Zsúfoltság miatt csak most tudok blogolni.
Eljutottam arra a könnycsepegtetően megható pontra, amikor azt merem mondani a polskira, hogy készen van.
Nem kis szívás árán leműszakizott a Mozaik utcában az NKH-nál. A történet nem volt egyszerű, a magyar bürokrácia hihetetlen, de inkább nem szívesen részletezném, hogy mi tartott 5 óráig egy egyszerű műszakin.
Előtte súlymérésen voltunk Somával, ahol legnagyobb meglepetésemre 680kg-ot mutatott a műszer menetkészen. Ennek nagyon örültem, hiszen a gyári kispolski súlyt jócskán megdobja a nagyobb motor, hűtő, víz, illetve a beépített 45kg összsúlyú bukókeret. Jóval 700 kilo fölé saccoltam a vasat. Lehet tényleg érdemes volt kikaparni/kivagdosni/kiszerelgetni a fölösleges dolgokat.
A műszakin már a sorban álláskor szereztem pár barátot, pedig alapból volt már pár (Csajos, Soma ) a vizsgán viszont még az atyaúristent is lehívták, hogy nézze meg a kocsit. Ez olyan szempontból nem volt előnyös, mert több szem többet lát elven több mindenbe is tudtak belekötni. Nem volt napellenzőm, túl kemény a futómű, az MNASZ-es papírban is volt (?) hiba állítólag, ki kellett építenem a fűtést az alvázszám láthatatlansága miatt, stb-stb.
De a lényeg, hogy megvolt a papíros, senkit nem kellett megkenni, full hivatalosan ment minden. Alapjába véve rendesek voltak, csak kissé szőrözősek.
Következő nap estéjét az okmányirodában töltöttem, ahol a kedves nénike örömmel túlórázott, hogy meglegyen az összes papírosom.
Úgyhogy hivatalosan is olyan versenyautóm van, amivel közúton közlekedhetek. Hordanom kell a gépkönyvet, forgalmit, átalakítási engedélyt és a versenyzői licenszemet magammal, illetve egy év múlva újra gépkönyvezés és forgalmi vizsga, de ezek nagyon nem tudnak meghatni. Valami kikúrt mód boldog vagyok.
3 évet és 4 hónapot qrtam el az életemből a kocsira.

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek aki így, vagy úgy segített abban, hogy a vaskupacomból újra autó legyen, vagy csak izgult érte, vagy csak bátorított. Utóbbira nagy szükség is volt néha, hiszen párszor bevágtam a villáskulcsot a sarokba... Ha valakit kihagynék a sorrend nélküli sorból, az a feledékenységem miatt van.
Tehát KÖSZÖNÖM: Rékának, szüleimnek, keresztfateromnak, nagymamámnak, Gyulának, Losinak, Somának, Csajosnak, Bazéknak, Hollónak, Milánnak, Marczin Robiéknak, Laceeenak, Cincinlovagnak, Langer Zsoltinak, Szőrnek, Pallagi Norbinak, Gál Istvánnak, Iminek, Lakkcipőnek és a lakatosának, Hanisch Vilmosnak, Kolonics Atisnak, Attilának és Tominak, CsuriLacinak, Sanyinak, Káli Ricsi és Gabi, Cselényi Balázsnak, Siska Zoltánnak, Nagy Tibornak, Jocónak, Gáspáry Lacinak, Karcsibának, Jacekéknak, Rezsőnek, a Bonczi bontósoknak, az okmányirodás néninek, az Oldtimer Perfekteseknek, a Nádor utcai festékboltosoknak, a galvanizálós néninek, a homokszórósoknak, a szinterező néninek, illetve mindazoknak, akiket kihagytam.
Rékának külön köszönet, hogy nő létére bevállalta a legundorítóbb munkákat is, na meg hogy kibírta mellettem ezt az időszakot, nem volt egyszerű.



Az egész megkoronázására az a megtiszteltetés ért, hogy kiállíthattuk Gyulával az autóinkat az Oldtimer Expon .
Életem egyik legszebb hétvégéje volt.
Büszkék voltunk a kisautókra, hiszen a velünk szemben lévő Jaguárosokkal nem is foglalkoztak a látogatók, csak a polskik érdekelték őket, de azok nagyon. Sokan elismerték a belefektetett energiát, és ez nagyon jól esett ennyi idő és meló után.
Volt aki bolondnak hívott minket, volt aki hasonlót szeretne építeni, volt aki nem értette miért vannak kikötve az üléseim a tűzfalhoz, volt akinek van több polskija is, sokan megfordultak kocsijainknál, de abban majdnem mindegyik megegyezett, hogy mosolyogva hagyták el a standunkat.
A hangulat hihetetlen jó volt, egy látogatót sikerült rávenni arra is, hogy ugráljon végig a kártyanaptárakból épített ugróiskolánkon.
Sokminden "újat" megtanultunk a kiállítás alatt, pl. hogy 86-ban másféle zöldek voltak a kispolskik, összesen 1db A4-es lapot lehet berakni a csomagtérbe, a BIS-ek jobbak, a 903-as gyári kispolski motor, Gyula kocsijában 8,8 karátos arany csavarok vannak, stb.
1-2 visszatérő látogató Robi kocsiját is emlegette, ahogy figyeltem a szavakat, valszeg mély nyomot hagyott bennük 2 éve...
Az odaút kissé nehézkes volt, mert szakadt az eső, ráadásul előtte való nap takarítottam kb. 3 órán át a kocsit, és nem akartam, hogy újra saras legyen. Ekkor sietett a segítségünkre Vavra Zoli, aki eltrélerezte a szinte hermetikusra leragasztgatott kocsikat a kiállításra. Soma pedig az "apróbb" (pl. vitrin ) cipelésben nyújtott pótolhatatlan segítséget.
A szép idő miatt vasárnap este már a saját lábán araszolt haza a kiskocsi végre úgy, hogy nem kell izgulnom a papírjai miatt.
Ezúton kérnék elnézést minden tisztelt rendőr úrtól és hölgytöl, akik esetlegesen igazoltattak az út szélén, és melléjük érve krónikus késztetést éreztem 1-1 padlógázra.

"Itt a tavasz..."
Történt a mostani szép szombati napon, hogy kispolskiklubbos bobozás lett kiírva programként az Oldtimer Expo látogatása előtt. Én erről önző módon szándékosan lemaradtam, mivel autót akartam szerelni. Legnagyobb meglepetésemre a bobozást néhány klubtag önkényesen kihagyta, jöttek sorban a telefonok, és helyette a garázsnál termettek ők is, hogy beszélgessenek, segítsenek, vagy csak benézzenek. Voltunk elég szép számmal: Réka, Bazék, Cincinlovagék, Gyula, Pety@, Pocok és Dudás Jani (DJ) trabantos barátom. Mivel nem akartam nagy dobra verni, így a résztvevők többségében csak 1-2 óra után fogalmazódott meg a gondolat, hogy miért is pörgök annyira a garázsban: útvonalengedélyem megvolt, és már nem sok hiányzott ahhoz, hogy a kocsi összeálljon olyan szintre, hogy egy próbakört lehessen vele menni. Úgyhogy megfogadtam, kijutok vele az OTExpora. De ezt még akkor sem hittem el, hogy menni fog, mikor kitoltuk a garázsból.
Előtte még beszereltük a Katona Gábor névrokonom által gyártott állítható Bilstein gátlókat hátra, és a szintén általa felkeményített első gátlót, amit még előző este lefújtam. Sajnos a szín sem lett a legjobb, meg a fújás minősége sem, de ez már nem aggasztott, mert elértem a lefosom állapotot. A gátlók kicsit túl kemények is lettek, az elsőket alig lehetett széthúzni, a hátsók összenyomásával meg már nem is próbálkoztunk.
A hűtőventillátor relézésénél volt még egy kis hiba, amire még nem jöttem rá, így szimlán bevezetékeztem egy másik kapcsolót az utastérbe neki.
Rövid melónak tünnek ezek, de mégis 5 óra körül döntöttem úgy, hogy kitoljuk. Élmény volt, nagyon jól esett, hogy mindenki egy emberként izgult a próbakör miatt.
Nagy nehezen beindult, szakadozva, akadozva elmentem vele a Hungária körútig, meg vissza a benzinkúthoz. Ott kerékpumpálás, tankolás bele (itt örültem, hogy a Holló által szerzett betöltőcső visszacsapó szelepnek jó a mérete, és belefért a pisztoly). Majd a motortér átnézése. A régi nívót szépen kilökte, úgyhogy a szépen összerakott motor már csillogott az olajtól. Kapott új nívót, illetve fülre egy kis beállítást, és már lehetett vele pörgö kerekekkel indulni. Miután még a szép tengelyes alapjáratot is beállítottam, összepakolásztunk, és elindultunk az Expora némi vízforralással és biztosítékkiégéssel fűszerezve.
Végeredmény:
Az autón még nagyon sok meló lesz, de meglepően kevés műszaki hibát produkált annak ellenére, hogy minden frissen volt összerakosgatva. Alapjába véve minden olyan, amilyennek megálmodtam, és ez rettentő boldogsággal tölt el. A feeling, a hangok, a zörgések, a futómű keménysége, a bódé meglepően iszonyatos merevsége, a szagok, a kényelmetlenség, a gyorsulás, a váltókar megfogása, a komfortnélküliség, az arckifejezések, a hűtő miatti hőhullámok, minden ugyanaz, mint amit akartam.
Aki ott volt, és segített, szerelt velem, bátorított, akár csak dumcsizott, vagy jött velem fuvarozgatni, vagy csak mellettem autózni, annak nagyon köszönök mindent. Remélem egy kicsit érződött, hogy mennyire vártam 2 és negyed év után ezt az időpontot.
És mindenki másnak is, aki bármilyen formában segített! (túl hosszú lenne a felsorolás )

Ui.: Sajna videót nem tudok feltölteni most valamiért, így ha esetleg valakinek van a poszthoz kapcsolódó, arról a linket szívesen fogadnám.