Azt hiszem eljutottam oda, hogy megírjam újra azt a blogot, ami 1-2 hónapja már kitörlődött egyszer. Meg most Róbertgida autóvásárlásán is felbuzdultam egy kicsit.

Szóval! Októberben teljesült a 2 éve tervezgetett vágyam, hogy végre legyen egy kúposom. Fél éven át tartott az alkudozás, de a végén csak sikerült, és egy 27000km-t futott, gyári fényezésű, bár nem teljesen makulátlan, 81-es kisautó gazdája lettem.

De hogyan is vegyünk kúpost ész nélkül?

-Nézegess az interneten évekig szép kúposok után! A legjobb, ha Budapesttől minél távolabb találsz egyet.

-Menj el megnézni, és derüljön ki helyben, hogy újra volt fújva már a kocsi. A tulaj előzetesen mondjon mást, és mikor bebizonyítod neki, még akkor se engedjen az árból!

-Rágj be, hagyd ott a kocsit, hogy egy hét múlva megbánhassad az egészet!

-Nézegess más kúposakat, egy halovány térkép alapján menj el Gyula barátoddal megnézni egy újabbat! A mutatós fotók ellenére legyen olyan szinten szétrohadva az alja, mint amilyet még nem láttál!

-Javasoljon egy ismerős ismerőse egy szép, gyári állapotú autót! Menj el ismételten Gyulával, hagyatkozz a GPS-re, és lehetőleg kelj korán! A házhoz érve tudatosuljon bennetek, hogy az előző kocsit jöttetek újra megnézni! Anyázz, vigyorogj hülyén, és égjél a tulaj meg a lánya előtt!

-Majd nézz ki használtautó.hu –n egy 400-ért hirdetett kúpost (amit megveszel, de ekkor még nem tudod)! Hívd fel mondván, hogy ennyiért úgysem hívja fel senki! Alkudj arcátlanul!

-Természetesen legyen ez is vidéken!

-Várj addig a megnézéssel, míg egy „kedves” ismerős addig hergeli a tulajt, hogy egy veterán polski mekkora érték, míg az előzetesen alkudott ár dupláját akarná kérni!

-Ennek ellenére indulj el megnézni!

-Amikor már ott vagy Kecskeméten, és nem találod a házszámot, hívd fel a tulajt, és derüljön ki, hogy a furcsán ejtett szavakat összekeverted! Tudatosuljon benned, hogy az nem „kocsiért” szó volt a beszélgetésetekben, hanem „Kocsér”, a falu neve, ahol a kisautó van. Lehetőleg legyen távolabb ez Kecskeméttől, és legyen hiábavaló minden igyekezeted, végeredmény képpen esőben és sötétedés után nézd meg az autót!

-Látszódjanak rajta az apróbb hibák, bizonytalanodj el, és ajánlj fel egy egyébként korrekt árat, amire a tulaj mondjon nemet!

-Hagy ott az autót, kattogj a dolgon hetekig-hónapokig!

-Hívd fel a tulajt, majd félév után, és tudd meg, hogy mégsem adja el a kocsit, mert a húga fogja szétqrni, már megvan rá a téligumi.

-Tegyél le teljesen a dologról!

-Vegyél másfél Vespát, és cseszd el az összes félretett pénzedet!

-Közvetlenül utána hívjon fel a tulaj, hogy mégis viheted a kocsit, meggondolta magát!

-Miután összeszedegetted a gubát, menj le Rékával, Erikával és Soma barátoddal a kocsiért! Előtte nézegessed még egy kicsit a régebbi fotóidat a kocsi hibáiról, és bizonytalanodj el teljesen!

-Üssön mellbe a látvány, hogy világosban/napsütésben kicsit szebb az autó!

-Írjátok meg a papírokat, néhol b@sszátok is el, és lehetőleg a félig szakadt ékszíjú autóval mindenképpen késő este, sötétben indulj el Pestre! A legjobb, ha 2006-ban lejárt már a műszakija a kocsinak, és Üllőnél rendőrrazzia is van.

-Mindezek végén: ÖRÜLJ!!!!

 

Nagyjából így történt a vásárlás októberben, utána 1 nappal már csont nélkül ment át a kiskocsi a műszakin, és 2 hét szabi következett, mialatt igyekeztem rendberakni az autót, de még utána jónéhány éjszakába nyúló hibajavítás következett, tehát a mostani állapot kb. 1 hónap intenzív munka eredménye. Még mindig van rajta csinálnivaló azért, de egyre jobban imádom a kisöreget.

Amiket megcsináltam rajta:

-vastagon rászáradt sár lepucolása alulról, majd alvázvédelem

-apróbb festékhibák, kőfelverődések lejavítása

-ablakok kiszedése, keretek tisztogatása

-teljes üregvédelem

-autó mosása, törölgetése, átpolírozása, waxolása

-beltér kipakolása, szőnyegek és az összes többi dolog tisztítása, padlólemez végigpucolása (3nap)

-csomagtér teljes kipucolása (3nap)

-motortér felületes kimosása

-vezlánc csere, olajcsere, beállítás, motortartó bak csere, csavarok pótlása, légszűrő

-2 gumi a másik kettő új mellé (köszi Bence)

-akkucsere a nem belevaló méretű miatt (köszi Soma)

-króm ablaktörlő lapátok eszkábálása

-meg még ami nem jut eszembe

Ráfeküdtem rendesen a Vespa témára mostanában.
Réka segítségével szétkaptuk a motort/váltót. Kiszedni baromi egyszerű, kb. 2 csavar, bovdenek lekötése, és lent van a teljes erőforrás, hajtás, hátsó lengőkar, rugó, gátló.
A belseje azért bonyolultabb, de még talán így is össze tudnám valahogy rakni.
Elpucegáltuk, bedobozoltuk szépen a dolgokat. Csajosnak köszönet, hogy ismét igénybevehettünk a garázsa előtt egy 2 négyzetméteres betonplaccot!
Végeredmény: henger-dugó-gyűrű kuka, 1-2 csapágy szar, kuplung kuka, tömítések-szimmeringek kukák.

Közben jött egy olyan dolog, hogy vásároltam még egy szétszedett Speciált, hogy mi a retkes >#@#>@&-nak, azt nem tudom.
A csomagban volt egy üres bódé, ami nem a legszebb szintén, de évjáratra 1972-es, jóformán az összes alkatrésze, egy csomó új cucc, illetve ami a legfontosabb: egy 125cm³-es PK motor. (A PK egy újabb szériája a Vespáknak, a 70-es évek végétől gyártották a 90-es évekig.)
Osztottam/szoroztam, és az 50-es eredeti motorra kb. egy kilot röhögve rá lehetne költeni, hogy normálisan lehessen használni Pesten. Nagyobb henger, nagy karbi, sportkipu, hosszabb áttétel, meg még amik kötelezőek: csapágyak, tömítés, szimmeringek, gyári kuplung, stb. Úgyhogy beláttam, inkább a 125-ös blokkba kell beruházzak. Bekattantam, nem tudok mit tenni.

A dolog amilyen kő egyszerűen indult, most már kezdem úgy látni, hogy nehezebb berakni ezt az egyező márkájú, de típusidegen mocit, mint a polskiba a 903-as Fiatot.
Kell a motorra nagyobb hengerburkolat, szívócsonkot kell hajlítani, vagy beszerezni egy harmadik típusú Vespáét, kipufogóra kell valamit kitalálni, vagy az is egy harmadik típusé lesz, a teljes motort átvezetékelni, mivel a Special még 6V-os, de az új motor már 12. Ehhez trafót, feszültségszabályozót beszerezni, stb-stb.
És akkor még jön az, hogy kellene tudni, hogy a motor működik-e, vagy sem? Kompresszió van ugyan benne, de egyelőre megbontani nem akartam, csak átpucolni, így nem tudom, hogy kuplung, váltó, csapágyak, tömítések, egyebek milyenek. Mondjuk a tömítések tuti halottak, mert kb. egy centi vastag olajsár volt körben a motoron, ami 4 órás intenzív pucolást eredményezett.
Úgyhogy jelenleg itt állok a dologgal.

Egy segítőkész Vespás fórumozó mondta, hogy a polskimból ítélve ennél a mocinál is hamar elkezdődik majd a felújítás, meg a tuning. Akkor még egy 'majd 10 év múlva' kifejezéssel az arcomon röhögtem a dolgon, de most valami valóban elkezdődött. Kellett ez nekem? :(
>#@>xc!%++/%"£$ßxyc....

Na szóval. A hatalmas titkot felfedném, hátha valaki még nem tud róla: hozzám került KeMa Vespája.
A mocit KeMa szinte látatlanba vásárolta Vaterán ezelőtt jó pár évvel. Az előző tulaj ezermesterként rengeteg "szép" dolgot alakított a Vespára, legfájóbb dolog talán az volt, hogy erősítse a karosszériát, végighegesztett egy laposvasat a pajzs peremére.
Na az ilyen, meg egyéb tunnnning megoldások miatt dönthetett KeMa a felújítás mellett. A moci darabokra lett szedve és szépen elkezdte összerakosgatni részben új alkatrészekkel. Valahol itt kapcsolódtam bele én a történetbe.
Nálam idén OTExpón kezdődött a hülyeség, hogy szeretnék egy Vespát. Előtte is vonzottak a robogók, de mivel életemben nem motoroztam, tartottam egy kicsit a dologtól. Neten nézelődtem az olasz típus után, de vagy mindegyik lerúgott volt, vagy nem tudtam volna megfizetni az árat. Utána jött egy időszak, amikor úgy éreztem, benőtt a fejem lágya: lemondtam a mociról, komolyabb dolgokra igyekeztem volna gyűjteni a pénzt, és már nem is kerestem az ilyen pénznyelőket. Na ekkor talált meg inkább engem a Vespa. KeMa írt egy ártatlan PÜ-t, hogy Gyula barátomtól hallotta, hogy érdekelnek ezek a gépezetek. Na itt már rosszat sejtettem.
A mocit megnéztem, de mivel félkész állapotban volt, és nekem fingom sem volt a kétkerekűek összeszereléséről, így abban maradtunk KeMával, hogy összedobja, és ha mentem vele egy kört, akkor meglátom. Közben telt-múlt az idő, nézegettem újra neten a hirdetéseket, de egyre jobban kezdett megfogalmazódni a gondolat, hogy ez a kockalámpás lesz az igazi. Mikor felkerültek ide a képek, hogy elkészült, kb. 10 percenként késztetést éreztem, hogy felnézzek, és végignyálazzam a képeket. De KeMa is hasonlóan állt a dologhoz, rendkívül szimpatikus módon más ajánlatokat meg sem hallgatva ajánlgatta nekem a mocit, mintha tényleg csak nekem szánná, és mindent megcsinált rajta, amivel éppen kifogásom volt.

Aztán eljött a nagy nap, mikor elgurultunk Pilisszántóra menni egy karikát a kétkerekűvel. A többiek derültségét fokozva küzdöttem a váltóval meg a fékekkel, de úgy éreztem el merek indulni vele, úgyhogy egy gyors papírozás után neki is vágtunk az útnak. Itt megjegyzendő, hogy kb. éjjel 11-kor  szakadó esőben, gyér világítással, mindennemű motorozási rutin nélkül.
A túra hamar véget ért, mert a falu vége táblánál a motor befulladt és leállt. Nem akart elmenni. KeMa segített, valahogy elindította, de a következő 100 méter után újra megállt. Gyújtás volt, úgy nézett ki a dolog, mintha túlfolyna a karbi. A dolgot a kései időpontra, esőre, sötétségre és a motor műszaki dolgaihoz kapcsolódó sötétségünkre is hivatkozva feladtuk. Visszatoltam KeMához, aki ugye a falu másik végén, a domb tetején lakik.
A folytatás vasárnap következett, amikor is KeMa ismerőse megemlítette, hogy nem-e ferdén áll a karbi, mert akkor túl tud folyni. Fúvókákat cserélgettünk, egyenesbe raktuk a porlasztót, majd minden úgy nézett ki, hogy működik. A próbakör úgy szólt, hogy elmegyek a faluhatárig, majd vissza, ha nem robban le, akkor nekivágunk a "kemény" 30 kilométernek Pestig. Így lett. Verőfényes napsütés, jóság boldogság, majd a faluhatár után nem sokkal a motor ugyanolyan tünetekkel megállt. Elszántság és anyázás volt bőven, mert addig tologattam, míg el nem indult újra. Ez körülbelül 30x megismétlődött, és közben besötétedett.
Jámbor Laci kollégám vitt le, és kísért fölfelé a polskijával. Róla köztudott, hogy szeret bütykölni, az út szélén lerobbanva szerelni, ötletelni, hogy mi lehet a baj. Na a vége felé már ő is azt mondta, hogy vigyük vissza a motort, mert így életveszélyes.
A 100métert haladunk - 100métert toljuk események ciklikus váltakozása a benzinkútig tartott, ahol megálltunk tankolni, pihenni, én pedig megszáradni, mert ömlött rólam a víz, pedig nem volt meleg.
Egy utolsó betolás, és haladtunk tovább, de legnagyobb meglepetésemre a motor nem akart leállni. Néha bedadogott, de vígan jött Pest felé, és az utolsó 15 km-t egygázon, hiba nélkül megtette. Valszeg a benzin volt benne nagyon szar, mert a tankolás után egy álom volt vele menni, néha még a 60-at is súrolta a sebességjelző műszer. Na itt szerettem meg teljesen.

Azóta mentem vele pár karikát, egyszer nem kellett betolnom, teszi a dolgát, úgyhogy utolsó filléreimből még beruháztam néhány alapvető motoros kellékre.
Megkötöttem a biztosítást is, nagyon durva az 500Ft-os éves díj a Generali veterános biztinél.
Igyexünk mihamarabb összeszokni a kis géppel, és remélem sok vígan elpöfögött kilométerünk lesz együtt.

KeMának itt is megköszönném az önzetlen segítséget, és hogy összejött az adás-vétel, illetve akik még segítettek: Rékának, Gyulának, Somának és Jámbor Lacinak a fuvart, Milánnak a kölcsönbukót, és még akiket kihagytam.