Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy névnapom.
Ebből az alkalomból kedves barátaim összeszaladtak egy vacsi erejéig, hogy meglepjenek engem. Nagyon kedvesek voltak, készültek még ajándékkal is.
A meglepi a saját LEFÉNYEZETT lökhárítóim voltak.
Történt ugyanis, hogy a nagyon kedves Laceeee fényezőmester és alkoholtesztelő barátom elvállalta a szintén nagyon kedves Pázmándi Vikitől kapott csodaszép lökhárítók fényezését. A kérésem annyi volt, hogy gyári új műanyagnak tűnjön. Ez annyira jól sikerült, hogy az elején elgondolkodtam, hogy ezek a "bolondok" újat szereztek-e, vagy sem, de aztután megismertem a műanyagokat.
A lökösök azt hittem, hogy még készülőfélben vannak, de utólag kiderült, hogy Réka nevű barátnőm kicsit intézkedett, megsürgette Laceeee gyümölcserjesztő és alkoholgyáros barátomat, majd Abadi Attila kollégámat rábeszélte egy pécsi fuvarra. Így a lökhárítókat szépen (szívecskével) becsomagolva adták már át nevemnapja estéjén. Ez nagyon megható volt számomra, elkezdett folyni az összes testnedvem.
Ezen kívül kaptam még egy kedves kis medvét Rékától, és szintén a barátaimtól egy normális szórópisztolyt.
Igencsak jó ám tudni, hogy az embernek ilyen barátai vannak.

De hogy az autómról is írjak némineműleg, így halljatok szót:
A vízrendszer összeállt a kiskocsiban, 2 helyen folydogált, de ezek korrigálva lettek, kicsit szebben, kicsit csúnyábban.Itt köszönet Robicicának a felhozott hengerfejért, amin menetet méricskéltünk, ugyanis hiányzott a dugó belőle. Illetve köszönet még Gyuszikutyusnak, aki kölcsönadta a lángos genyóját, amivel megforrasztgattam a kiszakított hűtőcsavart. Még jó, hogy ilyen nem esik meg velem gyakran. ( http://garageblog.net/blog/kg/1710 )
Pár óra beállítgatás után felkerültek a csomagtértető leszorítók is. Megterveztem az üléstartó konzolokat, illetve még apróságokat csináltam, amivel nem is untatnálak Tikteket!