Van egy kis időm, így egy blogbejegyzést rittyentek gyorsan.

Júli 11-én Tatbányára utaztunk, mivel a helyi Ladaklub szervezett egy szociautós szlalomot. A kategóriámban 3-an voltunk, Baz, egy skodri, meg én. Ezüstérmes lettem, hiszen Baz lényegesen jobb időket, és ráadásul sokkal szebbeket is autózott. Nagyon adta neki a pálya, na meg a hátsó téligumi. Élmény volt mellette ülni.
A kisautóra büszke vagyok, mert jól üzemelt az első komolyabb versenyén. Egy nyekkenés nélkül bírta a helyenként murvás pályát, amire megesküdtem régebben, hogy nem viszem.
Egyedül a kanyarokban visszafulladó karbi bosszantott, de az nagyon. Egyelőre nincs tippem, hogy mit variáljak rajta, hogy jó legyen.

A másik felejthetetlen hétvége a legutóbbi volt.
Csütörtök hajnali 1-kor indultunk és vasárnap este 9-re értünk haza. Hogy hova mentünk? Hát persze, hogy ismét Lengyelországba. De most polskikkal.
Gyula és Losi jött a narancs kúpossal, az utolsó pillanatban csatlakozó Jámbor Laci a metálzölddel, mi pedig Réka pirosával mentünk. Utóbbitól féltünk a legjobban, mert az olajnyomás a folyamatos próbálgatások, pumpacserék, stb. hatására sem javult, így nagy az esély rá, hogy a főtengelycsapágyak koptak már el teljesen. Nem is lenne meglepő, hiszen a legutóbbi motorkarbantartáskor nem cseréltük őket, úgyhogy 120-130 ezer km már simán lehet bennük, ha nem több. Ennek ellenére hibátlanul abszolválta az 1020km-es körutat, egyedül egy olajgombát kellett cserélni, mert az a Lengyel-Szlovák határon megadta magát.
Gyulának kevésbé volt szerencséje, neki a töltése ment el. A lehetőségek méricskélése után szénkefére gyanakodtunk, így szombat délelőtt nekiálltunk az utcán megcsinálni Jacekék boltja előtt. A szénkefe nem tűnt rossznak, de szerencsére Laci kiszúrta, hogy a forgórésznek össze-vissza lógnak a vezetékei. Ez volt fél egy körül, úgyhogy fel volt nekem adva a lecke, hogy odaérjek az egykor záródó bontóba dinamóért. Ez szerencsésen sikerült, ráadásul egy ismerős kocsit is láttam a bontónál. A zólyomi talin kint volt a srác, rögtön megismert, és dumcsiztunk egy keveset. Kiderült, hogy jönnek a nyári talinkra. Le is kellett fotóznia, mert mondta, hogy nem fogják amúgy elhinni a cimborái, hogy ismét találkozott magyar polskissal a lengyel bontóban.
Várost nézni megint nem volt időnk a 4 nap alatt, de a túra összességében nagyon jó volt, bár esélyt látok rá, hogy a csajok nem így gondolják. >
Büszkék vagyunk a kisautókra.

Illetve megemlíteném, hogy jártam egy osztálytársamnál, akinek veterános műhelye van. Itt lennének a képek: http://picasaweb.google.hu/k.gabor126/2010_07_01ClassiccarMuhely#

Tegnap a kisautót waxoltam át, a kerekeket pucoltam le, holnap még belülről kell kitakarítani, és mehet is lassan a nagy nyári kispolskis találkozóra a hétvégén.

Eltelt egy újabb hónap, és rengeteg sok szép élmény ért. Szinte minden hétvégén nyúztam a kocsit, aminek olykor meg is lett az eredménye.
Próbálom összeszedegetni az emlékfoszlányokat, történéseket.

Részt vettünk Kiskunlacházán a Volks & Roll találkozón Bazékkal. Itt az autótoló versenyt nem késtük le egyedül, de azt viszont a barátok segítségével meg is nyertük. Estefelé még gyorsulgattunk egy keveset, a legjobb eredményem 19,2 mp lett 400m-en. Sajnos a 200m-es eredményt nem mérték, pedig abból azért sejthettem volna, hogy mennyivel lett erősebb szerencsétlen 903-as mocikám.

A következő hétvégén Gyuláékkal megjelentünk szintén Kiskunlacházán, ahol most olasz autós tali volt. Az olasz licensz alapján gyártott lengyel kocsi még bőven belefért a rengeteg Fiat, Alfa közé.
Számomra meglepetéssel kezdődött a tali, hiszen ahogy elkezdtünk nézelődni hallottam a karszalagom sorszámát a hangosbemondóban. Nyertem, de vajon mit? Az ajándék az volt, hogy egy barátságos versenyző fazon vitt egy kört a lassítókkal tűzdelt tempós pályán egy 160 lovas Fiat Brava rallyeautóval.
Jó móka volt, nyomtam mellette a féket zsigerből két kanyarban, mert úgy voltam vele, hogy nem adja ki, de mégis. Rá kellett jönnöm viszont, hogy sokkal nagyobb élmény polskival ugyanezt csinálni. Nincs annyi erő benne, de fílingre ezerszer veri azt a vasat.
Utána jött a feketeleves, mert Gyulával beálltunk a gyorsulásos pályára, hogy végre legyen egy 200m-es időeredményem is, de a vége az lett, hogy kikaptam Gyuszitól. A kettest váltottam volna haladósan, de valószínűleg akkor eshetett ripityára a vadi új (2000km-t futott) Sachs!!!!! kuplungtárcsám. A szétmenő daraboknak köszönhetően a szerkezet nem tudott kiemelni, ezt a verseny hevében nem éreztem, úgyhogy behúztam még a kettest, de ott már csak kerregést hallottam lassulással egybekötve.
A végeredmény: úgy széthullott a váltóm, hogy csak egyes és négyesem maradt, utóbbinak is borzalmas hangja volt. Jah, és persze a kuplungot nem lehetett kiemelni.
Némi gondolkodás után nekivágtunk a hazaútnak, ami egy élmény volt ilyen feltételek mellett.
Gyulának és Losinak nagy köszönet, mert rengeteget segítettek miután kinevették magukat, így még aznap este bent volt a tartalék váltó és egy új (sajnos ismét Sachs) kuplungtárcsa menetkészen.

A gyors szerelésnek köszönhetően következő nap már kint is voltunk a Hungaroringen egy veterános találkán. 2 kört mehettünk is a Ringen, ahol ugyan jártam már párszor, de az átépítés óta még nem volt ott a kocsim. Örömmel futott a jól tapadó aszfalton.

A felsorolást folytatva megemlíteném a Lurdynál szervezett I. Rat és retro találkozót is. Utólag nagyon bánom, hogy nem raktam föl a Szőrtől kapott rozsdás motorháztetőt, mert nagyon beleillett volna a képbe.

És végül megemlíteném a most szombati kirándulásunkat is. Zólyomban voltunk kint, ahol a szlovák kispolskis találkozón vehettünk részt. Legutóbb csak nézelődők voltunk, de megfogadtam, hogy a következőn kint lesz a kocsim. Ezt sikerült is tartanom, tehát nagyon boldog voltam. Negatívumként a reggeli esőt, az eltévedéseket, a programok hiányát hoznám fel, viszont valami írtózatosan jót kirándultunk a barátokkal. Bár kissé megviselt a dolog, mert nem egyszerű 500km-t egynapon lehúzni egy versenyautóban, amiben semmi hang-, szag-, és hőmérsékletszigetelés nincs.
Összességében jól vizsgáztak az autók, műszaki hibák nem voltak, bár az enyém kissé cincogott, meg erőtlen volt hazafelé, de ez valszeg a rossz benzinválasztás
miatt lehetett egy szlovák kúton.


Hogy Réka mocijáról is említést tegyek:
Sajna itt a nyár, és újra olajnyomás problémák jöttek elő. Melegen alapjáraton már pislákolt a lámpa, néha fordulaton is. A csapágyakban már bőven 150 ezer km fölött van, mivel a legutóbbi felújításkor azt nem bántottuk, így nagyon sanszos, hogy ott megy el a nyomás.
A motor szétborításához egyelőre nincs kedvem, viszont 2 hét múlva Lengyelbe szeretnénk vele kirándulni, úgyhogy egyelőre még nem tudni, mi legyen vele.
Apróságokkal próbáltam javítani a helyzeten, kapott másik olajpumpát, vezfedelet, hiszen a 10-20 ezerrel ezelőtt betett új cuccok teljesen elkoptak, ami számomra érthetetlen.
Illetve kapott új felszívócsövet és olajteknőt. Ezek egy panda 30-as blokkból származnak. A teknő pár decivel több olajat tud tárolni a kialakítása miatt, illetve az olajfelszívócső is masszívabb, kemény műanyag, nincs külön fémalátétje sem. Jah, és a legnagyobb előnye, hogy a gumitömítés kúposan szorul rá a felfekvő csövekre, így tuti nem fog falsot szívni.
Jelenleg az olajnyomi jobban üzemel, de meglátjuk, hogy hogyan reagál a mostani hirtelen jött kánikulára.

UPDATE: Azt el is felejtettem lejegyezni, amire a legbüszkébb voltam a Zólyomi túra során. Sejthető volt már régebben is, hogy egész normálisan fogyaszt a kocsi, ha nem rúgja neki az ember, de erre még én sem számítottam.
Városos, falus, emelkedős, rossz út miatt döcögős menet volt kifelé, ekkor 5,9 litert evett százon, viszont a hazaúton durván ledöbbentem. A fogyi 5,2l/100km volt. Nem kitalált érték, normálisan mértem, ahogy kell. A tempó kb. 90-100km/h volt óra szerint végig, és egyszer sem nyeleztem.
Mondták régebben az Autobiankások, hogy a duplatorkú Abarth karbi majd fog ilyen meglepetéseket okozni, de nem hittem nekik. Most elnézést kérek érte!
Ennek örömére ott is felejtettem a benyakúton a tanksapkámat, majd Lengyelbe menet beugrunk érte.