos és abszolút körültekintő munkájának köszönhetően sikerült a 2+1 db ötrétegű csövet úgy behajtogatni, hogy a bódé fényezését sehol sem sértettük meg, ez külön örömet okozott, sőt a vártnál sokkal stabilabban és igényesebben sikerült a csövek rögzítése.
A gázbovden házát kell még egy kicsit meghosszabbítani, de amint az is készen van, a kardánalagútban nincs több teendő.
A munka nagy lendületében beraktuk végre a kéziféket is. A csavarjait kissé nehézkes volt rögzíteni, erre nem gondoltam a karosszéria átalakításánál, de megoldottuk, és szerencsére az egyedileg legyártatott fékcsövek hosszával sem volt probléma.
Ez volt vasárnap. Szombaton Gyulával egy ismerős autóján féket "restauráltunk" , közben Réka kezelésbe vette a váltómat. Lepucolta a majd két éve rajta rohadó olajsarat, és lefújta a féltengelyeket, köszönöm Neki is, mert szépre sikerült! A váltó egyébként egy nagyon keveset futott autóból származik, és 1 évet kibírt alattam a 900-assal. Ennek örömére ugyanaz kerül vissza, túlontúl kicsinosítani nem szándékozom, mert ki tudja, hogy meddig bírja, lehet, hogy egy hónap múlva összeakadnak a fogak.
A segítkezőknek és a látogatóknak is mégegyszer köszönök mindent!

Nem szokásom ennyit blogolni, de most megint úgy éreztem, hogy kötelező.
Szóval beléptem a klubba: Megérkeztek a gumijaim, kevesebb, mint 1 hét alatt, és gyönyörűek. Ez is több éves álmom volt, hogy A539-em lesz, és ráadásul újban. Életem első új gumija, úgyhogy nagy az ünneplés.
Felszereléssel még várni kell, hiszen görgőzni, esztergálni, polírozni, üveggyöngyözni és fényezni kell a felniket.

Ezen kívül Milánnak tartozom még nagy köszönettel, hogy elkészítette karbonból az ajtózsebem peremét. A zseb teljes elkészülte még várat magára, de a kritikus része megvan.

Ami még említésre méltó, hogy befejeződött a Semperit benzincső fékfolyadékos hosszútesztje. A cső kellemesen bírta a fékfolyadékot egy hétig, semmi keményedés, repedés, elszíneződés nem tapasztalható, még a feliratot sem oldotta le a külsejéről. Következhet a székletvizsgálat.
Az eredményen felbuzdulva rögtön fel is szereltem a csövet, és utána a kormányművet is rögtön.

Tegnap jót mulattunk a garázsban Gyulával, rendezgettünk, válogattunk. A galvanizált alkatrészeink készültek végre el, és gyönyörűek lettek. Amit találtam otthon új és régi kispolski csavart, azt galvanizáltattam, és megérte, mert a kiinduló állapothoz képest mind szép lett. Ezen felbuzdulva ma leadtam a garázsban összeszedegetett csavarokat is.
Azért kényelmesebb ilyen állapotban tárolni őket, mint retkesen, olajosan.

Rövidke bejegyzés alkatrészbeszerzésről.
Szerelésre a hétvégén lagzi miatt nem volt idő, de cserébe megérkezett 1-2 rendelt alkatrace.

Megjött a Vaterán vásárolt olasz, Polski kinyomócsapágyam, ami összepróbálva a régebben vásárolt Sachs 127-es szerkezettel hibátlannak tűnik, így fel is szerelhetem a kuplungot a motorra.

A Miskolcon legyártott tőcsavarok is megérkeztek a műbizonylattal együtt. 85mm teljes hosszúság, 10,9-es hőkezelt keménység. Ezeket még szeretném galvanizáltatni, utána meg már "csak" anya kell hozzájuk, ami annyira nem lesz egyszerű, mivel mozgókúpos anya kell, amely nem zárt, mivel a tőcsavar kellemesen kilóg. Nem lenne hátrány, ha hosszított anyát találnék, de ami a legjobb, ugyanez kell kerékőrben is.

Tegnap Gyula és Gáspáry Laci megleptek a garázsban, és elhozták az új dudámat, köszönöm nekik! Fiat kürtről van szó, amely kb. fele akkora, mint a gyári, és kellemesen vízmentes csatlakozása van. Asszem ez ma délután be is fog kerülni.

Ami még hozzásegített az eladósodáshoz az az, hogy megrendeltem a gumijaimat.
Mivel a legtöbb megkérdezett gumisműhely azt mondta, hogy felejtsem el a Yokohama A539 175/50 R13-as gumit, mivel már nem gyártják, így lépnem kellett, hogy még legyen a hőn áhított méretből, mivel emiatt a gumi miatt akarok visszaállni 13-as kerékre. Így leadtam a rendelésem a gumik.com -on, mivel az ő listájukban még szerepelt. Nem szeretem a netes vásárlást, de eddig úgy néz ki, működik, legalábbis visszajeleztek, hogy a pénzem már odaért, a gumikért meg izgulhatok tovább.

Elég gyér bejegyzés következik, de úgy gondoltam archiválom, ha már 2 délutánt eljátszottam az összerakással.
Tegnap sikerült összeállítani az első futóművet.
Még 1-2 dolog hiányzik róla, de a nagy része fent van.
Összeszerelésre került a 11 ezret futott gyári lengőkarszett, amelyek homokszórva, alapozva, majd fényezve voltak.
Felkerült a tengelycsonk is a szinterezett fékalaplapokkal.
Illetve lassan elfogy egy egész doboz zsírom, amit az összeszereléskor a csavarokra kenegetek, hogy még véletlenül se jusson eszükbe rothadni.
Az első futóműből már csak a kerékagy hiányzik, de annak a felszerelésével várni kell egy keveset, mert a racsing tőcsavarok most gyártódnak hozzá.

A kormány alkatrészei is beszerelhetőek lennének már, de a fékfolyadéktartály és a főfékhenger közötti cső hiánya miatt még várok vele, hiszen a csöveket utólag már macerás berakni a helyére.
Sajnos ezügyben gondolkodóba is estem, hogy sima 2rétegű, fekete 8-as benzincsővel helyettesíthető-e az említett gumicső. Tehát a benzincső bírja-e a fékolajat?
Ha valakinek van némi tapasztalata ezügyben, ne kíméljen!

Most hétvégén Alsóörsön voltunk. Hogy miért is?
Hát a szokásos Trabitalira mentünk le.
Kis hezitálás után, és az időjárás javulása után úgy döntöttünk leszaladunk, és meglátogatjuk egy kicsit agyament trabis kortársainkat.
Mit mondjak, megérte. Azt a hangulatot, amit egy trabis talin lát az ember, elég nehéz überelni.
Csatolok pár fotót, és videót, hátha sikerül egy kicsit átéreznetek.

http://auto.indavideo.hu/video/A_Trabisok_sem_100-asok__1resz
http://auto.indavideo.hu/video/A_Trabisok_sem_100-asok_2resz
http://auto.indavideo.hu/video/A_Trabisok_sem_100-asok_3resz
http://auto.indavideo.hu/video/A_Trabisok_sem_100-asok_4resz
http://auto.indavideo.hu/video/A_Trabisok_sem_100-asok_5resz
http://auto.indavideo.hu/video/A_Trabisok_sem_100-asok_6resz


Jah, Dömiéknek üzenem, hogy egy szódásszifon segítségével tudatosítottuk a trabantosokban, hogy mi is az a 'fény'. Nagy buli volt...

Szabim utolsó két napja a kisautóval telt.
Lefújtam az első lengőkarokat (képek majd később), felszereltem a motorra a kipufogót, vízpumpát, illetve a karburátort.
Utóbbihoz Martonvásárról sikerült tömítéskészletet szerezni, ahol egy rendkívül segítőkész szerelőpárosba botlottam. Az urak már több évtizede Dellorto és Weber karbikkal foglalkoznak, nagyon értik a dolgukat, és szinte mindenük van. A tüték csak úgy sorakoznak a polcon, mindenféle méretben és kialakításban. Legnagyobb meglepetésemre a csevegés közepén behoztak egy gyönyörű 40-es fekvő Webert rozsdamentes tütékkel és szívócsonkkal felszerelve, amely pont az általam használt 900/1050-es motorokhoz készült. Akkor majdnem elpityeredtem. Kép sajnos erről sincs, elvittem ugyan magammal a fényképezőgépet, hisz éppen nyaralni mentünk, de
memóriakártyát már elfelejtettem belerakni.
Ezen kívül még felkerült a laprugó is, illetve szétszedtem végre a generátoromat és az önindítómat egy kis felújítás céljából.

Rövidke nyaralásunkat félbeszakítván a szerdai nap a kisautóé volt. Tudtam, hogy nem nyugszom a hétvégéig akkor, ha nem nyúlok hozzá, így ezt megelőzvén dolgoztam rajta egy keveset.
Rékának és Hollónak ezer köszönet a segítségekért.
Ami történt:
-bekerült a végre elkészült váltórudazat
-bekerültek a lengőkarok hátulra
-befejeződött a hátsó fék
-homokoltattam, és alapoztam az első lengőkarokat (erről sajna már nem készült kép).
Gyorsan csatolom a képeket.

Szombaton állatkertben voltunk.
De ami inkább ide illik az a vasárnap:
Szétszedtem végre a 11ezret futott első futóművemet, lepucoltam a felhasználandó alkatrészeket belőle, és a maradék időt festékkúrával töltöttem. Eredménye az lett, hogy szinte minden alkatrész le lett pingálva a futóműhöz az első lengőkarokat kivéve. Azokat mindenképpen homokoltatnom kell előtte, mert a gyári festés olyan szívós rajta, hogy a drótkorong nem vitte.
Illetve a nap végére megtanultam színeset köpni.

Egy bejegyzést megér.
Holló kolléga elhozta a galvanizálós nénitől az alkatrészeimet. Minőségre nekem tetszik az általuk készített ságra horgany, még boldog is lennék, ha nem hagytak volna el 3 hézagoló alátétet, és még egy másik apró alkatrészt. Cserébe kaptam olyanokat, amiket sztem soha a büdös életbe nem tudok használni, mert azt se tudom, hogy mihez jó.
Ezekután kíváncsi vagyok a krómozásra, aminek az árával már amúgy is át lettem b****va...
Kicsit negatív volt ez a bejegyzés, de kell ilyen is.

Pótolnám az elmaradt blogolásokat, eléggé sokminden történt. Hogy ne legyen annyira uncsi, és ne kezdjen el korhadni az ujjam a sok írástól ezért csak tőmondatokban ragadnám meg a lényeget.

Saját autóm:
Kaptam nelásskirácsot, a régi emlékek miatt lehet időnként felrakom.
Szintereztettem, fényeztem rengeteg elemet, a futómű lassan összerakhatóvá válik.
Kovácsoltattam rugókat, illetve galvanizáltattam a csavarokat, ezek még Hollónál vannak, akinek ezúton is nagyon köszönöm a segítségét, hogy képes rohangálni a szarjaimért.
Vásároltam rengeteg csavart, illetve az elektromos szereléshez szükséges alkatrészeket. Lassan már tényleg csak rakni kéne összefelé...

Réka autója:
Kicseréltük az első tengelycsonkokat nem kis munka árán, illetve megállapítottuk, hogy a futóműnek megérett a teljes cseréje. Nagyrésze már megvan, csak annak is neki kellene állni.
Réka egymaga kicserélte a lökhárítóit BIS-re, ügyes vót.
Felkerültek a régi alufelnik mostmár normális csavarokkal, illetve megjavíttattuk az eresztő (szilikopasztával kikent ) gumit.
Bekerültek a vadi új Bimarco ülések, ebből következően a vezetési élmény iszonyat megnőtt. A következmény az, hogy mégkevésbé tudok normálisan közlekedni az autóval, így próbálom kerülni azt.

Sárga polski javításra:
Nem kis munkával végülis tegnap generáloztuk a motorját Gyulával. Ennyire retkes motort még életemben nem láttam. A 2. olajcsere után is a leengedett olaj tele volt "metálszemcsékkel", mint egy jó fényezés. Az egész motort többször ki kellett mosni, illetve pár csapágy, veztengely, gyűrűk, olajpumpa volt a cserélendő alkatrészek között. Itt jegyezném meg, hogy mindenképpen érdemes olajat cserélni normális időközönként, és rendes olajat beletölteni, illetve pucolni az olajszűrőt. Aki ezt nem teszi meg, az ne várjon túl hosszú élettartamot a motorjától. Remélem lesz aki megfogadja ezt a tanácsot, mert nekem fájt ahogy ez a motor kinézett.

Mivel régen írtam az autómról érdemileg, ezért itt az ideje a blogolásnak.
Egy hónap alatt csak pár dolgot raktam bele, de az elképzelésekből nem akartam engedni, így csak idáig jutottam sajnos. Picit a kedv is alábbhagyott, de most úgy érzem visszajött, mert volt egy kis sikerélmény: Nagy örömet okozott, hogy tegnap véglegesen a helyére került a fényszóró, és a fékfolyadék tarály. Így megint talán egy haladósabb hétvége elé nézek.

Az elmúlt hétvégén ismét megjártuk Lengyelországot, de hogy kicsit sem unalmas túra még izgalmasabb legyen: POLSKIKKAL.
Előtte gyorsan átnéztük az autókat, lámparelézés, fényszóró állítás, függőzsírzás, hengerfej utánahúzás, gyújtásállítás, olaj, stb, és péntek hajnali 3 körül nyakunkba vettük a világot, meg a két polskit.
Az összesen 1100km-es fordulót gond nélkül vették a kocsik, Gyulának egy biztosítéka ment el, Rékáén pedig a légszűrőt tartó csavar adta meg magát, de kb. 5 perc alatt gyorsszervízeltük. A motoroknak egy hangjuk sem volt, végig tűrték a 90-es átlagot, kivéve a hegyekben, mert ott igencsak kellett néha a 2., 3. fokozat is.
Lengyelországban bontóztunk, vásároltunk új alkatrészeket, rucikat, meg ami a legnagyobb okot adta az útra, Réka, Csajos illetve Gyula is átvehette a megrendelt kagylóüléseit a Bimarco cég garázsánál. Marek, a cég feje csak vigyorgott, amikor meglátta, hogy a 6 db ülést az amúgy is túlzsúfolt Polskik tetejére akarjuk felrakni.
Ez a tervünk sikerült is, viszont innentől kezdve az összes lengyel autós megmosolygott, illetve hüvelykujjukkal jelezték elismerésüket a két kiskocsinak.
Vasárnap 11 körül érhettünk Pestre hullafáradtan, de megérte, mert iszonyat élmény a Polskikat visszavinni a szülőföldjükre.
Asszem ilyenre soha többet nem vállalkozok.... vagy mégis...

A napokban történt, hogy egy fiatalember (továbbiak Norbert ) jelentkezett egy igazán kivételes problémával nálunk, leállt, és nem indult az autója.
Megnéztük, és már a gyújtásállításnál gondokba ütköztünk, mivel a hanghatások érdekesek voltak a vezérmű részről. A vizuális effektek még különösebbek voltak, a főtengely forgatása során egy bizonyos szakaszban a gyújtáselosztó tengelye nem mozdult. Ekkor már biztos volt, hogy a vezérműlánc lehet a biztos működés megrontója.
Hogy feltettem blogra, az is emiatt van,  hiszen ennyire kimerült vezérlést ritkán lát az ember, remélem élményt nyújt mindenkinek. A motor ezen része a csavarok, egyéb dolgok állapotából ítélve még nem volt megbontva, így 80000km fölött meg már érthető volt, hogy ugrik néha-néha a lánc.
Valszeg olaj sem volt még benne soha cserélve, de ez már "mellékes".
A kései kezdésnek köszönhetően hajnali 3-kor végeztünk a szereléssel, és a pizzákkal.
A vezérlés hibátlan lett, kapott új olajat, meg a szokásos apróságokat (motortartó, olajbetöltő sapka, normális saruk, stb.
Az autó úgy megy, mint egy átlagos polski, nem túl jól, viszont alapjárat magasságában van egy kb. 10 másodperces rendszerességgel előjövő szisszenéses kattanás (asszem ebből már tudjátok, hogy milyen ).
Illetve a tökig betekert alapjárat is néha ingadozik, főleg mikor az előbb említett zajt hallja az ember. Igazából semmihez nem lett hozzányúlva a karbin, a gyújtás, szelephézag pedig jól be van állítva, már amennyire a rettenet olajsár engedte.
Karbival még fogunk próbálkozni, de megvan a sansza, hogy a szelepek harcoltak már a dugattyúval, és valamelyik sérülhetett. Akinek van már hasonló zajban, vagy szelepsérülésben tapasztalata, az megoszthatná velünk. Tehát véleményeket várunk.

Elég régen született tőlem bejegyzés. Ez amiatt van, hogy bár az autón folyamatban dolgozom, nem történt akkora nagy előrelépés, arról meg nem akartam értelmetlen blogbejegyzést írni, hogy a csomagtértetőn lévő nagy lyukat kiüregvédtem. A másik meg, hogy amióta nincsen a www.fiat126.hu -n a kis index a Garageblogról, azóta néha el is felejtem megnézni.

Tehát ami friss: Tegnap lepucoltam a leendő kábelkötegemet, egész jól sikerült, szép lett, csak elfogyott a bandázsszalagom, így a végére maradt a szigszalag. De végülis mindegy, mert hiába ment rá egy délutánom, ez még csak az 1.0-ás verzió, mivel még elég sok sarut újra kellene cserélni, és az egészet át kell szerkaszteni, hogy passzoljon az egyedi igényeimhez. (relézett gyújtás, fényszórók, hűtőventi, stb.)
Miután már jókedvem lett a pucolóbenzin gőzétől, elmostam benne a szerszámaimat is. 7 év után ez a második alkalom, hogy leretkeztem őket. Asszem túl igényes vagyok.

A többit nagyvonalakban:
-voltunk Pécsen Réka autójával
-elkészült az autóm teljes üregvédelme. Hét liter üregvédőt használtam el. A kereskedő szerint 2 liter elég lett volna. Nem is volt egyszerű kimosni az autót az üregvédőből.
-átwaxoltam a kocsi külsejét, a csomagteret, és az ajtókat kívül-belül. Az utastér, motortér még hátra van.
-Végre ténylegesen is elkezdtem összerakni az autót, bekerült néhány patent, egy ablakmosó tartály, illetve a fényszórókeretek.

Az üregvédős képeket Gyula blogjából loptam, nekem nem volt érkezésem fotózni. Köszi a képeket!

Elkészült a teljes alvázvédelem.
Vasárnap Rékával festegettünk 1-2 apróságot (hátsó lámpák mögött, illetve a kopoltyú mögött, első szélvédő alatti lemez belseje), majd hétfőn kitömítőztem az alján azokat a részeket, amik még igényelték, és lealvázvédtem a padló maradék 2/3 részét újra.
Így összesen 9 liter alvázvédő került fel (6 kartus fújva, 3 kenve), ez már csak védeni fog valamennyit...
Jó látni a kontrasztot végre, hogy felül teljesen zöld, alul teljesen fekete.

A küszöb alatti részt is lealvázvédőztem újra, a színrefújásán még gondolkodom.
1-2 apróságot kell még temperás ecsettel átjavítani, és utána jöhetne is az üregvédelem.

Ui.: Holló, köszi a kipuhegesztést!

Hétvégén végre valahára nekiállhattam a Polszkinak.
Rendrakás, és az apróságok festegetése után nekiláttam felbakolni az autót.
A bukócsöves emberke mondta, hogy kicsit változik a csöves autók emelése, de gondoltam ez biztos csak a ladákra vonatkozik. Hát nem így lett. Annyira stabil lett a bódé, hogy bármilyen módon is próbálkoztam, nem tudtam megcsinálni, hogy az autó a 4 bak helyett ne csak 3 lábon álljon.
Most az egyik hátsót ki is húzhatnám alóla. Ez kellemes meglepetésként érintett.

Hosszas gondolkodás következett a teendőkről (mások szerint időelbaszás ), és egy isteni szikra hatására nekiláttam a 'futóműelemek alatti alvázvédelem' helyett egy újabb 'teljes alvázvédelemnek'. Persze szép kis ecsettel, de a megfelelő hígításnak köszönhetően az anyag teljesen szétterült, így olyan, mintha újabb fújt réteg került volna föl. Sajnos elfogyott az anyag, így csak a 3 hosszmerevítőig jutottam (persze az elejétől ), de hétvégén újult erővel befejezem.
(Lakkcipő, remélem nem olvasod e sorokat, már így is tengeralattjárónak hívtad az autómat. )
Kép csak a bakolásról készült, mert elfogyott a batterika a digitál fotomasinából.

2 hete nem született bejegyzés, mert a folyamatos robotolás mellett nem volt kedvem fotózni. De legalább összeállt Réka autója (szőnyegcsere pucolással, átkábelezés, takarítás, motorblokk záródugó olajfolyásának megszüntetése, motor szétszedés és összerakás, motor újra összerakás, mert beejtettem egy alátétet a hengerfejbe , stb.), illetve Faterom autója (kuplungcsere, hengerfej utánhúzás, beállítás, generátorosítás egy generátor széttörésével ).
Utóbbinak a kuplungja olyan jó lett, hogy rugós tárcsával gyönyörűen elkapar a szerkezet. Megérte Valeot beletenni.
Motanra eljutottam odáig, hogy üres és tiszta a garázs, végre folytathatom a pepecselést a sajátommal.

A bejegyzés apropója Marczin Robi zsákmánya volt, amiből egy párat vásárolt nekem is. Ezúton is köszönöm. Valószínűleg nagy hasznát fogom venni kocsikázás közben, mert ugye se kárpit, se hangszigetelés nem fogja elnyomni a kipufogó könnyed zümmögését.

Elkészült a fényezés!
Tegnap végre hazahoztuk a Kisautómat Lakkcipőtől, aki a hétvége kellős közepén is szívélyesen kinyitotta a műhelyt, hogy végre hazatoljuk a vasat.
Nagyon elégedett vagyok szépen néz ki, úgyhogy nyugodt szívvel ajánlom Lakkcipőt (www.lakkcipo.hu) annak, aki szépséges fényezést szeretne, és olyan hozzáállást, amit még eddig egy szakembernél sem tapasztaltam.
Kiszámoltam, pont 1 év és 2 hónapot volt távol a kiskocsi. Ennyi megfeszített tempójú meló, és pénzölés után jól esett végre látni az embereket a hazafelé úton, ahogy mosolyognak, mutogatnak a kocsira. Újra rájöttem, hogy egy autóra nem kell feltűnő szín ahhoz, hogy különleges legyen.

Megemlítendő még, hogy Réka autója is halad, betömtük a motorblokkból kiszedett záródugó helyét egy Lublin fagydugóból esztergált termékkel, meg némi tömítőpaszta segítségével. Többet nem fog ömleni az olaj.
Így a fölöslegesen szétszedett motor is összeállt, már csak be kellene helyezni, de előtte még megejtjük a kábelköteg cserét. Réka szépen lepucegálta kábeleket, és átbandázsolta.

Szombaton Robiék meglepilátogatása után/közben sikerült befejeznem a 900-as blokkot, már csak néhány apróság hiányzik róla. Itt Iminek tartozom egy nagy köszönettel, aki küldött nekem veztengely csapágy lefogató csavart, aminek a beletörése miatt állt a projekt már egy hete.

A kisautó hétvégi szállítása miatt is köszönettel tartozom Hollónak, Rékának, Csajosnak és Lakkcipőnek. Na meg a kíváncsiskodó barátoknak, rokonoknak.

Tegnap nagy nap volt a Kisautó életében.
A mienkben meg fárasztó.

Lakkcipő lefújta az üres bódét, gyönyörű lett.
Reggeltől egészen délután 5-ig készítettük még elő az autót a fényezésre. Utolsó hibák eltüntetése, mégegyszer az egész végigcsiszolgatása, tömítőzés, kézi füller, stb.
Majd a kockákon variálva Lakkcipő meggyőzött, hogy inkább legyen az egész autó lefújva először, utána tudunk játszani a kockázással. Viszont ahogyan alakult a fényezés, úgy kezdtem elbizonytalanodni, nem is biztos, hogy kell rá nekem kocka...

Réka is kint volt, és végignézte a fújást.
A végeredményt majdnem 8 óra körül tekintettük meg.
És hát valami elképesztően szép.

Ma még megkapja a polírozását, amíg még nem keményedett ki teljesen a karcmentes lakk, jövő héten készülnek az elemek, és hétvégén már hozhatom is haza.

Iszonyat boldog vagyok!!!!!!!!!! Nagyon tetszik.

Ismét voltam GÉPMŰHELYben, és el is hoztam a cuccaimat.
A hengerfejem fel lett újítva, 1mm-t síkolva, illetve a blokkból húztak még le egy picit, hogy tuti sík legyen.
A blokkot elvittem homokoltatni, illetve a többi cuccot üveggyöngyöztetni. A végén a motor kapott egy alapozást, fekete bázist, és matt lakkot. Remélem bírni fogja a festés.

Tegnap munka közben a barátaim addig hívogattak, amíg el nem mentem Velük a szoborparkba. Élmény volt, és nagyon szép idő.

A kirándulás és a blokkfújás után úgy döntöttünk, hogy kiszedjük Réka motorját, hogy kicseréljem harmadszorra is a szimmeringet, de kiderült, hogy nem amiatt ömlik belőle az olaj. Amikor felperselyezték a veztengelyt a gépműhelyben, új záródugókat gyártottak a blokkba, és azokon át spriccel az olaj, mivel nem zárnak jól... Hurrá! :( De legalább megvan a hiba.

Rengeteget fotóztam a hétvégén.


Ma pedig Hollóval bontóztunk 850-es termosztátházat, illetve Lacinál (Polimpex) vettem 1-2 használati cikket (tömítések, stb.)

Ui: A 13. képen Zsoltinak nem volt hányingere.

Voltam ma a gépműhelyben......
Gyulával elfuvaroztuk a hengerfejemet és a blokkomat apróbb csinosításra.
Nem igazán nagy hír, de az egész hétvégi szívás miatt csak megér egy bejegyzést.
Szóval az egész előzménye, hogy szombat-vasárnap szétszedtük darabokra a blokkot, és mindent elpucoltunk, bedobozoltunk. Persze nagyszülőknél csináltuk a retkesebb melót, hogy ők is örüljenek, és vasárnap este kisebb dobozokban hazaszállíthassuk a tiszta 900-ast.
A pucolásban segítségem Réka volt, ezúton is köszönöm.
Végeredmény: 1 doboz gumikesztyű, 6 liter benzin, 1 csomag törlőkendő, és rengeteg doboz minusz.
Az egész kiindulópontja a hétvégi tali volt, ahol mehettem Robi autójával egyet, ami gecire ment, majd még Pesten gyorsulgattunk egy rövidet a Auchan parkolóban Zsoltival és Gyulával, ekkor jött meg a kedvem, hogy neki kéne állni végre a motoromnak.
Az utolsó lapátot az tette rá, hogy vitt Dudás Jani (DJ) trabantos barátom is egy körre, és egy 100 lóerő körüli Trabant igencsak tud menni...

Lakkcipőtől még várom a képeket, de nem bírtam ki, hogy ne rakjam föl az eddig meglévőeket.
Főleg azoknak szól a bejegyzés, akik nem hitték el, hogy ugyanolyan gyári színt szeretnék a kisautónak, mint ami eddig is volt. (Nyuszy! )
Tehát tegnap kifújta Lakkcipő a belsejét. Megszenvedett a csövekkel, de nagyon szép lett.
A színt nem tudom, hogy mennyire sikerült eltalálni, mert a kamrában a fénycső színvisszaadása eléggé silány volt, viszont a műhelybe kitolva már egész tetszetős lett a szín, de még mindig fénycső mellett láttam. Majd egyszer csak megnézhetem napfényben is.
Miután mindent átnéztünk, kapott egy "nonstop" fillert, amiről még mindig nem tudom, hogy mitől nonstop, utána pedig egy réteg színt, majd a második réteghez fele-fele arányban kevertünk festéket, és Standox karcmentes lakkot. Ez szép fényt adott neki, de nem lett az a tipikus lakkozott felület hatása. Azt hiszem sikerült eltalálni az igényemet.
A külsejét jövő héten előkészíti Lakkcipő, és utána lévő héten fújódik majd a külseje. Akkor is szeretnék ott lenni. TVben sokszor néztem ahogyan fújják az autóépítő műsorokban a kocsikat, de így élőben iszonyat nagy élmény.

Hétvégén megvolt a 126-os nap.
Kema leírta már a részleteket, én csak a maradék képpel járulnék hozzá az örömhöz.

Az autó sokat változott pár nap alatt.
A legviccesebb az volt, hogy mire tegnap kiértem Lakkcipőhöz, ő már lefillerezte az egészet. Nagyon megfogott a látvány, végre egyszínű a bodega.
Amúgy ki lett csiszolva a gittből, fel lettek fúrva a maradék dolgok (pl. Abarth moci hall elemes gyújtásának a helye ), illetve az apróbb hibákat próbáltuk még eltüntetni.
Meg Lakkcipőben megfogalmazódott az ötlet, hogy akár le is kamerázhatjuk a fújást.

Ezen kívül Faterom polskiján halk kattanás következtében elment az első fék, tegnap este ezt javítottuk. A segítőknek (Zsolti), illetve a bámészkodóknak (Gyula , lányok) köszi a segítséget.
Érdekes volt, a fék 3 éve lett teljesen felújítva, azóta ment kb. 10000km-t az autó (én csak keveset használtam ). Ennek ellenére az egyik oldalon lejött mindkét betétről a ferrodol egyben, ennek köszönhetően a fékmunkahenger egy alkalmas pillanatban úgy szétnyomta a betét fém alapjait, hogy szétugrott a munkahenger. A másik oldalon csak annyi probléma volt, hogy a fékbetét azon része, ahol a munkahenger nyomja, egyszerűen elhajlott. Élmény volt, ilyet még egyikőnk sem látott.
Nincs jobb dolog annál, amikor szerelés közben pizzát rendel az ember a garázsba. (feltéve ha a többiek nem kiabálnak közizlést nem ismerő szavakat )

Kedves Urak, Hölgyek!
Autófényezéses segítkezéses szabadságomat megszakítván a mai napon bejöttem dolgozni, de holnap folytatjuk ismét a gittelést.
Időm most sincs túl sok, így beszéljenek a képek helyettem.

Címszavakban:
-Elbontottuk az Autóbiankát.
-Lealvázvédtük a Póckit, és mostan gitteljük.
-Lakkcipőnek minden elismerésem a munkáért, és hogy el bír engem viselni.

Ismételten egy rég keresett ritkaságot sikerült találni, kb. 3 hónapig gondolkodott az emberke az ajánlatomon, és most, a legrosszabbkor nyögte be, hogy vihetem.
Andinak, Marczin Robinak és Hollónak nagyon köszönöm még1x a segítséget!
Végre megvan a motorom alkatrészutánpótlása.

Új fejezetet nyithatok az autóm építésében.
Befejeződött a nyögve-nyelős lakatolás, és készen van a vasháló az kocsikában.
Nagyon meg voltam elégedve a csövezéssel, teljesen ellentettje volt a mester az eddigi tapasztalataimmal: korrekt volt, pontos volt, mindent úgy csinált, ahogy kértem, szépen és jól dolgozott, a határidőhöz tartotta magát annak ellenére is, hogy a csőhajlító gépe bedöglött, illetve a végösszeg fillérre megegyezett azzal az árral, amit a legelején megbeszéltünk. Szóval egy komoly szakemberhez volt szerencsém, aminek kifejezetten örülök. Úgyhogy ha valaki ilyesmire adja a fejét, akkor javaslom Gál Istvánt.
A cső rendkívül tetszik, rengeteg hely maradt tőle, iszonyat masszívnak tűnik, és ráadásul a motort is keményen tartani fogja. A színével vagyok még bajban, és január 2. a hátáridő, ameddig kitalálhatom, mivel akkor áll neki Lakkcipő.
Hollónak ismét nagy köszönet a fuvarért!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Újabb köszönet Robiéknak a fotókért, illetve Gálnak a hibátlan munkáért, ami teljesen úgy néz ki, ahogy előzetesen elmeséltem neki....
Nekem nagyon tetszik.

Nem bírtam ki, mindenképpen feltolom a képet róla!
A fotózásért köszi Marczin Robinak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Péntek-szombat-vasárnap= nonstop munka.
De legalább látszatja is van. A végeredmény vasárnap folyamán nagy megkönnyebbülések mellett kitoltuk a lakatosműhelyből a Polskimat, egyenesen fel a trélerre, és elutazott Szirmabesenyőbe Gál mesterhez.
Csütörtökre állítólag készen is lesz, tehát vasárnap valszeg jön vissza Pestre.
A segítségért köszönet az illetőknek, legfőképpen Hollónak, hogy megszervezte nekem a fuvart.

Ma ismét a szemészeten végeztem.
Még hajnali 3 környékén meglátogattam az ügyeletes dokibácsit gondolván, hogy unom már a szememben lévő fémet, ami a hétvégi karosszériázáskor parkolhatott bele. Mivel nem friss darab volt, ezért elkezdett rozsdásodni a szemem kékjében, ennek kifejezetten örültem. Az oxidációnak köszönhetően az eddig ismert piszkáló tűn kívül előkerült egy a dremmer negyedével megegyező akkus fúró is, na ez volt a legjobb.
Ma megismételték ezeket a műveleteket, hogy a széthullott fémet kicsalogassák a golyómból (még mindig szem). Állítólag sikerült, én meg etethetem a helyét szemcseppel.
A másik nem túl örömteli hír, hogy a Polskin még eléggé sokat kell szenvedjünk a hátsó lámpával, hogy az kultúráltan álljon, valahogy nagyon nem stimmel... :(
Viszont minden más készen van.
Kisebb köszörülések még maradtak, de a héten már utazik is a kisautó Szirmabesenyőre nyaralni.

Amik elkészültek:
-A homológizációs szabályoknak megfelelő ülésrögzítés: 3-as lemez talpakon álló zártszelvény üléstartó, a furatoknál csővel átmerevítve, gondos tervezéssel, szép kivitelezéssel, vízmértékbe állítva.
Tapasztalat: Az autót meg lehetne ennél fogva emelni.
-A kézifékkarnak a helye.
A régi lemez meg volt már hajolva a sok rángatástól. Ez viszont 3-asból van.
-Első sárvédő peremezése, kihajtása a 14-es kerékhez
-Csomagtértető leszorítók
-Tankbetöltő fejlesztése a gépkönyvhöz szükséges visszacsapó szeleppel.
Amilyen nehéznek tűnt a már bennt lévő csőbe belevarázsolni egy másik csődarabot, olyan egyszerűen megoldottuk. Köszi Holló a szelepért!!!!!
-Biztonsági öv rögzítési pontja
-Vonószemek helyei
-horpadások kalapálása, apróságok felrakása (tartókonzolok, apró lemezkék)
-illetve a szemem fémmentesítése.

A segítséget, felajánlást köszi: Gyulának, Szőrnek, Baznak, Robinak.
Tominak a hétvégi műszakot.
Rékának pedig, hogy ezt még bírja ép ésszel.

Szétcsaptam magam a hétvégén, kicsit kimerültem, de legalább jól haladtam a kocsival.
Nem látványosan, de készen van a vízcsövek, fűtés, fékcsövek helye. Rájöttem, hogy üléssínből valami combosabbat kell gyártani, a kézifékből le kell vágni, a kormány nagyon jól mutat polskiban, stb-stb..
Szóval tervezés és fúrás-faragás volt a program.
Na meg kiszedtem a laprugót, hogy a lakatos bácsi lássa, hol kell alakítani a bódén, hogy elől is elférjenek a 14-es kerekek brutál ültetés mellett.
A földig lerakva a polskit visszajött az építési kedvem, ami a hétvége folyamán elveszett.
Szívesen járnék így, a mostani állapotában vele.

Régi vágyam teljesült tegnap!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mivel a 4 napos hétvége nagyrésze alatt Pécsen Réka autóját taknyoltuk, ezért örültem, hogy a vasárnap megmaradt a sajátomra. Rékáé most egész jól egyben van, jó lett az új váltóval, és bekerültek végre a gömbcsuklós hardik is.
Szőrnek, Pallagi kollégának és Laceenak ezer köszönet a hétvégén nyújtott önzetlen segítségért!

A sajátomnak meg formálódott a hátulja, felkerült a motorháztető, és a jobbos lámpakeret, illetve a kereszttartón is megszűntek a puklik, és ki lett merevítve egy kicsit.
Remélem mostmár tényleg hamar elkészül, mert nagyon szorít az idő.
Finomítgatások még azért vannak rajta.
A hétvégén az apróbb dolgoknak terveztem meg a helyét, köztük a leszorítóknak. A csomagtértetőnél nagyon komoly fejtörést okozott, hogy hogyan rakjam fel őket.
A 3 féle variációról készítettem képet, és végülis sikerült amellett dönteni, amit sokan elleneztek.

Most szakadt egy kis időm arra, hogy feltegyem Réka motorjának készüléséről a fotókat.
Sok apró akadály volt az összerakásnál, 1-1 apróság hiányzott, pár dolog nem stimmelt, gyűrű tört, csavar megszakadt... Így javaslom, hogy senki ne akarjon úgy motort építeni, hogy következő nap külföldre akar menni vele!
A végeredmény egy kellemesen pörgő motor lett, 1-2 apróbb kijavítandó hibával:
elcsesztem a lendkeréknél lévő szimmeringet, félbetörtem a gyorsító fúvókát, magasabb fordulaton visszafullad (kondi, vagy talán ac), illetve a légszűrő tartót is újra kell álmodni.
Ezen kívül sajnos a váltóval is gond van, mert induláskor a rángat, amit sem a kuplungcsere, sem a motor-váltó tartó bakok többszöri cseréje nem oldott meg, így már csak a váltóra tudunk tippelni.
Mindemellett nagyon jól teljesítette a bejáratós útját a pécsi talira oda-vissza.
És azt hiszem, elmondhatom, hogy ez életem eddigi legszebb motorja.
Réka iszonyat sokat segített, és lány lévén sajna az egyszerűbb, de annál undorítóbb munkákat kapta (olajsár pucolása az alkatrészekről, motortér zsírtalanítása, stb. fúúj ), de nagyon kitartó volt, le a kalappal előtte. Aki még nagyon sokat segített az Faterom, Gyula, Holló, Laci, Laceee, Baz, Robi és Karcsibá volt, aki végső elkeseredésemben, mielőtt felkötöttem volna magam, megajándékozott egy új vezérműfedéllel.

Na, ha valaki ki van ábrándulva a Polskikból, akkor asszem én vagyok.
Hétvégén látástól vakulásig azokat csináltuk, éjjel kb. 3-kor jutottam el az ágyig.

Az én autómról nem készültek képek, mert elfelejtettem elvinni a fotógépet.
De a lényeg annyi, hogy az alja 99,5%-ig készen van, szép munkát végzett a lakatos. Felkerült a lengőkar felfogatás erősítése is, az is szép lett, és +1,5 mm -t jelent.
Az alját sokhelyen újra kellett alapozgnom, mert végig lett erősítve szinte az összes hegesztés, illetve fent van az egyedileg gyártott emelőbak, doblemezdarab, illetve az üléssínek alsó merevítése is.
Az utasteret is újraalapoztam, már az első szélvédő környéke is ki van köszörülve, festve van.
Eddig haladtam. Ha a lakatos is úgy gondolja, akkor 1-2 héten belül bódé lesz a lemezkupacokból.

A másik projekt, amire rá kellett hasalni, az Réka motorja volt. Kezdek abba is belefáradni, pláne akkor törtem le nagyon, mikor elcsesztem a burkolatok festését. Szerencsére a hiba orvosolható volt. A megoldáson való töprengés során egyhangúan megállapítottuk, hogy a matt motorborítás (ugye a bázis festék nem csillog) jobban tetszik, mint a fényes lakkozott. Ezért kis segítséggel (köszi Vili) sikerült matt lakkhoz jutni, és azzal lett befejezve a festés.
Az eredmény nem a legtökéletesebb, de tekintettel arra, hogy életemben először fényeztem normális anyagokkal, ahhoz képest elmegy.
1-2 hiányzó alkatrészt kell pótoljak ma még, de elvileg minden van a Novákon, és lehet folytatni ma a motorösszerakást.

Sajna megint nem az én autóm haladt, azonkívül, hogy sikerült vásárolni elég kedvező áron 4pontos öveket. A segítségért ezer köszönet mégegyszer Káliné Gabinak.

Réka motorja a fő projekt most, hétköznap úgysem tudom csinálni a sajátomat.
Most viszont elkezdett szorítani az idő, mert jó lenne ha a pécsi talira összeállna.
Ha minden igaz, 1 alkatrész kivételével minden megvan hozzá, már csak 1-2 dolgot kell lepucolnia Rékának, és kész. Szegény napokat görnyedt az alkatrészei és a 95-ös benzin fölött.
Most hoztam el a homokszórós nénitől a kezelt alkatrészeket, hétvégén lefújom őket.
Illetve tegnap elkezdtük Lacival összerakni a motorblokkot.
Erről lenne pár fotó itten.

Régi vágyam teljesült: sikerült szerezni ATS Classic felniket.
A peremüket esztergályosnak végig kell húzni, meg le kell fényezni, de egyébként gyönyörűek. Sorsukat még nem tudom, mert van ugyebár 13-as felnim. Majd meglátjuk, első körben föl kell próbálni az autóra.
Ezenkívül még lefotóztam Réka hengerfejét is (képminőségért bocsi). Gyönyörűen megcsinálták a szakik a gátrepedéseket rajta.
 Most a motorblokk maradt ott a gépműhelybe, mert annyira szétnyírta a fémforgács a vezérműtengely nagyobb csapágyát, hogy az új sporttengely már be sem ment a helyére. Valószínűleg perselyezés lesz belőle.

Képek most nem készültek, már nem volt lelki erőm hozzá.
A változás annyi, hogy le vannak alapozva a hátsó dobok, és rászántam magam a laprugó kiszedésére újra, így a dobokat kivéve az egész eleje festve van alulról.
Rékának köszi a segítséget.
Ezen kívül még próbálgattam a nemrég szerzett Abarth olajhűtőt, hogy hova lehetne elrejteni. Ezzel kapcsolatban felvetődött a kérdés, hogy vajon mennyire lehet feljebb, mint a motor, hogy ne csökkenjen lényegesen az olajnyomás?
Ezen kívül elkezdtem kialakítani a vízcsövek helyét, és bevariáltam a fűtőradiátort is Baz módra.

Gondoltam egy bejegyzést megér:
Tegnap kiszedtük Rékának a motorját egy kis generál céljából. Ha már kint volt, szét is borítottuk.
Közben meglett, hogy miért is ment olyan jól (80fölött elkezdett kegyetlenül húzni 3-asban): a vezérműtengely egy sporttengellyel felérő paraméterekkel bírt, nem tudom milyen lehetett benne, de iszonyat nagyot nyitott a bütyköket elnézve.
Rakok még föl egy 500-asról fotókat, a srácok alkatrészért jöttek pár héttel ezelőtt.
Illetve egy kiírás Rékáék lépcsőházából (10-es panel).

Szokásos piros képekel jelentkezek.
Iszonyat könnyű felrakni a pirosat az aljára, csak ne lenne előtte a napokig tartó pucolás.

Végre-végre, túl vagyok azon a részén az autónak, amitől nagyon féltem, hogy nem sikerül szép rozsdamentesre megcsinálni. Nagyon utáltam, de mosmár ez megváltozott. A hátsó ülés alatti részről van szó, ahol az emelőbakok és a futómű van.
Mostmár az alját könnyű lesz lepucolni a necces rész megvan.

Nem igazán történt azautóval előrelépés, mert már nagyon kellett egy kis kikapcsolódás, amibe pár napos nyaralás is belefért Rékával.
Viszont a héten újult erővel nekilátok a vasnak.
Tegnap Zsoltival közösen kibéreltük a két kisautó leendő wellness központját, ahova az enyém a fényezés után kerülni fog, és ott várja majd az összerakást. Különösen előnyös a hely abból a szempontból, hogy tőlem fél utcányira van.

Szomabat-vasárnap törött kézzel is sikerült tenni-venni az autón, és hétfőre már gipsz is került a kezemre. Szerencsére itt volt Szőr, aki benne volt a hülyeségben, és képes volt akár hajnali 4-ig is melózni.
A motortér erősítő hegesztéseit pucolásztuk le, apróságokkal húztuk az időt, illetve a bal hátsó lengőkart ismét leszedve egy igen szenvedős technológiával pucoltuk az alváz ottani részét.
A lakatos a héten jól haladt vele, már van szélvédő keretem, a csomagtértető is kezd formásodni, illetve az alját kivéve a sok apróság ki van rajta hegesztve.
Rékának, Szőrnek köszi!

Összeszámolva 4 és fél napom ment csak el a motortérrel. A hiba ott volt, hogy kikentem valami Trinát minőségű festékkel a motor berakásakor, amire ugye most nem akartam ráfényeztetni, mert csak.
Úgyhogy választhattam, hogy vagy leszedem, vagy leszedem. Utóbbi mellett döntöttem, csak ugye jött le szépen a gyári festék is, meg a tömítő, meg a satöbbi.
A baj ott volt, hogy tökéleteset akartam, és a barátok már fogták a fejüket, amikor gravírozótűvel pucoltam ki a rothadást a lemezillesztésekből.
De kész van végre, és büszke vagyok rá, mert megtettem a tőlem telhető legjobbat.
Örömöm kicsit alábbhagyott utána, mert kicsit alámásztam, hogy kivágjam az emelőbakokat, és láttam, hogy sajnos ott lent még rengeteg pucolnivaló van, 1-2 helyen még a homokolást sem úszom meg...
A hétvégi segítségért köszi Rékának, Baznak!

Szöveg nélküli bejegyzés következik, Gyula már említette a lényeges dolgokat.
Köszönök a múlt hétről a barátaimnak mindent!

Tetves messze lesz eme remek eset: kecses kezemmel tekerhetem e kedves kereket.

A beszerzésért köszönet a Marczin családnak, az átalakító gyűrűért pedig Gergőnek az autóközértből!

Gondolkodtam, valószínűleg nem tehénbőr van rajta, mert akkor Mumú kormány lenne. (Asszem még én is keveset aludtam...)

Csak annyira volt időnk hétvégén, hogy Bazékkal kiugorjunk 1-2 órát pancsolni a bányatóhoz. A maradék a kisautóval ment el.
Így most ki van pucolva, alapozva a csomagtér, ki vannak vágva a hűtőnek a nyílásai, illetve 1-2 apróság ki van alakítva, amiket most hosszú lenne leírni.
A felnit is felpróbáltam, sajna kép csak arról van, mert lemerült az akksija a fotógépnek.
Rékának nagyon köszi a segítséget, Bazéknak, Gyuláéknak, Hollónak, Rezsőnek köszi a látogatást! (ők meg segíthettek volna... )

Ui.: Holló: Egész jó a festéked...
Ui2.: A Lalával meg este legyorsultam egy GLS 120-ast, szegény zsiga 3-asban nyikkant.

Délelőtt ráértem.

A mai bejegyzésem címe (az eddigi visszajelzések alapján):
TE HÜLYE VAGY!!!!

Jelen pillanatban kezdem úgy érezni, hogy tényleg közelít a valósághoz.
Elintéztem, hogy mostanában egy darab ruhára, kajára, mozijegyre, stb.-re se legyen szükségem, de legalább megvettem régi vágyaimat a héten, úgyhogy nem győzök gyönyörködni bennük.

Hétvégén segítettem a Kisautómnak csiszolnia magát.
A hegesztési varratok köszörülését tűztem ki célul magamnak, és kezdtem megérteni a lakatos bácsit, hogy miért nem szerette ezt a részét a munkának. Este úgy feküdtem le, hogy a fejemben zúgott még mindig a sikító hangja.
Illetve elkezdtem alapozni a készen lévő részeket.

Szombaton a Kisautóval bíbelődtem, látványos eredmény nem sok volt azon kívül, hogy egy fél napnyi munkával lepucoltam az egyik felnit, és rápróbálgattam az autóra. Nagyon neccesen, de úgy néz ki, jó lesz. Hiába a 6" az 6".

Már 2 hete nem láttam a Kisautót, valszeg nem sokat haladt vele a lakatos.
Nekem viszont régi vágyam teljesült, szereztem versenyfelnit.
Lehet fikázni nyugodtan, de a "kurva ocsmány" jelzőt már kilőtték...

Asszem most van egy percem, így megosztom Veletek ama örömteli hírt, hogy a kisautómnak visszanőtt az orra, és a szemei, amikkel remélhetőleg a kanyarok belső ívét fogja szemlélni elég gyakran, miközben a frissen beállított ajtók felfogják a merőlegesen  érkező nem várt menetszelek hadát.
Viszont nem tudom még, hogy az emelőbak körül a rozsdát hogyan fogom kipucolni. Ha valakinek van tippje, ossza meg, mert lassan nem tudok aludni.
Így is teljesen beteg vagyok, mert már kúúrnám keresztbe, de nem lehet..°²°%"!/%+!6`°%(/%^¢^@##>

Már 2 hete nem láttam a Kisautót, kezdenek előjönni az elvonási tünetek (a remegés mellett már lerágtam 2 porcot az egyik ujjamról).
Állítólag már föl van pöttyözve az orra. Az elemek nem stimmeltek, sokat kellett variálni, alakítani. A homlokfallal, sárvédőkkel nem volt gond, inkább az alattuk lévő dolgokkal. Hétvégén végre megláthatom, már alig várom.

Közben valamelyik nap voltam gépkönyvezésen érdeklődni, úgy néz ki kérvényt kell beadjak az MNASZ-hez, hogy engedélyezzék a gépkönyvezést, mivel nem felel meg teljesen annak a szabálynak, hogy a forgalmiban lévő márkájú motornak kell az autóban lenni. Tehát vagy gépkönyveztethetek, vagy sem. :(

Vasárnap meg voltunk kint a Rakparti szlalompartyn. Nagyon sajnáltam a Póckit, mert biztos ki szeretett volna menni szaladni 1-2 kört. Meg magamat is, mert néhány veretésnél szabályosan kirázott a hideg.
Íme 1-2 fotó:

Iszonyat fáradt vagyok.
Csütörtökön mentünk volna Lengyelországba, de ez sajnos nem jött össze, így aludhattam nyugodtan egészen addig, míg Marczin Robi kolléga nem telefonált. Kérdésére, hogy "Megyünk Lengyelbe most?" kis gondolkodás után igent mondtam, így elindult Miskolcról értem, persze polskival. Utána már csak a szokásos városok neveit olvasgattuk, Sahy, Dolny Kubin, Bielsko Biala. Este 9-re végeztünk a bevásárló körúttal, aminek során végre megvehettük a hőn áhított gömbcsuklós hórdinkat.
Utána hajnali 3 újra Pest, összeszedtük a lányt, meg a 13-as felnijeimet, és irány Miskóc.
Cirka 3 óra alvás után újra úton voltunk Robival, leadtuk görgőztetni a kerekeimet, voltunk zöldkártyásnál, meg még 1-2 helyen, közük Gáléknál is, akik korrektül elmagyarázták a Polskim és a leendő bukócsövem kapcsolatát, és egybekelését.
Szombaton átmentünk Egerbe a talira, ahol részemről nagyon jól éreztem magamat, ez a nap is hamar elment. Vasárnap szintén vásárlással és egy Szilvásváradi kirándulással telt el, majd este fél 11-kor indultunk vissza a Budapestre.
Robiéknak köszi a vendéglátást, és le a kalappal Andi autója előtt!!!!!

Hozott a húsvéti nyuszi új tűzfalat a Polskikocsinak, illetve bent vannak a belső dobok is, tehát már fel tudtam rakni az első futóművet is. Húsvét hétfőn még hajnali 2-kor is élvezhettem a doblemezek társaságát, akkor fejeztem be a melót. Attila megerősítette az első lengőkar tartó lemezeket, és a tűzfalat is, kb 1 centis varratokkal végig vannak pontozva az illesztések, nagyon tetszett.
Ahogy most áll a kocsi, lassan lesz neki orra is.

A hétvégét baleset nélkül megúsztam.
Most láttam a nyomát, hogy valaki megnyomta a Lada hátulját. Én még véletlenül sem lehettem, mert nagyon erősen kellett volna keresztbe csúsznom hozzá. Úgyhogy száradjon le a mocskos keze, a szájszagától, és ömöljön bele az agyveleje a markába annak, aki egy ártatlan Ladát bánt az utcán!

Hétvégén kibontottunk Bazzal és Csótival (köszike) egy Abarthnak mondott Autobianchi blokkot, amiről kiderült, hogy mégsem az, így a másik motor projekt még várat magára.

Kisautóról leszedtem a jobb hátsó lengőkart, és lepucoltam az alatta lévő részt, siralmas, lesz mit javítania a lakatosnak.
Ezen kívül még felbakoltam az elejét, kibontottam a futóművet, hogy nyugodtan szegelhesse a bácsi a front részt.

Illetve tegnap megérkeztek a várva várt gumijaim is postán.

Rég nem írtam, mert már a kedvem is elment néha az örökös taknyolástól, de most hétvégén végre újult erővel ugrottam neki a feladatnak. Ez talán köszönhető annak is, hogy Aranykoma vitt egy kört keresztbe a Ladájával, és rájöttem, hogy kell nekem egy ilyen Póckiban. Hasonló következtetésre jutottam, amikor Faterom autóját sikerült két kerékre rakni a szlalompályán, és nem sokon múlt, hogy bukfenc lesz belőle.
Ennek örömére a mostani hétvégén elkészültek az első-belső dobok, már csak behegesztésre várnak, pucoltam egy keveset, meg voltunk a balesetin is.

Betegség miatt mostan vagyok újra a világhálózat közelében, így fel is teszem az újításokat.
Lakatos bácsinál voltam látogatóban, már van jobb hátulja az autónak, most készül a bal fenék.
Illetve Sanyival voltunk kint Lengyelben körbenézni, hogy árulnak-e valami jófajta tetűírtó szert gombás bőrre, de nem találtunk, inkább így vásároltunk pár Polskialkatrészt. Ez utóbbiról képek majd később, viszont az útról vannak fotók.

Pár helyen sikerült szétvágnom a kezemet a hétvégén, újra véremet adtam a Kisautóért.
Túl sok előrelépés nem történt, de amennyit szívtam vele, megér egy bejegyzést.
Lepucoltam a hátsó sárvédő mögötti részeket, illetve kitakarítottam a hátsó lengőkar első felfogatása fölötti üreget (ez utóbbi 1 egész napomba került ). A dolgok kaptak egy-két alapozó réteget, amire már csak üregvédő kell majd.

Megérkeztek postán az új játékaim.

Tegnap elvittem a lakatoshoz az egyik lekezelt oldalfalamat, az ajtókat, illetve 1-2 apró szir-szart.
A helyzet az, hogy többet nem szükséges felraknom Faterom polskijára a tetőcsomagtartót, az otthon maradt cuccok már beférnek a ladába is.
Íme néhány friss kép:

A hétvégét megint flexszel a kezemben töltöttem, most intézem a kórházban, hogy nem-e lehetne-e ráoperáltatni mostmán a kezemre.
Íme az eredmény:

Tegnap meglátogattuk a Kisautót, és játszottunk is vele.
Félig elkészült a tetőcsere, kibaszott szép lett, le a kalappal a lakatos előtt, nem lehet majd észrevenni, hogy fedél nélkül volt szegénykém. A tetőablak már a múlté.
Illetve lepucoltuk a padlólemezt is alulról-felülről, mivel a lakatos bácsi aztat mondta, hogy elég csinos lenne ahhoz, hogy ne kelljen kiiktatni. A pucolásért köszi Gyulának.

Srácok!
Benne vagyunk az újságban!
Köszi Petya777!

Én is haladok a kacnielemekkel.

Nah, hát végre elkezdődött.
Tegnap elkerült a lakatoshoz az autóm, ezt megelőzően egy hétig készítettem a műveletre a kisautót, illetve január 2-án, a szétszedés előtt még szépen rajzoltam vele az utolsó köröket.
A segítségért köszi Rékának, Csajosnak, Gyulának, Lacinak, Sanyinak, és a rokonoknak, akik elviselték, hogy trágyadombot csináltam az udvarból és a garázsból.
Az elmúlt hét röviden:
Szétszedés után a belső dobokat pucoltam fémtisztára, illetve ahol rohadt kívül a kasztni, ott próbáltam minél több rozsdától megszabadítani. A többiek segítségével lepucoltuk a belsejéről az undorító kátrányréteget, illetve a hátsó ülés környékét szinte fémtisztára csiholtuk. Az alvázról is el lett távolítva az alvázvédő és egyéb kedves anyag, hogy látszódjon mit kell javítani, cserélni, illetve így legalább megvan az alvázvédelem előtti pucolás egyik fele, de drótkorongot még adni kell neki bőven.
A kiürült, lepucolt kasztnit könnyedén feldobtuk egy utánfutóra, és vígan robogott a Kisautó a lakatos felé, aki majd a tetőablak befoltozásával fog kezdeni.
A fuvarért köszike Sanyi családjának!

2006. 12. 30-án a Kisautóm megnyerte az utolsó szlalomját is.
Összesítettben a középmezőny végén voltam, viszont a kategóriában az első, mivel más induló nem volt 1600cm³ alatti épített kocsival.

A hétvégén Zsolti segítségével kicseréltük a laprugót a Polszkin.
Tanulságos dolog, hogy egy kovácsolt laprugó milyen könnyedén el tud törni. :(
A rugó végén lévő felfogató szem lapja volt a szemnél eltörve, így már csak a ráhajtott lap tartotta. Mikor megemeltük, szépen alábicsaklott a kerék.
Úgyhogy mostan jó magasan van a kiskocsi eleje, de januárig már kibírja.
30-án lesz még egy szlalom, és utána állok neki szétszedni, és január első hétvégéjén megy is a kasztnishoz végre.

Tegnap este a Trófeás nagy zabálás után a kezembe került a fényképezőm, így rögtön 50 képkockát el is kattintottam.

A héten gyűjtögető életmódot folytattam: vásároltam 2db 175/50-et az autómra, úgyhogy szombaton végre alukkal mehetek ismét a talira. Illetve tegnap némi pénzösszeg fejében átvettem a 11500km-t futott bordó polski ajtajait, aminek már az első futóműve is az enyém. Sehol egy rozsdafolt, de még egy koszfolt sincs rajta se kívül se belül, nagyon csini. Ezzel régi vágyam teljesült, mert már nagyon régóta keresek ép ajtókat a lakatoláshoz. Képek holnap, de azért egyet Szőr kedvéért felrakok. Jah, meg még kettőt: Nem bírtam ki, hogy ne pörgessem meg egy kicsit Réka keresztfiának ajándékba várásolt TG driftautót. A sérülések elkerülése végett biztonsági gyűrődőzónákkal szereltem fel miután kétszer nekicsaptam az asztalnak. (Remélem ők nem olvassák... )

Elsején gondoltam úgyis hideg van, meg iszonyat sötét, úgyhogy akkor nekiállok Polskit szerelni. Beleraktam az újonnan vásárolt termosztátot meg légszűrőházat, illetve feltöltöttem fagyállóval. Valszeg rosszul légteleníthettem le a rendszert, mert csütörtökön 3x forrtfel, és folyt el a vizem. De azóta jó, viszont most megint csapvíz van benne, mert nem győztem a fagyállót pótolni. A hétvégén viszont be lett ponyvázva, és le lett állítva a nedves idő miatt. Szeretne már lakatos bácsihoz menni...

Nyah. Hétvégén elkészítettük, és bekerült a hegesztett difis váltó az autómba (köszönet Édesapámnak és Zsoltinak). Kemény kör volt, harmadikra sikerült összehozni, és akkor is előjöttek a gondok, hogy pl. hogyan kössem be a második hardit. De hozta a hozzá fűzött reményeket, mert jócskán lehet vele keresztbe autózni, viszont utcai járkálásra, parkolásra életveszély. Egy nagy előnye volt még: hiába szakadtak el a hardit-váltót összekötő csavarok, és lógott az egyik féltengely a föld felé, akkor is ment az autó. A képen látható állapotban még beleraktam 50 km-t. Úgyhogy holnap a győri tali előtt váltócsere, kerékcsere, stb. Tegnap este még a leállás előtt azért megnéztük, hogy sima aszfalton mennyit pörög el 1 db kerék. 3-4 mp folyamatos gumivisítás.

Mozgalmas egy hétvége volt még a Kisautónak is. Pénteken egy kicsit rendbe lett rakva a benzin ellátó rendszer, az elektromos ac-ben tömítést cseréltem, illetve benzincsövet, és a karbiban is kicseréltem a lötyögő keverőtorkot. Ennek köszönhetően végre nem rángatott be kanyarban, ami a szlalomozásnak egy alapfeltétele. Illetve bekerült az anyósülésre is a biztiöv. Hambizás után kb. 2 óra felé értem haza, és az a látvány fogadott, hogy a parkoló kapujának félig nekiment egy Merci busz, és egy legénynek bent van a keze a busz és a kapu között. Az ember üvölt, hogy a keze, a sofőr (az is helyi legénynek tűnt) üvölt, hogy nem tudja hogy kell rükibe rakni, a parkolóőr üvölt, hogy szétcsapják a kaput. Kis idő múlva kijött a keze a fiúkának, megjött a police, és nagyjából tisztázódott a dolog, hogy a buszt éppen lopták, végigszántották vele a környező utcában az autókat, mert vezetni nem tudták, és be akartak állni a parkolóba, hogy majd jól kipakolják. Legalábbis a rendőrök ezt mondták. Az egészet végig lehetett kacagni. Úgyhogy cirka 3 órám maradt aludni, és utána szlalom volt. Én úgy érzem annyira nem teljesítettem rosszul, bőven lenne mit tanulni, de gyakorolni kell. Szombat éjszaka még csapattunk egyet Sanyival, Bazzal és a cimboráival a Cora parkolóban, ahol sikerült úgy elkapnom egy padkát, hogy a hátsó felnimbem elég erős 8-as lett, a gumim meg kirepedt. Miután Sanyi pótkereke nem vált be (Sanyi: megcsináltattam, drágább volt, mint az enyém ), és a BMW 155/80-as gumija is nagynak bizonyult, szerencsénkre jött egy kispolskis úr a szomszédos Gól büféből , és megszánt minket a pótkerekével. Ezúton is köszi neki, bár valszeg nem olvassa... Vasárnap meg Balázsék segítkeztek a gumicsinálásban (köszi!), amíg szét lesz szedve az autóm, kénytelen leszek elvinni az összes kerekemet görgőztetni.

Megérkeztek tegnap Nyíregyről a Sparco öveim (Tamásnak köszönet érte). A postáról hazafelé jövet gondoltam kihagyom az angoltanfolyamot, és inkább egy benzinkútnál gyorsan be is dobtam a vezetőoldalit. Nagyon megtetszett ez a fekete, meg elvileg ritka is, úgyhogy egyelőre nem is kell piros. Ja, mostmár csak ülés kell hozzá.

Hétvégén sikerült még a rozsdásabb kasztnielemeket lekezelni rozsdamaróval. Nem is gondoltam, hogy ilyen kemény anyag lesz. Köszi Gyula!

Na, akkor 2 hét történését kéne idezsúfoljam úgy, hogy ne legyen unalmas. Időrendben: -Megbolondultam, és vettem még egy garnitúra alufelnit a zautóra, ami első körben gumival már nem is tetszett, de az autón kifejezetten csinin mutatott. Görgőzés, polírozás vár reá. -Ha már van kis felnim, kis gumival (KÖSZI GERGŐ), akkor irány a Ring, gyorsulni, persze csak hardicsere után. Sajna 12,7-nél jobbat nem sikerült futni. Mégse biztos, hogy a kis kerék a jó??? Döntőbe nem volt nehéz bejutni, viszont a tuningolt warnyú egy kemény csatával kiejtett. Lesz ez még máshogy. -Volt egy bizonyos hangnyomás verseny is, ahova a kazettás rádiómmal nem tudtam volna megjelenni (köszi RICSI a cd-sért). Onnan sikerült egy kupát is elhozni a dB Cup versenyből. A legviccesebb az volt, mikor a kipu hangnyomás mérésnél visított a bácsi, hogy leégeti a láng a kezét. -Miután elég lett a mélyhangokból, rádiót amúgy sem tudtam már hallgatni, mert végleg meghalt a generátorom (fesszab, szénkefe, csapágy), úgyhogy egyszerűbb volt venni egy bontottat (köszi SANYI, ISTVÁN). -Most szombaton ahogy Baz is írta, AKH kupa volt, autóztunk egy jót az Alfa parkolójában. Baz nagyon szépeket ment, gázra simán keresztbe tette, meg füstölt is a kerék, érdemes volt felrakni a virsliket. Nem voltak sokan, a kategóriánkban, mert Tökölön is verseny volt, úgyhogy az 5 résztvevőből az utolsó 2 helyen végeztünk. Oklevelet mégis kaptam egy ajándékcsomag kíséretében, mivel most volt az éves bajnokság értékelője is, és ott a 3. helyet osztották nekem. -A tegnapi nap is a kisautóval ment el, rendbe raktam a mosókonyhát (szomszéd helyiség), elég jól sikerült, lett asztalom, meg egy sarkom, ahol rögtön neki is álltam a leendő kacnielemeket csiholni.

Szombaton sikerült 1 pár 175/50 R14-et szerezni egész baráti áron. Úgyhogy a délutáni Netclubbos talin már újra 4 kerékkel jelentünk meg.

A hétvégén kegyetlen jó, 3 napos Keleti Polskitali volt, Miskolc-Tokaj-Nyíregyháza érintésével. A kisautóba belement több, mint 800 km több kevesebb hibával. Éxíjat kétszer kellett cserélni, mire rájöttünk, hogy a generátor ékszíjtárcsája nincsen síkban a többivel, váltóösszekötő csere, illetve vízcső durranás volt a műsorban. Jah, meg egy gumim kopott kissé el, valószínűleg gyári hibás lehetett, mert ilyen hamar nem kopnak ezek.

Tegnap elmentem az okmányirodába, és gyűjtöttem 2 szép dolgot. Már csak lökhárító kell, aztán meg lehet nézni, hogy mi lett az elképzelésemből. +csináltam egy képet a múltkor említett futóműről, csak még retkes szegény

Elég rég írtam idefelé. Azóta túl vagyok egy hangnyomás versenyen, önindító cserén, meg egy gyorsulási versenyen. A gyorsulás múlt hét pénteken volt, előtte való nap Csótival kicsit rendberaktuk a motort, rá is fért, mert be volt égve az egyik gyertyakábel, meg a gyújtáselosztó is elkopott teljesen (fél évet bírt). Az autó jobban harapott utána, de a magas fordulaton néha előforduló rángatás okára nem jöttem még rá. A gyorson kicsit lelkesebben indultam mint a múltkor, kipakoltuk az összes fölösleges súlyt. (Itt köszönném meg a segítőknek: Réka, Bazék, Csóti, Rongyláb) A súlycsökkenés az időmön meg is látszott, 12,8 mp helyett 12,26-ot sikerült futni a pályán, ami számomra lényeges javulás. Viszont helyezés szempontjából nagyon lecsúsztam még ezzel az idővel is, mert a mezőny többi tagja is rágyúrt egy kicsit az időre. Mindegy, lesz még ebből dobogó egyszer, ha addig élek is. Kell kiskerék, síkolás, üvegszál, stb-stb... A másik jó dolog, ami mostanság történt, hogy sikerült 12000 km-es első futóművet szerezzek. Gyönyörű, és már alig várom, hogy végre teljesen rendbe legyen rakva, és lefóliázva várhassa a kasztnizás végét, hogy bekerülhessen végre. Ja! Illetve Trabitalin voltunk Alsóörsön.

A hétvégén Nosztalgia- és hobbyautós találkozó volt Balatonakaliban. Ez már asszem a 4. alkalom, amin ott vagyok. A hangulat a szokásoshoz képest is jó volt, mindenkinek köszönöm ezt a felejthetetlen hétvégét. Képeket lehet még találni a www.kep.tar.hu/dj1 helyen, illetve a www.skodaklub.hu oldalon a főmenü/galériák címszónál.
Illetve teljesült egy régi vágyam. Mikor Somával, meg Gyuláékkal mentünk Rönófelnit venni, valahol Zirc környékén megálltunk egy szélerőmű parkolójában. Az autómat éppen akkor építettem át, és megfogadtam, hogy a hegytetőn lévő murvás parkolót egyszer még ki fogom használni.

Tök jó, ma beértem a melóhelyemre, eldurrant az egyik vízcső. Sztem 3000 Ft/méter áron kicsit drága ahhoz, hogy ne bírja a strapát. Mindegy, ezt élveztem. Tegnap meg megállapítottam, hogy ismét meghalt az egyik hátsó kerékcsapágyam, most éppen olyan hangja van, mintha a villamos csúszna a sínen. Igazából nem értem, miért, mert én kímélni szoktam az autót, és télen a hóban is csak egyetlenegyszer csúszott meg. Legutóbb a csapágyat 8 hónapja cseréltem, de büszke vagyok rá, mint az állat, hogy megint szétbasztam.

Tegnap szabin voltam, mert céltudatosan bontóba mentem.
Volt bent egy ugyanolyan színű és évjáratú Polski, mint az enyém, és a szombati csemegézés során megállapítottuk róla, hogy az órájában lévő 38000 km teljesen hihető.

Ezért tegnap nekiálltunk Csóti segítségével darabokra szedni, és vinni ami menthető.
A váltója gyönyörű, bár olaj nem sok volt benne, remélem nem sínylette meg. A lengőkarok használhatatlanok, viszont még a gyári hardyk vannak benne gyári csavarelütéssel és festékjelöléssel. Erre már vágyik a Kisautóm, mert csak úgy habzsolja az utángyártott hárdykat.
Úgyhogy veszek új lengőkart, és az egészet megcsinálgatom, hogy a kasztnizás után már csak föl kelljen rakni.
Ezenkívül még első kerékagyat, meg apróságokat hoztunk el, amiknek a fényezés után fogom hasznát venni.
Köszi Zsolti a segítséget!

Tegnap este szülinapom alkalmából megleptek az én kedves barátaim (Csajos, Emese, Timi, Baz, Gyula, Laci, Soma, Csóti). Rég volt ilyen bolgod szülinapom, köszönöm Nektek!

Szombaton még a strandolás előtt elmentünk bontózni, tegnap pedig Csajossal készítettünk ablaktörlő motort, csak sajnos nem volt pénzünk nonfiguratív szárnyasfasz matricára, így maradt a polírozás, csiszolás.

A Kisautó tegnap mókázott, 1 hardy, utána 1 vízcső volt az eredmény, de nem is vártam mást 120-as utazó mellett a Hungárián, kegyetlenül imádom.

Pénteken Karcsibácsitól Laci és Gyuszika segítségével hoztunk pár újabb mókás kacnielemet, illetve végre elszállítottam Gyulától a padlólemezemet (jajj, tényleg, még ki kell fizessem).

Illetve valamelyik este rendezgettem egy kicsit a fényezéshez az apróságokat.

Hétégén, mint ahogy már többen említették, farmotoros találkozó volt Tatán.
A Kisautó a hardicserét leszámítva örömmel robogott lefelé, meg vissza.
Hazafelé az érdi lejtőn (nem a legmeredekebb szakasz) gondoltam megnézem, mennyit megy, de még engem is meglepett az eredmény:
a kmóra mutatója szokás szerint kijött a skáláról, elhagyta a vészvillogó visszajelző lámpáját (kisműszerfal), és megállt a töltésjelző lámpájánál.
Kegyetlenül ment az autó, ez saccra kb. 160km/h.

Szombaton átvehettem Szöcsytől a felújított Dellorto karbimat, ami gyönyörű lett, illetve a hozzá készült szívócsonkomat, amivel még lesz egy kevés meló. NAGYON KÖSZÖNÖM SZÖCSY!!!!

Hétfőn volt egy kisjavítás még, motorstabilizátor rúd csere, gáz visszahúzó rugó, stb.

Tegnap ismét mókás dolgokat vásároltam.

Köszi Dóri!

Csütörtökön mókás hardicserés szerelést tartottunk a Váci úton.
Köszi mindenkinek, aki úgy tett, mintha segítene.

Keddtől péntekig sikerült megint 2 telitank benzint elhasználni, vizes időben sajna literekkel többet fogyaszt az autóm.
Hétvégén ezért nem is használtam egy kilóméterre sem.
Cserébe viszont maradt pénzem, amit jól el is szórtam.

Csajossal, Gyulával, Lacival meg Csótival voltunk bontóban. A leendő fényezésre felkészülve rengeteg apróbb dolgot összeszedtem egy polskiból, ami ugyanabból a szériából volt, mint az enyém.

Utána Bazzal összekoccanva felmentünk Karcsibához, aki nagy örömünkre megint hozatott jó sok csudadolgot. Így most vannak hátsó-belső dobjaim, "erős" hardijaim, menesztőm, stb-stb.

Majd Baz bácsinál szelektáltuk ki a pincét, amelyből újabb kacatokat vihettem haza az otthoni kidobottak helyett. Köszi Baz!
(Ja, és nem aludtam, csak kamuztam.... )

És ha minden igaz, ma lesznek elegant ajtóim is.

Múlt hét végén egy kicsit bevásároltam a kiskocsihoz.

Lassan van egy teljes kacnim darabokban.

De beszéljenek a képek:

Most jutottam el odáig, hogy a múlt heti CH-s találkozó eredményéről beszámoljak:

 

A hétvégi szlalom eredménye egy elszakadt gázbovden, illetve egy letört ablaktörlő kapcsoló volt. Végülis nem mentem haza üres kézzel.
Illetve a "jó" olasz hardyt is ki kellett cserélni, mert már eléggé nyeklett (ránézésre 1 szebb indulást bírt volna).

Tegnap pedig visszahegesztettem Proexéknél a kipuvégemet, ami megsínylette az ültetett autó és a fekvőrendőrök harcát.

Illetve Faterommal megcsináltuk a vízrendszer 2.1 es változatát. Ahol bemegy a kacniba a rézcső, és csatlakozik előtte rá a gumi, ott rendszeresen ki akart repedni a gumicső, mivel ferdén találkoztak. Így oda most raktunk rézcsőből egy S kanyart, amivel várhatóan nyárig, az újracsövezésig ki fog tartani.

Örülök, mert most úgy érzem, újra van olyan állapotban az autóm, hogy el merjek vele indulni a pécsi talira, csak ki kell pucolni, meg le kell nyeljem a 10 lityós fogyasztást.

A másik fejlemény még, hogy megjöttek Svájcból az Abarth kulcstartók, gyönyörűek.

Nah, akkor elmesélem a zöldkártyám történetét:

Egyszer volt, hol nem volt egy zöldkarcsibácsi, akit telefonon fölhívtam, és elújságoltam neki, hogy nincs forgalmim, csak KF adatlapom, viszont kellene zöldkártya. Azt mondta lehetetlen. Jó, akkor gondoltam elmegyek az okmányirodára megcsináltatom végre a forgalmit, törzskönyvet (12 rongy), aztán megyek zöldkártyára.

De nem ment ilyen könnyen, mert postán kellett a pénzt befizetni, meg haza kellett menjek a régi törzskönyvért, illetve a rendszámért. Miután visszamentem a kedves néni közölte, hogy nekik kellene igazolás, hogy nem kell regadót fizessek, menjek el a vámhivatalba. Hiába mondtam, hogy a mellette ülő lány mondta a múltkor, hogy nem kell, azt mondta, így nem tudja megcsinálni. Oké, vámhivatalban jót kacagtak a magyar ügyintézésen, mondták, hogy adjak be kérelmet, és írnak valami papírt. Jó, mondom minél előbb kéne, mondták, 30 nap az átfutása.

Oké, akkor forgalmim mostanság nem lesz, elmentem egy másik zöldkarishoz, akit sikerült rábeszélni, hogy szeretne nekem kártyát csinálni.

Az alapjáratot átvarázsoltuk elfogadhatóra, de azt mondja fordulaton ömlik bele a benzin, mondom tudom, enyém.

Végülis nem csinálta meg.

Így végső elkeseredésemben 2 nagyon kedves Ismerősöm is felajánlotta, hogy segít, végülis tegnap sikerült is megoldani. A cégtől kb. 5 percre volt, elvittem a papírt, munkaidő után mentem érte, és kész is volt.

Ennyi. Tanulság: Tessék átépíteni, csináljunk mindent egyedivé, mert akkor megbénul a magyar ügyintézés!

A vége az lesz, hogy szarni is csak úgy mehetünk el, ha a wchez vezető mérnök által tervezett útvonalon rajta van az 5000 Ft-os okmánybélyeg, és tanusítjuk a gyártó által kiadott pecsétes műbizonylattal a csésze minőségét, és még akkor sem biztos, hogy a kiadott végtermék megfelel az Unio által meghatározott emissziós normáknak.

 

Tegnap este még megviccelt a kisautó. A vízcső leolvasztotta a venti kábeléről a zsugorcsövet, letestelt, és kiverte a biztit. A vizem meg csak melegedett szép lassan.

Illetve lefényképeltem a hétvégi kuplung maradékát.

Újabb mozgalmas hétvége telt el. 
Pénteken még este fél 11 kor a kisautót políroztam, aztán irány Maros, Csajosmotort összerakni.
Gyuláék szülei valószínűleg eszkimók, mert szeretnek 10 fok alatti hőmérsékletben aludni, de ez sem, meg a kutyus szájszaga sem rendített vissza minket Lacival, hogy segítsünk a szegény ifjaknak összeszögelni (el****ni) a motort. Majd jót fogunk kacagni a beindításkor, reméljük nem robban nagyot. 
Aztán még Zsótival megsimogattuk az én motoromon a szelepeket meg a karbit a nagyobb teljesítmény, kisebb fogyasztás (fontossági arány 99% vs. 1% az előbbi javára) reményében. 
Szombaton pedig ellátogattunk Tökölre egy kis
egy kis autógyilkolásra. Szlalomon az első kanyar után valami furcsát éreztem a kuplungon, de gondoltam nem lehet akkora gond, hogy ne tudjam a pályát teljesíteni.
Ez az elképzelésem még akkor sem dőlt meg, mikor nem vette a sebességeket, mivel motorSPORTról lévén szó, betoltam erőből kettesbe, azt úgyis szereti. 
A tervem sikerült, imádta a kettest, csak aztán elkezdett csúszni a kuplung, nem értem miért, pedig 3000 alá nem nagyon engedtem a fordulatot. 
Végülis elfüstölt a tárcsa, ferrodol kb. annyi helyen volt rajta, mint egy tárcsafék betéten.
Úgyhogy a lelkes segítők letoltak a pályáról, kölcsönkértem egy trailert, amire félig felállva kiszedtük a váltót.  Addigra Baz is megérkezett a használt, de az enyémhez képest "új" tárcsával, és lehetett összetolni a kochit. Ha már arra jártam beraktam az egyik olasz hárdyt is, mert nem látszott túl egészségesnek, ami bent volt.
A móka végeztével időben vissza tudtam állni a második körre. De akkor már vizes volt a pálya, és rutintalan voltam (előtte is), így az idő nem sikerült valami fényesen.
2 perc 50valahányat futottam, kb. 15 mp-el rosszabbat, mint a kategóriám helyezettjei, dehát nem vártam mást 3 el****ett, túlcsúszott kézifékes kanyar után. 
Az események lezárásaként még kiszaladtunk a Hungaroringre is gyorsulni, gondoltam ahhoz már nem kell nagyon megerőltetni magamat, csak a gázt nyomom.
Mivel az időmérő computerrel gondok voltak, fel sem került a táblára az időm, még jó, hogy Zsolti figyelte mennyit mentem. 12,8-at futottam, mint Baz 1 évvel ezelőtt. 
Erre azért is büszke voltam, mert a múltkori időmhöz képest javítottam, és bekerültem a döntőbe, de onnan már hamar kiszórtak, bár kis szerencsével még helyezést is kapok. Mindegy majd legközelebb már nem szerszámokkal, vízzel, emelőkkel telepakolt autóval indulok. 
Azért vicces volt Ford Focust, meg 1.4 Unot alázni.  
Úgyhogy ennyi történt.  Fateromnak, Baznak, Emesének, Sanyinak, Zsótinak meg akit még kihagytam, köszönöm a segítséget, nagyon hálás vagyok érte.
Ja, meg Gabenek köszönet az új ablakért. 

Tök jó, megjöttek Pécsről az olasz hardijaim.

Reménykedek benne, hogy azért lesz különbség a lengyel utángyártotthoz képest.

Gondoltam, végre egyszer időben beérek a gyárba. src="http://www.fiat126.hu/images/smiley/smile.gif">
Nem így lett.
A váci úti Tesco előtt figyelmes lettem valami csörgő hangra.
Mivel szándékomban állt kideríteni a hang forrását, ránéztem a műszerekre: benzin még van, rádió jó csatornán áll, és az index is villogott.  Hosszas kutatás eredményeképpen a vízhőfok mutatót is észrevettem, hogy kezd görbülni a felső holtpontnál (>130 C), na azzal a mozdulattal, ahogy odanéztem, már állítottam is le a motort.
Már megint szétugrott az a cső, ami a múltkor is, szar volt a bilincs rajta. Úgyhogy új bilincs felrak, vízzel feltölt, és mehetünk tovább.
Basszus, elég kemény, amit kibír nálam ez a motor.

A szombati nap egy kis szerelgetéssel telt, a takarításon kívül még felrakattam a használt új gumikat előre (köszi Peti), illetve megnéztem mit lehetne kezdeni a kézifékkel.

Vasárnapra sikerült egy tiszta, hibátlanul működő autóval megjelennem a Rakparti szlalompartyn, ahol a kategóriámban (nem széria, hátsókerekes autók 1600 cm³-ig) harmadik helyezett lettem.
Büszkeséggel töltött el, hogy meg lehetett mutatni a jónépnek, hogy azért a kispolski is tud valamit.

A képekért, bíztatásért köszi Rékának, Hentesnek, Baznak, Fateromnak, meg a többieknek!  

Végülis sikerült kijutni kedden a gyorsra.
A hétfői gátlókiszakadást Faterom orvosolta egy kb. 4 mm vastag vastömb segítségével, tehát most vastagabb, mint a gyári kb. 2-es lemez. Tök jól tart. Azóta minden bukkanóra odafigyelek, ezek a pesti utak oltári genyók. Örülhetnek a vidékiek, arra legalább normális utak vannak. Nyáron kacnizáskor tuti, hogy mindent megerősítetek.
Aztán elmentem Somáért, meg összeszedtük volna a Trabis kollégákat, de valaki okos ember észrevette, hogy vízcsíkot húz az autóm. Úgyhogy hiba keresése, vízleengedés, orvoslás, fetrengés, megfagyás, stb, és cirka másfél óra múlva folytathattuk az utunkat.
Fél 11 után értünk ki, de szerencsére még tudtunk egyet menni, amit úgy elcsesztem ahogy kell. Mivel a padlógázas indulásokat eddig hanyagoltam, nem tudtam, hogy milyen hosszan el tud pörögni a kerék.  Úgyhogy egy 13 másodperces időt sikerült futni, de lesz az még jobb is.

Jelenleg az is kb. olyan örömet okozott, hogy kivihettem a frissen épített autómat, mintha nyertem volna.

Tegnap este volt egy kis történés.

Baz szülinapját ünnepelvén kitaláltuk, hogy elrángatjuk valahová, ahol aztán meglepi őt az egész csapat (Csajos, Emese, Gyula, Laci, Sanyi, Soma, Zsóti). Az ürügy az volt, hogy lerobbantam, szétment a hardim.

Ameglepi jól sikerült, de hazafelé aztán a Kisautóm nem értette a dolgot, úgyhogy gondolta elereszti a hardit a másvilág felé, ha már így beszéltünk róla.
Ilyet se láttam még, valami nagyon erős anyagból lehetett, mert a gumi már rég szét volt menve benne, és egy hónapja koppant váltásnál. A vége az lett, hogy a belső kis csillagocska úgy kikalapálta magának belül a helyet, hogy már elért a csavarok menetéig, és ennek hatására mind a négy csavar meggörbülve kiszakadt a helyéről.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig bírja.

Úgyhogy a lányoknak-fiúknak köcönöm a segítséget, és bocsi, ha néha már nem vettem a lapot a mókákra.

Ja, és lila az ujjam, ahová rávágtam kalapáccsal, pedig még 2-őt, 3-at kellett volna ütni.

Tegnap Zsolti segítségével elkezdtük visszaalakítani mindennapi formájára a levizsgázott kisautómat.
Beraktuk hátulra a fóliás ablakot, fölé a kis spoilert, kiporszívóztam az utasteret, bekerült a mélyláda, és végre a jó kis kagylók. Már nagyon hiányoztak, bár elsőre alig fértem el bennük, viszont jó volt, hogy végre megint majdnem a padlón ülök.
Egy kis rendrakás mellett rászántam magam, hogy gőzborotvával lepucolom a sós-havas-saras undormányt Dönciről, az alját is végigtoltam, hogy ne rohadjon.

Kezdem újra otthonosan érezni magam benne.
Illetve elég erősen elkezdtem gondolkodni, hogyan lehetne megoldani a nyári kasztnizást, fényezést...

Történt egy kis előrelépés az autómmal kapcsolatban a hétvégén.
Gergőnek köszönhetően sikerült találni Ferodo fékpofákat (Startauto-nál lehet kapni), abból is a keményebbet vettem, amit aztán Gyula meg Zsolti segítségével be is raktunk a felszabályozott fékdobokkal együtt, egy ki légtelenítés, meg ilyesmi után a fék gond nélkül ment át tegnap a nehezített műszakin.
Tehát lehet ünnepelni, MEGVAN A MŰSZAKIM!!!!!   , mostmár nem bánt a rendőrbácsi.
Neccesen működött, mert a múltkori "nagyonkedves" bajszos bácsi megint alánézett, aztán azt mondta a laprugóra, hogy nem cseréltük ki, pedig nagyon fent volt az eleje az autónak az előző állapothoz képest. Aztán "finoman" utaltunk rá, hogy ha műszakilag nem ért hozzá, akkor legalább azt tudná megállapítani, hogy az előrő rugó mosolygott és piros volt.
Végülis meglett, úgyhogy lassan intézhetem az új forgalmit, de az se lesz olcsó mulatság.
4 hónap alatt sikerült idáig eljutni, az nem is rossz. 

Hétvégén voltunk még AKH kupán is, tök jó volt csúszkálni a kisautóval. Szerintem infarktust is kaptam volna nagyon hamar, ha Bazt nem sikerül meggyőzni, hogy hozzuk ki a Poslkikat szlalomozni. 
És sikerült egy 3. helyes bronzérmet is gyűjteni, igaz, hogy nem sokon múlt.
Ui: Baz nagyon jól nyomta, csak szégyellős!!!!!!!!!

Az autóm szerdán nem ment át a Dalmandi vizsgán, fékeknél volt némi eltérés az új fékpadon, de állítólag ez Polskinál természetes. Pedig csak fél éves a fékem.... A különbséget dobcserével megoldottuk, így sikerült végigmennie a vizsgacsarnokon, de egy rendkívül szimpatikus vizsgabiztos bácsi úgy döntött nem engedi át az ültetés miatt.

A kudarc kiheverése után, még Bakonybélből hazaérkezve kicseréltem a hátsó rugókat, meghegesztettük Faterommal a motorstabilizátort (amit a fékpadra felálláskor eltörtek a motor felütközése miatt).
Ma még laprugót kell cserélni, és felrakni az új fékdobot az ovál helyett (köszi Kistihy). Rugókért meg köszi Gyula!

Aztán ha minden jól megy, szerdán műszaki.

Ahogy látom régen írtam ide.

Azóta a hűtőt teljesen beszereltük, és miután a motor fel sem szívta a vizet a sok levegő miatt, raktunk új feltöltő-és légtelenítő szelepeket. Most kb. 10 perc a légtelenítés, és egyedül is megoldható.
A hűtés nagyon jó lett 100 fok alatt stabilan megáll a vízhőfok úgy, hogy még nincs is felrakva a beömlős lökhárító, tehát 95%-ban zárva van a hűtő a menetszél elől.
Kis módosítás, finomítás után a karbit, gyújtásgondot is megoldottam, mostmár egész tűrhetően lehet használni az autót, de azért van még igazítani való rajta, viszont már így is nagyon megy.

Az elmúlt hetet Szekszárdon töltötte, de sajnos valami apróság miatt sosem jött össze a műszaki vizsgája, vagy az ültetés, ülések, vagy a teljesítményméréses papír hiánya buktatta meg.
Szegény most kis csúnyácska, se aluk, se fólia, majdnem natúr Polski, de még így is jól áll neki az ültetés.

A mai napon voltam reggel teljesítménymérésen, ami a KF-es engedélyes műszakihoz kell.Otthagytam 20 rongyot, meg a megelégedettségemet a motorral.
Sikerült nagynehezen a fals jegyzőkönyvet megkreáljuk, 28,8 lóerő, és egy kellemes 4100 fordulatnál lévő leszabályozás. Ennél szebbet el sem tudnának képzelni a KF-en.
Amúgy a rendes mérésnél 38 pacit teljesített az autó, tehát még van rajta mit finomítani bőven, hogy a 47-et megközelítse.
Bár meglepő volt, hogy a gyújtáselosztó nem volt lerögzítve, valszeg Szekszárdon a kedves szerelők a Co miatt eltekergették, és azért nincs most alapjáratom se.
Nem is gondoltam, hogy ennyit számít a gyújtás. Kb. 1mm-t tekertem arrébb az elosztón, és a 38-ból rögtön 19 paci lett. Durva.
Egy élmény volt, kb. 2 centi hiányzott, és leért volna a padnál a kipum.
Most nézem az adatokat. Még ilyen szar beállításnál is érdekesek:
Max. teljesítmény 38,3 LE 5640 U/min fordulatnál, ami 4-esben gyári 135/80 R12-es guminál 120,4 km/h.
Forgatónyomaték: 50,4 Nm. De nagyjából a 2500-5500-as tartományban is tudja közel ezt az értéket.
Max. fordulatszám: 5870 U/min -> 125,4 km/h
Mondjuk ahogy nézem, itt még nem volt teljesen üzemmeleg az autó, vízhőfok kb. 70 lehetett, olajhőfokot mérték: 75,0 Cfok.
Ja, és 2,5 lóerő veszett el amíg a motortól a teljesítmény elért a földig, tehát a keréken 35,8 lóerő volt mérhető.

Tehát van rajta mit javítani, de kezdésnek ennek is nagyon örülök, ha azt nézzük, még így is 160%-os a teljesítménynövekedés egy gyári ÚJ polskimotorhoz képest.

Hétfőn valószínűleg viszem újra vizsgáztatni Szekszárdra, addig állítok rajta, meg pótolom a gázbovdenről egy erős gyorsulás következtében letört darabot.

A hétvégén a változatosság kedvéért most is autót szereltem. src="http://www.fiat126.hu/images/smiley/smile.gif"> Szombaton engedtem a csábításnak, és megvettem az 1.0-ás UNO-nak a hűtőjét ventistül. 95%-ig be van rakva, és pont olyan, mintha a Polskiba tervezték volna.
Megnagyobbítjuk egy kicsit a beömlőket, aztán meglátjuk hogy szuperál, de a venti már így is húzza át a levegőt a hűtőn. Amúgy lefestettem a hátfalat, egész jól sikerült, vettem Bis lököst hátra, meg tartalék hardit, menesztőt.
Ja, meg bekötöttem végre a csomagtértető bovdenjét is. src="http://www.fiat126.hu/images/smiley/smile.gif">
Illetve egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felpolíroztam az újdonsült kézifékkaromat (köszi Gyula), és lelakkoztam. Tökéletes nem lett, de legalább a saját kezem munkája van benne. Azt is majd be kéne rakni.

A tegnap este is az autóm mellett telt el. Megnéztem hétfőn-kedden mit csinált Faterom, és büszke voltam, hogy ilyen Apám van.
A hűtő mostmár be is volt kötve, a be és kiömlő lyukak megnagyobbítva, és hátul is félig kész volt a motorstabilizátor, amibe genyó módon bele is kötöttem, úgyhogy csinálhatja újra. :(
A hűtőt még utoljára kikaptam, mindent lefestettem, mert képes nekem szétrohadni az egész autó. Tehát az eleje kész, kábeleket bekötöttem, lökhárítót (még sajnos csak a régit) felraktam.

Nemsokára próbáljuk a hűtőt, remélem ez 100x jobb lesz.

Hali!

De rég írtam már ide.
Mióta először beindult, azóta elég sokat fejlődött a rendszer.
Megvolt az első próbaút, az első vízforralások, az első csőrepedés, nemindulás, meg miegymás.

A hibák elhárítása és az üzembiztosság érdekében:
az egész gyújtásrendszert a trafót kivéve kicseréltem, Baztól kölcsönkaptam a régi karbiját (köszi ), azt összepasszentottam az enyémmel, mindenfelé állítgattam, termosztátot cseréltem, visszaraktam a sima ac-t, majd az elektromosat, kapott Proex dobot, Faterom hajlított lemezt a hűtő köré, kapott új Banner aksit, stb-stb. Sok "apró" meló volt rajta, de jelenleg (még) használható az autó.
A vize könnyedén felforrna, ha tolnám neki, a hűtést nem jól raktuk be, meg nem is a legjobb választás a 127-es gyári hűtője, ezért már kinéztem a leendő vadi új hűtőt: Seat Terra 0.9-es hűtője elég jól néz ki, pont bepasszol, nagyobb a hűtőfelülete, és alul kezdődnek a lamellák, így a beáramló levegő egyenesen keresztül tud rajta menni.
Illetve bontóban láttam szép kis hűtőventiket is (pl. Daewoo), azt is kap majd. A csöveket már megvettem az új hűtőhöz, remélem hétvégén el tudjuk kezdeni. Engedélyről úgysincs semmi hír. :( Tehát Karácsonyra valszeg még nem lesz autóm.

A tegnapi melóm az volt, hogy az ac helyére felraktam a takaró lemezt, illetve lefújtam az új lökhárítót, amiben már benne van a hűtőrács.

Közben meg volt még egy Polskitalálkozó is, ahol olyan kitörő örömmel fogadtak az autómat és engem, amire nem is számítottam. Nagyon meghatott, köszönöm!

Hali!

A tegnapi nap szintén az autóm simogatásával telt, de végre nagynehezen BEINDULT!
Baz és Gyula is segített tologatni, meg huzogatni. Köszi Nekik!

Tegnap behúztam az új + kábelt, amit hifiboltban méregdrágán vettem, bevezetékeztem a bent lévő motort, Faterom felvitte a vízcsöveket a motorhoz, olajtöltés, gyertyák, gyújtásállítás, stb.
Bekerült még a vadi új Bakony művek gyújtáskapcsoló is, illetve behúztam zsinórokat a bendixnek, vízhőfoknak, hűtőgombának, tehát most az elektromos rendszer teljesen kész, bár vízóra még kéne bele.
A kereszttartót is lefújtam fehérre, lámpákat visszapakoltam, a kocsiból kiszórtam az összes szerszámot meg alkatrészt, stb.stb. Kb. este 11-ig alakítottam, utána hazamentem, és bedőltem az ágyba.

De legalább ment!

Tegnap este volt nálunk a szekszárdi srác, akinek 850-es motor,váltó van az autójában, ő is megvizslatta a melót, meg hozott műszakis kiput nekem, tök rendes volt.
Vasárnap kb. 3 órán keresztül a motort állítgattuk, hogy hogy álljon. Tegnap megcsinálta Faterom a kereszttartót, és 1000x jobb lett, mint amire számítottam. Gyönyörűen beveszi a sebességeket, nagyon szépen megy a váltó, a vasárnapi szívás után nem is gondoltam, hogy ilyen jó lesz.
Úgy néz ki, még a motortértető is egy kis alakítás után be fog csukódni.
Ja, és fel lehet a tartónál fogva emelni az autót, olyan kemény lett.
Tehát holnap indítás, ez már tuti.
A vízcsövek is összejönnek, már csak a termosztáthoz kell kitalálni az ívet.
Asszem este megyek, és folytatom, most nagyon belelkesültem.
Behúzom a + kábelt végre, meg lefestem a kereszttartót.

Tegnap se kellett este a bárányokat számolnom. Péntek estétől amíg tegnap este Baz fel nem hívott, az autómat csináltuk.
A homlokfal lefújva, motortér kész, kábelek befűzve, kialakítva, sallangok felszerelve (ac, trafó). A csomagtér is nagyjából kész, elektromosság békötve, a hűtőventi csapágyával volt egy kis móka-kacagás, de az is kész.
Csövezés megvan, már csak a motorhoz kell felvezetni a lengőkartól.
Motort-váltót összejátszottuk központosra (kb. 3 óra), de most legalább a nyelestengely két ujjal elfordul a főtengelyben úgy, hogy meg sincs kenve.  Új brezonokat kapott. Az önindítóval is volt egy kis szívás, de az is jól üzemel mostmár.
Viszont a + kábel rövidnek bizonyul, így újat kell behúzni.
A váltó-motor már bent van, a hátsó kereszttartót hegeszti valszeg most is Faterom.
Aztán már tényleg nem sok kell az indításhoz.
Valszeg egy nap szabit kiveszek még, hogy szombatra üzemképes legyen.
De rohadt jó, hogy itt tartunk vele, elég emberpróbáló meló.
Viszont tegnap 1-2 gázfröccs Baz autójának újra meghozta a kedvem.

Tegnap este kifújtam még a motorteremet, és megcsináltam a leggusztustalanabb munkát, amit eddig mindig tologattam: a váltótartót, meg az A lemezt lepucoltam. A motorterem kinézete után sejteni lehet, hogy hogy néztek ki. Azokat soha nem pucoltam még. src="http://www.fiat126.hu/images/smiley/smile.gif"> De most gyönyörű piros az is.
Ja, meg lemostam a csavarokat is a könnyebb összerakás érdekében. src="http://www.fiat126.hu/images/smiley/smile.gif">
Illetve megnéztem, hogy Fater hogy rögzítette a csöveket elől. Háát, elég durva, rángatni lehet, és meg se mozdul, persze gumialátétek vannak. src="http://www.fiat126.hu/images/smiley/smile.gif">

Tegnap nem tudtam az autómmal foglalkozni, de Faterom rendíthetetlenül állta a hideget, és véglegesítette a vízcsöveket a küszöb hátsó részéig. Átvariálta, hogy kényelmesen beférjen az akksi, illetve összebilincselgette, meg lerögzítette az egészet.

Meló után megyek, és pingálom tovább a kocsit.

A hétvégét egy nap szabival meghosszabbítottam, de mindhárom nap autószerelés volt a fő program.

Kezdtük szombaton Baz Polskijával, végre összeraktuk, mert ki volt szedve a közdarabja fénymásolás céljából. Köszi Baz!
A hideg, meg a sok szívás kicsit elvette a kedvemet a szereléstől, de vasárnap újjult erővel álltunk neki Faterral az én autómnak.
Hétfő délután már az eredeti motrom (de jó is volt az! ) kikerült, és elkezdődött a motortér pucolás-festés.

Autóm jelenlegi állapota:
Lökhárítók, lámpák sehol sincsenek
Az eleje fémtisztára lecsiszolás után alapozó színű, a lég be és kiömlők ki vannak vágva.
A pótkerék helye szintén lecsiszolva, gittelve, alapozva és festve. A lepucolt hűtő már bent van a helyén, a csövezés a küszöb hátsó részéig szinte kész.
A motortér flexelve és kipucolva, ne tudjátok meg, mi minden jött ki onnan. src="http://www.fiat126.hu/images/smiley/smile.gif"> És kifestve, bár még 1 réteg kelleni fog neki.
A motorba a perselyt leesztergáltattam, ez most jó is, mert az előzőt egy kicsit elmértem, és rendes anyagból van. A közdarabon kell még elég sokat igazítani, össze kell hozni a váltóval központosra, illetve a váltón is van némi játék: gumiharangok, második pucolás, olaj, stb.
És elvileg lehet is utána alátolni. A kereszttartó félig kész, az autó majdan esetlegesen visszaalakítható lesz 650-esre.
A vezetékelés lesz még érdekes, meg a fűtésről nem is beszéltem.
Elég erősen meg van célozva a dec. 3-as időpont, remélem addigra sikerül röfögő állapotba hozni.
Most viszont nincs autóm. src="http://www.fiat126.hu/images/smiley/sad.gif"> src="http://www.fiat126.hu/images/smiley/sad.gif">

Jelenleg átépítés alatt van az autóm, megy bele egy 900-as vízhűtéses motor, ami ugye 47 pacis.

A hétvégén sikerült a pótkerék helyére bepaszírozni a vízhűtőt.
Nincs még benne víz, de keményen áll a helyén, mint Katiban a gyerek.

A motor is lassan elkészül, már csak a légszűrőház hiányzik róla, meg a könnyített lendkereket kéne meghúzni rajta.

Közdarabra még várni kell egy keveset, remélem hamarosan elkészül.

A képekért köszi Baznak!