Túl vagyunk egy végigvigyorgott hosszúhétvégén ismét. Útvonalengedély rulez.

Már csütörtökön szabin voltam, így nekiálltam kiüregvédeni a Zsigát. Könnyebb feladat volt, mint a polskit, valahogy sokkal kevesebb üreg van rajta, vagy csak nekem tünt úgy. Előtte az alvázvédelmet még kijavítottam a kardán fölött, majd utána pedig kicseréltem a hátsó kipufogódobot tartó gumipántokat, mert a háromból már csak egy fél tartotta.
Egyelőre le lett állítva a céges parkolóban, mert a Dunaplazaba már nem merem berakni. Ugyanis Réka polskijának csomagtértetejét velősen összekarcolgatták ott.
(Ezúton kívánnék a kedves illetőnek napi háromszori sajtreszelővel történő katéterezést gyakori beletöréssel!)

Péntek-szombat-vasárnap pedig a polskival ment el. Volt üvegszálazástól elkezdve a fékszerelésig minden persze amellett, hogy Gyulát is boldogítottam, aki ugye összerakta működőképesre a saját autóját. ( http://polski.blog.hu/ )
Marczin Robitól ismét elnézést kérek, hogy a szombati kirándulás nem jött össze, de sajna nem álltak készen rá az autók, csak valamikor kora éjjel.

A fék eléggé jól sikerült.
Problémám az volt vele, hogy hiába cseréltünk főfékhengert, hiábavaló volt az 1001-edik légtelenítés is, néha fékezéskor már elérte a padlót a pedál. Sajnos ez a hidraulikus kézifék hatása, valszeg nem illik egy gagyi fékrendszerbe még beletákolni egy ilyet, dehát ez kellett.
Főfékhenger csere után még utolsó mentsvárként a fékpofák önbeállóját tudtam gyanusítani, így beszereztünk egy garnitúra új Textar féket. Gáspáry Lacinak köszi érte, Gyulának a szállításért!
Sajnos ettől sem javult a kritikusan lent fogó fék, és mivel minden új, így nem tudtunk mást tenni, mint taknyoltunk: a főfékhengert nyomkodó pálcát meghosszabbítottuk. A hegesztőmester Milán volt, köszike!
Az első pálca túl jól sikerült, így mire az új fékbetétek beálltak, addigra a fékpedálnak semekkora holtjátéka nem volt, és mivel alapból nyomta a főhengert, így a fék is szépen lassan beállt menet közben. Ezt sikerült orvosolni a belváros közepén úgy, hogy lelazítottam a főfékhengert, és csak úgy lógott a csavarokon.
A hosszas próbálgatások végeredménye az lett, hogy egy 82mm hosszú csap készült, az lett a bevált méret. Inkább leírom, mert tuti elfelejtem.
Közben hazafelé elkapott sajnos az eső, de ha már vizes lett az autó, akkor már kipróbáltuk, hogy mennyire lehet keresztben autózni vele. Lehet.

A másik aggasztó dolog az ablaktörlő motor volt, ami megadta magát, vagyis konkrétan a csonk. A problémát már rég tudtam, az okát is, hogy ólmozott alkatrészeket nem szabad galvanizáltatni, de most volt ídő ennek a cseréjére is, persze az ablaktörlő nélkül végigszenvedett zuhé után.

A hűtésen, vagyis inkább a Zsoltitól kapott első lökösön is variáltam kicsit, mind esztétikailag, mind funkcionálisan határozottan jobb lett.

A hétvégét egy mosással és rengeteg kellemes élménnyel zártam.
Az útvonalengedélyt abszolút kihasználva a lejárat (vasárnap éjfél) után 3 perccel haza is értünk.

A képekért na meg a segítségért köszi Gerinek, Gyulának, Hollónak, Milánnak, Somának és a guglinak!