Tevékenységtérkép
2009.09.10. Csütörtök
Túl vagyunk egy végigvigyorgott hosszúhétvégén ismét. Útvonalengedély rulez. 
Már csütörtökön szabin voltam, így nekiálltam kiüregvédeni a Zsigát. Könnyebb feladat volt, mint a polskit, valahogy sokkal kevesebb üreg van rajta, vagy csak nekem tünt úgy. Előtte az alvázvédelmet még kijavítottam a kardán fölött, majd utána pedig kicseréltem a hátsó kipufogódobot tartó gumipántokat, mert a háromból már csak egy fél tartotta.
Egyelőre le lett állítva a céges parkolóban, mert a Dunaplazaba már nem merem berakni. Ugyanis Réka polskijának csomagtértetejét velősen összekarcolgatták ott.
(Ezúton kívánnék a kedves illetőnek napi háromszori sajtreszelővel történő katéterezést gyakori beletöréssel!)
Péntek-szombat-vasárnap pedig a polskival ment el. Volt üvegszálazástól elkezdve a fékszerelésig minden persze amellett, hogy Gyulát is boldogítottam, aki ugye összerakta működőképesre a saját autóját.
( http://polski.blog.hu/ )
Marczin Robitól ismét elnézést kérek, hogy a szombati kirándulás nem jött össze, de sajna nem álltak készen rá az autók, csak valamikor kora éjjel.
A fék eléggé jól sikerült.
Problémám az volt vele, hogy hiába cseréltünk főfékhengert, hiábavaló volt az 1001-edik légtelenítés is, néha fékezéskor már elérte a padlót a pedál. Sajnos ez a hidraulikus kézifék hatása, valszeg nem illik egy gagyi fékrendszerbe még beletákolni egy ilyet, dehát ez kellett.
Főfékhenger csere után még utolsó mentsvárként a fékpofák önbeállóját tudtam gyanusítani, így beszereztünk egy garnitúra új Textar féket. Gáspáry Lacinak köszi érte, Gyulának a szállításért!
Sajnos ettől sem javult a kritikusan lent fogó fék, és mivel minden új, így nem tudtunk mást tenni, mint taknyoltunk: a főfékhengert nyomkodó pálcát meghosszabbítottuk. A hegesztőmester Milán volt, köszike!
Az első pálca túl jól sikerült, így mire az új fékbetétek beálltak, addigra a fékpedálnak semekkora holtjátéka nem volt, és mivel alapból nyomta a főhengert, így a fék is szépen lassan beállt menet közben. Ezt sikerült orvosolni a belváros közepén úgy, hogy lelazítottam a főfékhengert, és csak úgy lógott a csavarokon.
A hosszas próbálgatások végeredménye az lett, hogy egy 82mm hosszú csap készült, az lett a bevált méret. Inkább leírom, mert tuti elfelejtem.
Közben hazafelé elkapott sajnos az eső, de ha már vizes lett az autó, akkor már kipróbáltuk, hogy mennyire lehet keresztben autózni vele. Lehet.
A másik aggasztó dolog az ablaktörlő motor volt, ami megadta magát, vagyis konkrétan a csonk. A problémát már rég tudtam, az okát is, hogy ólmozott alkatrészeket nem szabad galvanizáltatni, de most volt ídő ennek a cseréjére is, persze az ablaktörlő nélkül végigszenvedett zuhé után.
A hűtésen, vagyis inkább a Zsoltitól kapott első lökösön is variáltam kicsit, mind esztétikailag, mind funkcionálisan határozottan jobb lett.
A hétvégét egy mosással és rengeteg kellemes élménnyel zártam.
Az útvonalengedélyt abszolút kihasználva a lejárat (vasárnap éjfél) után 3 perccel haza is értünk.
A képekért na meg a segítségért köszi Gerinek, Gyulának, Hollónak, Milánnak, Somának és a guglinak!
Már csütörtökön szabin voltam, így nekiálltam kiüregvédeni a Zsigát. Könnyebb feladat volt, mint a polskit, valahogy sokkal kevesebb üreg van rajta, vagy csak nekem tünt úgy. Előtte az alvázvédelmet még kijavítottam a kardán fölött, majd utána pedig kicseréltem a hátsó kipufogódobot tartó gumipántokat, mert a háromból már csak egy fél tartotta.
Egyelőre le lett állítva a céges parkolóban, mert a Dunaplazaba már nem merem berakni. Ugyanis Réka polskijának csomagtértetejét velősen összekarcolgatták ott.
(Ezúton kívánnék a kedves illetőnek napi háromszori sajtreszelővel történő katéterezést gyakori beletöréssel!)
Péntek-szombat-vasárnap pedig a polskival ment el. Volt üvegszálazástól elkezdve a fékszerelésig minden persze amellett, hogy Gyulát is boldogítottam, aki ugye összerakta működőképesre a saját autóját.
( http://polski.blog.hu/ )Marczin Robitól ismét elnézést kérek, hogy a szombati kirándulás nem jött össze, de sajna nem álltak készen rá az autók, csak valamikor kora éjjel.
A fék eléggé jól sikerült.
Problémám az volt vele, hogy hiába cseréltünk főfékhengert, hiábavaló volt az 1001-edik légtelenítés is, néha fékezéskor már elérte a padlót a pedál. Sajnos ez a hidraulikus kézifék hatása, valszeg nem illik egy gagyi fékrendszerbe még beletákolni egy ilyet, dehát ez kellett.
Főfékhenger csere után még utolsó mentsvárként a fékpofák önbeállóját tudtam gyanusítani, így beszereztünk egy garnitúra új Textar féket. Gáspáry Lacinak köszi érte, Gyulának a szállításért!
Sajnos ettől sem javult a kritikusan lent fogó fék, és mivel minden új, így nem tudtunk mást tenni, mint taknyoltunk: a főfékhengert nyomkodó pálcát meghosszabbítottuk. A hegesztőmester Milán volt, köszike!
Az első pálca túl jól sikerült, így mire az új fékbetétek beálltak, addigra a fékpedálnak semekkora holtjátéka nem volt, és mivel alapból nyomta a főhengert, így a fék is szépen lassan beállt menet közben.
Ezt sikerült orvosolni a belváros közepén úgy, hogy lelazítottam a főfékhengert, és csak úgy lógott a csavarokon.A hosszas próbálgatások végeredménye az lett, hogy egy 82mm hosszú csap készült, az lett a bevált méret. Inkább leírom, mert tuti elfelejtem.
Közben hazafelé elkapott sajnos az eső, de ha már vizes lett az autó, akkor már kipróbáltuk, hogy mennyire lehet keresztben autózni vele. Lehet.
A másik aggasztó dolog az ablaktörlő motor volt, ami megadta magát, vagyis konkrétan a csonk. A problémát már rég tudtam, az okát is, hogy ólmozott alkatrészeket nem szabad galvanizáltatni, de most volt ídő ennek a cseréjére is, persze az ablaktörlő nélkül végigszenvedett zuhé után.
A hűtésen, vagyis inkább a Zsoltitól kapott első lökösön is variáltam kicsit, mind esztétikailag, mind funkcionálisan határozottan jobb lett.
A hétvégét egy mosással és rengeteg kellemes élménnyel zártam.
Az útvonalengedélyt abszolút kihasználva a lejárat (vasárnap éjfél) után 3 perccel haza is értünk.
A képekért na meg a segítségért köszi Gerinek, Gyulának, Hollónak, Milánnak, Somának és a guglinak!
2009.03.26. Csütörtök
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy névnapom.
Ebből az alkalomból kedves barátaim összeszaladtak egy vacsi erejéig, hogy meglepjenek engem. Nagyon kedvesek voltak, készültek még ajándékkal is.
A meglepi a saját LEFÉNYEZETT lökhárítóim voltak.
Történt ugyanis, hogy a nagyon kedves Laceeee fényezőmester és alkoholtesztelő barátom elvállalta a szintén nagyon kedves Pázmándi Vikitől kapott csodaszép lökhárítók fényezését. A kérésem annyi volt, hogy gyári új műanyagnak tűnjön. Ez annyira jól sikerült, hogy az elején elgondolkodtam, hogy ezek a "bolondok" újat szereztek-e, vagy sem, de aztután megismertem a műanyagokat.
A lökösök azt hittem, hogy még készülőfélben vannak, de utólag kiderült, hogy Réka nevű barátnőm kicsit intézkedett, megsürgette Laceeee gyümölcserjesztő és alkoholgyáros barátomat, majd Abadi Attila kollégámat rábeszélte egy pécsi fuvarra. Így a lökhárítókat szépen (szívecskével) becsomagolva adták már át nevemnapja estéjén. Ez nagyon megható volt számomra, elkezdett folyni az összes testnedvem.
Ezen kívül kaptam még egy kedves kis medvét Rékától, és szintén a barátaimtól egy normális szórópisztolyt.
Igencsak jó ám tudni, hogy az embernek ilyen barátai vannak.
De hogy az autómról is írjak némineműleg, így halljatok szót:
A vízrendszer összeállt a kiskocsiban, 2 helyen folydogált, de ezek korrigálva lettek, kicsit szebben, kicsit csúnyábban.Itt köszönet Robicicának a felhozott hengerfejért, amin menetet méricskéltünk, ugyanis hiányzott a dugó belőle. Illetve köszönet még Gyuszikutyusnak, aki kölcsönadta a lángos genyóját, amivel megforrasztgattam a kiszakított hűtőcsavart. Még jó, hogy ilyen nem esik meg velem gyakran. ( http://garageblog.net/blog/kg/1710 )
Pár óra beállítgatás után felkerültek a csomagtértető leszorítók is. Megterveztem az üléstartó konzolokat, illetve még apróságokat csináltam, amivel nem is untatnálak Tikteket!
Ebből az alkalomból kedves barátaim összeszaladtak egy vacsi erejéig, hogy meglepjenek engem. Nagyon kedvesek voltak, készültek még ajándékkal is.
A meglepi a saját LEFÉNYEZETT lökhárítóim voltak.
Történt ugyanis, hogy a nagyon kedves Laceeee fényezőmester és alkoholtesztelő barátom elvállalta a szintén nagyon kedves Pázmándi Vikitől kapott csodaszép lökhárítók fényezését. A kérésem annyi volt, hogy gyári új műanyagnak tűnjön. Ez annyira jól sikerült, hogy az elején elgondolkodtam, hogy ezek a "bolondok" újat szereztek-e, vagy sem, de aztután megismertem a műanyagokat.
A lökösök azt hittem, hogy még készülőfélben vannak, de utólag kiderült, hogy Réka nevű barátnőm kicsit intézkedett, megsürgette Laceeee gyümölcserjesztő és alkoholgyáros barátomat, majd Abadi Attila kollégámat rábeszélte egy pécsi fuvarra. Így a lökhárítókat szépen (szívecskével) becsomagolva adták már át nevemnapja estéjén. Ez nagyon megható volt számomra, elkezdett folyni az összes testnedvem.
Ezen kívül kaptam még egy kedves kis medvét Rékától, és szintén a barátaimtól egy normális szórópisztolyt.
Igencsak jó ám tudni, hogy az embernek ilyen barátai vannak.
De hogy az autómról is írjak némineműleg, így halljatok szót:
A vízrendszer összeállt a kiskocsiban, 2 helyen folydogált, de ezek korrigálva lettek, kicsit szebben, kicsit csúnyábban.Itt köszönet Robicicának a felhozott hengerfejért, amin menetet méricskéltünk, ugyanis hiányzott a dugó belőle. Illetve köszönet még Gyuszikutyusnak, aki kölcsönadta a lángos genyóját, amivel megforrasztgattam a kiszakított hűtőcsavart. Még jó, hogy ilyen nem esik meg velem gyakran.
( http://garageblog.net/blog/kg/1710 )Pár óra beállítgatás után felkerültek a csomagtértető leszorítók is. Megterveztem az üléstartó konzolokat, illetve még apróságokat csináltam, amivel nem is untatnálak Tikteket!