Nem csak a Lada, a Polski is haladt ám előre.
Lacee elkészítette nekem a váltómat, amiben ugye csoportkereket és egyes fogaskereket kellett cserélni a legutóbbi kíméletlen használat miatt. A szállítást és az alkatrészeket Gyula biztosította. Mindkettőjüknek álljon itt egy nagy-nagy KÖSZÖNÖM!!!!!

Rékával (neki szintén köszi) lepucoltunk még 2 váltót, amik nagyszüleimnél pihentek. Az egyik a régebbi hegesztett difis sebváltó (http://garageblog.net/blog/kg/1663), aminek kicsit már lóg a bele, a másik pedig egy 40ezret futott gyönyörű állapotú.
Ezeket elkezdtem előkészíteni is,  a lemezalkatrészek már homokolva, szinterezve vannak (szintén köszi Holló, Gyula a szállítmányozásokért), kapnak tömítéseket, olajat, gumiharangokat és esetleg egy szimmeringes váltófedelet.
Na meg persze kiflexeltem a 40ezresből a 900-as miatt fölösleges részeket. >
A cél az, hogy bármikor váltóhibám lesz, ott legyen a garázsban 1-2 készre összerakott váltó, hogy csak ki kelljen szedni az előzőt és berakni az "újat".

Fontos momentumhoz értem még ezeken kívül, amiről szívesen megemlékeznék: elkészültek a kerekeim. Az aluk csodafelnik, hiszen egyetlen fordulat nélkül megjárták a Pest-Miskolc-Pest távot.
A nagy út előtt még harcoltam a homokszórós nénivel, aki nem akarta bevállalni a kerekeket, ugyanis allergiás a szinterre... Előzetesen a polírozandó részről hibátlanul lemostuk kromofággal a festéket, kimaszkoltam, hogy üveggyöngyözve még véletlenül se legyen a fényesnek kívánkozó felület.
Miskolcon Marczin Robi intézte nekem a kerekeimet, akinek ezúton is nagy köszönet jár ezért a nagy segítségért. Volt görgőzve, esztergálva, polírozva. Utóbbi sajnos nem lett teljesen tükrös, valszeg a felni anyaga miatt, de igazából közben rájöttem, hogy nem is biztos, hogy jól áll a kocsimnak az agyonpolírozott felni. Most így tetszik a legjobban.
Hétfőn eljutottam végre odáig, hogy a küllők közötti részeket és a kerék fonákját lelakkozzam, ezt persze újabb maszkolás és pucolás előzte meg.
A lakk éppenhogy megszáradt az alukon, reggel már dobtam is be őket a Zsigába a Yokohamákkal együtt, és irány a gumis. Baromi jól állnak a hatos felnin az A539-ek, és elég könnyen rá is pattantak a szerelőgépen.
A felniket ma este rápróbálom az autóra, hogy minden stimmel-e. Voltak ugyan már fent Fulda 175/50-ekkel, de a Yokohama mégiscsak más, nem akarom, hogy beleérjen bármibe is. Ha minden simán megy, akkor már csak tehermentesítő gyűrű kell, egy szett kerékőr, és mehetnek is fel a kocsira.

UPDATE:
Tegnap este ídesapám és Gyula segedelmével bekerült a váltó. Sikerült szépen berakni, egyedül a tankon keletkezett egy apró karc.
Ezen kívül felpróbálódott az egyik felni. A Yokohama és a lengőkar között szerencsére van 3-4 mm, így nem kell pogácsázgatni. Ráadásul a vártnál jobban mutat a kocsin. Nagyon bejön, érdemes volt szívni vele.
Ma reggel pedig egy másik felnit elszállítmányoztunk néhány kerékagy és fékdob kíséretében az esztergályoshoz. A bácsi tehermentesítő gyűrűt fog készíteni a felnihez, hogy korrektül középre legyen felrakva.

Hogy ne legyen uncsi, a Zsigáról is készítek már egy bejegyzést. Végülis másfél éve már aktuális lesz.
Az autó kímélő használatban van, szinte mindig fedett helyen parkol, igyekszem óvni a környezeti behatásoktól és magamtól is. Télen talán 3x volt úton, úgyhogy egész jól sikerült megállnom, hogy a hóban-latyakban ne használjam.
Még a tél előtt kapott új műszakit és zöldkártyát, a vizsgabiztosok dícsérték, szinte csak a szilentekbe tudtak belekötni, hogy öregek, de azt mondták azok is hibátlanul használhatóak még egy jó darabig. A műszaki után nekiálltam Dinitrollal lealvázvédeni, illetve a kisebb hibákat lecsiszolni/festeni, na meg persze üregvédeni, de fűtött garázs hiányában ez a projekt megállt, mert a következő naptól már iszonyatosan hideg lett. Ezt nyáron szeretném majd befejezni.

Hogy legyen valami aktuális is: Most hétvégén megjárta ismét hibátlanul a Pest-Pécs-Pest távolságot, ennek örömére foglalkoztam vele egy kicsit:
kipucoltam a csomagteret, és a belteret. A vicces, hogy a csomagtérben még mindig találtam az előző tulaj (akit nagyon becsülök) által belerejtett védő zsírpapirokat.

Illetve eljött annak az ideje végre, hogy átgumiztassam a Ladát. Előkapartam a padlásról a gyári kerekeit, amiket összesen kb. 4 évet használtak (ez látszik az állapotukon), Réka segítségével lepucoltuk az üregvédőtől, mivel az összes szinte teljesen barna volt. Erre ráment egy délutánunk.
A tisztítás után Bazzal elmentünk a gumisához, ahol átrakattam a mostani felnikről a gumikat a lepucolt gyáriakra. Sajnos a gyári kerekekre még nem lehetett belső nélküli gumit felrakni, így mindegyik gumi kapott 1-1 belsőt is. Ennek kevésbé örültem, mert annyira nem csípem a belsős megoldásokat, de ez van, valamit valamiért.
Az egész akciónak két oka volt, az egyik, hogy a gyári felnik sokkal szebbek, szinte hibátlanok, és csillog rajtuk a gyári festés. A másik lényeg pedig az, hogy ezekre már fel lehetett rakni a belülről homokolt, festett krómdísztárcsákat!!!!!
Nem is fosom tovább a szót, inkább dobok fel pár képet.