Szabim utolsó két napja a kisautóval telt.
Lefújtam az első lengőkarokat (képek majd később), felszereltem a motorra a kipufogót, vízpumpát, illetve a karburátort.
Utóbbihoz Martonvásárról sikerült tömítéskészletet szerezni, ahol egy rendkívül segítőkész szerelőpárosba botlottam. Az urak már több évtizede Dellorto és Weber karbikkal foglalkoznak, nagyon értik a dolgukat, és szinte mindenük van. A tüték csak úgy sorakoznak a polcon, mindenféle méretben és kialakításban. Legnagyobb meglepetésemre a csevegés közepén behoztak egy gyönyörű 40-es fekvő Webert rozsdamentes tütékkel és szívócsonkkal felszerelve, amely pont az általam használt 900/1050-es motorokhoz készült. Akkor majdnem elpityeredtem. Kép sajnos erről sincs, elvittem ugyan magammal a fényképezőgépet, hisz éppen nyaralni mentünk, de
memóriakártyát már elfelejtettem belerakni.
Ezen kívül még felkerült a laprugó is, illetve szétszedtem végre a generátoromat és az önindítómat egy kis felújítás céljából.

2 hete nem született bejegyzés, mert a folyamatos robotolás mellett nem volt kedvem fotózni. De legalább összeállt Réka autója (szőnyegcsere pucolással, átkábelezés, takarítás, motorblokk záródugó olajfolyásának megszüntetése, motor szétszedés és összerakás, motor újra összerakás, mert beejtettem egy alátétet a hengerfejbe , stb.), illetve Faterom autója (kuplungcsere, hengerfej utánhúzás, beállítás, generátorosítás egy generátor széttörésével ).
Utóbbinak a kuplungja olyan jó lett, hogy rugós tárcsával gyönyörűen elkapar a szerkezet. Megérte Valeot beletenni.
Motanra eljutottam odáig, hogy üres és tiszta a garázs, végre folytathatom a pepecselést a sajátommal.

A bejegyzés apropója Marczin Robi zsákmánya volt, amiből egy párat vásárolt nekem is. Ezúton is köszönöm. Valószínűleg nagy hasznát fogom venni kocsikázás közben, mert ugye se kárpit, se hangszigetelés nem fogja elnyomni a kipufogó könnyed zümmögését.