Könnyed, frissítő blog következik nagyrészt a Zsigáról.

Még az előző télen kicseréltem rajta az ac pumpát gyári újra, illetve a benzincsöveket, benzinszűrőt, bilincseket. A műveletnek köszönhetően végre megszünt a nehézkesen indulás, illetve az, hogy 1 hét állás után már csak a karbiba csöpögtetett benzinnel volt hajlandó elindulni.

Az elmúlt egy évben nem túl sokat volt használatban a járgány kímélési megfontolásból, illetve azért, mert Pécsen pihent. Persze mindig mikor arra jártunk, mentem vele egy karikát, természetesen csak akkor, ha száraz volt az idő. Az egyik ilyen köre egy pécsi veterános találkozó volt még valamikor áprilisban.
Majd egy hónap intenzív használat következett, ami bizonytalanul indult. Lejáró félben volt a műszaki vizsgája, így tervben volt, hogy felhozzuk Pestre műszakira. Erről a tervemről lemondtam, mivel vasárnap délután még mindig esett az eső, így nem volt kedvem elindulni, maradt a MÁV. A pályaudvaron kiderült, hogy nincsen már jegy, illetve az utak is kezdtek felszáradni, így e két ok miatt mégis a zsiga mellett döntöttünk.
Nagyon jó hónap volt, a nívós fogyasztást leszámítva élmény volt újra a kényelmes, tágas, orosz vassal járni. Segítkezett szerszámok cipelésében, nagybevásárlásban, sőt még Vespaszállításban is.
Természetesen ezek mellett le is műszakizott sikeresen. Ráadásul egy olyan helyen, ahol OT vizsgát is szoktak csinálni. A szakik átnézték, tetszett nekik a vas, és mondták, hogy a festékhibák ellenére is vizsgaképes a kocsi. Elmesélték, hogy miket csinálgassak meg majd rajta. Köztük szerepel a kopásnak indult fékbetétek cseréje, de valszeg komplett fékcsere lesz rajta valamelyik nyáron.
A paripát szerencsére még a nagyobb esők előtt sikerült újra levinni Pécsre, ahol mosás után beállt Rékáéknál a jól megszokott helyére. Most hétvégén is csak azért takartam ki, hogy átwaxoljam és kapjon egy kis krómpasztás kezelést.

Rékapolski: Még belefér ide egy rövidke iromány Réka kisautójáról is.
A lánynak névnapja volt 1-2 hete, így mi lehetne jobb ajándék, mint megcsináltam a kisautóját. A vas már hónapok óta motorblokk töréssel állt mikor a garázsban, mikor a garázs előtt. Az alkatrészigény miatt 2 motor lett ripityára szedve és elpucolva, hogy mindenből a jobbikat kapja. Itt megállt a folyamat. Legalábbis Réka így tudta. Éjszakákba nyúló szerelésekkel összeállt végre a motor, amit egyik este Gyula segítségével be is fejeztünk, majd betettünk. Nagyon hálás vagyok, hogy betegen is jött taknyolni a kocsit, hogy a nagy nap előtti estén végre pöfögjön a motor. Így is lett, próbakör után 1-2 simítás, és a motor tökéletesen üzemelt, sőt azóta már levitt egyszer Pécsre is.
Ha már lúd, legyen kövér, még pár éjszakát rászántam a kocsira, hogy ne leharcolt kinézetű kocsit adjunk át ajándékként. Legnagyobb problémát a tető totális lemattulása okozta, amely pár év polír- és waxhiány eredménye, no meg a szarabb minőségű festésé. A piros kocsi teteje és vízszintes részei már fehérre voltak mattulva, és olyan szinten barázdált volt, mintha erősebb smirglipapírral lett volna csiszatolva. Minden mindegy alapon nekiálltam próbálgatni, hogy mit lehetne tenni vele, majd a többszöri átcsiszolás mellett döntöttem. Ezt 1500, 2000 majd 2500-ös vizes papírral tettem meg csiszológép híján kézzel. Néha már kezet mosni sem bírtam, úgy szétment a karom. A végén a selyemfényű felület kapott több adag, illetve az egész kocsi egy frissítő polírt. Majd némi waxot. Az eredmény teljesen tökéletes nem, de nagyon szép lett. Ég és föld volt a különbség, végre fényes lett újra a tető. Ehhez még hozzáadódott az agyonkopott Momo kormány leflokkoltatása, meg egy kis masni, és kész is volt az emlékezetes ajándék. Réka persze ebből mit sem sejtett, és vigyorgott utána jó pár napig.

+még egy apró kisállatos rovatot is nyitnék itt annak az apropóján, hogy tegnap pont elcsíptük, ahogy Jocó, a tarisznyarákom éppen vedlik. Egy heti folyamatos National geographic bambulás sehol sincs ehhez az élményhez képest. Nagyon durva volt.

Karácsony alkalmából mindkét vas kapott ajándékot, jelen pillanatban a Zsiguliról tudnék regélni egy keveset.
Pécsett családoltunk a két ünnep között, de sikerült a közösségi dolgokból kivonjam magam pár órácskára. Ennek és a jó időnek köszönhetően a Zsigát már toltam is kifelé a garázsból, és kipuceváltam a motorteret.
Carrier típusú Brigéciol-szerű anyagot használtam, amit még Sanditól és Robitól kaptam egy, a miskolci nagybani piacon átmulatott hétvége után. Ezúton is nagyon köszönöm nekik! Viszonylag könnyedén oldotta a retket, olajsarat, még az üregvédőt is. Viszont a kommersz anyagokkal szemben nem hagyott szürkés-fehéres foltokat, ennek kifejezetten örültem. És legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy gyárilag szürke festésű a blokk.
A végeredmény szép nem lett, de legalább tiszta felülről a motor. Nyáron folytatom aknából a műveletet a moci aljával, váltóval és diffivel. Legyenek ezek is tiszták, illetve felismerhető lesz, hogy esetleg honnan csöpöghet némi olaj. Nameg a leendő múzeális minősítés igényli a tiszta alkatrészeket és az olajszivárgásmentes működést.
Legközelebb részegen fogom csinálni az ilyen pucolásokat, hátha akkor nem kattog olyanokon az agyam, hogy ki kéne szedni a mocit....szétborítani....mindent galvanizálni, szintereztetni, fényezni, stb-stb....

A másik dolog, aminek nagyon örülök, hogy küszködtem a zöldkarival, novemberben lejárt, de az autót már előtte leraktam, így hurcibáltam a rendszámát, de nem jutottam el odáig, hogy elvégeztessem rajta a mérést. Viszont nemrég kiderült, hogy már meg sem kell csináltassam köszönettel az új szabályozásoknak. Bár ennek még biztos lesz böjtje, nem szokott az élet egyszerűsödni kis hazánkban.

Gondolom nagyon várjátok már a folytatást. A következő részben kiüregvédem a motorteret, kiszedem a tankot, majd kipucolom alatta is a placcot.

Bloghiányom van, úgyhogy rögzíteném azt a néhány apróságot, amit még 1 hete eszközöltem a Zsigán.
Felni: Pécsre érkezve az első dolgom volt ránézni a garázsban veszteglő vasra. "Örömmel" konstatáltam, hogy az állásban az egyik gumi leeresztett, így kibányásztam az aktuális pótkereket. Választási lehetőségem nem volt, maradt az a kályhaezüsttel taknyolt felni, amit még egy kevéskilométeres Ladáról szedtünk le a bontóban a szinte új gumija miatt. Hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam megnézem, mi van a kályhaezüst alatt, rontani már úgysem tudok rajta. A nitróhígítós próbát szemfelcsillanás, és kb. 3 óra nitrózás-ecsetelés-dörgölés-törlés követett. A felni gyári festése szinte hibátlan állapotban megmaradt a kályhaezüst alatt. Az öreg bácsi tulaj biztos a kor divatjának hódolva pingálgatott az otthoni radiátorról megmaradt ezüst festékkel az egyébként tökéletes gyári kerékre. Baromi boldog voltam, remélem, hogy a másik tartalék felni is ilyen állapotú lesz a mosogatás után.
A finom illatú munkáról kép nem készült, túl jól éreztem magam hozzá , viszont a végeredmény látszik a fotókon, a bal első kereket kell intenzíven figyelni.

Beltér: Végre erre is jutott idő. Tiszta külsőhöz tiszta belső illik. A porszívózást teljes takarítás folytatta, aminek során egy egész gigapakk műszerfalápolót elkentem szinte mindenhova. Ablakpucolás után az ajtót szigorúan becsuktam, hogy egy porszem se menjen be.

Fagyálló: Mivel a garázs, ahol a telet szeretné a 2101 átvészelni, az nem fűtött, és nekem már fogalmam sincs, hogy milyen %-os, hány fokos fagyálló volt a motorban, így jobbnak láttam leengedni a löttyöt, ami amúgy sem hátrány néha. Szőr és Pallagi kolléga a fuvarozgatásunk előtt hozott nekem fagyállót, így ez a feladat is le volt tudva.

Közben rájöttem, hogy faszért írogatok itt, amikor a mai napon még érvényes az útvonalengedélyem a Polskira. Mentem autózni.

Jelentem, leraktam a Zsigát.
Úgy gondoltam, eleget volt a szabad ég alatt a céges parkolóban, nem hiányzik idén sem a lucskos idő neki. Az agyam akkor kattant el teljesen, amikor valószínűleg 2 gumipatent hiányában, amit elfelejtettem visszatenni, beázott az egész csomagtér. A vizet úgy kellett leengedni belőle. Szerencsére kárt nem tett semmiben köszönhetően a jó állapotnak és a friss, alapos üregvédelemnek.
Úgyhogy pesti fedett hely hiányában levittük a vasat Pécsre, Réka garázsába, és ott fogja megvárni a tavaszt. Leállítás előtt még kapott egy alapos mosást, waxolást, krómpucolást és ablaktisztítást. El is felejtettem, hogy Laceee polírja után milyen jól mutatott, így magam is meglepődtem, és fájó szívvel állítottam be a garázsba, ahol alaposan le lett takarva.
Úgy gondolom idén végre megtettem mindent az állapotmegőrzés érdekében (alváz-, üregvédelem, fényezés javítása, téli nem használat, garázs, ponyva, wax), ez jó érzés, és némi remény is felcsillant, hátha egyszer OT-s szekér lesz belőle.
Bár ha éppen Pécsen leszek, és száraz lesz az idő, biztos fog szaladni 1-2 karikát, mert már most hiányzik, de egyelőre még viccesnek tartom a BKV-t is.
Rövidtávú tervek:
-nemsokára lekerül Pécsre a Lada mellé Réka polskija is
-a Zsigán AC pumpát, szelepfedél tömítést, csomagtérkédert szeretnék cserélni
-feszítek a vezérműláncon
-kap egy teljes körű belső pucolást
-kiüregvédem a maradék helyeket (3db ajtó)
-kiszerelem a tankot, kipucolom alatta is a kasztnit, üregvédelem, majd visszaszerelés
-Zöld Karcsi
-illetve ráférne még egy alapos motortér pucolás is, de az lehet, hogy tavaszra marad.

Úgyhogy mostmár örülni is tudok az esőnek tudván, hogy az autók jó helyen várják a jó időt. Így legfeljebb csak én ázok szarrá...

Rég nem láttuk Pécset. Most hétvégén végre újra lejutottunk. Adtunk a kilométereknek, megforgattam szépen a Lada óráját.

A hétvége folyamán tudatosult bennem, hogy milyen jó, ha az embernek vannak barátai.
Laceeenak és Szőrnek tartozom 1-1 nagy köszönettel.

Laceee ugye bevállalta a pócki motorháztetőm fényezését, illetve a Zsiguli felpolírozását.
Utóbbi el is készült vasárnap este, és durván gyönyörű lett. Az esemény mosással kezdődött, majd vizesen kapott egy gépi polírt. Ezután újra mosás, és a szárazra törölgetés után Laceee végigwaxolta az egész kocsit.
A végeredmény magáért beszélt, nem győztem benne gyönyörködni, nameg hazafelé volt, hogy közeledett az útpadka, mert figyeltem a fények csillogását a motorháztetőn.
Most először merem azt mondani, hogy közel úgy néz ki a Zsiga, ahogy elképzeltem.


Szőr a blogolásomban segített, ugyanis megkérdezés/kérés nélkül kezembe nyomta a régi digitfényképezőjét, hogy mostmár gyakrabban írjak, és csináljak normális képeket.
Ennek nagyon örültem. Nem vagyok egy nagy fotós, de a fényképezőm elhagyása óta nagyon hiányzik a masina a kocsikkal való haladás dokumentálásához.
Cserébe mondjuk kipucoltam a wc-jüket.

Szőrtől kaptam még egy dolgot kölcsön a póckimhoz, de azt majd később mutatnám meg, legyen inkább meglepi...


Az említett srácoknak nagyon hálás vagyok!

Mostanában Zsiguli projekt van, szeretném rendbetenni amíg még melegek vannak. Vasárnap voltak is páran Geriéknél, pl. Gyula, de ezt hagyjuk.
Szóval Geri93-nál voltunk vendégségben, mint néhány klubtársunk Gyulabarátom, Petykukac és az örökmosolygó Kemáék. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a meghívást, Geri, és a szíves vendéglátást.
Hogyan kapcsolódik ez az orosz gépjármű rendbetételéhez? Ott jutott időnk a szélvédő újra kiszedésére, miután már mindenki szerelt.
Sajna csak az újra kivétellel tudtuk a króm feszítő kédert szépen a helyére rakni..
A képekért köszönet Pety@-nak, illetve várom, hátha a többiek is feltolják Picasára.

Ami még megemlítendő, hogy szombaton sikerült rábeszélnem magamat az alvázvédelemre. Undorító egy meló, pláne hogy én az ecsettel felhordás híve vagyok, de legalább készen van. Rékának köszi, hogy velem együtt taknyolt a feketeségben.
Viszont a Zsiga aljának látványa előtte is lélegzetelállító volt, sehol egy rohadás, egy-két felületi rozsda, de azokat a helyeket is egy kezemen meg tudnám számolni, amúgy meg mindenhol gyönyörű alvázvédő réteg. Hihetetlen volt számomra, hogy egy közel 30 éves autó alulról ilyen szép legyen.
Valszeg régen is Dinitrollal volt kezelve, ez most is így történt.
Már csak az üregvédelem, és várhatjuk a rossz időt, na meg a telet, amit valószínűleg Pécsett, Réka garázsában fog átvészelni letakarva a piros polski mellett.

UPDATE:
Ma reggelre ismételten leszívták a benzint a parkolóban a zsigából.
Legalább egy éve nem történt már ilyen, ráadásul mostmár pár utcányival arrébb parkolok.
A csomitartóban ilyen esetekre van 2 lityó üzemanyag, így nem volt gond, de bosszantó. Agyalok rajta, hogy mit lehetne tenni ezellen, vagy egy rajtaütést hogyan lehetne megszervezni...
Pozitívum a dologban, hogy a tanksapkát visszarakták, és kivételesen a festéket nem húzták meg a kocsin.

Az augusztus 20-adikai ünnep a Zsiguliknak karácsonyt jelent.
Nekiálltam végre annak, amit 2008. novemberében félbeszakítottam a hideg idő miatt, elkezdtem lejavítani a karosszériahibákat a Ladán.
A bódéval felülről/kívülről elkészültem. Hibátlan nem lett túlzottan, sajnos a kevert szín sem tökéletes, de legalább a rozsdától megvédi valamennyire.
Réka segítségével kicsit alaposabb kezelést kapott a kocsi, mint azt előző évben elkezdtem: a szélvédőket kivettük, a sarkokat kipucoltuk, csak az egyik sarokban találtunk csúnya rohadást, azt is lekezeltem, talán egy ideig megáll a továbbrozsdásodás. A kédereket a leány teljesen kipucolta, és lemosta a régebben valami miatt rákent fekete ocsmány gumiréteget, amiből a bódé és a szélvédők is kaptak bőven. Már csak a króm feszítő hiányzik belőlük, amit Milán ma beszerzett nekem. Előre is köszi érte.
Ami meglepett, hogy a Zsiguli hátsó szélvédőjénél gyárilag semmilyen lefolyó nincs, így érthető is, hogy előszeretettel rothadnak azon a részen.
A fényszóró fészektől féltem még egy kicsit, de szerencsére az előző tulaj alapos üregvédelmének köszönhetően 1-2 rozsdapöttyel megúsztuk a dolgot.
A rozsdát mindenhol leköszörültük, kapott egy réteg fillert, ahol szükséges volt, gitteltem, majd még egy vékony filler, csiszolás, és megkapta a 2k-s kevert színt. A fényszórók természetesen a már tocsogósra üregvédett keretbe kerültek vissza.
A szerelés élmény volt, mert mindenre fel voltam készülve, ehhez képest az összes csavar rozsdamentes volt, még az alvázvédő alatt is előtünt a sárgára galvanizált színük. Ezt a hagyományt nem kívántam megszakítani, így az összes csavar alaposan át lett zsírozva.
Úgyhogy pozitívan állok a dologhoz, a bódé még bőven menthető, a 28 éves kor ellenére is szép, és remélem ezt az állapotot sikerül is megőrízni.
A króm alkatrészekből, lámpabúrákból, rácsból a régebben bontózottak és az eredetiek közül válogattam, az autóra a szebbek kerültek, természetesen az évjáratra, eredetiségre figyelve.
A régebben kommentelőknek üzenem, mostmár visszakerült a króm díszléc is a küszöbre.
Tehát felülről végeztem a kocsival, nemsokára egy kiadós alvázvédelem következik, majd utána az üregvédelem.
A képekért elnézést, telefonnal fotóztam, és a kis memória miatt visszaállította a felbontását... :(
Folyt. köv.

Hogy ne legyen uncsi, a Zsigáról is készítek már egy bejegyzést. Végülis másfél éve már aktuális lesz.
Az autó kímélő használatban van, szinte mindig fedett helyen parkol, igyekszem óvni a környezeti behatásoktól és magamtól is. Télen talán 3x volt úton, úgyhogy egész jól sikerült megállnom, hogy a hóban-latyakban ne használjam.
Még a tél előtt kapott új műszakit és zöldkártyát, a vizsgabiztosok dícsérték, szinte csak a szilentekbe tudtak belekötni, hogy öregek, de azt mondták azok is hibátlanul használhatóak még egy jó darabig. A műszaki után nekiálltam Dinitrollal lealvázvédeni, illetve a kisebb hibákat lecsiszolni/festeni, na meg persze üregvédeni, de fűtött garázs hiányában ez a projekt megállt, mert a következő naptól már iszonyatosan hideg lett. Ezt nyáron szeretném majd befejezni.

Hogy legyen valami aktuális is: Most hétvégén megjárta ismét hibátlanul a Pest-Pécs-Pest távolságot, ennek örömére foglalkoztam vele egy kicsit:
kipucoltam a csomagteret, és a belteret. A vicces, hogy a csomagtérben még mindig találtam az előző tulaj (akit nagyon becsülök) által belerejtett védő zsírpapirokat.

Illetve eljött annak az ideje végre, hogy átgumiztassam a Ladát. Előkapartam a padlásról a gyári kerekeit, amiket összesen kb. 4 évet használtak (ez látszik az állapotukon), Réka segítségével lepucoltuk az üregvédőtől, mivel az összes szinte teljesen barna volt. Erre ráment egy délutánunk.
A tisztítás után Bazzal elmentünk a gumisához, ahol átrakattam a mostani felnikről a gumikat a lepucolt gyáriakra. Sajnos a gyári kerekekre még nem lehetett belső nélküli gumit felrakni, így mindegyik gumi kapott 1-1 belsőt is. Ennek kevésbé örültem, mert annyira nem csípem a belsős megoldásokat, de ez van, valamit valamiért.
Az egész akciónak két oka volt, az egyik, hogy a gyári felnik sokkal szebbek, szinte hibátlanok, és csillog rajtuk a gyári festés. A másik lényeg pedig az, hogy ezekre már fel lehetett rakni a belülről homokolt, festett krómdísztárcsákat!!!!!
Nem is fosom tovább a szót, inkább dobok fel pár képet.

Csakhogy ne tünjön el a süllyesztőbe a naplóm, írok pár sort a Ladáról.
Múlt hétvégén sikerült a havaseső előtt lemosnom, és megszárítanom az autót. A szárazratörlést meg kellett ismételjem mert a garázs előtt leparkolva már kapott a szemerkélő hóból (esőből?). Ezután a kevésbé hideg garázsban sikerült teljesen felpolíroznom a karosszériát természetesen kézzel.

Utána nekiestem a krómoknak, hát a krómtisztító paszta csodákra képes. Néhány alkatrész, ami már matt barna volt, az most eredeti fényében csillog, nem győztem csodálkozni.

Úgyhogy most bent áll a garázsban az auto, és várja a jobb időket. Egyetlen egy esetben lesz kimozdítva a hétvégén, ha nem tudok missal menni a lakatoshoz a Polskimat csinálni.

Hétvégén jutott a Ladára is idő, lemostam, illetve megjavítottam az elromlott zárat.

Szivatott a Ladakocsi. A bő 2 órára tervezett teljes kipufogó cseréből 3 napos szerelés lett Réka és a család nagy örömére.
A csövek még flexszel csak-csak elengedték magukat, de a leömlőbe beleszakadt csavarokkal nem tudtam mit kezdeni. Így le kellett venni a leömlő csonkot, ahhoz pedig a fél motort ki kell rámolni. Jó móka volt.
De most legalább szép a hangja, kicsit esztétikusabb, és legalább néhány tömítés ki van cserélve újra.

Történt egyszer szombaton, hogy a díszes Polskis társasághoz csatlakozván hű Ladám kipufogója elporlada egy nem várt gyújtáshiba miatta (nem kellett volna durrantani ). Felkerekedvén vasárnap Robi és a Rakamazi rallys legények segítségével új hangtompító rendszer került terítékre. Lelkendezvén kezdetét veszem gondolkodásomnak, mikor szereljem be eme csodás eszközt.

A hétvégén iszonyat sokat szívtam a Ladával.
Baja nem volt, de gondoltam megnézem a karbit, hátha lejebb lehet vinni a 10 lityós fogyasztást.
Ott kezdődött a dolog, hogy nem a rávaló karburátor volt rajta, hanem már egy kockáé, ráadásul az is taknyolva. A szerelő sztem lenyúlhatta szegény öregéktől a jó kis 2101-es mechanikus karbit.
Úgyhogy inkább feltettem a tarcsiban lévő ezeröcsi karbit, mivel az jobb állapotúnak tűnt, persze kis pucolás, meg tűszelep, tömítéscsere után.
A karbival szépen járt, nem is volt gond, de akkor figyelmesek lettünk rá hogy a hűtőventillátor el van törve. Vasárnap du. 4-kor kicsit körülményes volt újat szerezni, de megoldottuk. A motor és váltótartó bakok halála miatt a motor kicsit már ugrált a helyén, és a vízpumpára erősített hűtőventillátor ezért érhetett bele a környező dolgokba. Úgyhogy bakcsere, venticsere, légszűrő, lelazult olajszűrő meghúzása volt a vasárnap éjjeli program. Mindenkinek ajánlom.
A segítségért ezer köszönet Csótinak, Lacinak, Sanyinak, és a Novák piacon áruló autósboltos néninek.

Szombaton kb. 6 órán keresztül pucoltam, és políroztam a Ladát, viszont meg voltam elégedve az eredménnyel. Eltüntek a díszlécek, a foltok nagyrésze, szép kasztniszínű lett az alvázvédővel beködölt küszöb, stb. Ennek örömére gondoltam, hogy a Polski "szerencsés" szerelése után ezt is feltöltöm fagyállóval, hát nem így lett, mert rutintalanságommal kiszakítottam a leeresztőcsavart a hűtőből. Így hűtő ki, hőlégfúvóval megforraszt, majd vissza, akkor már rutinból. Megállapítottam, egész kellemesen lehet Ladát szerelni. Bár a fűtés nem olyan, mint mikor megvettem, de valszeg a fűtéscsappal lesz valami, de ez majd egy következő epizód, folyt köv.

Tegnap vettem meg életem második autóját a Polcki mellé. Rékával dolgoztunk rajta egy napot, hogy sikerüljön minél gyáribbra visszalakítani, de odáig még nem jutottunk, hogy lemossuk, polírozzuk...mert közben előkerültek a tartalék alkatrészek...De beszéljenek a képek, érdemes elolvasni a cetliket. (Az autóról bővebben a leírásában: http://autoblog.hu/car.php?car=94 )