Sziasztok!
Bár gyakran olvasgattam ismerősök bejegyzéseit, én kissé kimaradtam a blogolásból mostanában. Azóta történt sok változás, nem is győzném mindet leírni, így álljon itt egy összefoglaló poszt arról a kiskocsiról, amit minden nap nyúzok lassan már másfél éve.
A kocsi hozzámkerülését már ecseteltem, így a könnyekig fajuló mentális rész kimarad, és kezdeném a színekkel.
DIU, azaz a patkány polski a pályafutását pirosan kezdte nálam. Nem rajongtam a színéért, hiszen nem tartottam férfiasnak a lassan rózsaszínű, lemattult, nemgyári festést, de olcsóságossági megfontolásból kevertettem hozzá színt, hogy legalább a tenyérnyi rozsdadarabokat eltüntessem. Itt még 1500Ft-nál tartottam a ráköltésben, talán itt kellett volna megállni.
Kezdődött az alapozás, csiszolás, gittelés. Utóbbiból az üvegszálasat nagyon szerette a kasztni. Viszont mikor már filleres volt a negyed bódé, elkezdett tetszeni a töltőanyag szín, továbbá rájöttem, hogy a kocsit szépen gittel javítgatni esélytelen. Gondolkodtam, ha már sz@rul néz ki, akkor legyen patkány. Úgyhogy hirtelen felindulásból visszamentem a festékboltba, és kértem 1 lityó fillerfehér akrilt edzővel és mattítóval. Szétpakoltam a kocsit, majd átfújtam. Ez nem sikerült túl jóra a kis pisztoly és a gyors edző kombó miatt, de egy gépi csiszolás után már egész emészthető lett a végeredmény=nem volt érdes és foltos annyira. Az előzetesen kevertetett piros szín pedig ment a kerekekre. Itt halkan megjegyezném, hogy hóesésben nem túl jó festéket szórni.
A következő nagyobb projekt a motor volt, hiszen a kuplung gyengélkedett, és szerettem volna rendbe is rakni a technikát, hogy a cserbenhagyást megelőzzem. Bence és Gyula segítségével megújult a blokk, kapott szinterezett burkolatokat, galvanizált csavarokat, felújított karbit, kuplungot, olajat, tömítéseket, köszörült veztengelyt, gagyi magyar alu olajteknőt.
Az engine az utóbbi időben tovább finomodott, hiszen egy felújított Marelli generátorral lett gazdagabb, elegant gyújtással és egy csinos panda karbival. Így már városban egész jól autózható a kocsi, ráadásul nem is vészes a fogyasztása.
A patkány stílushoz az ültetés elengedhetetlen, így további rövidítés után megkapta a 900-as régi vágott rugóit, és előre kovácsoltatott laprugó került félbevágott tartóbakokkal. A futómű állításának érdekében a gömbfejek is le lettek cserélve, hiszen össze voltak nőve már teljesen. Továbbá Cincinnek köszönhetően végre normális gumikon fut az autó, és nem a megkövült, gyári Stomilok vannak alatta.
Ezen kívül még egy csomó otthon kallódó alkatrész belement, lásd króm ablaktörlők, avétos krómlökösök, nyitható hátsóablak, Bimarco-k, feszítős kéderek, stb-stb.
Időközben 2x meg is törték szerencsétlen kocsit, de ez az állapotán nem sokat rontott már.
Hosszútávú tervek nincsenek, még van másfél év műszaki a forgalmiban, utána majd eldől mi lesz a sorsa. A jelenlegi rozsdaállapotok miatt örülök, ha addig kihúzza, dehát bontószökevény volt már így is. Mindazonáltal szerintem örül a kisautó, hogy kapott még pár plusz évet, boldog, hogy egy kicsit stílusosan róhatja Budapest útjait.

Csak megírom már ezt a blogot! Nem akartam ellőni a motorháztetős poént, így inkább nem blogoltam a múlt héten, de mostmár itt az ideje.

1 hete, mikor Pécsett voltunk, és polírozódott a Zsiga, Szőrhöz is beugrottunk egy csevegésre. Legnagyobb meglepetésemre kezembe nyomott egy motorháztetőt és egy fényképezőgépet. Utóbbira már számítottam, de a háztető igencsak meglepett.
Még régesrégen készítette a saját Polskijához, de talán sosem került reá. Lehomokoltatta az amúgy agyonhorpadt lemezegységet, majd belülről alapozást, kívülről pedig kockákat kapott. Ezután következett számára a wellness, ami abban merült ki, hogy heteken át sós vízzel permetezte a külső felületet. Ez a kezelés meghozta a hatását, mert szép kreolra barnult az idők folyamán.
Amíg Laceee bácsi fényezi az eredeti motorháztetőmet, addig otthonról akartam valamelyik tartalékot előkaparni, köztük esetleg egy sokrácsosat is, de ez a rozsdás tűnt a legstílusosabb megoldásnak. Kivágtam belőle a motortartó bakomnak a helyét, felfúrkáltam a rendszámot, illetve kívül-belül kapott egy ködölt lakkréteget, hogy ne legyen rozsdabarna aki csak hozzáér. Kellett is, mert aki csak elment mellette, annak meg kellett tapiznia.
Viszont egyöntetűen tetszett mindenkinek.

Sokáig agyaltam, hogy honnan lesz biztonsági övem, ami homológ, jól is néz ki, és nincsenek lerohadva róla a homológ cimkék, mint egy régebbi OMP garnitúrámról.
Úgy voltam vele, hogy innen http://www.srteam.eu/ veszem meg az öveket, és akkor már nem szarakodok, új Schroth-okat. Vártam, hátha lesz akciójuk, de mostanában nem volt, legutóbb talán 2007 telén volt olyan áron az öv, amire azt mondtam volna, hogy elfogadható, csak akkor nem futotta rá, mondjuk most sem... Gyakran érdeklődtem, hol telefonon, hol emailben. Legutóbb mostanság is írtam nekik, és valszeg a boltvezető már mikor a nevemet meglátta a feladónál, elvörösödött a méregtől. Viszont a sok érdeklődésre, egyébre való tekintettel egy szett övre adott egy 2007 téli árajánlatot. Gondoltam, most vagy soha! Berendeltem őket. Egy pár Schroth Clubman II asm lett belőle, 3"-os vállövvel, 2"-os medenceövvel, forgócsattal és 2014-ig homológizációval, jah és 2009.szeptemberi gyártással.
A boltosok maximálisan korrektek, és rendesek voltak, nagyon elégedett vagyok. Mondjuk tény, hogy otthagytam egy kispolski árát ezekért a szarokért.
Piros és fekete között vaciláltam, de fekete lett belőle, és bátran állíthatom, hogy stílusban ez passzol a legjobban a kocsihoz.
Csütörtökön hoztam el, éjfélre már be is volt szerelve, amikor is kezdődött az útvonalengedélyem...

Gyors éjszakai autózás meg némi alvás után pénteken már a vassal jöttem dolgozni, új övekkel, rat motorháztetővel... Élmény volt.
Munka után még Milánnal próbáltunk egy némileg halkabb kipufogót kreálni az autómra, biztos jól fog jönni műszakin, meg hosszabb utakon, de sajnos a gyári 850-es dob sem a hátfal miatt, sem a közdarab miatt nem stimmel. Így vágni meg hegeszteni kellett, amiben Milán profi. Befejezni nem volt időnk, majd legközelebb.

Szombaton a polskis fiúkkal és leányokkal kirándultunk egyet Visegrádra, Nagymarosra, baromi jól éreztük magunkat.

Vasárnap pedig a kirándulást folytattuk immáron Tatabányára, ahol a Tatabányai Lada Sportegyesület szervezésében egy Veterán- és versenyautó kiállításon vettünk részt nagy mennyiségű polskis résztvevővel.
Legnagyobb meglepetésemre és a félkészség ellenére az autóm megkapta a 3. legszebb versenyautó díjat, ami számomra akkora elismerés volt, mint még semmi más. Nagyon boldog voltam, mindenért kárpótolt, és most éreztem úgy igazán, hogy megérte az eddigi 2 és fél év meló és szívás.

A szervezők a végén hozzátették, hogy kéretik bemutatni utólag a lefényezett eredeti motorháztetőt.

UPDATE: Robinak üzenem, hogy én is tudom, hogyan kell 3 kerékkel leszállni egy kompról. Csajos és Soma közreműködésével megkaptam a videót, meg a kiollózott képeket erről.
Valszeg kicsit merevek a bódék.
[flash=http://www.youtube.com/watch?v=K7O9C3eK-QY]



Robi változata:



http://www.youtube.com/watch?v=2LrjvCa9W78&feature=channel_page