Sziasztok!
Bár gyakran olvasgattam ismerősök bejegyzéseit, én kissé kimaradtam a blogolásból mostanában. Azóta történt sok változás, nem is győzném mindet leírni, így álljon itt egy összefoglaló poszt arról a kiskocsiról, amit minden nap nyúzok lassan már másfél éve.
A kocsi hozzámkerülését már ecseteltem, így a könnyekig fajuló mentális rész kimarad, és kezdeném a színekkel.
DIU, azaz a patkány polski a pályafutását pirosan kezdte nálam. Nem rajongtam a színéért, hiszen nem tartottam férfiasnak a lassan rózsaszínű, lemattult, nemgyári festést, de olcsóságossági megfontolásból kevertettem hozzá színt, hogy legalább a tenyérnyi rozsdadarabokat eltüntessem. Itt még 1500Ft-nál tartottam a ráköltésben, talán itt kellett volna megállni.
Kezdődött az alapozás, csiszolás, gittelés. Utóbbiból az üvegszálasat nagyon szerette a kasztni. Viszont mikor már filleres volt a negyed bódé, elkezdett tetszeni a töltőanyag szín, továbbá rájöttem, hogy a kocsit szépen gittel javítgatni esélytelen. Gondolkodtam, ha már sz@rul néz ki, akkor legyen patkány. Úgyhogy hirtelen felindulásból visszamentem a festékboltba, és kértem 1 lityó fillerfehér akrilt edzővel és mattítóval. Szétpakoltam a kocsit, majd átfújtam. Ez nem sikerült túl jóra a kis pisztoly és a gyors edző kombó miatt, de egy gépi csiszolás után már egész emészthető lett a végeredmény=nem volt érdes és foltos annyira. Az előzetesen kevertetett piros szín pedig ment a kerekekre. Itt halkan megjegyezném, hogy hóesésben nem túl jó festéket szórni.
A következő nagyobb projekt a motor volt, hiszen a kuplung gyengélkedett, és szerettem volna rendbe is rakni a technikát, hogy a cserbenhagyást megelőzzem. Bence és Gyula segítségével megújult a blokk, kapott szinterezett burkolatokat, galvanizált csavarokat, felújított karbit, kuplungot, olajat, tömítéseket, köszörült veztengelyt, gagyi magyar alu olajteknőt.
Az engine az utóbbi időben tovább finomodott, hiszen egy felújított Marelli generátorral lett gazdagabb, elegant gyújtással és egy csinos panda karbival. Így már városban egész jól autózható a kocsi, ráadásul nem is vészes a fogyasztása.
A patkány stílushoz az ültetés elengedhetetlen, így további rövidítés után megkapta a 900-as régi vágott rugóit, és előre kovácsoltatott laprugó került félbevágott tartóbakokkal. A futómű állításának érdekében a gömbfejek is le lettek cserélve, hiszen össze voltak nőve már teljesen. Továbbá Cincinnek köszönhetően végre normális gumikon fut az autó, és nem a megkövült, gyári Stomilok vannak alatta.
Ezen kívül még egy csomó otthon kallódó alkatrész belement, lásd króm ablaktörlők, avétos krómlökösök, nyitható hátsóablak, Bimarco-k, feszítős kéderek, stb-stb.
Időközben 2x meg is törték szerencsétlen kocsit, de ez az állapotán nem sokat rontott már.
Hosszútávú tervek nincsenek, még van másfél év műszaki a forgalmiban, utána majd eldől mi lesz a sorsa. A jelenlegi rozsdaállapotok miatt örülök, ha addig kihúzza, dehát bontószökevény volt már így is. Mindazonáltal szerintem örül a kisautó, hogy kapott még pár plusz évet, boldog, hogy egy kicsit stílusosan róhatja Budapest útjait.

Ráfeküdtem rendesen a Vespa témára mostanában.
Réka segítségével szétkaptuk a motort/váltót. Kiszedni baromi egyszerű, kb. 2 csavar, bovdenek lekötése, és lent van a teljes erőforrás, hajtás, hátsó lengőkar, rugó, gátló.
A belseje azért bonyolultabb, de még talán így is össze tudnám valahogy rakni.
Elpucegáltuk, bedobozoltuk szépen a dolgokat. Csajosnak köszönet, hogy ismét igénybevehettünk a garázsa előtt egy 2 négyzetméteres betonplaccot!
Végeredmény: henger-dugó-gyűrű kuka, 1-2 csapágy szar, kuplung kuka, tömítések-szimmeringek kukák.

Közben jött egy olyan dolog, hogy vásároltam még egy szétszedett Speciált, hogy mi a retkes >#@#>@&-nak, azt nem tudom.
A csomagban volt egy üres bódé, ami nem a legszebb szintén, de évjáratra 1972-es, jóformán az összes alkatrésze, egy csomó új cucc, illetve ami a legfontosabb: egy 125cm³-es PK motor. (A PK egy újabb szériája a Vespáknak, a 70-es évek végétől gyártották a 90-es évekig.)
Osztottam/szoroztam, és az 50-es eredeti motorra kb. egy kilot röhögve rá lehetne költeni, hogy normálisan lehessen használni Pesten. Nagyobb henger, nagy karbi, sportkipu, hosszabb áttétel, meg még amik kötelezőek: csapágyak, tömítés, szimmeringek, gyári kuplung, stb. Úgyhogy beláttam, inkább a 125-ös blokkba kell beruházzak. Bekattantam, nem tudok mit tenni.

A dolog amilyen kő egyszerűen indult, most már kezdem úgy látni, hogy nehezebb berakni ezt az egyező márkájú, de típusidegen mocit, mint a polskiba a 903-as Fiatot.
Kell a motorra nagyobb hengerburkolat, szívócsonkot kell hajlítani, vagy beszerezni egy harmadik típusú Vespáét, kipufogóra kell valamit kitalálni, vagy az is egy harmadik típusé lesz, a teljes motort átvezetékelni, mivel a Special még 6V-os, de az új motor már 12. Ehhez trafót, feszültségszabályozót beszerezni, stb-stb.
És akkor még jön az, hogy kellene tudni, hogy a motor működik-e, vagy sem? Kompresszió van ugyan benne, de egyelőre megbontani nem akartam, csak átpucolni, így nem tudom, hogy kuplung, váltó, csapágyak, tömítések, egyebek milyenek. Mondjuk a tömítések tuti halottak, mert kb. egy centi vastag olajsár volt körben a motoron, ami 4 órás intenzív pucolást eredményezett.
Úgyhogy jelenleg itt állok a dologgal.

Egy segítőkész Vespás fórumozó mondta, hogy a polskimból ítélve ennél a mocinál is hamar elkezdődik majd a felújítás, meg a tuning. Akkor még egy 'majd 10 év múlva' kifejezéssel az arcomon röhögtem a dolgon, de most valami valóban elkezdődött. Kellett ez nekem? :(
>#@>xc!%++/%"£$ßxyc....

Vasárnapra megígértem azt a járólap vagdosást Rékának, amit eszköz, jármű, vagy hely hiányában hanyagoltunk régóta. Nagyszülőkhöz fuvarozott ki minket Soma, ahol gyors munkával megoldottuk a dolgot. Viszont ha már arra mentünk, összekötöttem a kellemeset a hasznossal (járólap vágás volt a hasznos ), és előkapartam a garázsban régóta pihenő kincsemet, az A112 Abarth motort. Előtte felszerelkeztünk néhány liter benzinnel, ecsettel, meg miegymással. A szétszedés hamar ment, néhány csavarral küzdöttünk, de megadták magukat. A pucolás is viszonylag gyorsan haladt, bár a végefelé már romlott a munkamorál, lehet, hogy a benzingőznek köszönhetően.
Sokmindenre fel voltam készülve, tekintettel arra, hogy a blokk előéletéről csak annyit tudtam, hogy gyakran volt hengerfejes, illetve hogy az utóbbi két év alatt kb. 4-5 fordulatot tett meg a főtengely (http://www.garageblog.net/blog/kg/4060). Mondjuk kompressziót azért még mértem benne régen, az szuper volt, illetve jól ment vele a törött Bianka, de ennek ellenére mindenre számítottam, csak arra nem, hogy széthúzáskor egy szép motorbelsőt kapunk. A belseje egyszerűen gyönyörű volt, a csapágyak sem vészesen kopottak, a dugattyúkról szinte enni lehetett, mert korom alig volt rajtuk. Ezek a tények valszeg a gyakori olajcserének, esetleg az olajhűtőnek köszönhetőek.
Azon is meglepődtünk, hogy az alkatrészek sokkal szebb kidolgozásúak, precízebbek, mint egy sima 900-ason, a rövidebb hajtókarok gyárilag könnyítettek, a grammolási értékek rendre rá vannak írva. Minden csappal kapcsolódik egymáshoz, hogy pontosabb illesztést kapjunk, ilyen pl. a főtengely csapágyak házai, a lendkerék, stb.
Ami hiányzott, hogy egy darab Abarth jelet nem találtunk sehol a blokkon belül, de asszem ezért kárpótolt a nagyobb löketű főtengely gyönyörű kialakítása.
Élmény volt, még nem láttam ilyet belülről.
A sorsa az lesz, hogy folyamatosan alakul, bár a műszaki megoldások még kavarognak a fejemben, és azért van rajta olyan alkatrész, amivel foglalkozni kell (olajpumpa meghajtás, veztengely), de idő mint a tenger, így apránként haladni fog.
Rékának, Somának nagyon köszönöm a segítséget, nagyon jó volt, hogy velem fürödtek az olajsárban! A késő este bekapcsolódó Gyuszinak is köszi, hogy nem hagyta ellaposodni a bulit, és meglátogatott minket!

A garázsban mostanában a vezetékelés volt a nagy divat, így én is főleg ezügyben tevékenykedtem.
Már jóideje csak zsinórozgattam, de mostmár úgy néz ki, hogy lesz is belőle valami. Valamelyik nap összedobtam egy kapcsolási rajzot, mert már én sem igazodtam ki a dolgokon. De igazából nem is volt rá szükség, mert minden elsőre és hibátlanul működött azok közül, amiket beüzemeltem. Az indexrészt, illetve a vízhőfok mérőt még nem tudtam kipróbálni, mivel ezek még nincsenek beszerelve. Az örömöt az jelentette, hogy az egyedileg tákolt reléhalom a rengeteg zsineggel is hiba nélkül kapcsol. Úgyhogy büszke voltam magamra.
Sajna még korán sincs vége ennek a szakasznak, mert a főkábel ma kora reggel érte el a beszerelhető formáját, és még a kábelköteget is rögzíteni kell, de lassan és biztosan meglesz.
Továbbá vásároltam a bontóban szombaton egy Fiat 127-es 903cm³-es motort tartalékba, mivel az autó nagyon úgy nézett ki, hogy csak 26000-et futott. Kuplung, és nagyon sokminden még gyári volt rajta, tehát el is tudom képzelni. Milánnak, Robinak köszi a segítséget!
A bontósok előtt meg le a kalappal, mert képesek még a legnagyobb hidegben is autót aprítani. Illetve amíg én kitekertem egy csavart, addig a bontós Gábor fiú leszedte az egyik első futóművet a 127-esről. Lehet ezért halad ilyen lassan az autóm?

Update:
Tegnap lepróbáltam az indexet, vészvillogót is. 1 kontakthibát találtam, amit javítottam. Ez nagyon izgi volt.

BEINDULT!
22 és fél hónap után újra beindítottam a motoromat. Szőr mintha ráérzett volna, pont jókor hívott, így élőben is hallhatta a duruzsolást. Sokáig nem akartam járatni, mert a rettegtem a szomszédoktól, illetve a vízrendszer még az autón kívül van.
A hangja szinte semmit nem változott, és büszke vagyok, hogy sikerült végre egy 4 hengeres motort is a nulláról összerakni működőképesre.
A működéshez még szükség volt az új hallos gyújtást lepucolni, újra összerakni, illetve a generátorból is hiányzott pár alátét.
Szerencse, hogy Gyula akksija még a garázsban volt (köszi). Természetesen a vezetékelés ideiglenesen készült el, az olajnyomás lámpát egy átlátszó oldalindex helyettesítette. A behúzótekercs vezetéke helyett egy sima csavarhúzót alkalmaztam.
Asszem most kaptam egy kis pozitív lökést.

És természetesen az ígért videó:
http://auto.indavideo.hu/video/900-as_inditas

Tegnap adtam két gázfröccsöt!
Na meg összeraktam a váltómat végre a titkos receptem alapján.

Hozzávalók egy alig 30 ezret futott váltó karbantartásához:
-1 db váltó
-1 liter benzin
-1 ecset
-1 liter váltóolaj
-1 db homokolt, szinterezett kiemelővilla
-1 db kinyomócsapágy
-2 db kinyomó villa persely Gyulától
-2 db homokolt, szinterezett gumiharang lemez
-2 db féltengely gumiharang
-1 db szimmeringes váltófedél
-1 db szinterezett váltótető
-2 maréknyi zsír
-1 db nyelestengely megvezető persely kompletten
-néhány darab tömítés
-pár csipet tömítőpaszta

Elkészítési javaslat:
Szedd elő a régi, olajos, mocsokos váltódat, amiből már előzetesen kiflexelted a 900-ashoz felesleges dolgokat. Szerezz, vagy bérelj egy kedves barátnőt, aki hajlandó tisztára lepucolni az 1 liter benzin és egy csavarhúzó, illetve ecset segítségével.
Ha ez készen van, és az összes hozzávaló elő van készítve a főzéshez, akkor elkezdheted az összerakást. Először érdemes a váltófedelet cserélni az új szimmeringesre, majd a gumiharangokat, és a nyelestengely perselyt. A műveletek befejezéseként érdemes feltölteni olajjal, mert ha az összeszerelés előtt tesszük, akkor az összes ki fog folyni. Miután beletöltöttük a finom illatú váltóolajat, utána hozzáteszünk még egy marék zsírt, melyet kissé eloszlatunk a fogaskerekeken. Ez adja meg a dolog pikantériáját, kissé sűrűbb lesz az anyag a váltóban. Baztól lestem el a technikát. Ha ez is készen van, akkor hozzáadjuk a váltótetőt, és el is készült a váltónk. 900-as motorunk előszeretettel fogja fogyasztani ezt a csemegét.
A végeredmény a képeken. Jóétvágyat kívánunk!

Szabim utolsó két napja a kisautóval telt.
Lefújtam az első lengőkarokat (képek majd később), felszereltem a motorra a kipufogót, vízpumpát, illetve a karburátort.
Utóbbihoz Martonvásárról sikerült tömítéskészletet szerezni, ahol egy rendkívül segítőkész szerelőpárosba botlottam. Az urak már több évtizede Dellorto és Weber karbikkal foglalkoznak, nagyon értik a dolgukat, és szinte mindenük van. A tüték csak úgy sorakoznak a polcon, mindenféle méretben és kialakításban. Legnagyobb meglepetésemre a csevegés közepén behoztak egy gyönyörű 40-es fekvő Webert rozsdamentes tütékkel és szívócsonkkal felszerelve, amely pont az általam használt 900/1050-es motorokhoz készült. Akkor majdnem elpityeredtem. Kép sajnos erről sincs, elvittem ugyan magammal a fényképezőgépet, hisz éppen nyaralni mentünk, de
memóriakártyát már elfelejtettem belerakni.
Ezen kívül még felkerült a laprugó is, illetve szétszedtem végre a generátoromat és az önindítómat egy kis felújítás céljából.

Voltam ma a gépműhelyben......
Gyulával elfuvaroztuk a hengerfejemet és a blokkomat apróbb csinosításra.
Nem igazán nagy hír, de az egész hétvégi szívás miatt csak megér egy bejegyzést.
Szóval az egész előzménye, hogy szombat-vasárnap szétszedtük darabokra a blokkot, és mindent elpucoltunk, bedobozoltunk. Persze nagyszülőknél csináltuk a retkesebb melót, hogy ők is örüljenek, és vasárnap este kisebb dobozokban hazaszállíthassuk a tiszta 900-ast.
A pucolásban segítségem Réka volt, ezúton is köszönöm.
Végeredmény: 1 doboz gumikesztyű, 6 liter benzin, 1 csomag törlőkendő, és rengeteg doboz minusz.
Az egész kiindulópontja a hétvégi tali volt, ahol mehettem Robi autójával egyet, ami gecire ment, majd még Pesten gyorsulgattunk egy rövidet a Auchan parkolóban Zsoltival és Gyulával, ekkor jött meg a kedvem, hogy neki kéne állni végre a motoromnak.
Az utolsó lapátot az tette rá, hogy vitt Dudás Jani (DJ) trabantos barátom is egy körre, és egy 100 lóerő körüli Trabant igencsak tud menni...