Közel egy éve tettem le az utolsó bejegyzést, így lássuk, hogy nézett ki a 2018 Bencepolski szemszögéből.
Az első megemlítendő történés, hogy végre felkerültek az ATS Pepperpot felnik. Több, mint 4 évet pihentettem őket, valami mindig hiányzott a felrakásukhoz. Leginkább a szabadidő, aminek a mennyiségén a család bővülése nem segített. De mivel az újévi fogadalmaim egyike ez volt, így csak kipréseltem magamból azt a szükséges munkát ami nagyon nem volt kevés.
Első kérdés a felületkezelés témaköre volt, sok opció felmerült a színes belsőtől elkezdve a perempolíron át egészen az esztergával telibehúzásig. Végül győzött az a tény, hogy a felniken még az x éves gyári fény volt, és ezt sajnáltam volna letúrni róla. Persze ez közel sem azt jelenti, hogy a legegyszerűbb megoldást választottam.
Kezdődött egy alapos pucolással, majd miután be lettek szerezve a megfelelő színű festékfilcek (köszi Zizi), jöhetett a lejavítgatása a festékhibáknak. Ezután a világ leggányabb feladata következett: a felnik kézi átpolírozása beleértve a lyukak belső peremét is. Naponta egy felnire voltam képes, de még így is kézfájás volt az eredménye. Utána waxot kapott, és kész volt maga az alu. Már csak gumi kellett rá, itt is volt sok opció, de végül a 145/60 R13 Maxxis lett a nyerő. Tehermentesítő gyűrűt esztergályos gyártott hozzá, és a 4x100 osztókör miatt mozgókúpos csavarokat szereztem be kerékőrrel együtt. Utóbbi mozgókúposban eléggé ritka.
A kerekek már komplettek voltak, mehetett volna fel a vasra egy előrehozott műszaki után, de mégis ráment egy egész nap a felszerelésükre, mert még pár dolgon alakítani kellett. Többek között a futómű geometriát is hozzá kellett igazítani elől, hiszen az ET13 miatt kénytelen voltam kis terpesztést adni elől is, hogy ne lógjon ki. A végeredmény viszont olyan lett, ahogy megálmodtam, és ez baromi jó érzés, azóta is csak nyálcsorgatva bámulom néha. Pont úgy ül, pont úgy mutat, ahogy akartam, nem ér bele sehol még megpakolva sem, pedig nagyon ki lett centizve. Egy műszeres futómű állítást azért kapott, hogy a hátulja is be legyen lőve, ne csak az eleje.
Ami még megemlítendő, az a motor rendberakása. Bár Bence anno tök jó kis erőművet rittyentett a gépbe, az már kb. 20-30 ezer km-rel ezelőtt volt, és érződött, hogy kezd fogyni a kraft belőle. Olajcsere ideje is közeledett, így rászántam egy fél napot, és átnézegettem mindent. Cseréltem a furulya és hengerfej tömítéseket, vezérműláncot, a gyári BIS lánc is meg tud nyúlni ezexerint. Olajat, szűrőket, illetve a vezérműtengelyt is egy másik utcai sportosra. Karbi rendberakva, egyéb apróságok, amik most nem jutnak eszembe. Az erő visszajött, bár nem üt olyan nagyot, mint az elején, talán ezt a sok Hondázás és motorozás miatt érzem, de kellemesebben autózható lett, így marad.
Hosszútávon is lepróbáltam, ami a nyáritalit jelenti, illetve egy lengyel kirándulást, aminek az első reggelén megcsináltam a hengerfej utánhúzást és a kapcsolódó műveleteket.
Ez az év ki is merült ennyiben köbö, jól üzemelt egyébként a vas, és úgy érzem most lett olyan, amilyennek lennie kell. Persze javítanivaló mindig lesz rajta, sőt megfontolandó hosszútávon egy lakat-fény, de az nem az elkövetkezendő 5 évben lesz, az tuti, mert hirtelen lett más, amivel foglalkozni kell, de az egyszer egy másik bejegyzés része lesz valamikor majd egyszer talán máskor... Úgyhogy továbbra is büszkén és élvezettel döcögök Bencepolskival a pesti utakon.

Mostanában az irgalmatlan pesti dugót kerülve inkább robogóval közlekedek. Mivel kölyköm született, és hűvös is az idő ősz környékén, így a biztonság és melegentartás jegyében beszereztem némi felszerelést, ami rengeteg utánajárás, tesztek olvasása és tanácskérés után következett. (Köszi Szudas!) Vettem egy protektoros kabátot, egy téli kesztyűt, térdmelegítőt, maszkot és egy rendes márkájú, zárt sisakot a jelenlegi gagyerák, nyitott helyett. Az új sityakon a minőség kívülről nem látszik annyira, hanem inkább a saját stílusom köszön vissza. Ezen kívül még előkapartam a régi kötött zoknimat, amit még anno Réka nagymamája készített nekem. Valami brutálmeleg. Ebben a kombóban 4-5°C –ig teljesen jó vagyok azon a 17km-es úton (kb. fél óra), amit a munkába menet töltök egy irányba.

Miután eltapsoltam majdnem a robogó árát a fentiekre, na akkor jött az, amire egyelőre még nem számítottam. Megállt alattam a cucc.
A helyszíni szerelést hamar lezártam azzal a tapasztalattal, hogy a „minőségi” robogós gyertyakulcsom nyelét körbetekertem saját maga körül. Jöhetett egy kellemes 3km-es tolás, ami azért volt kifejezetten jó, mert ezt még időre is kellett végrehajtanom, így nem pihenhettem meg minden sarkon.

A robin a hibakeresés szokásos fázisait nyomtam végig, bár 2T-ben nem vagyok annyira otthon, de túl bonyolult nem lehet, gondoltam. Nehezítette, hogy kb. napi 1 órát tudtam max rászánni.
Szikra volt, benya volt. Kompresszió, na az nem vóóót. 3,5bar-t mértem, de a hengerfejet levéve nem láttam túl sok extrát, így tömítéscserével próbáltam abszolválni, hátha. Nem jött be. Gondoltam még a membránra is azután, hogy kigugliztam annak a szerepét, mert számomra eddig egy ismeretlen alkatrésznak számított. De a szívóoldalon is minden rendben volt. Bencének, akinek a sok segítségét ezúton köszönöm, sem volt egyéb ötlete már, csak a motor bele, így "örömmel" lehúztam a hengert. És láss csodát megleltem a hiba okát: felkenődött a dugattyú a hengerfalra. Mindezt olyan jól csinálta, hogy a megolvadt gyűrűhorony ráolvadt a gyűrűre, beleszorította azt a horonyba, így a gyűrű nem feszült neki a hengerfalnak. Szupcsi.
Az ok még kérdéses. Valszeg széthajtottam a digitális vezetésemmel, mert 4600km-nél nem kellene még ilyennek történnie. De a gyertya is okozhatta, ami 4000km-t futott ugyan összesen, de okádékul nézett ki. Simán lehetett öngyulladás a rárakódott dzsuvától, vagy letört belőle egy darab. A gyenge kenés is lehetett a ludas, bár az olajpumpa működik, mondjuk állítási lehetőség semmi nincs rajta. Mostmár inkább adok az üzemanyaghoz is 2T olajat a biztonság kedvéért.
De azért kicsit bosszantó, mert rendszeresen minőségi benzint tankolok, és a méregdrága Repsol szintetikus olajat ömlesztem bele…

A megoldás elég kézenfekvő volt, beszereztem egy tunnnying Malossi hengerszettet a hozzávaló NGK Irídium gyertyával. Utóbbit azért emeltem ki, mert ilyen drágán még soha nem vettem gyertyát. Ez volt előírva hozzá.
Tömítésekkel, csövekkel, bilincsekkel egészült ki még a szeretetcsomag, és egyben át is néztem mindent, ami a motor motorjával kapcsolatos. A szerelés a rendkívüli egyszerűsége miatt szinte élményszámba ment. Pláne azután, hogy mostanában viszonylag keveset garázsoltam. Az egyetlen számomra érthetetlen dolog az volt, hogy az én vasamhoz való tűgörgős kosár miért nem volt összeszerelhető? Szoros volt. Valószínűleg a dugattyúcsapszeget lefagyasztva könnyen össze tudtam volna rakni, csak féltem a későbbi szorulástól (attól mindig félek ), így visszaraktam a gyári, de hibátlannak tűnő csapszegcsapágyat.

A végeredmény perfekt lett. Megoszlanak a vélemények a bejáratásról, én azért tartottam az oldschool kb. háromnegyed órás alapjáratot, majd utána überfinoman elindultam vele. Erő van benne, de nyélgázt, és nagyobb sebességet még nem kapott. Adok esélyt neki a bejáródásra, és finoman használom (egyelőre ). Most jár az egész 60km-nél.

A gyári dugattyút pedig elpucoltam, remek váltógomb lesz belőle a Polskiban. Polírt direkt nem toltam rá, hogy emlékezzek arra, hogy milyen széthajtani valamit.

 

Ennyit a kevéskilométeres autókról. :( Egyelőre megállt a tudomány nálam tegnap.

Cseréltem volna ki a hengerfej tömítést, mert az még lemaradt a motor teljes rendberakásából, és érződött, hogy kifúj kissé. Ez nem is volt csoda, hiszen majdnem kézzel tudtam lazítani a csavarokat. Mindent szépen, türelmesen szétszedegettem, lepucolásztam annak rendje és módja szerint. Viszont mikor húztam volna rá a hengerfejet éreztem, hogy az egyik csavar a kelleténél többet forog. Fasza, kiszakadt a menet a blokkból, pedig még a nyomatékkulcs elő sem került. Ki volt lazulva majdnem az összes tőcsavar, úgyhogy nekiálltam ezt is, meg a többit is a szokásos kétanyás módszerrel belehajtani, de egy másik is érdekesen szerepelt. Azt viszont már ki sem tudtam szedni, mert nem jött át a hengerek furatain. Mi a fene?
Hát már túlméretesre esztergáltatott tőcsavar volt benne, és persze az is már bele volt szakítva a blokkba, és az utólagosan beletaknyolt gumiám szerű massza sem segített az okos szerelőnek.
Úgyhogy anyázás folyamán itt ért véget a tegnapi szerelésem, ezzel a problémával hirtelen nem tudtam mit kezdeni. Valszeg kellesz egy másik blokk, esetleg a mostanit megcsináltatni, de ki tudja, hogy még mennyi hengerfej tőcsavar van belehebrákolva?
Csak azt nem értem, hogy hogy a pics@ba tudták így szétbaszni a blokkot ennyi km alatt?????
Hát ez van. Boldog vagyok. Mostanában nincs szerencsém a frissen vásárolt járművek motorjával.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy névnapom.
Ebből az alkalomból kedves barátaim összeszaladtak egy vacsi erejéig, hogy meglepjenek engem. Nagyon kedvesek voltak, készültek még ajándékkal is.
A meglepi a saját LEFÉNYEZETT lökhárítóim voltak.
Történt ugyanis, hogy a nagyon kedves Laceeee fényezőmester és alkoholtesztelő barátom elvállalta a szintén nagyon kedves Pázmándi Vikitől kapott csodaszép lökhárítók fényezését. A kérésem annyi volt, hogy gyári új műanyagnak tűnjön. Ez annyira jól sikerült, hogy az elején elgondolkodtam, hogy ezek a "bolondok" újat szereztek-e, vagy sem, de aztután megismertem a műanyagokat.
A lökösök azt hittem, hogy még készülőfélben vannak, de utólag kiderült, hogy Réka nevű barátnőm kicsit intézkedett, megsürgette Laceeee gyümölcserjesztő és alkoholgyáros barátomat, majd Abadi Attila kollégámat rábeszélte egy pécsi fuvarra. Így a lökhárítókat szépen (szívecskével) becsomagolva adták már át nevemnapja estéjén. Ez nagyon megható volt számomra, elkezdett folyni az összes testnedvem.
Ezen kívül kaptam még egy kedves kis medvét Rékától, és szintén a barátaimtól egy normális szórópisztolyt.
Igencsak jó ám tudni, hogy az embernek ilyen barátai vannak.

De hogy az autómról is írjak némineműleg, így halljatok szót:
A vízrendszer összeállt a kiskocsiban, 2 helyen folydogált, de ezek korrigálva lettek, kicsit szebben, kicsit csúnyábban.Itt köszönet Robicicának a felhozott hengerfejért, amin menetet méricskéltünk, ugyanis hiányzott a dugó belőle. Illetve köszönet még Gyuszikutyusnak, aki kölcsönadta a lángos genyóját, amivel megforrasztgattam a kiszakított hűtőcsavart. Még jó, hogy ilyen nem esik meg velem gyakran. ( http://garageblog.net/blog/kg/1710 )
Pár óra beállítgatás után felkerültek a csomagtértető leszorítók is. Megterveztem az üléstartó konzolokat, illetve még apróságokat csináltam, amivel nem is untatnálak Tikteket!