Címke: vásárlás (3)

Tevékenységtérkép

2011.01.19. Szerda

Azt hiszem eljutottam oda, hogy megírjam újra azt a blogot, ami 1-2 hónapja már kitörlődött egyszer. :) Meg most Róbertgida autóvásárlásán is felbuzdultam egy kicsit.

Szóval! Októberben teljesült a 2 éve tervezgetett vágyam, hogy végre legyen egy kúposom. Fél éven át tartott az alkudozás, de a végén csak sikerült, és egy 27000km-t futott, gyári fényezésű, bár nem teljesen makulátlan, 81-es kisautó gazdája lettem.

De hogyan is vegyünk kúpost ész nélkül?

-Nézegess az interneten évekig szép kúposok után! A legjobb, ha Budapesttől minél távolabb találsz egyet.

-Menj el megnézni, és derüljön ki helyben, hogy újra volt fújva már a kocsi. A tulaj előzetesen mondjon mást, és mikor bebizonyítod neki, még akkor se engedjen az árból!

-Rágj be, hagyd ott a kocsit, hogy egy hét múlva megbánhassad az egészet!

-Nézegess más kúposakat, egy halovány térkép alapján menj el Gyula barátoddal megnézni egy újabbat! A mutatós fotók ellenére legyen olyan szinten szétrohadva az alja, mint amilyet még nem láttál!

-Javasoljon egy ismerős ismerőse egy szép, gyári állapotú autót! Menj el ismételten Gyulával, hagyatkozz a GPS-re, és lehetőleg kelj korán! A házhoz érve tudatosuljon bennetek, hogy az előző kocsit jöttetek újra megnézni! Anyázz, vigyorogj hülyén, és égjél a tulaj meg a lánya előtt!

-Majd nézz ki használtautó.hu –n egy 400-ért hirdetett kúpost (amit megveszel, de ekkor még nem tudod)! Hívd fel mondván, hogy ennyiért úgysem hívja fel senki! Alkudj arcátlanul! :)

-Természetesen legyen ez is vidéken!

-Várj addig a megnézéssel, míg egy „kedves” ismerős addig hergeli a tulajt, hogy egy veterán polski mekkora érték, míg az előzetesen alkudott ár dupláját akarná kérni!

-Ennek ellenére indulj el megnézni!

-Amikor már ott vagy Kecskeméten, és nem találod a házszámot, hívd fel a tulajt, és derüljön ki, hogy a furcsán ejtett szavakat összekeverted! Tudatosuljon benned, hogy az nem „kocsiért” szó volt a beszélgetésetekben, hanem „Kocsér”, a falu neve, ahol a kisautó van. Lehetőleg legyen távolabb ez Kecskeméttől, és legyen hiábavaló minden igyekezeted, végeredmény képpen esőben és sötétedés után nézd meg az autót!

-Látszódjanak rajta az apróbb hibák, bizonytalanodj el, és ajánlj fel egy egyébként korrekt árat, amire a tulaj mondjon nemet!

-Hagy ott az autót, kattogj a dolgon hetekig-hónapokig!

-Hívd fel a tulajt, majd félév után, és tudd meg, hogy mégsem adja el a kocsit, mert a húga fogja szétqrni, már megvan rá a téligumi.

-Tegyél le teljesen a dologról!

-Vegyél másfél Vespát, és cseszd el az összes félretett pénzedet!

-Közvetlenül utána hívjon fel a tulaj, hogy mégis viheted a kocsit, meggondolta magát!

-Miután összeszedegetted a gubát, menj le Rékával, Erikával és Soma barátoddal a kocsiért! Előtte nézegessed még egy kicsit a régebbi fotóidat a kocsi hibáiról, és bizonytalanodj el teljesen!

-Üssön mellbe a látvány, hogy világosban/napsütésben kicsit szebb az autó!

-Írjátok meg a papírokat, néhol b@sszátok is el, és lehetőleg a félig szakadt ékszíjú autóval mindenképpen késő este, sötétben indulj el Pestre! A legjobb, ha 2006-ban lejárt már a műszakija a kocsinak, és Üllőnél rendőrrazzia is van. :) :) :) :)

-Mindezek végén: ÖRÜLJ!!!! :D

 

Nagyjából így történt a vásárlás októberben, utána 1 nappal már csont nélkül ment át a kiskocsi a műszakin, és 2 hét szabi következett, mialatt igyekeztem rendberakni az autót, de még utána jónéhány éjszakába nyúló hibajavítás következett, tehát a mostani állapot kb. 1 hónap intenzív munka eredménye. Még mindig van rajta csinálnivaló azért, de egyre jobban imádom a kisöreget. :)

Amiket megcsináltam rajta:

-vastagon rászáradt sár lepucolása alulról, majd alvázvédelem

-apróbb festékhibák, kőfelverődések lejavítása

-ablakok kiszedése, keretek tisztogatása

-teljes üregvédelem

-autó mosása, törölgetése, átpolírozása, waxolása

-beltér kipakolása, szőnyegek és az összes többi dolog tisztítása, padlólemez végigpucolása (3nap)

-csomagtér teljes kipucolása (3nap)

-motortér felületes kimosása

-vezlánc csere, olajcsere, beállítás, motortartó bak csere, csavarok pótlása, légszűrő

-2 gumi a másik kettő új mellé (köszi Bence)

-akkucsere a nem belevaló méretű miatt (köszi Soma)

-króm ablaktörlő lapátok eszkábálása

-meg még ami nem jut eszembe :)

2010.10.13. Szerda

Ráfeküdtem rendesen a Vespa témára mostanában.
Réka segítségével szétkaptuk a motort/váltót. Kiszedni baromi egyszerű, kb. 2 csavar, bovdenek lekötése, és lent van a teljes erőforrás, hajtás, hátsó lengőkar, rugó, gátló.
A belseje azért bonyolultabb, de még talán így is össze tudnám valahogy rakni. :)
Elpucegáltuk, bedobozoltuk szépen a dolgokat. Csajosnak köszönet, hogy ismét igénybevehettünk a garázsa előtt egy 2 négyzetméteres betonplaccot! :)
Végeredmény: henger-dugó-gyűrű kuka, 1-2 csapágy szar, kuplung kuka, tömítések-szimmeringek kukák.

Közben jött egy olyan dolog, hogy vásároltam még egy szétszedett Speciált, hogy mi a retkes >#@#>@&-nak, azt nem tudom.
A csomagban volt egy üres bódé, ami nem a legszebb szintén, de évjáratra 1972-es, jóformán az összes alkatrésze, egy csomó új cucc, illetve ami a legfontosabb: egy 125cm3-es PK motor. (A PK egy újabb szériája a Vespáknak, a 70-es évek végétől gyártották a 90-es évekig.)
Osztottam/szoroztam, és az 50-es eredeti motorra kb. egy kilot röhögve rá lehetne költeni, hogy normálisan lehessen használni Pesten. Nagyobb henger, nagy karbi, sportkipu, hosszabb áttétel, meg még amik kötelezőek: csapágyak, tömítés, szimmeringek, gyári kuplung, stb. Úgyhogy beláttam, inkább a 125-ös blokkba kell beruházzak. Bekattantam, nem tudok mit tenni. :)

A dolog amilyen kő egyszerűen indult, most már kezdem úgy látni, hogy nehezebb berakni ezt az egyező márkájú, de típusidegen mocit, mint a polskiba a 903-as Fiatot. :)
Kell a motorra nagyobb hengerburkolat, szívócsonkot kell hajlítani, vagy beszerezni egy harmadik típusú Vespáét, kipufogóra kell valamit kitalálni, vagy az is egy harmadik típusé lesz, a teljes motort átvezetékelni, mivel a Special még 6V-os, de az új motor már 12. Ehhez trafót, feszültségszabályozót beszerezni, stb-stb.
És akkor még jön az, hogy kellene tudni, hogy a motor működik-e, vagy sem? Kompresszió van ugyan benne, de egyelőre megbontani nem akartam, csak átpucolni, így nem tudom, hogy kuplung, váltó, csapágyak, tömítések, egyebek milyenek. Mondjuk a tömítések tuti halottak, mert kb. egy centi vastag olajsár volt körben a motoron, ami 4 órás intenzív pucolást eredményezett.
Úgyhogy jelenleg itt állok a dologgal.

Egy segítőkész Vespás fórumozó mondta, hogy a polskimból ítélve ennél a mocinál is hamar elkezdődik majd a felújítás, meg a tuning. Akkor még egy 'majd 10 év múlva' kifejezéssel az arcomon röhögtem a dolgon, de most valami valóban elkezdődött. :) Kellett ez nekem? :\( :)
>#@>xc!%++/%"£$ßxyc....

2010.09.14. Kedd

Na szóval. A hatalmas titkot felfedném, hátha valaki még nem tud róla: hozzám került KeMa Vespája. :) :) :)
A mocit KeMa szinte látatlanba vásárolta Vaterán ezelőtt jó pár évvel. Az előző tulaj ezermesterként rengeteg "szép" dolgot alakított a Vespára, legfájóbb dolog talán az volt, hogy erősítse a karosszériát, végighegesztett egy laposvasat a pajzs peremére.
Na az ilyen, meg egyéb tunnnning megoldások miatt dönthetett KeMa a felújítás mellett. A moci darabokra lett szedve és szépen elkezdte összerakosgatni részben új alkatrészekkel. Valahol itt kapcsolódtam bele én a történetbe.
Nálam idén OTExpón kezdődött a hülyeség, hogy szeretnék egy Vespát. Előtte is vonzottak a robogók, de mivel életemben nem motoroztam, tartottam egy kicsit a dologtól. Neten nézelődtem az olasz típus után, de vagy mindegyik lerúgott volt, vagy nem tudtam volna megfizetni az árat. Utána jött egy időszak, amikor úgy éreztem, benőtt a fejem lágya: lemondtam a mociról, komolyabb dolgokra igyekeztem volna gyűjteni a pénzt, és már nem is kerestem az ilyen pénznyelőket. Na ekkor talált meg inkább engem a Vespa. :) KeMa írt egy ártatlan PÜ-t, hogy Gyula barátomtól hallotta, hogy érdekelnek ezek a gépezetek. Na itt már rosszat sejtettem. :)
A mocit megnéztem, de mivel félkész állapotban volt, és nekem fingom sem volt a kétkerekűek összeszereléséről, így abban maradtunk KeMával, hogy összedobja, és ha mentem vele egy kört, akkor meglátom. Közben telt-múlt az idő, nézegettem újra neten a hirdetéseket, de egyre jobban kezdett megfogalmazódni a gondolat, hogy ez a kockalámpás lesz az igazi. Mikor felkerültek ide a képek, hogy elkészült, kb. 10 percenként késztetést éreztem, hogy felnézzek, és végignyálazzam a képeket. :) De KeMa is hasonlóan állt a dologhoz, rendkívül szimpatikus módon más ajánlatokat meg sem hallgatva ajánlgatta nekem a mocit, mintha tényleg csak nekem szánná, és mindent megcsinált rajta, amivel éppen kifogásom volt.

Aztán eljött a nagy nap, mikor elgurultunk Pilisszántóra menni egy karikát a kétkerekűvel. A többiek derültségét fokozva küzdöttem a váltóval meg a fékekkel, de úgy éreztem el merek indulni vele, úgyhogy egy gyors papírozás után neki is vágtunk az útnak. Itt megjegyzendő, hogy kb. éjjel 11-kor  szakadó esőben, gyér világítással, mindennemű motorozási rutin nélkül. :)
A túra hamar véget ért, mert a falu vége táblánál a motor befulladt és leállt. Nem akart elmenni. :) KeMa segített, valahogy elindította, de a következő 100 méter után újra megállt. Gyújtás volt, úgy nézett ki a dolog, mintha túlfolyna a karbi. A dolgot a kései időpontra, esőre, sötétségre és a motor műszaki dolgaihoz kapcsolódó sötétségünkre is hivatkozva feladtuk. Visszatoltam KeMához, aki ugye a falu másik végén, a domb tetején lakik. :)
A folytatás vasárnap következett, amikor is KeMa ismerőse megemlítette, hogy nem-e ferdén áll a karbi, mert akkor túl tud folyni. Fúvókákat cserélgettünk, egyenesbe raktuk a porlasztót, majd minden úgy nézett ki, hogy működik. A próbakör úgy szólt, hogy elmegyek a faluhatárig, majd vissza, ha nem robban le, akkor nekivágunk a "kemény" 30 kilométernek Pestig. Így lett. Verőfényes napsütés, jóság boldogság, majd a faluhatár után nem sokkal a motor ugyanolyan tünetekkel megállt. :) Elszántság és anyázás volt bőven, mert addig tologattam, míg el nem indult újra. Ez körülbelül 30x megismétlődött, és közben besötétedett.
Jámbor Laci kollégám vitt le, és kísért fölfelé a polskijával. Róla köztudott, hogy szeret bütykölni, az út szélén lerobbanva szerelni, ötletelni, hogy mi lehet a baj. Na a vége felé már ő is azt mondta, hogy vigyük vissza a motort, mert így életveszélyes. :) :) :) :)
A 100métert haladunk - 100métert toljuk események ciklikus váltakozása a benzinkútig tartott, ahol megálltunk tankolni, pihenni, én pedig megszáradni, mert ömlött rólam a víz, pedig nem volt meleg. :)
Egy utolsó betolás, és haladtunk tovább, de legnagyobb meglepetésemre a motor nem akart leállni. Néha bedadogott, de vígan jött Pest felé, és az utolsó 15 km-t egygázon, hiba nélkül megtette. Valszeg a benzin volt benne nagyon szar, mert a tankolás után egy álom volt vele menni, néha még a 60-at is súrolta a sebességjelző műszer. Na itt szerettem meg teljesen. :)

Azóta mentem vele pár karikát, egyszer nem kellett betolnom, teszi a dolgát, úgyhogy utolsó filléreimből még beruháztam néhány alapvető motoros kellékre.
Megkötöttem a biztosítást is, nagyon durva az 500Ft-os éves díj a Generali veterános biztinél. :)
Igyexünk mihamarabb összeszokni a kis géppel, és remélem sok vígan elpöfögött kilométerünk lesz együtt. :)

KeMának itt is megköszönném az önzetlen segítséget, és hogy összejött az adás-vétel, illetve akik még segítettek: Rékának, Gyulának, Somának és Jámbor Lacinak a fuvart, Milánnak a kölcsönbukót, és még akiket kihagytam. :)