Könnyed, frissítő blog következik nagyrészt a Zsigáról.

Még az előző télen kicseréltem rajta az ac pumpát gyári újra, illetve a benzincsöveket, benzinszűrőt, bilincseket. A műveletnek köszönhetően végre megszünt a nehézkesen indulás, illetve az, hogy 1 hét állás után már csak a karbiba csöpögtetett benzinnel volt hajlandó elindulni.

Az elmúlt egy évben nem túl sokat volt használatban a járgány kímélési megfontolásból, illetve azért, mert Pécsen pihent. Persze mindig mikor arra jártunk, mentem vele egy karikát, természetesen csak akkor, ha száraz volt az idő. Az egyik ilyen köre egy pécsi veterános találkozó volt még valamikor áprilisban.
Majd egy hónap intenzív használat következett, ami bizonytalanul indult. Lejáró félben volt a műszaki vizsgája, így tervben volt, hogy felhozzuk Pestre műszakira. Erről a tervemről lemondtam, mivel vasárnap délután még mindig esett az eső, így nem volt kedvem elindulni, maradt a MÁV. A pályaudvaron kiderült, hogy nincsen már jegy, illetve az utak is kezdtek felszáradni, így e két ok miatt mégis a zsiga mellett döntöttünk.
Nagyon jó hónap volt, a nívós fogyasztást leszámítva élmény volt újra a kényelmes, tágas, orosz vassal járni. Segítkezett szerszámok cipelésében, nagybevásárlásban, sőt még Vespaszállításban is.
Természetesen ezek mellett le is műszakizott sikeresen. Ráadásul egy olyan helyen, ahol OT vizsgát is szoktak csinálni. A szakik átnézték, tetszett nekik a vas, és mondták, hogy a festékhibák ellenére is vizsgaképes a kocsi. Elmesélték, hogy miket csinálgassak meg majd rajta. Köztük szerepel a kopásnak indult fékbetétek cseréje, de valszeg komplett fékcsere lesz rajta valamelyik nyáron.
A paripát szerencsére még a nagyobb esők előtt sikerült újra levinni Pécsre, ahol mosás után beállt Rékáéknál a jól megszokott helyére. Most hétvégén is csak azért takartam ki, hogy átwaxoljam és kapjon egy kis krómpasztás kezelést.

Rékapolski: Még belefér ide egy rövidke iromány Réka kisautójáról is.
A lánynak névnapja volt 1-2 hete, így mi lehetne jobb ajándék, mint megcsináltam a kisautóját. A vas már hónapok óta motorblokk töréssel állt mikor a garázsban, mikor a garázs előtt. Az alkatrészigény miatt 2 motor lett ripityára szedve és elpucolva, hogy mindenből a jobbikat kapja. Itt megállt a folyamat. Legalábbis Réka így tudta. Éjszakákba nyúló szerelésekkel összeállt végre a motor, amit egyik este Gyula segítségével be is fejeztünk, majd betettünk. Nagyon hálás vagyok, hogy betegen is jött taknyolni a kocsit, hogy a nagy nap előtti estén végre pöfögjön a motor. Így is lett, próbakör után 1-2 simítás, és a motor tökéletesen üzemelt, sőt azóta már levitt egyszer Pécsre is.
Ha már lúd, legyen kövér, még pár éjszakát rászántam a kocsira, hogy ne leharcolt kinézetű kocsit adjunk át ajándékként. Legnagyobb problémát a tető totális lemattulása okozta, amely pár év polír- és waxhiány eredménye, no meg a szarabb minőségű festésé. A piros kocsi teteje és vízszintes részei már fehérre voltak mattulva, és olyan szinten barázdált volt, mintha erősebb smirglipapírral lett volna csiszatolva. Minden mindegy alapon nekiálltam próbálgatni, hogy mit lehetne tenni vele, majd a többszöri átcsiszolás mellett döntöttem. Ezt 1500, 2000 majd 2500-ös vizes papírral tettem meg csiszológép híján kézzel. Néha már kezet mosni sem bírtam, úgy szétment a karom. A végén a selyemfényű felület kapott több adag, illetve az egész kocsi egy frissítő polírt. Majd némi waxot. Az eredmény teljesen tökéletes nem, de nagyon szép lett. Ég és föld volt a különbség, végre fényes lett újra a tető. Ehhez még hozzáadódott az agyonkopott Momo kormány leflokkoltatása, meg egy kis masni, és kész is volt az emlékezetes ajándék. Réka persze ebből mit sem sejtett, és vigyorgott utána jó pár napig.

+még egy apró kisállatos rovatot is nyitnék itt annak az apropóján, hogy tegnap pont elcsíptük, ahogy Jocó, a tarisznyarákom éppen vedlik. Egy heti folyamatos National geographic bambulás sehol sincs ehhez az élményhez képest. Nagyon durva volt.