Eltelt egy újabb hónap, és rengeteg sok szép élmény ért. Szinte minden hétvégén nyúztam a kocsit, aminek olykor meg is lett az eredménye.
Próbálom összeszedegetni az emlékfoszlányokat, történéseket.

Részt vettünk Kiskunlacházán a Volks & Roll találkozón Bazékkal. Itt az autótoló versenyt nem késtük le egyedül, de azt viszont a barátok segítségével meg is nyertük. Estefelé még gyorsulgattunk egy keveset, a legjobb eredményem 19,2 mp lett 400m-en. Sajnos a 200m-es eredményt nem mérték, pedig abból azért sejthettem volna, hogy mennyivel lett erősebb szerencsétlen 903-as mocikám.

A következő hétvégén Gyuláékkal megjelentünk szintén Kiskunlacházán, ahol most olasz autós tali volt. Az olasz licensz alapján gyártott lengyel kocsi még bőven belefért a rengeteg Fiat, Alfa közé.
Számomra meglepetéssel kezdődött a tali, hiszen ahogy elkezdtünk nézelődni hallottam a karszalagom sorszámát a hangosbemondóban. Nyertem, de vajon mit? Az ajándék az volt, hogy egy barátságos versenyző fazon vitt egy kört a lassítókkal tűzdelt tempós pályán egy 160 lovas Fiat Brava rallyeautóval.
Jó móka volt, nyomtam mellette a féket zsigerből két kanyarban, mert úgy voltam vele, hogy nem adja ki, de mégis. Rá kellett jönnöm viszont, hogy sokkal nagyobb élmény polskival ugyanezt csinálni. Nincs annyi erő benne, de fílingre ezerszer veri azt a vasat.
Utána jött a feketeleves, mert Gyulával beálltunk a gyorsulásos pályára, hogy végre legyen egy 200m-es időeredményem is, de a vége az lett, hogy kikaptam Gyuszitól. A kettest váltottam volna haladósan, de valószínűleg akkor eshetett ripityára a vadi új (2000km-t futott) Sachs!!!!! kuplungtárcsám. A szétmenő daraboknak köszönhetően a szerkezet nem tudott kiemelni, ezt a verseny hevében nem éreztem, úgyhogy behúztam még a kettest, de ott már csak kerregést hallottam lassulással egybekötve.
A végeredmény: úgy széthullott a váltóm, hogy csak egyes és négyesem maradt, utóbbinak is borzalmas hangja volt. Jah, és persze a kuplungot nem lehetett kiemelni.
Némi gondolkodás után nekivágtunk a hazaútnak, ami egy élmény volt ilyen feltételek mellett.
Gyulának és Losinak nagy köszönet, mert rengeteget segítettek miután kinevették magukat, így még aznap este bent volt a tartalék váltó és egy új (sajnos ismét Sachs) kuplungtárcsa menetkészen.

A gyors szerelésnek köszönhetően következő nap már kint is voltunk a Hungaroringen egy veterános találkán. 2 kört mehettünk is a Ringen, ahol ugyan jártam már párszor, de az átépítés óta még nem volt ott a kocsim. Örömmel futott a jól tapadó aszfalton.

A felsorolást folytatva megemlíteném a Lurdynál szervezett I. Rat és retro találkozót is. Utólag nagyon bánom, hogy nem raktam föl a Szőrtől kapott rozsdás motorháztetőt, mert nagyon beleillett volna a képbe.

És végül megemlíteném a most szombati kirándulásunkat is. Zólyomban voltunk kint, ahol a szlovák kispolskis találkozón vehettünk részt. Legutóbb csak nézelődők voltunk, de megfogadtam, hogy a következőn kint lesz a kocsim. Ezt sikerült is tartanom, tehát nagyon boldog voltam. Negatívumként a reggeli esőt, az eltévedéseket, a programok hiányát hoznám fel, viszont valami írtózatosan jót kirándultunk a barátokkal. Bár kissé megviselt a dolog, mert nem egyszerű 500km-t egynapon lehúzni egy versenyautóban, amiben semmi hang-, szag-, és hőmérsékletszigetelés nincs.
Összességében jól vizsgáztak az autók, műszaki hibák nem voltak, bár az enyém kissé cincogott, meg erőtlen volt hazafelé, de ez valszeg a rossz benzinválasztás
miatt lehetett egy szlovák kúton.


Hogy Réka mocijáról is említést tegyek:
Sajna itt a nyár, és újra olajnyomás problémák jöttek elő. Melegen alapjáraton már pislákolt a lámpa, néha fordulaton is. A csapágyakban már bőven 150 ezer km fölött van, mivel a legutóbbi felújításkor azt nem bántottuk, így nagyon sanszos, hogy ott megy el a nyomás.
A motor szétborításához egyelőre nincs kedvem, viszont 2 hét múlva Lengyelbe szeretnénk vele kirándulni, úgyhogy egyelőre még nem tudni, mi legyen vele.
Apróságokkal próbáltam javítani a helyzeten, kapott másik olajpumpát, vezfedelet, hiszen a 10-20 ezerrel ezelőtt betett új cuccok teljesen elkoptak, ami számomra érthetetlen.
Illetve kapott új felszívócsövet és olajteknőt. Ezek egy panda 30-as blokkból származnak. A teknő pár decivel több olajat tud tárolni a kialakítása miatt, illetve az olajfelszívócső is masszívabb, kemény műanyag, nincs külön fémalátétje sem. Jah, és a legnagyobb előnye, hogy a gumitömítés kúposan szorul rá a felfekvő csövekre, így tuti nem fog falsot szívni.
Jelenleg az olajnyomi jobban üzemel, de meglátjuk, hogy hogyan reagál a mostani hirtelen jött kánikulára.

UPDATE: Azt el is felejtettem lejegyezni, amire a legbüszkébb voltam a Zólyomi túra során. Sejthető volt már régebben is, hogy egész normálisan fogyaszt a kocsi, ha nem rúgja neki az ember, de erre még én sem számítottam.
Városos, falus, emelkedős, rossz út miatt döcögős menet volt kifelé, ekkor 5,9 litert evett százon, viszont a hazaúton durván ledöbbentem. A fogyi 5,2l/100km volt. Nem kitalált érték, normálisan mértem, ahogy kell. A tempó kb. 90-100km/h volt óra szerint végig, és egyszer sem nyeleztem.
Mondták régebben az Autobiankások, hogy a duplatorkú Abarth karbi majd fog ilyen meglepetéseket okozni, de nem hittem nekik. Most elnézést kérek érte!
Ennek örömére ott is felejtettem a benyakúton a tanksapkámat, majd Lengyelbe menet beugrunk érte.

A tegnapi nap csúcspontja az volt, hogy 1 hónap keresgélés után megtaláltam a fényképezőgépemet. Természetesen a garázsban volt.
Hogy más is örüljön e ténynek, mostmár fel tudom rakni fotókkal körítve Réka futóműprojektjét.
A munka kb. 4 hónapig elhúzódott, ugyanis Pécsen dolgoztunk rajta, és nem minden hétvégén. Kicsit a tököm is tele volt már, hogy mindig hurcibáljuk majdnem az egész garázsomat.
A felújítás már nagyon érett volt, mert teljesen gatya volt a DKU futóműve, folyt a főfékhenger, fék félrehúzott, jobb elől a szilentek teljesen szétmentek, stb-stb.

Kezdtük azzal, hogy mindent lebontottunk, és a 0-ra szétszedtünk. Utána kapott egy egészségügyi drótkorongozást az üres alváz, majd ahol szükséges volt alapozást, utána Réka telibe kente Dinitrol alvázvédővel. Természetesen ecsettel, vastagon, ahogy illik.
Igyekeztünk mindent újra cserélni a lengőkaroktól a rugókon, szilenteken át a fékcsövekig. Az alkatrészbeszerzés folyamatosan futott a munkálatok alatt, nagyrészét Lengyelországban vettük meg az új cuccoknak, de természetesen a nyers/gyári festésű alkatrész nem felelt meg Rékának. Sajnos a saját autóm építése során sokminden ragadt a leányzóra.
Úgyhogy kezdtük a homokszóratással, majd amiben nem volt hőre érzékeny dolog, az ment szinterezdébe, a többi cucc (pl. larugó, hátsó lengőkarok, stb.) alapozás után 2k-s "fényezést" kapott. A fényezés szó szándékosan volt macskakörömben, mivel én fújtam a cuccokat, és annyira nem lettek hibátlanok.
A rugók kovácsoltatva lettek az ültetés érdekében, a gátlókat pedig a druszám, Katona Gábor keményítette. Az ültetés annyira nem érte el a célját, mert valahogy nem ment le a kellő szintre, de ez majd még alakul. (vagy alakítjuk )
Amikor a többoldalas, minden részletre, apró pöcökre kiterjedő alkatrészlistámon megvolt az összes pipa, illetve a csavarok galvanizálása is elkészült, egy gyors üregvédelem után kezdtük összerakni a rendszert.
Szívás csak 4 csavarnál volt, ez kb. 2-3 nappal hosszabbította meg az elkészülést.
Megemlítendő a hátsó lengőkar beletört csavarja (*!"/%+!"(@#&>*), illetve az egyik fékalaplap, amin sikerült 2 csavart is megszakítani egymás után.
A veszprémi találkozó napján még elnyaltam az egyik első fékmunkahenger meneteit is szerencsére, de Laceee barátunk lelkesen adott egy új munkahengert, ezúton is köszönöm neki, és majd adom az árát.
Ebéd után megvolt a próbakör, amin elég jól teljesített a kocsi, így elindultunk 4 óra magasságában Pécsről a veszprémi találkára. Az utat végigizgultam, de így utólag fölöslegesen, mert azóta is hibátlanul teljesít a futó, sőt szlalomon meglepően jól viselkedett az autó még gyári gumival is.....
A továbbiakban még gumiztatni kell a régi alukat, felrakni, majd egy kellemes futóműbeállítás, és lehet nyúzni, kanyarodni, fékezni, ugratni, stb.
Rékának szeretnék gratulálni, mert nem kevés munkaórát, és pénzt beleölt a kocsija aljába. Nő létére példamutatóan, fiúkat meghazudtoló módon dolgozott. Volt hogy már én bekúrtam a szerszámokat a sarokba és meguntam, ő pedig még mindig tolta...

Ui: Hollónak köszönjük a kormánymű összerakást, Csajosnak a légtelenítést.

Nehéz helyzetben vagyok, mert annyi meló volt a kocsin, hogy már nem is emléxem rá, miket csináltam, de mindjárt végignézem a fotókat.

Gyuszika fiúka, Losika leánnyal meglátogatott egyszer, és csak úgy hülyeségből kitaláltuk, hogy rakjuk föl az ajtókat. Na most ez a hülyeség egy pár órás szarakodást igénybe vett, viszont a gumikéderek behelyezése után egész emészthetően csukódik az amúgy trágya hézagokkal rendelkező ajtó. A fiataloknak köszi a segítséget!
Azóta szó szerint belefaragtam az elegant ablakokat is az ajtóba, amiben segített Holló bácsi. Itt megemlíteném a lakatosaimat, de nem túl sok dícsérettel, úgyhogy kihagyom. Élmény volt az ajtó belsejébe beerőszakolt fúróval játszani.
Mindegy, a neheze megvan, ablakemelő, ablak, zárak minden bent van (Horváth Andrisnak üzenem, hogy nem nyúztam le a festéket. ). Tegnap esti záróakkordként a díszkeretet pattintgattam föl több-kevesebb sikerrel, de hajnali kettőkor már fájt a szám az anyázástól, úgyhogy inkább abbahagytam.
Rékának köszi, hogy hozott nekem kaját a garázsba, és megmentett az éhenhalástól.

Még régebben majdnem elsírtam magam, mert a lakatos elbaszta a hátfalamat, így kellett új. Bontóban vásároltam egy kevésrozsdásat, amit azután hozzászabtam a 900-ashoz. Ha régen nem lett volna megoldva, akkor tuti feladom mondván, hogy ezt nem lehet megoldani, de a végére aránylag minden passzolt, és nem is lett csúnya a homelakatolás. Laceenak itt szeretnék egy nagy köszönetet dobni, hogy SOS-ben elvállalta a homokolt hátfal fényezését, és olyan munkát végzett rajta, hogy lefostam a bokámat, és azóta is hasmenésem van. Gyönyörű lett. Az autóra is felkerült, szerencsére minden passzolt, jól áll rajta a régebben (szintén Laceee által) kicsinosított lökös. Összességében hibák vannak, de meg vagyok elégedve a kocsi seggével, amire nem volt példa azóta, mióta megvettem a járgányt.

A lökhárító vasakat homokolás után szintereztettem, a csavarokat pedig némi tartalékképzéssel feketére galvanizáltattam. Vikinek üzenem szeretettel, hogy meg van böcsülve ám a lököse.

Édesapámnak jár még egy nagy-nagy köszönet, hogy kifarigcsálta nekem az alumínium tartókonzolokat, amiket szerettem volna, így a biztitáblától elkezdve a fűtésdobozig minden áll, mint Katiban a gyerek.

Máskülönben apróságok készültek:
-felment a helyére a kiegyenlítő tartály
-megterveztem az üléssínt
-a kopoltyó belülről kapott egy karbonlapot
-felmásztak a rendszámok
-felcsavaroztam a kormányoszlopot egy csinos kiemeléssel

És még sorolhatnám... Még egyszer ilyenbe soha nem kezdek!

Tegnap megállapítottam, hogy 'mennyi közös van bennünk', mármint a Polskiban és bennem. Ugyanis este mindketten magunk alá hugyoztunk. Én idegességemben, ő pedig azért, mert az egyik ledugózás a hengerfejen nem sikerült 100%-osra, és elengedte a hűtővizet. Történt ez hajnali fél kettő környékén, akkor elegem lett csöppet. OK: A hengerfejből kijövő fűtéscsövet még régebben eltávolítottam, helyét egy csavarral szándékoztam betömni. Elsőre jónak is tűnt, de a tegnapi hűtővíz feltöltéssel elkezdett szivárogni, majd a menet halkan megszakadt, amikor még próbáltam húzni rajta. A dolgot én csesztem el, mert nem volt belepasszoló a menet. Folytatás majd kiderül, egyelőre csak röhögök rajta.

Pozitív dolgok is történtek, Gyula hasznos segítségével tegnap felkerült a csomagtértető, persze miután a fűtőrendszert kompletten összepakoltam, becsöveztem, illetve az összes vízcsövezéses problémát áthidaltam.
Kis faragással felment a két oldalsó index is, illetve az elsőket lecseréltem sárgára, úgyhogy lehet ám anyázni.