Címke: kesztyű (1)

Tevékenységtérkép

2010.09.14. Kedd

Na szóval. A hatalmas titkot felfedném, hátha valaki még nem tud róla: hozzám került KeMa Vespája. :) :) :)
A mocit KeMa szinte látatlanba vásárolta Vaterán ezelőtt jó pár évvel. Az előző tulaj ezermesterként rengeteg "szép" dolgot alakított a Vespára, legfájóbb dolog talán az volt, hogy erősítse a karosszériát, végighegesztett egy laposvasat a pajzs peremére.
Na az ilyen, meg egyéb tunnnning megoldások miatt dönthetett KeMa a felújítás mellett. A moci darabokra lett szedve és szépen elkezdte összerakosgatni részben új alkatrészekkel. Valahol itt kapcsolódtam bele én a történetbe.
Nálam idén OTExpón kezdődött a hülyeség, hogy szeretnék egy Vespát. Előtte is vonzottak a robogók, de mivel életemben nem motoroztam, tartottam egy kicsit a dologtól. Neten nézelődtem az olasz típus után, de vagy mindegyik lerúgott volt, vagy nem tudtam volna megfizetni az árat. Utána jött egy időszak, amikor úgy éreztem, benőtt a fejem lágya: lemondtam a mociról, komolyabb dolgokra igyekeztem volna gyűjteni a pénzt, és már nem is kerestem az ilyen pénznyelőket. Na ekkor talált meg inkább engem a Vespa. :) KeMa írt egy ártatlan PÜ-t, hogy Gyula barátomtól hallotta, hogy érdekelnek ezek a gépezetek. Na itt már rosszat sejtettem. :)
A mocit megnéztem, de mivel félkész állapotban volt, és nekem fingom sem volt a kétkerekűek összeszereléséről, így abban maradtunk KeMával, hogy összedobja, és ha mentem vele egy kört, akkor meglátom. Közben telt-múlt az idő, nézegettem újra neten a hirdetéseket, de egyre jobban kezdett megfogalmazódni a gondolat, hogy ez a kockalámpás lesz az igazi. Mikor felkerültek ide a képek, hogy elkészült, kb. 10 percenként késztetést éreztem, hogy felnézzek, és végignyálazzam a képeket. :) De KeMa is hasonlóan állt a dologhoz, rendkívül szimpatikus módon más ajánlatokat meg sem hallgatva ajánlgatta nekem a mocit, mintha tényleg csak nekem szánná, és mindent megcsinált rajta, amivel éppen kifogásom volt.

Aztán eljött a nagy nap, mikor elgurultunk Pilisszántóra menni egy karikát a kétkerekűvel. A többiek derültségét fokozva küzdöttem a váltóval meg a fékekkel, de úgy éreztem el merek indulni vele, úgyhogy egy gyors papírozás után neki is vágtunk az útnak. Itt megjegyzendő, hogy kb. éjjel 11-kor  szakadó esőben, gyér világítással, mindennemű motorozási rutin nélkül. :)
A túra hamar véget ért, mert a falu vége táblánál a motor befulladt és leállt. Nem akart elmenni. :) KeMa segített, valahogy elindította, de a következő 100 méter után újra megállt. Gyújtás volt, úgy nézett ki a dolog, mintha túlfolyna a karbi. A dolgot a kései időpontra, esőre, sötétségre és a motor műszaki dolgaihoz kapcsolódó sötétségünkre is hivatkozva feladtuk. Visszatoltam KeMához, aki ugye a falu másik végén, a domb tetején lakik. :)
A folytatás vasárnap következett, amikor is KeMa ismerőse megemlítette, hogy nem-e ferdén áll a karbi, mert akkor túl tud folyni. Fúvókákat cserélgettünk, egyenesbe raktuk a porlasztót, majd minden úgy nézett ki, hogy működik. A próbakör úgy szólt, hogy elmegyek a faluhatárig, majd vissza, ha nem robban le, akkor nekivágunk a "kemény" 30 kilométernek Pestig. Így lett. Verőfényes napsütés, jóság boldogság, majd a faluhatár után nem sokkal a motor ugyanolyan tünetekkel megállt. :) Elszántság és anyázás volt bőven, mert addig tologattam, míg el nem indult újra. Ez körülbelül 30x megismétlődött, és közben besötétedett.
Jámbor Laci kollégám vitt le, és kísért fölfelé a polskijával. Róla köztudott, hogy szeret bütykölni, az út szélén lerobbanva szerelni, ötletelni, hogy mi lehet a baj. Na a vége felé már ő is azt mondta, hogy vigyük vissza a motort, mert így életveszélyes. :) :) :) :)
A 100métert haladunk - 100métert toljuk események ciklikus váltakozása a benzinkútig tartott, ahol megálltunk tankolni, pihenni, én pedig megszáradni, mert ömlött rólam a víz, pedig nem volt meleg. :)
Egy utolsó betolás, és haladtunk tovább, de legnagyobb meglepetésemre a motor nem akart leállni. Néha bedadogott, de vígan jött Pest felé, és az utolsó 15 km-t egygázon, hiba nélkül megtette. Valszeg a benzin volt benne nagyon szar, mert a tankolás után egy álom volt vele menni, néha még a 60-at is súrolta a sebességjelző műszer. Na itt szerettem meg teljesen. :)

Azóta mentem vele pár karikát, egyszer nem kellett betolnom, teszi a dolgát, úgyhogy utolsó filléreimből még beruháztam néhány alapvető motoros kellékre.
Megkötöttem a biztosítást is, nagyon durva az 500Ft-os éves díj a Generali veterános biztinél. :)
Igyexünk mihamarabb összeszokni a kis géppel, és remélem sok vígan elpöfögött kilométerünk lesz együtt. :)

KeMának itt is megköszönném az önzetlen segítséget, és hogy összejött az adás-vétel, illetve akik még segítettek: Rékának, Gyulának, Somának és Jámbor Lacinak a fuvart, Milánnak a kölcsönbukót, és még akiket kihagytam. :)