Azt hiszem eljutottam oda, hogy megírjam újra azt a blogot, ami 1-2 hónapja már kitörlődött egyszer. Meg most Róbertgida autóvásárlásán is felbuzdultam egy kicsit.

Szóval! Októberben teljesült a 2 éve tervezgetett vágyam, hogy végre legyen egy kúposom. Fél éven át tartott az alkudozás, de a végén csak sikerült, és egy 27000km-t futott, gyári fényezésű, bár nem teljesen makulátlan, 81-es kisautó gazdája lettem.

De hogyan is vegyünk kúpost ész nélkül?

-Nézegess az interneten évekig szép kúposok után! A legjobb, ha Budapesttől minél távolabb találsz egyet.

-Menj el megnézni, és derüljön ki helyben, hogy újra volt fújva már a kocsi. A tulaj előzetesen mondjon mást, és mikor bebizonyítod neki, még akkor se engedjen az árból!

-Rágj be, hagyd ott a kocsit, hogy egy hét múlva megbánhassad az egészet!

-Nézegess más kúposakat, egy halovány térkép alapján menj el Gyula barátoddal megnézni egy újabbat! A mutatós fotók ellenére legyen olyan szinten szétrohadva az alja, mint amilyet még nem láttál!

-Javasoljon egy ismerős ismerőse egy szép, gyári állapotú autót! Menj el ismételten Gyulával, hagyatkozz a GPS-re, és lehetőleg kelj korán! A házhoz érve tudatosuljon bennetek, hogy az előző kocsit jöttetek újra megnézni! Anyázz, vigyorogj hülyén, és égjél a tulaj meg a lánya előtt!

-Majd nézz ki használtautó.hu –n egy 400-ért hirdetett kúpost (amit megveszel, de ekkor még nem tudod)! Hívd fel mondván, hogy ennyiért úgysem hívja fel senki! Alkudj arcátlanul!

-Természetesen legyen ez is vidéken!

-Várj addig a megnézéssel, míg egy „kedves” ismerős addig hergeli a tulajt, hogy egy veterán polski mekkora érték, míg az előzetesen alkudott ár dupláját akarná kérni!

-Ennek ellenére indulj el megnézni!

-Amikor már ott vagy Kecskeméten, és nem találod a házszámot, hívd fel a tulajt, és derüljön ki, hogy a furcsán ejtett szavakat összekeverted! Tudatosuljon benned, hogy az nem „kocsiért” szó volt a beszélgetésetekben, hanem „Kocsér”, a falu neve, ahol a kisautó van. Lehetőleg legyen távolabb ez Kecskeméttől, és legyen hiábavaló minden igyekezeted, végeredmény képpen esőben és sötétedés után nézd meg az autót!

-Látszódjanak rajta az apróbb hibák, bizonytalanodj el, és ajánlj fel egy egyébként korrekt árat, amire a tulaj mondjon nemet!

-Hagy ott az autót, kattogj a dolgon hetekig-hónapokig!

-Hívd fel a tulajt, majd félév után, és tudd meg, hogy mégsem adja el a kocsit, mert a húga fogja szétqrni, már megvan rá a téligumi.

-Tegyél le teljesen a dologról!

-Vegyél másfél Vespát, és cseszd el az összes félretett pénzedet!

-Közvetlenül utána hívjon fel a tulaj, hogy mégis viheted a kocsit, meggondolta magát!

-Miután összeszedegetted a gubát, menj le Rékával, Erikával és Soma barátoddal a kocsiért! Előtte nézegessed még egy kicsit a régebbi fotóidat a kocsi hibáiról, és bizonytalanodj el teljesen!

-Üssön mellbe a látvány, hogy világosban/napsütésben kicsit szebb az autó!

-Írjátok meg a papírokat, néhol b@sszátok is el, és lehetőleg a félig szakadt ékszíjú autóval mindenképpen késő este, sötétben indulj el Pestre! A legjobb, ha 2006-ban lejárt már a műszakija a kocsinak, és Üllőnél rendőrrazzia is van.

-Mindezek végén: ÖRÜLJ!!!!

 

Nagyjából így történt a vásárlás októberben, utána 1 nappal már csont nélkül ment át a kiskocsi a műszakin, és 2 hét szabi következett, mialatt igyekeztem rendberakni az autót, de még utána jónéhány éjszakába nyúló hibajavítás következett, tehát a mostani állapot kb. 1 hónap intenzív munka eredménye. Még mindig van rajta csinálnivaló azért, de egyre jobban imádom a kisöreget.

Amiket megcsináltam rajta:

-vastagon rászáradt sár lepucolása alulról, majd alvázvédelem

-apróbb festékhibák, kőfelverődések lejavítása

-ablakok kiszedése, keretek tisztogatása

-teljes üregvédelem

-autó mosása, törölgetése, átpolírozása, waxolása

-beltér kipakolása, szőnyegek és az összes többi dolog tisztítása, padlólemez végigpucolása (3nap)

-csomagtér teljes kipucolása (3nap)

-motortér felületes kimosása

-vezlánc csere, olajcsere, beállítás, motortartó bak csere, csavarok pótlása, légszűrő

-2 gumi a másik kettő új mellé (köszi Bence)

-akkucsere a nem belevaló méretű miatt (köszi Soma)

-króm ablaktörlő lapátok eszkábálása

-meg még ami nem jut eszembe

Könnyed, frissítő blog következik nagyrészt a Zsigáról.

Még az előző télen kicseréltem rajta az ac pumpát gyári újra, illetve a benzincsöveket, benzinszűrőt, bilincseket. A műveletnek köszönhetően végre megszünt a nehézkesen indulás, illetve az, hogy 1 hét állás után már csak a karbiba csöpögtetett benzinnel volt hajlandó elindulni.

Az elmúlt egy évben nem túl sokat volt használatban a járgány kímélési megfontolásból, illetve azért, mert Pécsen pihent. Persze mindig mikor arra jártunk, mentem vele egy karikát, természetesen csak akkor, ha száraz volt az idő. Az egyik ilyen köre egy pécsi veterános találkozó volt még valamikor áprilisban.
Majd egy hónap intenzív használat következett, ami bizonytalanul indult. Lejáró félben volt a műszaki vizsgája, így tervben volt, hogy felhozzuk Pestre műszakira. Erről a tervemről lemondtam, mivel vasárnap délután még mindig esett az eső, így nem volt kedvem elindulni, maradt a MÁV. A pályaudvaron kiderült, hogy nincsen már jegy, illetve az utak is kezdtek felszáradni, így e két ok miatt mégis a zsiga mellett döntöttünk.
Nagyon jó hónap volt, a nívós fogyasztást leszámítva élmény volt újra a kényelmes, tágas, orosz vassal járni. Segítkezett szerszámok cipelésében, nagybevásárlásban, sőt még Vespaszállításban is.
Természetesen ezek mellett le is műszakizott sikeresen. Ráadásul egy olyan helyen, ahol OT vizsgát is szoktak csinálni. A szakik átnézték, tetszett nekik a vas, és mondták, hogy a festékhibák ellenére is vizsgaképes a kocsi. Elmesélték, hogy miket csinálgassak meg majd rajta. Köztük szerepel a kopásnak indult fékbetétek cseréje, de valszeg komplett fékcsere lesz rajta valamelyik nyáron.
A paripát szerencsére még a nagyobb esők előtt sikerült újra levinni Pécsre, ahol mosás után beállt Rékáéknál a jól megszokott helyére. Most hétvégén is csak azért takartam ki, hogy átwaxoljam és kapjon egy kis krómpasztás kezelést.

Rékapolski: Még belefér ide egy rövidke iromány Réka kisautójáról is.
A lánynak névnapja volt 1-2 hete, így mi lehetne jobb ajándék, mint megcsináltam a kisautóját. A vas már hónapok óta motorblokk töréssel állt mikor a garázsban, mikor a garázs előtt. Az alkatrészigény miatt 2 motor lett ripityára szedve és elpucolva, hogy mindenből a jobbikat kapja. Itt megállt a folyamat. Legalábbis Réka így tudta. Éjszakákba nyúló szerelésekkel összeállt végre a motor, amit egyik este Gyula segítségével be is fejeztünk, majd betettünk. Nagyon hálás vagyok, hogy betegen is jött taknyolni a kocsit, hogy a nagy nap előtti estén végre pöfögjön a motor. Így is lett, próbakör után 1-2 simítás, és a motor tökéletesen üzemelt, sőt azóta már levitt egyszer Pécsre is.
Ha már lúd, legyen kövér, még pár éjszakát rászántam a kocsira, hogy ne leharcolt kinézetű kocsit adjunk át ajándékként. Legnagyobb problémát a tető totális lemattulása okozta, amely pár év polír- és waxhiány eredménye, no meg a szarabb minőségű festésé. A piros kocsi teteje és vízszintes részei már fehérre voltak mattulva, és olyan szinten barázdált volt, mintha erősebb smirglipapírral lett volna csiszatolva. Minden mindegy alapon nekiálltam próbálgatni, hogy mit lehetne tenni vele, majd a többszöri átcsiszolás mellett döntöttem. Ezt 1500, 2000 majd 2500-ös vizes papírral tettem meg csiszológép híján kézzel. Néha már kezet mosni sem bírtam, úgy szétment a karom. A végén a selyemfényű felület kapott több adag, illetve az egész kocsi egy frissítő polírt. Majd némi waxot. Az eredmény teljesen tökéletes nem, de nagyon szép lett. Ég és föld volt a különbség, végre fényes lett újra a tető. Ehhez még hozzáadódott az agyonkopott Momo kormány leflokkoltatása, meg egy kis masni, és kész is volt az emlékezetes ajándék. Réka persze ebből mit sem sejtett, és vigyorgott utána jó pár napig.

+még egy apró kisállatos rovatot is nyitnék itt annak az apropóján, hogy tegnap pont elcsíptük, ahogy Jocó, a tarisznyarákom éppen vedlik. Egy heti folyamatos National geographic bambulás sehol sincs ehhez az élményhez képest. Nagyon durva volt.

Zsúfoltság miatt csak most tudok blogolni.
Eljutottam arra a könnycsepegtetően megható pontra, amikor azt merem mondani a polskira, hogy készen van.
Nem kis szívás árán leműszakizott a Mozaik utcában az NKH-nál. A történet nem volt egyszerű, a magyar bürokrácia hihetetlen, de inkább nem szívesen részletezném, hogy mi tartott 5 óráig egy egyszerű műszakin.
Előtte súlymérésen voltunk Somával, ahol legnagyobb meglepetésemre 680kg-ot mutatott a műszer menetkészen. Ennek nagyon örültem, hiszen a gyári kispolski súlyt jócskán megdobja a nagyobb motor, hűtő, víz, illetve a beépített 45kg összsúlyú bukókeret. Jóval 700 kilo fölé saccoltam a vasat. Lehet tényleg érdemes volt kikaparni/kivagdosni/kiszerelgetni a fölösleges dolgokat.
A műszakin már a sorban álláskor szereztem pár barátot, pedig alapból volt már pár (Csajos, Soma ) a vizsgán viszont még az atyaúristent is lehívták, hogy nézze meg a kocsit. Ez olyan szempontból nem volt előnyös, mert több szem többet lát elven több mindenbe is tudtak belekötni. Nem volt napellenzőm, túl kemény a futómű, az MNASZ-es papírban is volt (?) hiba állítólag, ki kellett építenem a fűtést az alvázszám láthatatlansága miatt, stb-stb.
De a lényeg, hogy megvolt a papíros, senkit nem kellett megkenni, full hivatalosan ment minden. Alapjába véve rendesek voltak, csak kissé szőrözősek.
Következő nap estéjét az okmányirodában töltöttem, ahol a kedves nénike örömmel túlórázott, hogy meglegyen az összes papírosom.
Úgyhogy hivatalosan is olyan versenyautóm van, amivel közúton közlekedhetek. Hordanom kell a gépkönyvet, forgalmit, átalakítási engedélyt és a versenyzői licenszemet magammal, illetve egy év múlva újra gépkönyvezés és forgalmi vizsga, de ezek nagyon nem tudnak meghatni. Valami kikúrt mód boldog vagyok.
3 évet és 4 hónapot qrtam el az életemből a kocsira.

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek aki így, vagy úgy segített abban, hogy a vaskupacomból újra autó legyen, vagy csak izgult érte, vagy csak bátorított. Utóbbira nagy szükség is volt néha, hiszen párszor bevágtam a villáskulcsot a sarokba... Ha valakit kihagynék a sorrend nélküli sorból, az a feledékenységem miatt van.
Tehát KÖSZÖNÖM: Rékának, szüleimnek, keresztfateromnak, nagymamámnak, Gyulának, Losinak, Somának, Csajosnak, Bazéknak, Hollónak, Milánnak, Marczin Robiéknak, Laceeenak, Cincinlovagnak, Langer Zsoltinak, Szőrnek, Pallagi Norbinak, Gál Istvánnak, Iminek, Lakkcipőnek és a lakatosának, Hanisch Vilmosnak, Kolonics Atisnak, Attilának és Tominak, CsuriLacinak, Sanyinak, Káli Ricsi és Gabi, Cselényi Balázsnak, Siska Zoltánnak, Nagy Tibornak, Jocónak, Gáspáry Lacinak, Karcsibának, Jacekéknak, Rezsőnek, a Bonczi bontósoknak, az okmányirodás néninek, az Oldtimer Perfekteseknek, a Nádor utcai festékboltosoknak, a galvanizálós néninek, a homokszórósoknak, a szinterező néninek, illetve mindazoknak, akiket kihagytam.
Rékának külön köszönet, hogy nő létére bevállalta a legundorítóbb munkákat is, na meg hogy kibírta mellettem ezt az időszakot, nem volt egyszerű.



Az egész megkoronázására az a megtiszteltetés ért, hogy kiállíthattuk Gyulával az autóinkat az Oldtimer Expon .
Életem egyik legszebb hétvégéje volt.
Büszkék voltunk a kisautókra, hiszen a velünk szemben lévő Jaguárosokkal nem is foglalkoztak a látogatók, csak a polskik érdekelték őket, de azok nagyon. Sokan elismerték a belefektetett energiát, és ez nagyon jól esett ennyi idő és meló után.
Volt aki bolondnak hívott minket, volt aki hasonlót szeretne építeni, volt aki nem értette miért vannak kikötve az üléseim a tűzfalhoz, volt akinek van több polskija is, sokan megfordultak kocsijainknál, de abban majdnem mindegyik megegyezett, hogy mosolyogva hagyták el a standunkat.
A hangulat hihetetlen jó volt, egy látogatót sikerült rávenni arra is, hogy ugráljon végig a kártyanaptárakból épített ugróiskolánkon.
Sokminden "újat" megtanultunk a kiállítás alatt, pl. hogy 86-ban másféle zöldek voltak a kispolskik, összesen 1db A4-es lapot lehet berakni a csomagtérbe, a BIS-ek jobbak, a 903-as gyári kispolski motor, Gyula kocsijában 8,8 karátos arany csavarok vannak, stb.
1-2 visszatérő látogató Robi kocsiját is emlegette, ahogy figyeltem a szavakat, valszeg mély nyomot hagyott bennük 2 éve...
Az odaút kissé nehézkes volt, mert szakadt az eső, ráadásul előtte való nap takarítottam kb. 3 órán át a kocsit, és nem akartam, hogy újra saras legyen. Ekkor sietett a segítségünkre Vavra Zoli, aki eltrélerezte a szinte hermetikusra leragasztgatott kocsikat a kiállításra. Soma pedig az "apróbb" (pl. vitrin ) cipelésben nyújtott pótolhatatlan segítséget.
A szép idő miatt vasárnap este már a saját lábán araszolt haza a kiskocsi végre úgy, hogy nem kell izgulnom a papírjai miatt.
Ezúton kérnék elnézést minden tisztelt rendőr úrtól és hölgytöl, akik esetlegesen igazoltattak az út szélén, és melléjük érve krónikus késztetést éreztem 1-1 padlógázra.

Hogy ne legyen uncsi, a Zsigáról is készítek már egy bejegyzést. Végülis másfél éve már aktuális lesz.
Az autó kímélő használatban van, szinte mindig fedett helyen parkol, igyekszem óvni a környezeti behatásoktól és magamtól is. Télen talán 3x volt úton, úgyhogy egész jól sikerült megállnom, hogy a hóban-latyakban ne használjam.
Még a tél előtt kapott új műszakit és zöldkártyát, a vizsgabiztosok dícsérték, szinte csak a szilentekbe tudtak belekötni, hogy öregek, de azt mondták azok is hibátlanul használhatóak még egy jó darabig. A műszaki után nekiálltam Dinitrollal lealvázvédeni, illetve a kisebb hibákat lecsiszolni/festeni, na meg persze üregvédeni, de fűtött garázs hiányában ez a projekt megállt, mert a következő naptól már iszonyatosan hideg lett. Ezt nyáron szeretném majd befejezni.

Hogy legyen valami aktuális is: Most hétvégén megjárta ismét hibátlanul a Pest-Pécs-Pest távolságot, ennek örömére foglalkoztam vele egy kicsit:
kipucoltam a csomagteret, és a belteret. A vicces, hogy a csomagtérben még mindig találtam az előző tulaj (akit nagyon becsülök) által belerejtett védő zsírpapirokat.

Illetve eljött annak az ideje végre, hogy átgumiztassam a Ladát. Előkapartam a padlásról a gyári kerekeit, amiket összesen kb. 4 évet használtak (ez látszik az állapotukon), Réka segítségével lepucoltuk az üregvédőtől, mivel az összes szinte teljesen barna volt. Erre ráment egy délutánunk.
A tisztítás után Bazzal elmentünk a gumisához, ahol átrakattam a mostani felnikről a gumikat a lepucolt gyáriakra. Sajnos a gyári kerekekre még nem lehetett belső nélküli gumit felrakni, így mindegyik gumi kapott 1-1 belsőt is. Ennek kevésbé örültem, mert annyira nem csípem a belsős megoldásokat, de ez van, valamit valamiért.
Az egész akciónak két oka volt, az egyik, hogy a gyári felnik sokkal szebbek, szinte hibátlanok, és csillog rajtuk a gyári festés. A másik lényeg pedig az, hogy ezekre már fel lehetett rakni a belülről homokolt, festett krómdísztárcsákat!!!!!
Nem is fosom tovább a szót, inkább dobok fel pár képet.